A JENDRASSIK CSALÁD ÉS A FIATAL JENDRASSIK GYÖRGY

Teljes szövegű keresés

A JENDRASSIK CSALÁD ÉS A FIATAL JENDRASSIK GYÖRGY
Minden embert a maga százada alakít ki;
nagyon kevesen emelkednek korunk erkölcsei fölé
F.-M. Voltaire
Jendrassik György világhírű gépészmérnök, tudós akadémikus, számos nagy jelentőségű találmány – kiemelten a Ganz–Jendrassik-motorok, a Jendrassik-gázturbina, a Jendrassik-nyomáscserélő – szerzője, a Ganz-gyár fejlesztő kutatója, tervezőmérnöke, főfelügyelője, vezérigazgató-helyettese, végül vezérigazgatója [35] sokoldalúan képzett, művelt közéleti ember 1898. május 13-án született Budapesten, a VIII. kerületi József u. 9. számú házban [36].
Az apai Jendrassik család Árva megyének északi részéről származott. A családnév a lengyel Jendrzej = Henrik = Imre személynév kettős szláv kicsinyítéséből alakult ki, és magyarra Imruskának volna fordítható [36].
A 18. század derekától ismert a család, éspedig a brezovicai Jendrassik Andrástól – György ükapjától. Az ő ugyancsak András nevű fia már Selmecbányán bányamérnökként végzett. Geológiai munkásságának eredménye országszerte több bánya feltárása. Három házasságából több gyermeke született. Harmadik feleségétől, Durmer Máriától született Kapnikbányán Jenő nevű fia (1824–1891) – György nagyapja. Ő Pesten szerzett matematikai-filozófiai doktorátust, továbbá némi műszaki és jogi tanulmányok után Bécsben orvosi oklevelet. Néhány évi külföldi gyakorlat után 1857-től Kolozsvárott az elméleti orvostan, 1860-tól Pesten az élettan professzora lett és tanított-gyógyított haláláig, 1863-tól az MTA levelező, 1880-tól rendes tagjaként [36].
Jendrassik Jenőnek és feleségének, Raggambi Fluck Ilonának négy gyermeke nőtt fel, és mind a négy fiú nevezetes ember lett: Ernő (1858–1921) akadémikus orvosprofesszor; Jenő (1860–1919) festőművész; Alfréd (1866–1935) tervező építészmérnök; Kornél (1868–1931) gépészmérnök, szabadalmi bíró – György édesapja [36].
Valószínű, hogy Jendrassik György elsősorban édesapjától kaphatta az indítást, hogy legyen ő is gépészmérnök. Jendrassik Kornél életéről egyébként illő a lexikonból [59] kiemelni néhány jellemző adatot. Gépészmérnöki tanulmányokat Budapesten és Darmstadtban folytatott. Kezdőként posta- és távirdai mérnök, majd élete nagyobbik felében szabadalmi bíró volt. Főállása mellett jelentős érdemei voltak a Magyar Mérnök- és Építészegyletben, amelynek 1905–1908 között a főtitkári tisztségét látta el, majd 1930–1931-ben a Gépészeti, elektrotechnikai és gyáripari szakosztály elnökeként működött.
Jendrassik Kornélnak és feleségének, Kégl Arankának négy gyermeke született: Loránd (1896–1970) neves orvos, az élettan professzora előbb Kolozsvárott, majd 1945-től Budapesten; György (1898–1954), akiről ez a könyv szól; Aurél (1904–1927), aki rövid életében a filozófiai egyetemi doktori címet szerezte meg; Kornélia (1910–1985, a családon belül Nelly becenévvel), férjezett Gyarmathy Istvánné, akinek György fia a már említett zürichi professzor [36]. Talán Jendrassik György egyik unokabátyjának, Alfrédnak 1896-ban született Aladár fia emelhető még ki, aki vegyészmérnökként az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetőjeként és az ország egyik vezető ivóvíz-szakértőjeként dolgozott.
Mindebből látható, hogy a Jendrassik család minden tagja értékes értelmiségi pályán működött: orvosok, mérnökök, művészek és egy reménykeltő filozófus alkotják a családfát. Egyedülálló, hogy a Magyar Életrajzi Lexikon 1967-ben megjelent 1. és az 1981-béli 3. kötetében a felsoroltak közül heten (!) szerepelnek, éspedig Jendrassik Jenő, Ernő, ifj. Jenő, Alfréd, Kornél, Loránd és természetesen György.
Jendrassik György – bátyja leírása szerint [36] – gyermekkorában lassú növésű, játékos kedvű, élénk, de kívánságaihoz makacsul ragaszkodó, követelőző kisfiú volt. Szerinte már ekkor felismerhették későbbi akaraterejét és céltudatosságát. Korán elkezdett barkácsolni, „alkotni”, pl. tízévesen sikereket ért el az akkor divatos repülőgép-modellezésben.
Középiskolai tanulmányait a Horánszky utcai reálgimnáziumban végezte el. Könnyen tanult, de eleinte közepes átlagot ért csak el. A matematika és a fizika nagyon érdekelte. Hatodikosként már differenciál- és integrálszámításokat végzett, levezette a repülőgépszárnyak légellenállási képleteit. Tanulmányi eredményei egyre javultak, és az 1916-ban letett érettségijével már osztályának legjobb tanulója lett. Kiemelhető az is, hogy dícséretet kapott a középiskolások számára kiírt Eötvös Loránd mennyiségtani versenyen, fizikából pedig elnyerte az akkor első ízben kiadott Károly Irén József díjat.
Fejlődéséhez hozzátartozott, hogy szenvedélyesen sportolt is. A MAC (Magyar Atlétikai Club) I. osztályú labdarúgócsapatában játszott, jó góllövőnek bizonyult, sőt súlycsoportjában vézna testalkatát meghazudtolva eredményes ökölvívónak ismerték el. Ugyanakkor bátyjánál is, nála is erős vesebántalmak léptek föl. Bátyja gyorsan meggyógyult, ő azonban hosszú időn át küszködött a bajjal, neves nagybátyja, Jendrassik Ernő is kezelte, végül is Illyés Géza (1870–1951) professzor 1920-ban megoperálta, de csak jóval később gyógyult meg.
Amikor leérettségizett, 18 évesen azonnal behívták katonai szolgálatra. A kassai lovastüzérekhez vonult be. Állandó vesevérzései miatt azonban leszerelték, és ő még 1916 őszén megkezdhette gépészmérnöki tanulmányait a budapesti Magyar Királyi József Műegyetemen. Később, az 1919/20-as tanévre a műegyetem javaslatára és az illetékes minisztériumban akkor dolgozó Kármán Tódor támogatásával ösztöndíjat nyert el a neves berlin charlottenburgi Technische Hochschuléra (ma Universitätre), ahol tanulmányai mellett látogatta a Physikalische Gesellschaft üléseit, és itt olyan világhírű fizikusok előadásait és vitáit hallgathatta, mint A. Einstein, W. Nernst és M. Planck.
1920. február 26-i keltezésű az a berlini levele [61], amelyet Aurél öccsének írt, s amely jellemző akkori hangulatára: „Itt nyugodtan folyik az élet, nagyon jól érzem magam. Az előadások nagyon érdekesek, legalábbis nagy részük. Igen ügyes, hogy állandóan vetített képekkel dolgoznak, az ember Urániában érzi magát, s figyelmét erősen lekötik… Imponálóan hat azután az, hogy mint pl. Stumpf, a Kolbendampfmasch. tanára hihetetlen tapasztalathalmazzal rendelkezik a gőzgépkonstrukció terén. Ő csinálta meg az úgynevezett ,Gleichstromdampfmaschine’-t, ami igazán ügyes és elsőrangú dolog e téren. Nem lehet olyan gépről szó, amelyből már ne csinált volna jó pár darabot, s ne tudna apró részletekről mesélni, mindig elmondva egy pár jó esetet, ahol alaposan blamálta magát. Stumpf igazán kitűnő tanár. A többiek között vannak aztán unalmas emberek is, általában azonban igen jók az előadások… Nagyszerű angol tanárom van most. Egy német eredetű fiatalember, ki Párizsban született és 2 éves korában Amerikába került. Ott nőtt fel, volt cowboy, trapper (vadász, ki az állatokat élve fogja), majd a montreali egyetemen tanult biológiát, aztán Londonba került az egyetemre s jelenleg itt van. Itt nincs pénze s nyelvtanítással keresi kenyerét. Nagyon szimpatikus és nagyon intelligens ember… Sürgesd Mamát, hogy vétesse le magát Papával együtt, s küldjétek el a képet. Ne legyen a Mama kalapban, inkább háziasan. Hogyan vagytok otthon? Legközelebb Nellynek írok, de írjon ő is. Keresztmamával együtt sokszor csókol mindnyájatokat – Gyuri.”
A berlini tanárok összehasonlító alapja nyilván a budapesti József Műegyetemé volt. Műegyetemi évkönyvekből [62] kiírható, hogy 1916–1922 között a matematikát Kürschák József és Rados Gusztáv, az ábrázoló geometriát Tötössy Béla, a kémiát Szarvasy Imre, a kémiai technológiát Pfeifer Ignác, az általános géptant, illetve a géprajzot K. Jónás Ödön, a mechanikát Bresztovszky Béla és Réthy Mór, a fizikát Wittmann Ferenc, a mai értelemszerű mechanikai technológiai jellegű tantárgyakat Rejtő Sándor, a gépelemeket Herrmann Miksa, a hidrogépeket, kompresszorokat és gőzturbinákat Bánki Donát, a kalorikus gépeket Schimanek Emil, az emelőgépeket Herrmann Miksa és Pattantyús-Á. Géza, a lokomotívokat Szabó Gusztáv, az elektrogépeket Zipernowsky Károly, az elektromos vasutakat Söpkéz Sándor, a nemzetgazdaságtant Heller Farkas tanította. Nagyszerű tanári testület!
Bátyjának közülük Kürschák Józsefet és Szabó Gusztávot dicsérte, de voltak, akiknek megalapozatlan teóriáit nem tudta komolyan venni, s ebben is az idő őt igazolta. Egyébként Zürichben szeretett volna tanulni, ahová Stodola Aurél professzor híre és turbinákról szóló könyve is vonzotta. Édesapja viszont ezt a tervet ellenezte és meg is akadályozta [36]. Későbbi gyógyírt jelentett a már említett berlin-charlottenburgi tanulmányút.
Egészen kiválóan végezte egyetemi tanulmányait. Jellemzőül elegendő a szigorlatait kiemelni [62]:
 
Első szigorlat 1918. június 21-én
Matematika: kitűnő
Mechanika: kitűnő
A bizottság elnöke: Schimanek Emil; tagjai: Kürschák József és Bresztovszky Béla
Második szigorlat 1920. november 8-án
Technikai fizika: kitűnő
Fémek és fák technológiája: jó
A bizottság elnöke: Bresztovszky Béla; tagjai: Wittmann Ferenc és Rejtő Sándor
Harmadik szigorlat (a mai államvizsga) 1922. június 26-án
Hidrogépek: kitűnő
Kalorikus gépek: kitűnő
Elektrogépek: jeles
A bizottság elnöke: Bresztovszky Béla; tagjai: Bánki Donát, Schimanek Emil és Zipernowsky Károly
Az oklevél minősítése: kitűnő; száma 7360; éve: 1922.
 
Vagyis a berlini tanulmányútról hazatérve, Budapesten folytatta és fejezte be gépészmérnöki tanulmányait. 1922. augusztus 1-én lépett az akkor neves Ganz-gyár kötelékébe, pontosabban annak Tanulmányi Osztályára, amely a vállalat központjához tartozott és a Kőbányai út 31. szám alatti Vagongyárban működött.
A Ganz-gyárhoz kerülés oka valószínűleg az lehetett [36], hogy a vállalat akkori neves vezérigazgatója, Kandó Kálmán Jendrassik Kornélnak (György apjának) osztálytársa, jó barátja volt, másrészt hallhatott a gyárban folyó Martinka-féle hőerőgép-kísérletekről, amelytől akkor sokat vártak. Végül az is vonzhatta a fiatal, tehetséges, jól képzett gépészmérnököt, hogy ebben a gyárban indult meg volt professzorának, Bánki Donátnak a vezetésével 1889-ben a magyar gyáripari motorgyártás (a Bánki–Csonka-féle benzinmotorokat a porlasztótalálmánnyal együtt sorozatban gyártotta a vállalat), amely gyártás tulajdonképpen megszakítás nélkül folytatódott. A gyár egyébként is híres volt arról, hogy tág teret biztosított a mérnöki szellem kibontakozásának [45–47].

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT