UTÓSZÓ

Teljes szövegű keresés

UTÓSZÓ
Ha a boldogságnak egynémely
örömet nevezünk ebben az élet-
ben, akkor valóban van boldogság…
F.-M. Voltaire
Az utószóban összefoglalom, hogy Jendrassik György mely elismert szakegyesületeknek volt tagja, milyen kitüntetésekben részesült életében, illetve hogyan emlékeztek meg róla az 1954-ben bekövetkezett halála óta [50]:
– Tagja volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek (az MMÉE-nek), az Institution of Mechanical Engineersnek és a Verein Deutscher Ingenieurenek.
– Kétségtelen elismerés az is, hogy a Ganz-gyáron belül nevét viselte a „Jendrassik Motorszerkesztési Osztály” 1927 és 1958 között (vagyis nemcsak a Ganz-gyári vezető állásai idején, hanem az emigráció évei alatt is, sőt a halálát követően is) [32, 46, 47].
– Az MMÉE Cserháti-plakettjét 1935-ben ítélték oda számára a Ganz–Jendrassik-motorokról tartott előadásai alapján. Cserháti Jenő (1855–1910, okleveles gépészmérnök a vasúti vontatás műszaki fejlesztője, kiváló ipari vezető, a magyar vasútvillamosítási kísérletek és munkálatok szervezője, a gépszerkezettan kiváló professzora, a magyar gépészmérnöki szak kiemelkedő alakja) halála után alapította az MMÉE a Cserháti-plakettet, amelyet szakmai, önálló munkásságon alapuló előadásért lehetett elnyerni, és amely plakettet 1912 és 1944 között évente osztották ki. Ebben a 32 évben a Cserháti-plakett a hazai gépészeti szakmában nagy elismerést jelentett.
– A Verein Mitteleuropäischer Eisenbahnverwaltungen a VI JaR 170/240 jelű Ganz–Jendrassik-motorért pályadíjjutalomban részesítette 1937-ben [32, 46, 47].
– Elismerés, hogy az 1937-ben megjelent kétkötetes Gépészeti zsebkönyvben a Ganz–Jendrassik-motor már mint „tananyag” szerepelt Weiner Emil tollából [64].
– Az MMÉE 1940-ben Hollán-pályadíjjal tüntette ki a gázturbináról írt tanulmányáért. A Hollán-pályadíjat 1885-ben alapították az MMÉE első elnökéről: Hollán Ernő (1824–1900) hadmérnökről, államtitkárról, amely pályadíjat 1886 és 1944 között osztottak ki évente és a maga idejében a legnagyobb magyar mérnöki elismerésnek számított.
– E könyv szerzője szerint az is a kiemelhető elismerések közé sorolható, hogy Magyarország egyik legnagyobb ipari vállalatának, a Ganz-gyárnak élére 1942-ben vezérigazgatónak választották meg, amely állásában az 1946 decemberében végrehajtott államosítás után is megerősítették. Ilyen minőségben volt tagja a Moszkvába ment első háború utáni kormányküldöttségnek [32, 46, 47].
– Az előzőknél is nagyobb elismerést szerzett Jendrassik Györgynek az a tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1943-ban – addig elért tudományos kutatási teljesítményeiért – levelező taggá választotta. A választás értékét növeli, hogy 1949-ig az MTA-nak három osztálya létezett (pl. a Műszaki Tudományok Osztálya még nem működött), és Jendrassikot a Matematikai és Természettudományi Osztály hívta tagjai közé. 1948-ban olyan indokkal zárták ki az MTA tagjai közül, hogy 1944 és 1947 között nem tartotta meg az egyébként kötelező székfoglalóját (az igazi ok az 1947. évi külföldre távozása volt). Az MTA Közgyűlése 1989-ben tagságát posztumusz rehabilitálta.
– Az 1947–54 közötti emigrációs évek alatt a Ganz-gyár továbbra is Ganz–Jendrassik-motorok néven hozta forgalomba (exportálta) ezeket a termékeit. A hazai műszaki egyetemeken (a Budapesti Műszaki Egyetemen, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a mai Miskolci Egyetem jogelődjén) kiemelkedő találmányait „tananyagként” tanították, és tanítják ma is.
– 1954-ben bekövetkezett váratlan halála után az angliai szaklapokban (Engineering, The Oil Engine and Gas Turbine, The Railway Gazette) tárgyilagos és elismerő nekrológok jelentek meg [31, 39, 52]. Sőt a The Oil Engine and Gas Turbine a gyászjelentésen túl, a márciusi számában „The Gas-Turbine Work of Mr. G. Jendrassik – A Posthumous Tribute to a Far-sighted Hungarian Engineer” című tanulmányt közölt emlékül a 434/436. oldalakon. A cikkből egy mondat így szól: „One of the outstanding pioneers of modern gas-turbine technology was Mr. George Jendrassik, whose recent death in London is recorded in an obituary on page 407.” A 407. oldalon olvasható nekrológ foglalja össze talán a legpontosabban az emigrációs évek állásait [31]: „After a spell in Argentina, he came to London in 1948 to become consultant and director to Metropolitan Railcars Ltd., controlled by Metropolitan Cammell and Metropolitan-Vickers. Since 1949 Mr. Jendrassik has also been an external consultant of Power Jets (Research and Development) Ltd., with which company he was working until his death, on the development of a pressure exchanger; this is a promising type of heat engine in which the compression and expansion of a gaseous medium is effected by direct action of the gases involved without the employment of mechanical parts such ad pistons or blades…” – Magyar szaklapok nem emlékeztek meg Jendrassik György haláláról.
– Jendrassik György sírja egy londoni temetőben van [32]: London S. W. Streatham Cemetery, Rowan Rv. Grave No. 57 560, Square 36, Roman Catholic Section.
– 1954. április 24-én (György napján) a budai Pasaréti ferences templomban rendeztek requiemet emlékére [61].
– Az elmaradt magyar nekrológokat talán pótolta a Járművek, Mezőgazdasági gépek 1955. évi júniusi számában Brodszky Dezső „A gázturbina magyar úttörői” című hosszabb tanulmánya [28], méltóképpen kiemelve Jendrassik György érdemeit, amely cikkből ebben a könyvben több idézet is olvasható.
– A Műszaki Könyvkiadó gondozásában 1960–71 között megjelent Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 4. kötetében, 1962-ben, a 256. oldalon Jendrassik-mutatószámokról; a 278/279. oldalakon Jendrassik-effektusokról írt Kovácsházy Ernő; majd a 363. oldalon Jendrassik forgó generátoráról, a 366/367. oldalakon a Jendrassik-gázturbináról írt Brodszky Dezső [66].
– A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Energia- és Vegyiparigép Szakosztályának 25 éves jubileumakor Jendrassik György arcképével kinyomtatott emléklap készült 1983-ban.
– 1990. március 15-én posztumusz Széchenyi-díjat kapott.
– 1990-ben utcát neveztek el Jendrassik Györgyről Budapesten és Miskolcon.
– Nevét vette fel 1990. szeptember 2-án a szolnoki ipari szakközépiskola és 1990. október 5-én a veszprémi szakmunkásképző intézet.
– Ennek a könyvnek a szerzője 1993. május 18-án a Magyar Mérnökök és Építészek svájci egyesülete felkérésére és rendezésében a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule (ETH) központi épületében „Bánkitól Pattantyúsig – tizenegyen a magyar gépipar jelesei közül” címen emlékezett meg Bánki Donátról, Cserháti Jenőről, Csonka Jánosról, Fonó Albertről, Ganz Ábrahámról, Heller Lászlóról, Jendrassik Györgyről, Kandó Kálmánról, Kármán Tódorról, Mechwart Andrásról és Pattantyús-Á. Gézáról.
– 1994. február 8-án a hazai újságok eseménynaptáraiban megemlékeztek a 40 éve elhunyt Jendrassik György gépészmérnökről, a magyar motor- és gázturbina-fejlesztés kiemelkedő alakjáról. Ugyanez az évforduló volt az alapgondolata annak a Jendrassik Györgyről szóló megemlékezésnek a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) székházában 1994. május 20-án, amely a „Géptervezés ’94” elnevezésű tudományos ülést bevezette, és amelynek előadója e sorok írója volt [50]. Ez alkalommal kiállítás mutatta be Jendrassik György munkásságát mind a MAB-székházban, mind a Miskolci Egyetemen.
*
Sokan bízunk abban, hogy Jendrassik György születésének 100. évfordulója előtt-alatt-után a Rá emlékezések sorozata tovább bővül…

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT