A GYÖKEREK

Teljes szövegű keresés

A GYÖKEREK
Az életrajzok a nemzeti dicsőség fényében fürdő nemes és hős alakokat varázsolnak elő a múltból – anyai ágon. Maga Korányi Sándor is, szűkszavú életrajzában, örömmel és büszkeséggel hivatkozik kuruc elődeire, mártírokra, a 48-as forradalom alakjaira. Mi azonban – Korányi Sándor fejlődésében – fontosnak tartjuk az apai ágat is és azt a művelt polgári intellektuális légkört, melyből ez az ág kinőtt, és amely a jó értelemben vett évszázados protestáns nemesi szellemmel párosulva ilyen nagyszerű utódot neveli.
Az apa, Korányi Frigyes, a magyar belgyógyászai megteremtője, az első nagy magyar orvosi iskola – valójában a Korányi-iskola – megalapítója. Szelleme és példája elsősorban kerül szóba mint Korányi Sándor alkatát, jelemét, emberségét és képességeit fórmóló erő. Alakja, melyet a szabadságharc romantikája és egyben lendülete formál, a száműzetés nemesit és okosít és az általa teremtett modern klinika teljesít be, ma már tisztán áll előttünk. Éppen Korányi Sándor volt az, aki mélységesen tisztelt és szeretett atyjának életrajzi feljegyzéseit közreadta. Ezekből élesen bontakozik ki az előd tiszteletet parancsoló, alkotó, kezdeményező egyénisége. De gyógyító orvos volt már a nagyapa is.
Korányi (Kronfeld) Sebald, Korányi Sándor atyai nagyatyja Nagy-kállón praktizált. Néhány megmaradt kézirata – az egyik a gyulladás patológiájáról, a másik elvont természetfilozófiai témáról, a Magyar Tudományos Akadémia irattárában található meg – mutatja, hogy „nagyon nagy műveltségű és mély filozófiájú ember volt”. Korányi Sándor 1928-ban a család tagjai számára nyomtatott kiadvány előszavában jellemzi őt így: „Gyermekkori emlékeim közé tartozik öregsége, melynek derültségét nem tudta elhomályosítani a családját ért sok csapás és majdnem teljes vaksága, melyet nagyon sok éven át, élete végéig, 86 éves koráig példás megadással viselt. Élvezetét családja emelkedésén kívül az adta meg, hogy rendesen felolvastatta magának az orvosi folyóiratok cikkeit, felolvastatott magának a komoly literatúrából; és – sajnos, látása elvesztése miatt alig olvashatóan – gondolatait írta le.” Szóbeli hagyomány szerint Petőfi verseit fordította németre. Az Orvosi Hetilap legelső évfolyamában közleményét olvashatjuk a szabad akaratról. Nagy gyakorlatú, igen nagy műveltségű orvos volt.
Bónis Sámuelné Darvas Erzsébetnek, Korányi Sándor anyai nagyanyjának az említett 1928-as kötetben hozzáférhető életrajzi jegyzeteiben olvasható, hogy Mária lányának (a majdani Korányi Adolfné) születése (1847. augusztus 18.) után két héttel Bónis Sámuel „nagyon veszélyes betegségbe esett. Drága életét az akkori időben élő orvos uraknak sikerült megmenteni: Korányi Sebald, jelenleg még élő kedves nászuram, Bleier Miklós, Frank Constantin s Wandrák, felváltva töltötték napjaikat s éjjeleiket lakásunkon, mi akkor lakván Téten, Szabolcs megyében”.
Képről is ismerjük Korányi Sebaldot. Bölcs mosolyú, körszakállas, bajszos arca, akkor még látó tekintete néz ránk a régi képről. Megnyugtató, sokat tudó tekintet. Széken ül Korányi Sebald, jobb karjával asztalra támaszkodik, jobb kezében az elmaradhatatlan pipa, ruhája sújtásos, magyaros viselet. Megbecsült, tisztelt tudós orvos, kinek fiához, Frigyeshez, a polgársarjhoz nyugodtan adja hozzá kedves leányát a megye nagymúltú nemesura, id. Bónis Sámuel.
Bónis Sámuel, az anyai nagyapa, nemzeti hagyományokban sokkal gazdagabb család sarja. Az egyik ős, Bónis Ferenc, I. Rákóczi Ferenc várkapitánya. Az osztrák császár hóhérjának pallosától Pozsony főterén halt vértanúhalált. Életének történetét hiteles adatok alapján Mokcsay írta meg Szól a tárogató című történeti regényében.
Bónis Sámuel kimagasló egyéniség e történelmi családban. Ha ismerni akarjuk, érdemes elolvasni Bónis Sámuelné Darvas Erzsébet visszaemlékezéseit, Ábrányi Kornél Komáromtól Világosig címen közreadott emlékiratait és Márki Sándor történetírónak a Századok 47. évfolyamában közölt Bónis és a Szent Korona című jegyzetét. Ezekből, de különösen a hitves feljegyzéseiből világosan áll előttünk a szerény, nagy tehetségű, a szabadságharc esztendeiben komoly közéleti szerepet játszó nagyszerű hazafi alakja. Az anyai nagyapa, a pozsonyi országgyűlés „bátor, hímezetlen beszédű” követe, március 15-én az országgyűlés által kinevezett, a királyhoz a magyarság kívánságaival indított küldöttség vezetője, az első magyar felelős minisztérium „osztálytanácsosa”, majd igazságügyminiszteri államtitkár. Kossuth 1848. december 30-án saját kezűleg írt megbízatása alapján „országos biztos”, akinek a koronát kell Debrecenbe, majd „oda, ahová országos biztos úr tanácsosnak látandja, elszállítani”. Ő a Kossuth rendeletét Görgeyhez, Komáromba juttató teljhatalmú kormánybiztos, kinek feladata a felsődunai hadsereg útbaindítása. Világos után bújdosó, majd hét esztendeig fogoly Josefstadtban.
Ilyen „küzdelmek és csapások benyomásai alatt telt el anyám lánykora” – írja Korányi Sándor. „Ezek tették erőssé, komollyá egész életére.” Bónis Sámuelné nagyon is aktívan részt vett férje tevékenységében, és közreműködött a korona megmentésében is. Haynaunál instanciázott, járta a börtönparancsnokokat, sohase csüggedve képviselte férje érdekeit, és később vejének, Korányi Frigyesnek egyetemi tanárrá történő kinevezése érdekében gróf Majláth György kancellárral együtt a császárhoz és királyhoz is bejutott. Amit akart, azt el is intézte.
Az apai nagyanyát nem ismerjük. Kandel Anna volt a neve. A fiú, Korányi Frigyes írja: „Szüleimnek első gyermeke voltam, és habár az ő helyzetük családunkban fényűzést nem engedett meg, atyám munkája bizonyos fokú jólétet biztosított nekünk, és anyámnak mindenre kiterjedő gondossága ezt a jólétet kellemessé és széppé tette.”
A hazájáért küzdő régi nemes és ideálokkal, tetterővel telt felesége, másrészt az évszázadokon át írástudó ősöktől származó humanista és filozófus értelmiség és szelíd-gondos felesége, ez az a két forrás, melyből Korányi Sándor szülei származtak.
Korányi Frigyes és Bónis Malvin már egyformán a 48-as forradalom tüzében és viszontagságaiban edződött, és bennük kristályosodott az az átlagon felüli tehetség és képesség, melynek kiteljesítője Korányi Sándor.
Korányi Frigyes 1827-ben született, ma már pontosan tudjuk: december 10-én. Élete utolsó nyarát 1912-ben, 84 éves korában, feleségével együtt Ischlben töltötte. Régmúlt idők emlékeit mondta tollba feleségének. A feljegyzések kéziratcsomója Korányi Sándorra maradt, aki a visszaemlékezéseket közrebocsátotta. Ezekből Korányi Frigyes életének sok részlete világlik ki.
Gyermekkorát Nagykállón töltötte a szülői házban, kezdetben gondtalanul, jólétben. Minthogy az apa Szabolcs megyében szerte ismert és tisztelt orvos volt, a gyermek Frigyes testvéreivel együtt hamarosan belekerült a szabolcsi vezető családok gyermekeinek jól nevelt és iskolázott körébe. Nyolc éves korában azonban Frigyes már Miskolcra került a gimnáziumba, majd Szatmárra és Egerbe. Szülei művelt családoknál helyezték el. Féltő gondossággal őrködtek felette. Neveltetése kifogástalan és magasrendű lehetett. Az ünnepek, iskolai szünetek Nagykállón teltek, a szülői házban, ide tért vissza később az egyetemi hallgató Frigyes is. Az egyetemi évek Pesten kezdődtek. Ezek folyamán új és tartós barátságok alakultak ki. „Barátaim törekvő, tehetséges emberek voltak” – írja visszaemlékezéseiben. Az egyetemen a tanárok hamar felfigyeltek a fiatalemberre, különösen Balassa és Sauer. Hamar Balassa tanársegédje lett, majd műtőnövendékként Bécsbe került. Itt hazai ismeretségei révén csakhamar bejutott a bécsi nagyok, Rokitansky, Skoda, Hebra és „más európai hírű tudósok családi körébe” is.
Az 1848-as szabadságharc döntő forduló volt életében. Ifjúsági egyesületek tagjaként élénk vitákban vett részt, a Pilvax kávéház találkozóinak is részese volt; sokat tanulmányozta a francia forradalom íróit és az azt előkészítő filozófusokat, történetírókat, politikusokat.
A forradalom nagy eseménycinek szemtanúja, később résztvevője. Élénk színekkel vázolja az események lázas egymásutánját. Tagja annak a küldöttségnek, mely Pozsonyban követeli a felelős kormány kinevezését. Az egyetemi hallgatóságot ebben a küldöttségben Vasváry Pál, Meixner János és Korányi Frigyes képviseli.
Az előadások Pesten szünetelnek. A diákság szervezkedik. Egyes tanárok elbocsátását, mások kinevezését követelik. Korányi májusban ismét deputáció tagja: Kolozsvárra utazik. Az önálló alkotmányos Magyarország egyesül Erdéllyel. A küldöttség tagjai Wesselényi Miklós bárónál tisztelegnek. Útjuk diadalmenet. Ekkor azonban már megindul Jellasich horvát hadteste a Dráva felé. Szabolcsban önkéntes hadtest alakul Patay István őrnagy parancsnoksága alatt. Korányi Frigyes e hadtest orvosa. A hadsereg ideiglenes. Főorvosa Sauer professzor. Nála jelentkezik Korányi Frigyes Pesten, hogy átvegye a tábori gyógyszertárat.
Visszatérte után az első csatát Ozoránál éli át, a Dráva partján. Leírja az első sebesültet; egy Fabricius nevű fiút az ágyú töltése közben kezén ér a golyó. A sebesültek száma azonban gyorsan nő: Korányi borzadva írja le a sebesültek tömegét. Furcsa dolog a halállal találkozni, ha az nem betegség, hanem szándékos vérontás, háború következménye.
Később Perczel Mór vezénylete alatt harcol. Esőben táboroznak, a puszta földön alszanak a tisztek is. Napokig zuhog az eső. Így jön el az ősz. Korányi közvetít az elégedetlenkedő szabolcsi tisztek és az őket méltatlanul gyávának nevező Perczel között. Balassa klinikáját Pesten honvédkórházzá alakítják át. Korányi – Perczel elismerő írásával – Balassánál jelentkezik. Windischgrätz közeledtekor, 1849 újévének reggelén lokomotívon utazik Szolnokra. Innen Nyíregyházára kerül. Majd hazatér Nagykállóba.
A vármegye alispánja fontos forradalmi megbízatással látja el az ekkor 21 éves ifjút, aki teljesíti a megbízatást. Dolga végeztével felkeresi megbízóját, Péchyt, s nála találja Bónis Sámuel kormánybiztost, aki előtt „az alispán dicsérete kettősen jól esik”:
Az osztrák had Tokajhoz közeledik. A forradalmi sereg visszavonul. A sebesültek száma egyre nő. Számukra katonakórházat rendeznek be Nyíregyházán, ebben nyer alkalmazást Korányi Frigyes.
Tavasszal Görgey megkezdi győzelmes útját a Duna mentén, és ostrommal beveszi Budát. Korányi Frigyes a 104. zászlóaljhoz kerül; Lumniczer ajánlatára s negyedéves orvostanhallgató létére zászlóalj-főorvosnak. E működési területen maradt a szabadságharc végéig. Szegeden végigéli a kolerajárványt, részt vesz a szőregi, majd temesvári véres csatában: Paskievics orosz serege és Haynau osztrák hada özönlik; a menekülő csapatokkal Korányi Frigyes Lugosra kerül. Emlékirataiban szemléletesen írja le a szabadságharc végének szomorú hangulatát; a csüggedten poroszkáló főtiszteket, az „iszonyú tömeg menekülőt”, a végnélküli szekérsorokat, a rendetlenül talpaló honvédeket. Viszontagságos utazás után vergődik haza.
A háború zengése csillapodik. Tanulmányai befejezése céljából, a szemeszter kezdetére Pestre utazik. Mesterét, Balassát az osztrák katonai hatóságok vizsgálati fogságba vetették. Korányi Frigyes az ifjúság küldöttsége élén megjelenik a hírhedt Prottmann színe előtt, a professzor szabadon bocsátását kérve. Küldetése sikerrel jár.
Az 1851–52. tanévben a budapesti tudományegyetem orvosdoktorává avatják. Tiszteletbeli segédként már addig is Balassa oldalán működik. Doktorrá avatása után a bécsi egyetem sebészeti klinikáján nyeri el – Balassa ajánlására – az egyik műtőnövendéki állást. Beleéli magát sebészi pályafutásának elképzelésébe. A sors mást határoz. Prottmann Pesten házkutatásokat tart, Korányi Frigyest még bécsi utazása előtt letartóztatják, vizsgálati fogságban tartják, majd szülővárosába internálják. Az indok nevetséges: Korányi Frigyes Bécsben egyszer látta a királyt, és ezt írta: „Egész jóképű gyerek!” Ezt a kitételt így fordították németre: „Er ist ein wohlgenährtes (jóltáplált) Kind.” Ez volt a felségsértés. Valójában azonban megelőző közéleti szereplése és a szabadságharc végigharcolása volt a megfellebbezhetetlen ítélet előidézője.
Mindezeket azért ismertettük részletesebben – noha célunk Korányi Sándor alakjának megrajzolása és nem Frigyesé –, mert a szeretve tisztelt és rendkívül nagyrabecsült atya életfolyása óriási hatással lehetett Korányi Sándor személyiségének kialakulására. Ugyancsak lélekformáló hatása lehetett a nagykállói száműzetés történetének is. Korányi Frigyes úgy érezte, hogy a száműzetést elrendelő határozat derékba töri minden törekvését, ambícióját, összekuszálja jövőjét, megakadályozza tudományos pályafutását, minden ifjúi reményét megöli. „Bánatomba belebetegedtem” – mondja emlékezéseiben, és éppen ekkor kialakuló sárgaságát a levertség rovására írja. De emberi nagysága éppen abban nyilvánul meg, hogy csüggedése nem tart sokáig, és e rákényszerített száműzetésben is gyarapszik tudása és embersége, így edződik mindarra, amit majd további életében alkothat.
A száműzetés 1852-től 1861-ig tart. Balassa és a bécsi professzorok közbenjárása eredménytelen, de egy véletlen protekció hasznosnak bizonyul: Majláth Antal gróf, volt magyar kancellár bécsi nagy befolyása megnyitja az utat Korányi Frigyes előtt. Pestre költözik, ekkor már nős ember, nagy tekintélyű orvos, Szabolcs megye volt főorvosa, veje a köztiszteletben álló Bónis Sámuelnek. „1860. április 2-án nyertem el az Orvosi Hetilap kitűzött első pályadíját, április is-én nyilatkoztam Malvinomnak; ápr. 16-án nyertem szülői megegyezést; április 28-tól május 10-ig utaztam Borsodban Malvinnal; június 7-én egy igen kedves napot töltöttem Téten; július 25én esküdtünk” – írja Boldog és boldogtalan napjaim című feljegyzésében.
És négy év múlva, 1866. július 20-án a Budapesti M. Kir. Egyetemen a belgyógyászat tanára a sebészek részére. Hogyan sikerült a vidéki orvosnak következetes munkával megvívni ezt a küzdelmet a „társadalombani állásért”, mely lehetővé teszi életének következő szakaszát, a másodikat, „melynek feladata leend az elfoglalt teret hasznosan művelni embertársaim és hazám javára”?
Igaz, hogy egy időben az elkedvetlenedés olyan mértékűvé vált, hogy Korányi Frigyes – mint annyi sok társa – a haza elhagyásának gondolatával foglalkozott. „Hol Romániára, hol Konstantinápolyra, hol Amerikára, hol meg Szerbiára gondoltam” – írja. Balassa ugyan felhívta a figyelmét azokra a nehézségekre, melyek az orvosi pálya elé idegenben tornyosulnak, de végül is Belgrádot ajánlotta, ahol a fejedelmi házzal, az Obrenovicsokkal fennálló kapcsolata lehetővé tette volna Korányi segítését. A jobb meggondolás győzött. Korányi Frigyes Nagykállóban maradt, és dolgozni kezdett. Kitartásában támogatta Pesti jóakaróival és barátaival, elsősorban Balassával, Markusovszkyval, Hirschlerrel folytatott levelezése, majd közvetlen kapcsolata.
A száműzetés azzal enyhül, hogy csak Pest és Bécs tilos, és a hatalmas helyi gyakorlat kiépülésével párhuzamosan elkezdődnek a látókört tágító, európai horizontot nyitó, fejlődést indító tanulságos utazások. Az első magyarországi körút Markusovszky ajánlatára történt. Markusovszky hívó levelére Korányi Faust-idézettel felelt: „Mit Euch, Herr Doktor, zu spazieren ist ehrenvoll und ist Gewinn.” Ez Faust famulusának válasza, és a famulus jelzés a hazai nagyok társaságában rajta is ragadt a fiatal doktoron. Miskolc, Kassa, Eperjes, Igló, Tátrafüred volt az útirány, majd vissza Rózsahegy, a Vág völgye, Szliács. Az úton megfogamzik a magyar orvosi irodalom megindításának eszméje. 1856-ban megindul a Magyar Orvosi Hetilap, és már az első számaiban olvashatjuk Korányi Frigyes, nagykállói orvos cikkét a vándorlépről. Ebben az évfolyamban szerepel egy másik nagykállói orvos filozófiai értekezése is, Korányi Sebaldé, az apáé. Három hónapot Prágában tölt. Megismerkedik olyan, akkor nagy klinikusokkal, mint Chiari szülész, Pitha sebész, Jaksch belgyógyász, Fischer elmeorvos és az ismert kórboncnok, Engel. A cseh fürdők meglátogatása után Münchenbe utazik, s 1855-ben a párizsi világkiállításon látjuk, hallgatja Nélaton és Trousseau előadásait, és rájön arra, hogy a német iskolák egyhangú, „tudományos”, száraz előadási modora nem kötelező; lehet sziporkázva, stílusosan, érdekesen és szónoki fogások felhasználásával is tudományt nyújtani és még inkább gyakorlati ismereteket. A két irány szerencsés összeolvasztásából alakult ki az az előadásmód, mely mindkét Korányit jellemezte: a tartalmilag, didaktikailag és retorikailag páratlanszép előadásmód, mely Korányi Frigyes kollégiumát is feledhetetlenné tette, Korányi Sándor előadásait pedig a legmagasabb nívóra emelte. Lipcsében Wunderlichhel kerül összeköttetésbe Korányi Frigyes. Eljut Angliába, de itt nyert orvosi benyomásai halványabbak. Az utazások évenként megismétlődnek. Mindezen tapasztalatokat az Orvosi Hetilapban folyamatosan megjelent Útitöredékekből ismerjük, melyeket Korányi Frigyes X. Y. Z. név alatt közölt 1858–59-ben. Óriási tudás, sokoldalú műveltség és az akkori szakirodalom alapos ismerete világít ezekből a közleményekből, s kitűnik a nagykállói fiatal orvos tág látóköre, érdeklődése, megfigyeléseinek élessége.
Az Orvosi Hetilapban más munkáit is olvashatjuk ezekből az időkből. Nyilván a külföldi utazások és a külföldi irodalom állandó követése tette lehetővé azt a magas színvonalat, amelyen ezek a leginkább kazuisztikus közlemények mozognak, és amelyek csodálkozásra késztetnek bennünket, ha a vidéki gyakorló orvos mar átlagos színvonalára gondolunk, Tanulmány a bujasenyvtan köréből című cikksorozata az idegrendszeri syphilisszel foglalkozik, A hólyagcsás tüdőlégdag a tüdő echinococcosisával. De már megjelennek azok a cikkek is, amelyek Korányi Frigyesnek a haza egészségügye iránti érdeklődését bizonyítják.
A nagykállói keretek közé szorított, de el nem fojtható munkavágy arra készteti, hogy alaposan körülnézzen az őt környező világban. Eszmék a haza egészségügyének szervezése körül című tanulmánya a gyermekhalandósággal foglalkozik. A megyei fogház betegeinek kezelése kapcsán megismeri a szociális elmaradottságot. Javaslatot tesz arra, hogy a megye megfelelő szülésznőkkel láttassék el. Sürgeti az egész lakosság jobb orvosi ellátását. Amikor megyei főorvossá választják, kitartó munkával a megye birtokosaihoz intézett levelekben kért és nem mindig kapott adományokból ideiglenes kórházat létesít, amelyből csakhamar a Szabolcsvármegyei Kórház fejlődik ki. Mint főorvos, itt kezdi meg – autodidakta módon – kórházi gyakorlatát.
Ismét csak azért hozzuk fel mindezt, mert a közösséggel törődés, amely Korányi Sándor egész életének jellemzője, ugyancsak atyai örökség. A humánum ilyen formájú megnyilvánulása, a közösség érdekében végzett munka a szülői ház légkörének sajátja.
Ugyancsak e légkör jellemzője a lelkiismeretes törődés a közösségen belül az egyes emberrel is. Nehéz képet alkotnunk arról, hogy egy lelkiismeretes orvos Korányi Frigyes fiatalságának idejében hogyan végezte munkáját a vidék rendkívül elmaradt viszonyai között. Emlékezéseiben olvassuk: „A vidéki orvosi gyakorlat követelései elől… nem lehetett magamat elvonni, s ennek megfelelően a viszonyokhoz képest az orvosi tudomány és gyakorlat minden ága foglalkoztatott, nem kis mértékben a sebészet is, amelynek terén gyakorlatom folyton növekedett… Hasznomra vált az is, hogy azon időben vidéki orvosok között sebészi képzettséggel bíró ritkán akadt. De éppen úgy igénybe vett a nőgyógyászat, a bőrkórtan és az idegkórtan. Gyakorlatom egyre szélesebb körre terjedése… életfolyásomat fokozatosan elfoglaltabbá és terhesebbé tette. Szabolcs után gyakorlatom kiterjedt Biharra, Zemplénre, Borsodra, Szatmárra, Ungra, sőt egyszermáskor Erdély határáig, Szilágy megyére is. Ezen a nagy területen alig volt vasút, sőt csinált út is csak a főbb vonalakon volt, és így utazásaim legnagyobb részben és különösen a téli és tavaszi évszakok idejében feneketlen utakon, nyáron járatlan mezőkön vittek keresztül, sok fáradsággal, nem egyszer veszélyek közben is. A járatlan utakon, tengelyig érő mocsarakon akárhányszor elakadtam. Éjjeli utazásaimon akárhányszor az út melletti árokban szedtem fel magamat. Rendes étkezési időm alig volt, és ez az életmód egészségemet többször megingatta.”
Ez az áldozatos élet azonban meghozta gyümölcsét. Korányi Frigyes a környék, majd az egész ország legismertebb gyakorló orvosa lett, tiszteletre, tekintélyre tett szert, és ez a tekintély tette lehetővé boldog házasságát 1860 júliusában. Ma azt mondanók, beházasodott az ősi Bónis családba. Nem kutatjuk, hogyan jött létre ez a házasság. Nem mehetett könnyen. Állítólag Bónis Sámuel beleegyezésére várni kellett. A válasz attól függött, hogyan fogadják az öreg nagykállói doktor nagyreményű fiát a rokonok. Majláth gróf szava volt a döntő. A gróf díszes hintón érkezett látogatóba a Bónis családhoz, és Korányi Frigyest is meghívták ismerkedésre. Majláth lovai azonban megbokrosodtak, és éppen akkor ragadták el a hintót, amikor Korányi Frigyes lován az udvarba léptetett. A bátor fiatalember leugrott a lováról, elkapta a megvadult lovak zabláját, és megfékezte a robogó hintót. Majláth gróf megkönnyebbülten szállt le és ölelte meg az ismeretlen megmentőt, akivel kart karba öltve léptek a házba. A felsőbb hatalmak rendezték így. Lehet, hogy ez a történet nem igaz, írásos feljegyzés nem maradt róla, de igaz lehet.
Korányi Sándor anyja, Bónis Malvin hosszú életén át hűségesen kísérte férjét nehéz, de egyre felfelé ívelő útján, egyengette az utat, és azokból a levelekből, melyeket a fiatal Korányi Sándor „a mamának” külföldi útjairól írt, melegen szerető, gyermekeit féltő gonddal és kitűnő érzékkel nevelő, férjét mindenben támogató nemes asszony, anya és feleség alakja bontakozik ki, aki minden időkben nélkülözhetetlen támasza urának.
1862. október 26-án született az első gyermek: Malvin; 1864-ben a második: Anna; 1866. június 18-án Sándor, keresztapja Darvas Antal, keresztanyja Horthy Istvánné sz. Halassy Pauline – rögzíti Korányi Frigyes családi naplója. Ugyanezen év július 26-án kapta meg az apa egyetemi tanári kinevezését. A második fiú, Frigyes, aki később pénzügyminiszter lett, 1869-ben született.
A Pestre kerülést a család nagy befolyású barátai egyengették. Nem volt könnyű. De megnyílt az út a tudományos karrier felé is. A haladó barátokkal, Balassával, Bókaival, Balogh-gal, Markusovszkyval, Hirschlerrel, Lumniczerrel szemben nagy volt a konzervatív ellenségek száma, és két ízben is összeütközésre került sor. „Miután az orvosi karnak a mellkasi betegségekből Gebhardtban már van egy magántanára, egy másodiknak képesítése nem kívánatos” – szólt Sauer verdiktje, amikor Korányi Frigyes a mellkasi szervek betegségeiből a magántanári képesítésre pályázott. A tanári pályázat alkalmával is Gebhardt volt az ellenfél, akinek kinevezési vacsoráját állítólag már elköltötték, amikor – megint csak a befolyásos családnak, főleg az asszonyoknak, Bónisnénak és Korányinénak – sikerült Bécsben kieszközölni Korányi kinevezését.
Mindennek volt azonban előnye is. Minthogy a magántanárság a mellkasi betegségekből nem volt lehetséges, Korányi az idegrendszer betegségeivel kezdett intenzíven foglalkozni, és ebből is nyerte el magántanárságát. Próbaelőadását a „Chorea St. Viti”-ről tartotta.
A professzori kinevezésig Korányi Frigyes a Rókus Kórház idegosztályának volt rendelőorvosa (alorvosa Genersich Antal), a kolerajárvány idején a Ludoviceumban elhelyezett kolerakórház főorvosa. A professzori kinevezéskor Sándor csak egyhónapos volt, atyja 38 éves.
Csak összegezve mérhetjük le azt a szüntelen munkát, melyet Korányi Frigyes a 12 ágyas klinika elnyerésétől az európai hírű Korányi-klinika kifejlesztéséig, 1908-ban történő nyugdíjaztatásáig és azon túl 1913-ig, 85 éves koráig kifejtett. Ez a munka magában foglalja a magyar belgyógyászat megalapozását és a magyar egészségügy hatalmas arányú fejlesztését és mindenekelőtt a Korányi-iskola megteremtését és felvirágoztatását.
Ez persze csak olyan háttérrel volt lehetséges, mint az a boldog, szerető és ragyogó otthon, melyben Korányi Frigyes élt, és amelyben Korányi Sándor is nevelődött. Nem lehet célunk, hogy Korányi Frigyes munkásságáról részletes beszámolót adjunk. De néhány szóban jellemezni szeretnők emberi tulajdonságait is. Leghelyesebbnek látszik, ha egyik tanítványának, Bálint Rezsőnek szubjektív érzésektől áthatott szavait tekintjük irányadónak:
„Korányi Frigyes klinikai működése nemcsak nagy nevelő hatást fejtett ki tanítványaira, hanem soha el nem felejthető élmény volt azokra, akik közelében működhettek. A betegekkel való bánásmódja mindazon tulajdonságok eredője volt, amelyek az igazi „grand médecin” sajátságai. Amint komolyan, de sohasem pózolva végighallgatta a beteg panaszait, amint a beteget finom mozdulataival kíméletesen, de alaposan átvizsgálta, ahogy a beteg psychéjéhez alkalmazkodva beszélt vele betegségéről és eljövendő gyógyulásáról, ez már nemcsak a tudós, hanem az orvosművész ténykedése volt, amelyből emanációként ömlött a beteg felé a bizalom suggestiója. Senki ezt nem ismerheti annyira, mint aki nemcsak látta, de ki is próbálta. Klinikai tanársegédi szobámban súlyosabb természetű torokgyulladásban feküdtem: magas lázak tették nyomasztóvá különben is rossz közérzetemet, s ekkor megjelent betegágyamnál Korányi Frigyes; jobb kezével megfogta a pulzusomat, bal kezét homlokomra tette, s csodálatos melegségű, bársonyos nézésével végigsimított. Sohasem fogom elfelejteni azt az érzést, amely bennem támadt, s amely bizalommal telt megnyugvássá változtatta minden rossz érzésemet. Csoda-e, hogy az egész ország minden betege őbenne akarta keresni megmentőjét, s hogy az udvartól a kunyhó lakójáig őbenne összpontosította bizalmát? De a beteg szempontjától eltekintve is, valóságos szellemi élvezet volt egy ily betegvizsgálat végigszemlélése: ahogy ő a beteg gyakran zavaros bemondásaiból a fontosat kiválasztotta, ahogy ő a beteget – a legegyszerűbb klinikai beteget is – a legmethodikusabb rendszerességgel végigvizsgálta, miközben figyelmes szemét nem kerülte el a legminutiosusabb elváltozás sem, amint az így eruált adatokat a beteg panaszaival összeegyeztette, s mindezekre a diagnosis épületét felépítette, az a legélesebb s legtermészetesebb tudományos logika oly magas fokára mutatott, amilyen csak nagyon kevés emberben található fel. Ugyanez a csodálatosan logikus felépítés jellemezte előadásait is, amelyek e réven is, de nyelvezetének gyönyörű csiszoltsága, minden póz nélküli, de kifejező gesztusai révén is a legfényesebb előadók közé emelték.”
És még néhány mondat, mely Korányi Frigyes gyógyító magatartását jellemzi:
„Korányi Frigyesben, dacára annak, hogy tudományos képzettségének alapjait a bécsi iskolában nyerte, sohasem fejlődött ki ezen iskola therapiás nihilismusa. Mindig lelkes therapeuta volt, s hogy azzá lett, annak oka, véleményem szerint, abban található meg, hogy az iskola tanait kiegészítették benne a vidéki praxis tanulságai. E praxis tanította meg arra, hogy az orvos helyzete nem ugyanaz, mint a kutatóé. Ha a kutató egy ponthoz ér, amelyből a továbbhaladás útja nem látszik tisztának, úgy megállhat és átengedheti magát tudományos töprengéseinek. Az orvos ezt nem teheti: beteg emberrel áll szemben, aki tőle várja szomorú helyzetéből való szabadulását. Az orvosnak tehát cselekednie kell, cselekednie, nemcsak tudományos meggyőződése alapján, de cselekednie a beteg minden körülményének számbavételével, methodikusan kidolgozott eljárások hiányában is, a jelenségek és körülmények lelkiismeretes mérlegelése alapján. Erre a legjobban képzett orvost is az élet tanítja meg, s Korányi Frigyes nagy orvos voltának egyik leglényegesebb tényezője az volt, hogy a tudományt az élettel mindig közös nevezőre tudta hozni, amely közös nevező mindenkor a beteg ember volt.”
Mindebben csodálója, tisztelő és buzgó követője volt egész orvosi és tudományos működésében Korányi Sándor.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages