GYERMEKÉVEK, DIÁKÉVEK

Teljes szövegű keresés

GYERMEKÉVEK, DIÁKÉVEK
Kerpel-Fronius Ödön Versecen, az akkori Nagy-Magyarország délvidékén elhelyezkedő bánáti kisvárosban született 1906. január 14-én. Édesapja megbecsült ügyvéd, illetve egy ideig városi főügyész volt. Anyai ágon régi erdélyi szász családból, a Froniusoktól származott, amelyben a hagyomány szerint a fiúk vagy orvosok, vagy evangélikus lelkészek voltak. Két fiútestvére volt: Oszkár később ügyvéd lett, István fiatalon halt meg. Gyermekkorát az ugyancsak Versecen született Herczeg Ferenc írásaiban megjelenített Várhegy alatt töltötte. Kisiskolás és gimnazista éveiről írásos dokumentum gyakorlatilag nem maradt ránk. Ezeknek az éveknek az eseményeit elsősorban saját elbeszéléseiből tudjuk, amelyeket egyrészt Hallama Erzsébet „Fele játék, fele gyötrelem” című, pécsi tudósokat bemutató interjúkötetéből, részben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kiadásában megjelent „Gyógyító tudósok” című kötetből, valamint rádió- és TV-interjúiból ismerhetjük meg. Ezekből az elbeszélésekből kibontakozik a század elejének kisvárosi értelmiségi köre, megismerhetjük Versecnek, ennek a többnyelvű, de főleg németajkú városkának az életét. Kerpel-Fronius iskolába is úgy járt, hogy négy gimnáziumi osztályt magyarul, hármat németül végzett és szerbül érettségizett. Volt egy francia kisasszonyuk is, és 10 éves korában már tudott franciául. Angol nyelvi tanulmányait a következőképpen meséli el:
„Gimnazista koromban zongorát is kellett tanulnom, ez akkoriban így volt, illett franciául beszélni és zongorázni. Volt egy tanár, aki halálosan ideges lett az én működésemtől, és mindig rávert a kezemre, amikor melléütöttem; ez kissé elszomorított. Mikor végképp elegem lett, mentem az apámhoz, hogy hadd ne tanuljak én zongorázni, szemmel láthatólag úgy sincs hozzá semmi tehetségem, de hogy ne higgye, hogy lógni akarok, engedjen inkább angolul tanulni.”
A gimnazista években megalapozott sokoldalú nyelvtudást a későbbiekben magas szintre fejlesztette, és ez nagy szerepet játszott tudományos karrierjében is, amennyiben hat európai és világnyelvet kiválóan, szinte anyanyelvi szinten beszélve igen könnyen szót értett mindenféle tudományos és műveltségi kérdésben kollégáival és külföldi környezetével. Ez egyik oka volt annak, hogy szinte haláláig a legkülönbözőbb külföldi kongresszusok és rendezvények közkedvelt előadója, elnöke, külföldi társaságok tiszteletbeli tagja, közreműködője lett.
A gimnazista diák a Froniusok hagyományai alapján már Versecen orvosnak készült. Ezt ő utólag is természetesnek találta. Kedvesen meséli el egy százéves könyvből kinézett kémiai kísérletének kudarcát, amelynek során vizet öntött a kénsavba, és az kifröcskölve a vasárnapi ruháját kiégette. A tudományos buzgólkodásnak ezt az eredményét édesapja nyaklevessel honorálta, de mivel a kisdiák kitűnően tanult, ezt megfelelőképpen jutalmazta is. Amikor a gimnázium hetedik osztályát befejezte, lehetővé tette számára, hogy Olaszországba utazzon, és ott tapasztalatokat és művészeti élményeket szerezzen. Talán innen eredt a történelem és művészettörténet, és ezen belül különösen az olasz középkor iránt egész életében megnyilvánuló lelkesedése.
Kerpel-Fronius az érettségi után 1923-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Visszaemlékezéseiben fél évszázad múltán is ismételten hivatkozott azokra a professzoraira, akiknek nagy hatásuk volt rá medikus évei alatt, és akik érzése szerint jelentősen befolyásolták pályája alakulását. Mindenekelőtt Farkas Géza, az élettan tanára gyakorolt rá nagy hatást. Bár Farkas Géza tudományos öröksége nem jelentős, és ma viszonylag kevesen ismerik a nevét, többen úgy emlékeznek rá, hogy kiemelkedő oktató és a medikusokat tanulásra, érdeklődésre ösztönző személyiség volt. Kerpel-Froniust is annyira lelkesítették előadásai, hogy jóval később, professzor korában is újból és újból azon vette észre magát, hogy hanghordozásában, előadásainak szerkezetében utánozza Farkas Gézát. „Úgy éreztem néha, hogy most Farkas Géza beszél belőlem” – mondta a budapesti medikusokkal folytatott egyik esti beszélgetésen. Ugyancsak nagy élményt jelentett a fiatal orvostanhallgatónak Korányi Sándor, a világhírű belgyógyász. Őtőle elsősorban a betegvizsgálatnak a menetét, az észleltek rendszerezését, az adott kórkép kórtani, belgyógyászati és patológiai összefüggéseinek az értékelését és a beteg jövőjének, a betegség további lefolyásának a taglalását vette át. A prognózis persze az akkori időkben nagyon sokszor rossz volt, erre utal Kerpel megjegyzése:
„Hát mi medikusok ezt úgy fogalmaztuk, hogy most temet Korányi professzor úr, mert hiszen akkoriban a belgyógyászat diagnosztikailag jóval erősebb volt, mint therápiabelileg.”
Medikus évei alatt több félévet idegenben tölthetett. Így egy-egy szemesztert hallgatott Münchenben és Bécsben, és mint „étudiant bénévole” két hónapot a párizsi egyetemen. Ezek a külföldi tartózkodások jelentősen befolyásolták életszemléletét, nem csak a külföldi környezet megismerése révén, hanem azért is, mert már ekkor, igen fiatalon több világhírű tudóssal kerülhetett kapcsolatba. Münchenben mindenekelőtt Friedrich von Müller professzor, a neves belgyógyász, a nephrosis fogalmának megalkotója ragadta meg érdeklődését. Bár Müller tanai később nem mindenben állták meg helyüket, mégis nagy hatással voltak a nephrológia, a vesekutatás fejlődésére, Kerpel-Froniusra pedig mély benyomást tett egyszerű és szerény modora, az az alázat, amellyel a hallgatókat vizsgálni, kopogtatni, hallgatózni, tapintani tanította. Az egyetemeken akkor uralkodó tekintélyelvűséggel szemben Müller testesítette meg az ideális tanár-diák viszonyt: magatartása kellő tiszteletet kívánt, de közvetlensége feloldotta a tanulást gátló merev feszültséget. Hasonló hatással volt a fiatal Kerpel-Froniusra Bécsben a gyermekgyógyász Clemens von Pirquet professzor, aki az allergiakutatás zseniális megalapítója volt. Ő mint kiemelkedő, időtálló tanokat alkotó tudós ugyancsak szerénységével és a betegek iránti alázatával hódította meg tanítványait.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages