A SZABADSÁGHARC EZREDESE (1848–1849)
A SZABADSÁGHARC EZREDESE (1848–1849)
Az idős Kiss Károly életének legkiemelkedőbb szakasza 1848 márciusa és 1849 augusztusa között játszódott le: negyedszázad alatt kiforrott haladó polgári hadtudományi nézeteit az új hadügy kiépítésében való aktív részvétellel valósíthatta meg. A forradalom győzelmének első napjától heves vita folyt az új honvédelem kiépítésének útjairól, a fegyveres erő szervezetéről, irányításáról, kiképzéséről és más fontos katonai kérdésekről. Különösen a forradalmi nemzetőrség felállítása körül csaptak össze élesen a nézetek.
Kiss – a hadtudomány közismert és kiváló szakértője – 1848. március 17-én két helyen is kifejtette álláspontját az új polgári honvédelem tárgyában. Egyrészt a közvélemény elolvashatta a Társalkodóban megjelent hírt Hadi ügyünk korszerű átalakulásdról című akadémiai folytatólagos előadásáról, másrészt, ami talán még fontosabb volt, Kossuth Lajoshoz intézett levelében felhívta a figyelmet a megoldásra váró legjelentősebb problémákra.
Ebben, a magyar honvédelmi politikai alakulását befolyásoló levélben elmondta: „ … mint katonát többi közt leginkább érdekel a honvédelem, és az ezzel egybe kapcsolt nemzeti őrhad; mindkettőről sokat gondolkodtam, itt s ott írtam is; távol legyen tőlem, tanácsadásommal teremtő elmédnek némi irányt adandni, de megengedj, ha azt írom, s kérlek: az állandó katonaságot el ne töröljétek, helyheztessétek azt mint már sok helyen van az alkotmány közé, vagy alá – ha úgy akarjátok, mert baricad mögött harcolhat ugyan a nép, a belbátorság fentartására jó ugyan a nemzeti őrhad, de a külső ellenség ellen jól rendezett állandó katona kell, de ezt egy pillanatban felfújni nem lehet, ennek már kiképezve békében is készen állani kell, amely nemzet hadiügyét elszorgalmatlanítja, mindig drágán fizeti meg az árát, mi Európában vagyunk nem Amerikában…”
Kiss a hadtörténet, a polgári forradalmak tanulságait és a magyar sajátosságokat figyelembe véve átgondoltan mutatta be a forradalom legfontosabb feladatát a hadügy terén. Előre megsejtette, hogy a magyar forradalom és függetlenség külső és belső ellenségei, ha kell, fegyverrel is fel fognak lépni a kivívott vívmányok ellen. Ezért fejtette ki Kossuthnak a népre alapozott forradalmi honvédelem és legfontosabb összetevőinek legcélszerűbb rendszerét, belső és külső funkcióit.
A honvédelem alappillérének a polgári alkotmányosságnak alárendelt, korszerűen szervezett, kiképzett önálló nemzeti hadsereget tekintette. Leveléből kiderül, hogy ennek a Habsburg-haderőtől független magyar hadseregnek a megteremtése azonnali feladat, mert „ezt egy pillanatban felfújni nem lehet, ennek már kiképezve békében is készen állani kell”. Ha ilyen „állandó katonaság” nem lesz létrehozva az esetleg támadó „külső ellenség ellen”, akkor annak a nemzet „drágán fizeti meg az árát”.
A nemzetőrségnek is felvázolta a honvédelem szempontjából szükséges szervezetét, irányítási rendszerét és feladatait. Mindenekelőtt szükségesnek tartotta, hogy az ország nemzetőrsége centralizált és egységes szervezetben, egy parancsnok vezetése alatt tevékenykedjen. Így lesz csak képes a centralizált nemzetőrség intézménye belső karhatalmi, de ha szükséges, külső védelmi funkcióit teljesíteni.
A levelében kifejtett elvek hatással voltak a Batthányi-kormány honvédelmi politikájára. Ezt igazolják a nemzetőrség és a hadügy más kérdéseiben elfogadott törvények és intézkedések.
Kiss Károly – a honvédelemmel kapcsolatos elveinek kifejtése mellett – vezető szerepet vállalt a fővárosban a polgári forradalom új fegyveres erejének, a nemzetőrségnek megszervezésében és kiképzésében.
A Rendre Ügyelő Választmány 1848. március 19-én engedélyt kért a budai főhadparancsnokságtól, hogy Kiss Károly ny. cs.. kir. százados irányítsa a pesti nemzetőrség megszervezését és kiképzését. Móga János tábornok, pesti városparancsnok alábbi engedélye alapján folytatta Kiss a tevékenységét:
„32. sz. Cs. Kir. Pest városi katonai parancsnokság
Kiss Károly nyug. cs. kir. századosnak
A vezénylő tábornok úr a Pesten felállítás alatt álló nemzeti gárda kérésére engedélyezni méltóztatott önnek azt, hogy annak kiképzését mint szolgálatonkivüli átvegye. – Amit itt az ön tudtára adunk.
Pest, 1848. március 21.
Móga tábornok.”
Kiss nagy aktivitással vett részt a fővárosi polgárőrség átszervezésében, a nemzetőrség egységesítésében és a pesti őrhaditanács munkájában.
A nemzetőrség fejlődésének új szakasza kezdődött el 1848. április 20-án, amikor létrehozták a Batthányi Lajos miniszterelnök mellett működő egységes vezető testületet – az Országos Nemzetőrseregi Haditanácsot. Kiss Károlyt tanácsos és a politikai ügyek referense lett. A Haditanács hat osztályának megalakulásakor pedig a politikai osztály főnökévé és a nemzetőri iroda igazgatójává nevezték ki. Ebben a beosztásban dolgozott 1848. november végéig.
Kiemelkedő érdemeket szerzett 1848 nyarán a XXII. törvénycikk végrehajtásában, a nemzetőrség és a honvédség szervezésében, felszerelésében és kiképzésében. Nevéhez fűződnek a legfontosabb haditanácsi rendeletek, intézkedések, felhívások és levelek megfogalmazásai, kidolgozásai és közreadásai. Valószínűleg szerepet játszott az 1848. májusi tervezet elkészítésében, amely alapján a nemzetőrség keretében 10 zászlóaljból álló „rendes nemzeti katonaság” honvéd sereg alakult meg. A „honvéd” elnevezés alkalmazását ő kezdeményezte, szorgalmazta.
Összeállította A Magyar Nemzeti Őrseregnek kötelező szabályai öt füzetét. Az 1848. július elején megjelent első füzet – A Nemzeti Őrsereg kötelességei és szolgálat-szabályai – nagy sajtóvitát indított el. Sok elvi kifogás merült fel, bírálták az osztrák szabályzat felhasználása miatt. A vita ellenére bevezetésével a nemzetőrség rendjét, kiképzését és alkalmazását eredményesen szabályozták.
1848. június 19-én őrnaggyá, szeptember 22-én pedig alezredessé léptették elő.
A szeptemberi fordulat idején ki akarták nevezni az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének, de ezt nem vállalta el. A nehéz szeptember végi és október eleji napokban számos jelentős honvédségi ügyben jelent meg a hivatalos lap, a Közlöny hasábjain ez az aláírás „Az elnök helyett, Kiss Károly őrnagy”, illetve később „Az elnök helyett, Kiss Károly alezredes.”
Kiss a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány mellett az új honvédzászlóaljakat szervezte. Ezért 1848. október 23-án elismerésként „Kiss Károly nemzetőrségi alezredes, s az országos haditanácsnál politikai osztályfőnök, alezredesi rangjában, s jelen alkalmazásában meghagyatva, a honvédsereghez” áttétetett.
1848 szeptemberétől a hadügyminisztérium háttérbe szorulásával egyre nagyobb szerepet játszott a nemzetőrség és a honvédség szervezésével foglalkozó Nemzetőrségi Haditanács. Az események középpontjába került Haditanács Kiss Károly vezette irodájából kerültek kibocsátásra az újoncozással, a honvédségi és nemzetőrségi ügyekkel kapcsolatos rendeletek, intézkedések. Kiss Károlynak nagy szerepe volt abban, hogy Batthány miniszterelnök lemondása után, a Honvédelmi Bizottmány működésének első napjaiban, a Haditanács volt az egyetlen olyan katonai intézmény, amely zökkenőmentesen intézkedhetett fontos hadseregszervezési kérdésekben. Kiss mindenben támogatta és segítette Nádosy Sándor alezredest, a Haditanács lovassági osztályának vezetőjét, akit – miután Kiss nem vállalta el – kineveztek a Haditanács elnökének.
Kiss Károly alezredes 1848. november 3-án a Haditanács politikai osztályának főnökeként a Honvédelmi Bizottmányhoz tervezetet juttatott el az új honvéd zászlóaljak szervezésének meggyorsítása érdekében hadmegyék felállítására. A tervezet bevezetőjében szükségességét így indokolta: „Hogy a honvéd zászlóaljaknál, nem különben az állandó nemzetőrségnél is a szolgálat minél pontosabban kezeltessék, s kivált az alakulásban álló új honvéd zászlóaljak minél előbb harczolható állapotba hozathassanak, célravezetőnek véli a nemzetőrseregi tanács az országot 7 hadmegyére felosztani, s mindegyik hadmegyébe egy-egy hadfelügyelőt rendelni.” Ez a tervezet némi módosítással rendelet formájában megjelent a Közlöny 1848. november II-i számában. A Kiss kezdeményezte hadkiegészítései szervezet felállítása is elősegítette a régi cs. kir. katonai szervezet leépítését és a forradalom védelmének jobban megfelelő katonai szervezet megerősödését.
1848. november végén az Országos Honvédelmi Bizottmány elrendelte a hadügy egységes irányítása érdekében a Haditanács és a hadügyminisztérium egyesítését, aminek során a hadügyminisztériumból formálisan kivált a nemzetőrségi ügyek intézése. 1848. december 2-án került az Országos Honvédelmi Bizottmány elé az Országos Nemzetőrségi Haditanács 1848/9594. számú tervezete „nemzetőrseregi osztály” felállításáról. A tervezet a 8 fős osztály főnökének Kiss Károly alezredest ajánlotta, aki „ezen ügyet már a nemzetőrség felállításától fogva kezeli”. A nemzetőrségi osztály feladatával kapcsolatban a hadügyminisztérium átszervezésével foglalkozó intézkedésben csak az szerepelt: „Az eddigi nemzetőrségi tanács ügyeivel ideiglenesen alezredes Kiss Károly bizatik meg (a Belügyminisztériumban).”
Ezekben a decemberi napokban nagy erőfeszítéseket tett, és több intézkedést dolgozott ki a nemzetőrség harckészségének fokozása és a csatatereken történő helytállása érdekében.
Katonai beosztása kötelességeinek teljesítése mellett nem hanyagolta el részvételét az akadémiai kisgyűlések ülésein március és december között, kivéve a szeptemberi és októberi időszakot, amikor minden idejét és energiáját a honvédzászlóaljak szervezése és a nemzetőrségi ügyek intézése kötötte le.
Az 1848. december végi súlyos katonai helyzetben készültek a Magyar Hadi Főtanoda 1849. január 4-i megnyitására és Kiss Károly honvéd alezredest, akadémikust kérték fel, hogy a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében vegyen részt „a hadi főtanodában tartandó felvételi vizsgálatnál”. Kiss az 1848. december 30-án kelt meghívóra ezt írta: „A körülmények fogják csak elválasztani megjelenhetek-e?” Erre a megjelenésre Buda 1849. január 4-i és Pest január 5-i kiürítése miatt nem került sor. Kiss naplója is ezt bizonyítja, mert 1849. január 4-én feljegyezte: „Földön futó bujdosás.”
A katonai helyzettel teljesen tisztában levő Kiss Károly ugyanaznap, amikor a meghívót kézhez kapta, ezeket a sorokat írta barátjának, Toldy Ferencnek az Akadémia titoknokának:
„Kedves Ferim! Küldöm a pünkösdi czímeket. Küldöm egyszersmind a Kausler munkájához az atlaszt – igen drága mű, nem szeretném ha ellenséges inváziokor vandál-kezek által szétromboltatnék, rejtsd el az Académia Könyvtárában – míg nyugodtabb idők bekövetkeznének.
Pesten Decemb. 30. 1848.
Kiss Károly”
A levél másik oldalán Mészáros Lázár vezérőrnagy, hadügyminiszter, levelező tag kivételével közli Kiss az akadémikus katonák beosztását és rendfokozatát:
„Kiss Károly alezredes
Kállay Ferenc őrnagy, a legfelsőbb hadi törvényszék bírája
Korponay János őrnagy, hadügyminiszteri titkár”
Kiss Károly 1849 januárjától Debrecenben már mint a hadügyminisztérium nemzetőrseregi osztályának főnöke dolgozik, de mellette megbízták a katonanevelési osztály vezetésével is.
Március 20-án a hadügyminisztérium 6002 számú felterjesztéssel kéri Kossuth Lajostól, az OHB elnökétől az 56 éves Kiss Károly alezredes ezredesi előléptetését „mert előbb a Nemzetőrseregi Haditanácsban, majd annak megszűnte után a Hadügyminisztériumban fáradhatatlanul és nagy hozzáértéssel intézte a nemzetőrség ügyeit”.
Kossuth március 23-i válaszában kifejti, hogy jelenleg a harcban kitűntek elismerése van soron, ezért „igénylik a körülmények mostan még Kiss Károly alezredes megérdemlett előléptetésének is elhalasztását. De a honvédelmi bizottmány fenntartja magának a megnevezett alezredesre is későbben különös tekintettel lenni”.
Kiss azonban nem a rendfokozat miatt szolgálta a forradalom honvédelmét, hanem hazaszeretetből és meggyőződésből. Idős kora ellenére eredményesen töltött be egyszerre két hadügyminisztériumi osztályvezetői beosztást. Végre 1849. május 10-én sorra került a hadügyminisztérium legrégibb és legidősebb osztályfőnökének ezredesi előléptetésére is.
Kiss Károly 1848–1849-ben az ideológiai és osztályelkötelezettséget kívánó kritikus helyzetekben – bár nem csatlakozott a radikálisokhoz – mindig helyt állt, és tette, amivel megbízták. Az 1849. április 14-i trónfosztás és a Függetlenségi Nyilatkozat után beosztásáról nem mondott le, feladatkörét továbbra is lelkiismeretesen ellátta.
1849 májusában és júniusában a hadügyminisztérium átszervezése után is a nemzetőrség és a katonai nevelés ügyeit irányította. Ám e mellett már részt vett az MTA kisgyűlés június 4., 9. és 11. ülésein is: Ebben az időszakban kialakult nézeteiről július 1-i naplófeljegyzését érdemes idézni, amelyben elkeseredett hangon vázolta fel a súlyos katonapolitikai helyzetet előidéző okokat és a lehetséges következményeket.
Helyzetelemzésében a következőket írta: „Minek utána június havat Pesten Budán, a forradalom harczainak különféle állása, és körülményei közt töltöttem.., midőn t. i. az orosz intervencio ellen az európai hatalmasságok közül, senki, de senki még csak tiltakozólag sem lépett fel, világos lőn előttem, hogy a magyar forradalom magára hagyatva, bukni fog. Bukni nem azért, mintha az osztrák hadaknak ellen nem állhatna, mert a magyar egészen szervezetlen fiatal hadnak sikerült nem egyszer az osztrák hadakat nyílt nagy ütközetben is legyőzni.”
Kiss, a hadtudós és katona előre látta a kikerülhetetlen vereséget az ellenséges katonai túlerővel szemben. Szem- és fültanúja volt a politikai és katonai körökben dúló éles csatározásoknak a hogyan tovább kérdésében. Jól ismerte a vezető politikai személyiségeket és a katonai vezetőket. Személyesen tapasztalta a politikai és katonai vezetésben az intrikákat, a széthúzást, az ellentéteket, amelyek tragikusan beárnyékolták a forradalom utolsó hónapjait.
Az utolsó időszakban a magyarországi katonai nevelőintézetek főnökének nevezték ki. Az események drámai alakulása következtében végigélte a kormány és a hadügyminisztérium Szegedre, majd Aradra való telepítését.
Kiss Károly honvédezredesi pályafutása az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétellel ért véget.
