UTÓSZÓ HELYETT
UTÓSZÓ HELYETT
„…voltam én is: félkézzel lantos, másikkal néptanító, kubikos, téglahordó, pallér, orvos, ami csak kellett, és szerettem volna minden egyéb lenni, amire csak szükség volt” – írta Kodály 1962-ben (Visszatekintés. I. 5.)
„Én nem is foglalkoztam egymástól olyan nagyon távol eső dolgokkal” – mondotta ugyanő 1964-ben. (Utam a zenéhez. 45.)
E két Kodály-idézettel búcsúzunk.
Ellentmondásuk látszólagos. Szembeállításukkal csak az életmű sokrétűségére és egységére szeretnénk figyelmeztetni.
Egyéniségének nagysága az előbbin, ereje az utóbbin mérhető leginkább.
