IFJÚKORA ÉS PÁLYAKEZDÉSE (1793–1824)
IFJÚKORA ÉS PÁLYAKEZDÉSE (1793–1824)
Kiss Károly 1793. augusztus 12-én Budán született, jómódú polgárosodó nemesi családban. Apja hosszú időn át volt Szeged polgármestere, majd főbírája. Gyermekkorát Algyőn töltötte, iskoláit Budán és Szegeden végezte. Kora ifjúságától példaképe Zrínyi Miklós, akinek arcképét „hazánk történetének megtanulásában különös jelességéért” kapta meg tanárától. A képet ágya fölé helyezte el, hogy állandóan emlékeztesse a lángoló hazafiságra, és lelkesítse az irodalom és a tudomány művelésére. A nagy történelmi példakép adta meg az indítást a katonai pályához, a szépírói és hadtudományi szakírói munkálkodáshoz. De a fiatal diákra nagy hatást gyakoroltak a napóleoni háborúk hadjáratai és csatái is.
1809-ben háború színterévé vált Nyugat-Magyarország. Napóleon csapataitól Győrnél június 14-én vereséget szenvedett a magyar nemesi felkelés, a július 5-i és 6-i wagrami csatában pedig az osztrák főerő. Kiss Károly ekkor, 16 éves korában hagyta ott az iskola padjait, és mint naplójában 1809. szeptember 1-én feljegyezte: „Lettem katona, a 37. magyar gyalogezredben kadét. Papp József főhadnagy hadfogadó tiszt Szegeden volt beiktatóm. »Szolgálati lapjának növendék rovatában pedig ez olvasható: „1809. szeptember 1. a báró Máriássy 37. gyalogezredbe 26 forint 53 krajcár felszerelési pénzletétele ellenében besorozták.” A kadétok életét 1810. március 6-án kezdte meg az ezred 2. zászlóalja 11. századában.
Az élénk eszű, tehetséges fiatal kadét szépirodalmi és hadtudományi tanulmányaira, írói hajlamának fejlődésére két tiszt, Kisfaludy Károly főhadnagy és Hirsch József alezredes nagy befolyást gyakorolt. Kisfaludy Károly a szépirodalom iránti érdeklődést és a szépírói hajlamokat erősítette a fogékony ifjúban, Hirsch József alezredes, ezredparancsnok-helyettes, aki az ezrediskola foglalkozásain figyelt fel a tehetséges kadétra, a hadtudományi ismeretek gyarapítására ösztönözte és katonai szakírói képességeit ébresztgette.
Kiss Károly három évi békeszolgálata 1812-ben az Oroszország elleni háború kitörésével véget ért, ezredét beosztották a lengyel határt fedező tartalékhadtestbe. 1813. február 25-én kadét tizedessé léptették elő, miután 1813. augusztus 12-én Ausztria hadat üzent Napóleonnak, Kiss Károly is részt vett ezredével az 1813. évi hadjáratban; harcolt a drezdai és lipcsei csatákban, a köseni, eckertsbergai és hocheimi ütközetben.
Életének első csatájáról, az 1813. augusztus 26-i és 27-i drezdai csatáról, melyben Napóleon megverte az egyesült osztrák–orosz sereget, ezeket jegyezte fel naplójában: „ … augusztus 26-án este alkonyatkor Drezden alá, állt az ütközet… 27-én Drezdennél a nagy ütközetben egész nap. Éltemben legelőbb … 28-án Drezden alól elriasztott minket Napóleon. Csehországban nagy sanyarúság közt visszahátráltunk.”
A hadjáratban tanúsított bátor magatartásáért 1813. december 12-én előléptették zászlóssá. 1814-ben részt vett Magyarországon a 37. ezred új, 4. zászlóaljának felállításában és Olaszországba való áttelepítésében. Az 1815. évi hadjárat alatt harcolt a Les Bousses-i ütközetben, Auxonne blokádjánál „s több más apróbb csatákban”. 1815. október 7-én a dijoni táborban léptették elő alhadnagynak. 1815 október végétől 1826 januárjáig Kiss ezrede gyalogmenetben áttelepült Franciaországból Galíciába.
Kiss Károly alhadnagy 1816 és 1821 között az ezred különböző századaiba, legtöbbet a 15. századba volt beosztva. 1821. július 1-től kinevezték a 3. zászlóalj segédtiszti beosztásába, amelyet 1824-ig töltött be. Ekkorra Kiss látóköre kitágult, amelyhez nagymértékben hozzájárult, hogy mint írta: „…mint katona bejártam az ausztriai császári királyi birodalom országainak nagyobb részét. Mars közben, csatázva, vagy béketanyákon Szász, Bajor s többi német szövetségi tartományokat, Helvéczia és Olasz országokat.”
Galíciában töltötte életének egyik legszebb időszakát, amelyet a szolgálat mellett az elmélyült tanulás, a hazafias törekvések, a tudományos és irodalmi ambíciók, a Szontagh Gusztáv alhadnaggyal, a későbbi neves filozófussal egész életre szóló igaz barátságának kezdete jellemzett. 1818-ban pl. közösen elérték, hogy engedélyezték számukra a Lembergben állomásozó magyar közlegénység képzését; a magyar írás és olvasás tanítását a cs. kir. hadseregben először a Bell-Lancaster oktatási rendszer segítségével végezhették.
Jelentős szerepe volt abban is, hogy 1820-ban, Zrínyi Miklós születésének 200. évfordulóján Lembergben Zrínyi-emlékünnepséget rendeztek. Rendszeres előfizetője volt a Tudományos Gyűjteménynek és az évente közölt előfizetési listákon található mintegy 10 magyar tiszt neve között szerepelt „Kiss Károly M. Báró Máriássy Cs. Kir. Magyar Gyalog Ezrede Alhadnagya” is.
Kiss és Szontagh a lembergi kaszárnyában határozták el, hogy a haza és a haladás ügyének szolgálatában bekapcsolódnak az új lendületet vett magyar irodalmi és tudományos életbe, „még pedig különösen az alig megpendített hadiszakba”.
Irodalmi munkásságának előzményeit 1836-ban így mondja el: „Ifjúságom korában dallokat írtam: hadiakat, ezeket az 1813. és 15-iki hadévekben táborozás és marsközben a fegyveres nép énekelgette, és szerelmeseket, mindezek jobbadán elvesztek, később politikai értekezéseket – ki nem nyomtathatokat, nevezetesen a katonai status jobb karban helyeztetéséről magyar hazát illetve.”
Első publikált írása az Egy estve című vers volt, amely 30 éves korában, 1823-ban jelent meg a Tudományos Gyűjtemény melléklapja, a Szépliteraturai Ajándék hasábjain.
