ALKOTÓ ÉVTIZED (1837–1848)
ALKOTÓ ÉVTIZED (1837–1848)
Kiss Károly 1837. május 22-én érkezett meg Pest-Budára, hogy ott letelepedve bekapcsolódjon a tudományos és közéletbe. Magatartásának indítékai és politikai nézetei már az első napokban kiderültek. Egymás után találkozik a reformmozgalom vezető egyéniségeivel, író és tudós barátaival. Május 28-án Széchenyi Istvánnál volt. Másnap a Kossuth Lajos kiszabadításáért folyó akciót beszélte meg barátaival: „Ebéd után Vörösmartyhoz – Bajzához (Kossuth segedelem) – Helmeczyhez, Károlyhoz.”
Június 16-i érdekes naplóbejegyzése is egyértelműen bizonyítja haladó politikai állásfoglalását Kossuth Lajos letartóztatása ügyében: „Szontagh–Gabriely–Bugáth–Lutzerbacher–Vörösmarty–Bajza–Barabás–Kaskovics–Czuczor társaságban Zugligetben sétáltunk. Ebéd az Istenszemnél, ahol 5 Májusban éjfélután Kossuth Andrást [?] a királyi ügyek igazgatása elfogatta”.
Kisst a magyar politika, a tudomány, az irodalom és művészet neves személyiségei nagy várakozással fogadták, jelentős szerepet szántak neki. Meg akarták bízni a Nemzeti Színház vezetésével is, amit naplójában, 1837. július 6-án
így jegyzett fel: „Szontaghal Faynál, a magyar színész társaság igazgatását reám akarták bízni, nem fogadtam el.” Nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a Magyar Tudományos Akadémia munkájába és a VIII. nagygyűlésen támogatta Tanárky Sándor őrnagy levelező taggá választását.
1837 utolsó hónapjaiban nagyon szoros barátság alakult ki közte és Vörösmarty Mihály között. Ettől kezdve naplójában éveken keresztül található ilyen és ehhez hasonló beírás: „Ebéd után Vörösmartyhoz egy pipa dohányra.”
Kiss Károly tevékenységét a cs. kir. hatóságok Pestre érkezésétől fogva figyelemmel kísérték. 1837. december 27-én Kiss tudomására jutott, hogy a helytartótanácsot megbízta a budai főhadparancsnokság, hogy – mint írja: „conditiomról és politikai véleményeimről jelentést” adjon.
Az 1838-as esztendő számára örömöket és csalódásokat is hozott. Januárban engedélyt kapott Csongrád vármegye táblabírói címének viselésére. Több hadtudományi fordítást véleményezett,, és tagja volt annak a három fős bizottságnak, amelyet az Akadémia bízott meg „a hadi tudományok terminológiájának együtt készítésére”. De csalódás is érte, mivel a IX. nagygyűlés nem őt, a legrégibb és legaktívabb katonatiszt levelező tagot jelölte és választotta meg a gróf Festetics László alapította és 1830 óta üres matematikai osztály hadtudományi rendes tagi székbe, hanem a csak egy éve levelező tag, de már 1809-ben katonai szabályzat-szerkesztő munkásságot kifejtő idősebb Tanárky Sándor őrnagyot.
Kiss és Tanárky között a választás után nem romlott meg a viszony. Sőt, közös erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az Akadémia többet foglalkozzon a hadtudománnyal és a hadtudományi műnyelvvel.
1839-től közéleti szereplése fokozódott, egyre több társadalmi egyesület munkájába kapcsolódott be. Részt vett a Kisfaludy és az Almanach Társaság, valamint a Hengermalom Rt. tevékenységében. Figyelemmel kísérte az országgyűlési küzdelmeket, és bekapcsolódott az újoncállításról folyó nagy vitába. Április 20-án Pest vármegye közgyűlésén „egy ujoncz állítási javallat”-át átadta a küldöttségnek.
Nagy társasági életet élt, részt vett az írók, művészek és tudósok zugligeti kirándulásain. Tartotta a kapcsolatot Széchenyivel, ezt jelzi 1839. szeptember 19-i feljegyzése: „Gróf Széchenyi Istvánnal, és Clark angol építésszel a Duna hídján.” Rendszeresen látogatja a súlyos beteg Tanárky Sándort, aki 1839. december 28-án meghalt.
1840 januárja újabb izgalmat hozott számára, mivel nem várt parancsot kapott: „magam egy Rearbitráló bizottság elében állítani”. Kiss Károly nyugállományú cs. kir. százados csak nehezen tudta elhárítani a reaktivizálás veszélyét.
Az országgyűlési küzdelmek és a közvélemény követelésére 1840 májusában szabadon bocsátották a politikai foglyokat. Örömmel jegyezte fel május 10-én: „Este 7 órakor a közbocsánat kihirdetése után 1837. május 5-én befogatott Kossuth Lajos országgyűlési újságírót a budai vár fogságból kibocsájtotta.” Május 16-án: „Az országgyűlésről megérkezett Klauzál Gábort meglátogattam. Magyar színházban este Spielbergből megszabadult Lovassy László nagy éljen kiáltással fogadtatott.”
A Tanárky Sándor halálával megüresedett akadémiai hadtudományi rendes tagi hely betöltése körüli intrikák szintén izgalmakat okoztak 1840 márciusától szeptemberéig.
Az Akadémia XI. nagygyűlésén két jelöltet állítottak, Stöck Ferenc nyugállományú cs. kir. ezredest, aki tudományos múlttal nem rendelkezett és Kiss Károlyt.
A nagygyűlés 1840. szeptember 5-i, kilencedik ülésén a 39 szavazatból Kiss Károlyt 31-gyel megválasztották hadtudományi rendes tagnak, Stöck Ferenc 8 szavazatot kapott. A választást az alapítványt létesítő Festetics László 1840. november 16-án jóváhagyta. Kiss Károlynak nagy elégtételt jelentett, hogy tudományos munkáját mint rendes tag folytathatta.
1840. december 14-én, az akadémiai kisgyűlés 27. ülése első napirendjeként olvashatta fel székfoglaló értekezését.
Közéleti tevékenységének újabb állomása 1841. február 21-én: „Délelőtt kisdedovó intézeteket Magyarországban terjesztő társaság közgyűlésén, a választottsági tagok közé választattam, minek nagyon megörültem”. Ebben az esztendőben kezdődött el közeli ismeretsége Kossuth Lajossal és más neves politikusokkal. Elősegítette ezt az a tény is, hogy a nőtlen Kiss a Kossuth családdal Pesten egy házban lakott, távoli rokonának és barátnőjének, Lászlóné Szücs Jozefának Szép utca 3. számú házában.
1841 augusztusában Kiss és Bajza József a XII. nagygyűlésnek levelező tagul ajánlják az országos hírnévnek örvendő „Kossuth Lajos urat a Pesti Hírlap szerkesztőjét”, de a tagok nem választják meg.
1841 utolsó hónapjaiban szűkebb társaságban rendszeresen találkozott Kossuthtal és családjával, Deák Ferenccel, Bezerédy Istvánnal, Klauzál Gáborral, Pulszky Ferenccel, báró Eötvös Józseffel és másokkal. 1841. november 30-án részt vett Kossuth fia, Ferenc keresztelőjén is. A korszak legnevesebb személyiségeivel cserél eszmét politikai, gazdasági, tudományos és irodalmi kérdésekről.
Tevékenységét a reformeszmék határozták meg, ezek szellemében fogant több hadtudományi írása, így 1841-ben a Tudománytárban közreadott Áttekintette a külföldi legújabb hadi literatúrájának, bevezetésül egy pillanat a mienkre is című. Ebben kimutatta: a hadtudományi irodalom elmaradottságának legfőbb oka az, hogy nincs önálló magyar állandó hadsereg. Ezt húzta alá, amikor megállapította: „Honi literatúránk közt a hadi legterméketlenebb! De nem csoda, mert nincs valódi nemzeti katonaságunk.” Az a véleménye, hogy a korszerűtlen nemesi felkelés rendszere és a cs. kir. hadseregnek teljesen alárendelt magyar ezredek nem helyettesíthetik az önálló magyar hadsereget és az azt kiegészítő nemzetőrséget. Elvetette a feudális hadügy maradványait és a Habsburg-hadügytől való függést, és síkra szállt az önálló polgári hadügyért, a magyar hadseregért és hadtudományért.
Felhívta a közvélemény és a reformmozgalom vezetőinek figyelmét arra, hogy „e tekintetben is ébredjünk, haladjunk”, de hogy egyszer „elérjük azon kort, mellyben országosan és törvényszerűleg megalapítva nemzeti katonaság létre jöhet”, azért állandó küzdelmet kell folytatni. Közéleti és tudományos tevékenységében a negyvenes években ez az alapvető célkitűzés vezeti.
Kiss egészen radikális politikai nézeteknek is hangot adott, igaz ezt nem nyilvános publikáció, hanem naplója bizonyítja. 1842. június 16-i naplóbejegyzése találóan jellemzi a feudális arisztokráciát: „ezek a mágnások – egy-kettő kivéve – valóban híjában való terhei a földnek, alkalmatlanok mindenre”, „könnyen lehetnek hazaárulók” és „a megvesztegetés mételye elfogadására elromlott moralitások miatt mind alkalmatosak – vesszen el a ronda népfaj”. Éles szavakkal bélyegezte meg a Bécset kiszolgáló arisztokratákat, akik sokat ártanak a hazának, és előre megjósolta, hogy még többet fognak ártani a nemzeti ügynek. Értékelését 1848–49-ben játszott áruló szerepük teljes mértékben igazolta.
1843-ban Kiss kezdeményezései új lendületet adtak az Akadémián folyó hadtudományi munkának. Több munkája elkészült és megjelent. Októberben, az Akadémia nagygyűlésén azzal hívta fel a figyelmet, hogy sikertelenül ajánlotta nyolcadmagával levelező tagnak „Stancsics Mihál urat” és hatodmagával tiszteleti tagnak azt a gróf Lamberg Ferenc vezérőrnagyot, aki mint királyi biztos 1848 szeptemberében az elkeseredett fővárosi nép dühének esett áldozatul.
Az Akadémián kívül aktív tevékenységet fejtett ki a Magyar Iparegyesületben, a Kisfaludy Társaságban, a Magyar Természettudományi Társulatban, a Kisded Kórházi Egyesületben, a Mátyás király szobrászi választmányban. A Kossuth irányította hazai ipar fejlesztését szolgáló nemzeti mozgalomban ő is vezető szerepet játszott. Erről tanúskodnak 1843. szeptember 27-én feljegyzett alábbi sorai: „Ipar egyesületi választmányban: Kossuth elnök, Csanády jegyző, Valero, Kunnwalder, Simon Florent, Török, Szabó János és én.”
A Kossuthékkal való barátsága is egyre szorosabbá fonódik. Ezt bizonyítják az alábbi naplójegyzetek: 1843. május 13. „Kossuth Lajos és Meszlényi Teréz 10-én született Vilma leányuk megkereszteltetése. Én és Lászlóné tartottuk keresztvízre.” 1844. május 26. és 27. „Pirospünkösd hajnal hasattával szül. Kossuth Lajosnak és Meszlényi Theréznek fia – Tivadar-Károly-Lajos … Kossuth Lajos tegnap született fia megkeresztetetett este. Székáts József evang. pap által. Keresztatya: Én és Wesselényi Miklós br.; kr. anya László-Szüts Jozefa. Keresztelés alatt dörgött, villámlott. Atya a kisdedet hajós kapitánynak szánta.”
Kiss nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy az elhunyt katona akadémikusok – báró Lakos János vezérőrnagy, Baricz György alezredes – helyére új tagokat válasszanak meg az általa javasolt 3 hadtudományi szakíró: Czecz József hadnagy, Korponay János főhadnagy és Ujváry István ny. százados közül. Ezenkívül támogatta Mészáros Lázár alezredes jelölését is.
A XV. nagygyűlés 1844. decemberi választásán Korponayt 24 és Mészárost 21 szavazattal levelező tagnak megválasztotta. Az Akadémia történetében először Kiss javasolta, hogy a matematikai pályakérdések közé vegyenek fel egy olyan megoldandó hadtudományi pályakérdést, amely hazánkat északról ért ellenséges támadása elhárításának hadászati és harcászati problémáival foglalkozna.
Kiss érdekes hadműveleti pályázati javaslatát a nagygyűlés nem fogadta el, de talán sejthető, hogy miért nem. Északról csak a cári Oroszország támadása fenyegetett – amelyet viszont 1833 óta szövetségi szerződés kötött a Habsburg birodalomhoz. Így Kiss témakitűzésében az egész korszakot átlengő félelem fogalmazódott meg az „éjszaki hatalom” ellen, amely eltiporta az 1831. évi lengyel felkelést, s attól kezdve az európai demokraták agitációjának célpontja lett. A szövetséges cári hadseregnek ellenséges támadását az Akadémia vezetése még teoretikusan sem volt hajlandó feltételezni, bár a védekezés lehetőségének kidolgozása valóban egy nemzeti hadsereg érdekében – káderei felkészítésének szolgálatában állott volna. Biztos, hogy számos magyar nemzetiségű tiszt kapcsolódott volna bele a hadtudományi pályázatba, ha azt az Akadémia meghirdeti.
Kiss Károly 1845-ben szerepet vállalat a budai polgárőrség kiképzésében, zászlóavató ünnepségük begyakoroltatásában. Közéleti tevékenységében nagy helyet kapott a Védegylet vezetésében való szereplés is.
1845. augusztus 9-én a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. nagygyűlésének mintegy 500 résztvevője előtt a mohácsi csatatéren elemzését adta a történelmi sorsfordulót előidéző csatának. E szokatlan helyszínen valószínűleg a legelső ismeretterjesztő hadtudományi előadás hangzott el.
Igen aktívan vett részt különböző akadémiai rendezvényeken az Akadémia fejlesztését célzó reformterv vitájában, képviselve a hadtudomány érdekeit. A XVI. nagygyűlés fogadta el az akadémiai szabályok reformját, amely szerint a továbbra is a matematikai osztály körébe tartozzanak a „hadi tudományok” és az 1845. november 22-i ülés döntése alapján a három katona tagot besorolták a matematikai osztály keretében létrehozott alosztályba.
1846-ban éles harcot folytat Kiss azért, hogy egyenrangú tudománynak ismerjék el a hadtudományt. A hadtudomány emancipálásáért folyó küzdelem az 1846. decemberi XVII. nagygyűlésen érte el tetőpontját. Kiss határozott hangú felszólalásának eredményeként az Akadémián a hadtudományt nem mellőzték, a hadtudományi alosztályt osztályként kezelték és pályázatot is kitűztek.
A folytatás is pozitív volt, 1847 májusában Kiss elkészíti a hadtudományi műnyelv tárgyában előterjesztését, amelyet a kisgyűlés cselekvési programként elfogad.
Politikailag még jelentősebb, hogy ugyanazon az ülésen felolvasta Hazánk hadi ügyeiről vagy pontosabban Hadi ügyünk a nemzet átalakulása korszakában nagy figyelmet érdemel című értekezését. A polgári forradalom előtt 10 hónappal éles kritika tárgyává tette a magyar hadügy és hadtudomány elmaradott helyzetét, amelyre pedig „a szabadság fenntartására” szükség van. „S halálunk bizonyos, ha mielőbb ki nem vetkőzünk a hadügy, s melly ennek lelke a hadtudomány iránti indolentiánkból.” A továbbiakban a „szélszerű ujonczozás, fegyveres erőnk rendszeresítése, s végül a polgári őrhad szerkezete, mint a fegyveres erő kiegészítő része felől terjesztvén elő nézeteit”. Kiss ismételten kifejtette a haladó polgári hadügy programját, hogy ezzel is támogassa a nemzeti hadügy, haderő és hadtudomány megteremtéséért folyó küzdelmet.
Fellépésének volt köszönhető az is, hogy a XVIII. nagygyűlés december 21-i ülése kitűzte 1849. március 31-i határidővel, 50 arany jutalommal az első akadémiai hadtudományi pályázatot a következő témából: „Minthogy hazánkban – eddig felkelés rendszerre alapított honvédelem magas hivatásának többé meg nem felelhet, adassék elő a nemzet átalakulásának e korszakában mikép lehetne a – honvédelmet a mostani hadak és harczviselés elveihez alkalmazva legszélszerűbben felállítani.”
Az első akadémiai hadtudományi pályázattal kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy már a szabadságharc alatt, a kisgyűlés 1849. június 11-i ülése foglalkozott vele. Az ülésen Kiss Károly honvédezredes, hadtudományi rendes tag is jelen volt, amikor a titoknok jelentette, hogy „a folyó évre kitűzve volt, s a magyar honvédelmi rendszer átalakítását tárgyaló hadtudományi jutalomkérdésre egy felelet sem érkezett”. Mire az ülés úgy határozott, hogy „miután a kérdés azóta a gyakorlati téren áll”, a pályázatot leveszik a napirendről.
Az új magyar forradalmi honvédelem 1849 közepére valóban teljesen kiépült, és abban jelentős szerepe volt Kiss Károly hadtudományi elméleti és gyakorlati katonai szervező tevékenységének is.
1848 elején viharos forradalmi események rázkodtatták meg Európa államait. Magyarországon is érzékelhető volt, hogy döntő változások érlelődnek. Ezt tükrözték a pozsonyi országgyűlés vitái és más politikai jelenségek. Kiss Károly sem maradt tétlen. Az akadémiai kisgyűlés 1848. március 6-i, kilencedik ülésén hangzik el „folytatólagos előadása a hadi ügyünk korszerű átalakulásáról”. Az ülés elhatározta, hogy az előadás kivonatát közre kell adni az Academiai Értesítőben. Ezt a hírt közli a győztes forradalom után két nappal, a Társalkodó március 17-i száma is.
1848. március közepével véget ért életének egyik legtermékenyebb évtizede, melyet hadtudományi és szakírói munkásságának, társadalmi és közéleti tevékenységének szentelhetett. Számos neves kortársával együtt a reformokért folytatott küzdelmével egyik szellemi előkészítője és élesztője volt a nemzeti függetlenségnek és a polgári átalakulásnak. Óriási érdemeket szerzett az önálló nemzeti hadügy és a magyar hadtudomány alapjai lerakásában. Kiss Károly ny. cs. kir. százados, akadémiai hadtudományi rendes tag munkássága nélkül valószínűleg nehezebben bontakozott volna ki a forradalom honvédelmének oly látványos és eredményes fejlődése.
