VIDÉKI SZOLGÁLAT ÉS A TUDOMÁNYOS MUNKA KEZDETE
VIDÉKI SZOLGÁLAT ÉS A TUDOMÁNYOS MUNKA KEZDETE
Jellemző mozzanat 1849-ben Ipolyi Arnold papi szolgálatának mindjárt az elején, hogy kolerajárvány sújtotta községében, a Pozsony megyei Zohoron, sorra látogatta betegeit, s anyanyelvűkön szólott hozzájuk. A beteglátogatás abban az időben nem volt veszélytelen, hiszen két elődjét is éppen ez a halálos kórság ragadta el. Életrajzírója feljegyezte, hogy prédikációit eleinte csak szótár és Gyula öccsének segítségével tudta elkészíteni, de később már igen jól bírta a falubeli lakosság többségének anyanyelvét, s rendszeresen szlovákul prédikált. Háza nyitva állt az egyszerű emberek előtt, közvetlen volt és barátságos, ami meglehetősen szokatlan volt az akkori körülmények között. A korabeli feljegyzések szerint ez a viselkedés fel is tűnt egy régimódi szolgabírónak a fiatal plébánosnál tett egyik látogatásakor.
Az ifjú lelkipásztor szigorúan pontos volt a szolgálatot illetően, s ezért kezdetben a hivatali gondok elvonták a rendszeres tudományos munkától. A falu lakóinak viszonylagos gazdagsága azonban hamarosan biztos megélhetést nyújtott az általa eltartott – de fáradhatatlan édesanyja által irányított – nagy család számára.
A zohori plébánián eltöltött csendes évek jelentik Ipolyi tudományos érdeklődésének és munkálkodásának igazi megindulását és elmélyülését. Mint tudjuk – hiszen ő maga leírta első könyvének előszavában – a magyar nép ősvallása iránti érdeklődése 1844-től datálódik. Még tanuló volt midőn „egy magyar nyelvgyakorló iskolai társulat zárt körében” ősvallásunk kérdéseiről értekezett. Két évvel később jelent meg a Magyar Népköltési Gyűjtemény Erdélyi János szerkesztette első kötete, s még ugyanebben az esztendőben, 1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázati felhívása a magyar mitológia megírására. Ipolyi ekkor huszonhárom éves, de már akkor, első stúdiumainak kezdetén, meg volt győződve a kérdés tisztázásának szükségéről: „… azontúl is folytatott történet és különösen hazai történet-kútfői választott szaktanulmányaim közt, a tárgy (mármint a mitológia – H. M.) figyelmem el nem kerülte, sőt már ekkor nevezetesb nyomokat folytonosan ki- és egybejegyezgettem volt … „
A Zohoron töltött évtized első felére esik tehát az a személyes néprajzi gyűjtőmunka és levelezés, amelynek adatai „röviden gy. = gyűjteményem” kezdőbetűvel jelezve bekerültek mitológiai könyvébe. Lényegében az ötvenes évek elejére elkészült az a hatalmas jegyzetanyag, amelyre a Magyar Mythologia impozáns épületét alapozta, s amely még bírálói tiszteletét is kivívta. Megjelennek első dolgozatai. 1851-ben küldte el Toldy Ferencnek a nagy mű két fejezetét. Ezek hamarosan meg is jelentek az Új Magyar Múzeum hasábjain 1851-ben Tündérek a magyar ősvallásban és 1852-ben Papok a pogány magyaroknál címmel. Toldy elismerő szavai valószínűleg nagy biztatást és erőt adtak az ifjú szerzőnek.
Ugyanebben az évfolyamban megjelenik első tisztán történeti tárgyú tanulmánya, az Adalékok a zsitvatoroki béke történetéhez című. Mint később annyiszor, szűkebb pátriájának történeti nevezetességeit ismerteti nagy szeretettel, s kissé bonyolult, a magyartól eltérő mondatszerkezettel. Álljon itt stílusát megismerendő néhány mondat: „Komárom vármegye keleti vég szélén, a Dunába ömlő Zsitva bal partján szemlélhető egy néhány földmíves lakából álló kis telep, szemben vele Almás márványdús, és Neszmély híres borágával koszorúzott hegyei és kies tájékával; közöttük a Duna árjai keletet és nyugatot összekötő világútján naponként százak haladnak el a hely alatt, de köztök alig van, ki annak nevét említené. A nép ajkán is hahózva az majd Zsitva tő, majd Zsitva-toroknak mondatik.
Itt e helyen köttetett 1606. a törökkel azon nevezetes béke, mely, mint Hammer mondja: a török iga megtörését és az ozmán hatalom sülyedését hirdető első jeladó szövetnekként tünt fel a XVII. század kezdetén Európa s az egész kereszténység előtt; mely e tekintetben nem csak Magyarország története, de a többi Európa s a török között ezentúl alakuló nemzetjogi viszonyokra nézve is a legnagyobb fontossággal bír; bár az eddig a publicisták és történetírók által kevésbé vétetett figyelembe, és a későbbi szembetűnőbb sikerű karlóci béke mellett egészen elfeledett: mégis a zsitvatoroki béke azon első európai nemzetjogi határkő, mely az oszmánok európai hódítása és hatalmának netovábbját kijelölte”.
Az első tudományos szárnypróbálgatások között kell megemlíteni irodalmi kutatásait. Nevezetesen tudósítását Rimay János XVI. századi költő kézirati munkáiról és leveleiről, ez is az Új Magyar Múzeumban jelent meg. A dolog érdekessége, hogy Ipolyi a családi oklevelek, régi iratok böngészése közben akadt egy kis csomag levélre, amelyek során a költő-ős iratai előkerültek. Ebből az alkalomból kitűnő korképet rajzolt a Balassi-kortárs és a későbbiekben nagyhatású költő életéről és a XVII. század politikai életében betöltött szerepéről.
Megjelennek első egyháztörténeti írásai is a Családi Lapok hasábjain, így például a Vázlatok a hazai egyházarcheológiai műemlékekről. Szent János magyar egyháza a szent ferenczieknél Pozsonyban, s a hazánkban létező katakombák című Ezek a tanulmányok már nagyvonalakban kijelölik a szerző későbbi érdeklődési területeit.
