JELENTŐSÉGE

Teljes szövegű keresés

JELENTŐSÉGE
„Valamelly vélemény, melly boldogít,
felér az igazsággal, melly minket földhözsújt”
(Kállay Ferenc bejegyzése Fáy András emlékkönyvébe, 1834)
E sajátos aforizma jegyében leélt és végigdolgozott élet és sors Kállay Ferencé. Véleményéhez mindhalálig ragaszkodva, többször is földhöz sújthatta az igazság, a helyes úton mégis ő járt, a messzi múlt és a távoli jövő személyében kapcsolódott össze, s véleményének érvénye maradandóbb, mint a múló napi szentenciáké.
Kállay Ferenc méltatlanul mellőzött, jelentős alakja a magyar tudománytörténetnek, a reformkor művelődéstörténetének. Pályáját – ismert kortársaihoz képest is – nagy késéssel kezdte, e megkésettség árnyat vet egész munkásságára, még úttörőnek számító műveire is. Legalább egy nemzedékkel fiatalabb szakmabeli kollégái éppoly idegenkedve néztek a túl sok témával foglalkozó, fellépésében és modorában is kissé vidékies, emberileg nyilván nehezen hozzáférhető társukra, miként ő is mozgékonyabb, az aktualitásokhoz jobban igazodó, simulékonyabb környezetére.
Rehabilitációja, a korábbi részkísérleteknél teljesebb, az utókorra hárul. Azzal együtt is, hogy nem elsősorban alkotó, intuitív, önálló felismerésekben gazdag, kutató típus, hanem kiemelkedő fontosságú, összegező munkákat elvégző tudósa korának.
Megítélésem szerint a múlt század első felében épp az ilyen Kállay-féle, a meglévő, de időben és helyileg, műfajilag szétszórt eredményeket szintézisekbe összefoglaló, mindezeket magyar nyelven hozzáférhetővé tevő tudós típus volt a hasznosabb, a szükségesebb, a továbblépéshez ő teremtette meg a feltételeket.
Tevékenységének rendkívül széles, színes területe a hungarológia, az őstörténet, illetve az uralisztika témaköreit öleli fel, ezek pedig egymástól szétválaszthatatlan, szervesen összefüggő kérdéskörök. Mivel pedig az egésznek az uralisztika a meghatározó kiindulópontja, e portréban is leginkább uralisztikai működését emeltem ki. Változatlanul úgy látom, hogy a magyar uralisztikát megteremtő nagy triásznak Sajnovics és Gyarmathi mellett ő a harmadik tagja, de míg az első kettő főként nemzetközi viszonylatban vált ismeretessé, Kállay ennek a komplex tudománynak a magyarországi meghonosítója – elődeinél sokkal nagyobb tudatossággal, huzamosabb munkálkodással, viszont lényegesen csekélyebb ismertséggel, elismertséggel. Pedig tudósként, közéleti emberként is jelentékenyebb személyiség elődeinél, a magyar élet és művelődésügy úgyszólván teljes területén tevékenykedett, az elmélet mellett a gyakorlatban is sokat tett az egész magyar élet, tudomány és kultúra fellendítéséért. S mindebbe szervesen beépítette az uralisztikát is.
S mégis, mindennek ellenére a magyar uralisztika története úgy alakult, a személyi konstellációk úgy formálódtak, hogy a szakma hierarchiájába Kállay Ferenc nem kerülhetett, nem illett bele – napjainkig.
Ideje végre annak, hogy ez a tudományszak is számot vessen magával, múltjával, mindazzal, ami szemléletében elavult, érvényét vesztette. Egyebek mellett periodizációjával is, szűkös és elfogult névsorával. A számbavétel számos elfelejtett név és mű felvételével újraírandó, a nem helytálló értékrend felülbírálandó.
A megindult munkához szerény hozzájárulás e fenti portré.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT