A MUNKÁBAN SZEREPLŐK JEGYZÉKE*
A MUNKÁBAN SZEREPLŐK JEGYZÉKE*
Miután a névsorban szereplők közül többen kértek, hogy tekintsek el életkoruk megemlítésétől, a kérésnek úgy teszek eleget, hogy ezt lehetőség szerint mindenkinél elkerülöm.
ANGYAL LAJOS – c. rk. tanár a budapesti egyetemen, ideg- és elmegyógyász. Ő írta le az alacsony vércukorszinthez társuló központi idegrendszeri működési zavarban a tünetek kialakulásának sorrendjét és azok philogenetikai összefüggéseit.
BAILEY, PERCIVAL – amerikai idegsebész a chicagói egyetemen. Neuropatológus. Leírta az idegrendszer daganatainak szöveti eredet szerinti osztályozását. Környey nála kezdte idegsebészi tanulmányait 1936-ban.
BALAJTHY BÉLA – neuropatológus Angyal Lajos mellett, majd a pécsi klinikán. Ideg- és elmeorvos, ov. főorvos Szolnokon, majd Berettyóújfalun.
BALTAVÁRI LÁSZLÓ – ideg- és elmeorvos, ov. főorvos volt a szombathelyi kórház neurológiai osztályán. Önállóan neuropatológiai laboratóriumot létesített.
VAN BOGAERT, LUDO – neuropatológus professzor Antwerpenben. Az első Neurológiai Tudományok Nemzetközi Kongresszusának (Brüsszel, 1957.) szervezője.
BODOSI MIHÁLY – idegsebész. Elsősorban agydaganatok patológiájával foglalkozott. A szegedi idegsebészeti klinika igazgatója.
BOZSIK GYÖRGY – Környey egyik legtehetségesebb neuropatológus tanítványa, ideg- és elmeorvos, 1957-tól a budapesti neurológiai klinika agyszövettani laboratóriumának vezetője volt.
BRADEN, S. – Ann Arbor-i, majd clevelandi idegsebész. Környey Ann Arbori kapcsolata, aki jelentős mennyiségű műszert ajándékoz a clevelandi ref. egyház közvetítésével.
BRODAL, ALF – norvég neuropatológus, Oslóban.
CAJAL, SANTIAGO RAMON – Nobel-díjas spanyol neuroanatómus. Munkáit a híres Traveauxiban gyűjteményes kötet formájában jelentette meg. A század első felében valamennyi jelentős neuropatológus megfordult laboratóriumában, így Miskolczy Dezső is.
CUSHING, HARVEY – a modern idegsebészet megalapítója. Baltimore-ban és Bostonban dolgozott. 60 éves korában felhagyott az idegsebészettel, és csak irodalmi tevékenységet folytatott. Szakkönyvei ma is izgalmas olvasmányok.
CZOPF JÓZSEF – az élettanról került a pécsi Ideg- és Elmeklinikára. Idegélettani érdeklődése megmaradt, s jelenleg ő a Neurológiai Klinika igazgatója.
CSANAKY ARTÚR – Szekszárdon a neurológiai osztályon óriási munkabírással idegsebészeti tevékenységet fejlesztett ki. Ov. főorvos volt. Innen Kerepestarcsára távozott, onnan ment nyugdíjba.
CSERMELY HUBERT – kórboncnok, Entz Béla tanítványa, és az ő javaslatára Környeynél neuropatológiával kezdett foglalkozni. Egyike volt a legkiválóbbaknak. Utolsó munkájuk a Környeyvel készített Neuropathologia, mintha a párkák fonala lett volna; elkészülte után mindketten rövidesen meghaltak.
DÚS VINCE – ideg- és elmeorvos, elektrofiziológus. Jelenleg Angliában EEG konzultáns.
DANDY, W. E. – idegsebész, Cushing egyik kiváló tanítványa. Számos idegsebészeti technikai újítás kidolgozója és leírója. Briliáns technikájának számos csodálója volt.
ENTZ BÉLA – a kórbonctan tanára volt a pécsi egyetemen. Kiváló tanítványainak egész sora került vezető állásokba itthon és külföldön. Környey pécsi meghívását ő és Ángyán professzorok javasolták 1947-ben.
ERNST JENŐ – biofizikus, a pécsi egyetemen a Biofizikai Intézet vezetője a háború után. Anélkül, hogy valamilyen párt- vagy állami tisztsége lett volna, az egyetem „szürke eminenciása”, minden fontos ügyben döntnöke volt.
FEKETE TAMÁS – ideg- és elmeorvos, a Los Angeles-i Agykutató Intézetben töltött egy év után került a győri megyei kórház elmeosztályának élére. Felesége, Lissák Stefánia, ugyancsak ideg- és elmeorvos.
FODOR GYÖRGY – Környey idegsebész munkatársa, már Marosvásárhelyen. Fiatalon halt meg rákban, rövid pécsi tartózkodás után.
FULTON, J. F. – neurofiziológus, közíró. Cushingról írt hatalmas biográfiája még ma is érdekes olvasmány, talán egyike a legjobb orvosregényeknek. Neurophysiologyja pedig mindmáig a legjobbak egyike.
HASZNOS TIVADAR – a háború alatt ellenálló; valóságos regényalak, majd az elektrofiziológia megszállottja. Ideg- és elmeorvos. A budapesti klinika EEG-laboratóriumának vezetőjeként halt meg fiatalon.
HAYNAL IMRE – belgyógyász professzor Kolozsváron, Marosvásárhelyen, majd Budapesten. 1956 után elmozdítják állásából és magánorvosként él. Később az Orvostovábbképző Egyetemet róla nevezik el. Korányi-tanítvány.
HEDRY ENDRE – sebészprofesszor. Az Üllői úti sebészeti klinika igazgatója a II. világháború után.
HETÉNYI GÁZA – belgyógyász, a szegedi egyetemen a belgyógyászat tanára, Korányi-tanítvány.
HINRICHS, UWE – német neuropatológus. A Schaffer-intézetben írja le a háti spinalis gyökökön kialakuló cisztákat, melyeket húsz évvel később az ágyéki szakaszon Tarlow is leír.
HŐGYES ENDRE – kiváló magyar kórélettanász. Megalapítója a Pasteur-intézetnek és a veszettség elleni védőoltás egyik kidolgozója.
GALLYAS FERENC – a neuropatológiai laboratórium vezetője Pécsett. Egyetemi tanár. Számos, az idegszövettanban alkalmazott eljárás leírója és első alkalmazója. Egyike a nemzetközileg legismertebb magyar kutatóknak.
GASZNER PÉTER – kliniko-farmakológus, pszichiáter az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben.
GÁCS GYULA – Pécsett és kanadai tartózkodása alatt az agyi keringés morfológiai problémáival foglalkozott. Jelenleg az egyik kiváló budapesti osztály vezetője, ideg- és elmeorvos.
GOSZTONYI GYÖRGY – neuropatológus, professzor a berlini Szabadegyetemen, hosszabb pécsi és budapesti tevékenység után.
GÖMÖRI PÁL – belgyógyász, budapesti egyetemi tanár, az MTA Orvosi Osztályának volt elnöke, Korányi-tanítvány.
GRASTYÁN ENDRE – neurofiziológus. A pécsi egyetemen az Élettani Intézetnek volt igazgatója. Egyike volt a nemzetközileg legismertebb magyar tudósoknak.
GUSEO ANDRÁS – neurológus, liquor-cytológus. A székesfehérvári neurológiai osztály ov. főorvosa.
GYENGE ANDORNÉ – gyógypedagógus, pszichológus. A beszédrehabilitációs tevékenység megindítója a pécsi klinikán.
JAKAB IRÉN – a művészeti tevékenység és az elmeállapot közötti összefüggések nemzetközileg ismert és elismert szakembere. Több szakkönyv szerzője és szerkesztője. Az USA-ban Bostonban és Pittsburgh-ben dolgozott a Merck-alapítvány vezetőjeként az ottani egyetemeken. Igazi poliglott: több nyelvet beszél anyanyelvi szinten.
JANSEN, JAN – neuropatológus és anatómus az oslói intézetben. Nemzetközi szaktekintély.
KAHN, E. – idegsebész volt Ann Arborban. Itt töltött Környey egy évet, s alakult ki közöttük kellemes kapcsolat.
KÁRPÁTI MIKLÓS – a pécsi klinikán a neuroradiológiai laboratórium vezetője, majd az ország egyik első neuroradiológiai osztályának vezetője az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben.
KERÉNYI LÁSZLÓ – vegyész, egy ideig Gallyas munkatársa a pécsi klinika laboratóriumában. Kölni tanulmányútja után sejt-lipoid kérdésekkel foglalkozik. Környey távozása után röviddel ő is távozik, előbb Zalaegerszegre, majd Budapestre. Jelenleg Balatonalmádi polgármestere.
KERPEL-FRONIUS ÖDÖN – a pécsi, majd a budapesti II. sz. Gyermekklinika igazgatója. A csecsemőkori sorvadás nemzetközileg ismert szakembere.
KÉKESI FERENC – ideg- és elmeorvos, elektrofiziológus. Montreali tanulmányútja után az epilepsziák elkülönítő kórisméjével és a sebészi kezelés javallataival foglalkozik. Jelenleg a soproni kórház ov. főorvosa.
KOPA JÁNOS – idegsebész főorvos a kaposvári kórházban. Az osztály felállítását maga kezdeményezte, és jelenleg az ország egyik legaktívabb és nagy anyaggal rendelkező intézménye. A tudományos munkában is aktív, a Magyar Idegsebészek Kongresszusát a közelmúltban rendezte kiválóan, komoly nemzetközi részvétellel.
KÖRNYEY EDITH – pszichiáter főorvos az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben, Budapesten, Környey professzor Ann Arborban született leánya.
LANDSTEINER, KARL – kórboncnok professzor a bécsi egyetemen, a vércsoportok felfedezője. Popperrel együtt megállapítja 1909-ben, hogy a járványos gyermekbénulás (poliomyelitis) fertőző és átoltható. Előbbiért Nobel-díjat kap 1930-ban. Később még felfedezi az Rh-faktort.
LANG IMRE – az első idegsebészetből habilitált magyar sebész. 1951-ben nevezik ki a szegedi II. sz. Sebészeti Klinikára, és ott idegsebészeti tevékenységet is folytat.
LENHOSSÉK MIHÁLY – neves anatómus család sarja, a budapesti egyetemen az anatómia tanára. Nála dolgozott medikusként Szent-Györgyi Albert és Környey István is. Itt írta az első tudományos dolgozatát.
LISSÁK KÁLMÁN – Pécsett az élettan tanára. Érdeklődési területe az idegélettan, melynek alapjait az USA-ban Cannonnál sajátította el. Pécsett a vezetése alatt komoly idegélettani iskola születik.
MAGOUN, H. W. – a Los Angeles-i agykutató intézet volt vezetője, aki R. Rhinesszel együtt 1946-ban leírta a nyúltvelői és a középagyi substancia reticularis szerepét. Ebben az intézetben dolgozott egy évig Grastyán Endre.
MAGYAR IMRE – belgyógyász, Korányi-tanítvány. Professzor a budapesti orvosegyetemen, számos kiváló tan- és szakkönyv szerzője.
MAJERSZJKY KLÁRA – idegsebész a debreceni klinikán. Férjével, Sántha Kálmánnal együtt Balassagyarmatra száműzik. Később rehabilitálják, Budapesten jut – egy ideig – idegsebészeti munkához.
MÁTYUS ADORJÁN – c. egyetemi tanár, gyermekneurológus. Környey első munkatársa Pécsett, távozásáig a neuropatológiai laboratórium vezetője.
MELCZER MIKLÓS – bőrgyógyász egyetemi tanár Szegeden, majd 1941-től Pécsett.
MEZEY JÓZSEF – sebész, a kolozsvári, ill. a budapesti egyetem után a pécsi bányakórház, majd Láng Imre szegedi kinevezése után a hódmezővásárhelyi kórház sebész főorvosa.
MÉREI F. TIBOR – egyetemi tanár, a pécsi Idegsebészeti Klinika igazgatója. Hosszabb tanulmányutakon volt Németországban, Hollandiában, Angliában és az USA-ban.
MISKOLCZY DEZSŐ – a Schaffer-intézet munkatársa, később szegedi, majd kolozsvári, azután marosvásárhelyi egyetemi tanár, neuropatológus, ideg- és elmegyógyász. A szegedi Agykutató Intézet megalapítója. Környey barátja és mentora. Végül az Orvostovábbképző Intézetben volt a neurológia tanára.
MOLNÁR LÁSZLÓ – Környey első pécsi tanítványainak egyike, ideg- és elmeorvos. A klinikai neurofiziológia kiváló és termékeny művelője. A debreceni Ideg- és Elmeklinika igazgatója.
MONIZ, EGAS – diplomata és idegsebész professzor Lisszabonban. Bevezette a frontális leukotomiát, melynek hatása egyrészt fájdalomcsillapításban, másrészt a pszichés tünetek (és a személyiség) gyökeres megváltozásában jelentkezett. Ugyancsak ő kezdeményezte az agyi erek angiográfiáját. Nobel-díjas.
MORAVCSIK ERNŐ – az ideg- és elmegyógyászat tanára a budapesti egyetemen.
NONNE, M. – német neurológus, Pette – Környey németországi mesterének – főnöke Hamburgban. Nevét az Apelttel közösen leírt liquorreagens tette általánosan ismertté.
OLIVECRONA, H. – idegsebész a stockholmi Karolinska Intézetben. A legismertebb európai idegsebészek egyike volt, többször is járt Magyarországon.
ORTHMAYR ALAJOS – a kolozsvári egyetem Kórbonctani Intézetéből került a budapesti János Kórház elmeosztályára, melynek főnöke Kluge Endre, majd Szatmári Sándor volt. Környey klinikáján adjunktus, majd az Országos Ideg- Elmegyógyintézet főorvosa. Az Egészségügyi Minisztériumban az ideg- és elmeügyek referense volt. Fiatalon hunyt el.
PÁLFFY GYÖRGY – belgyógyász, ideg- és elmeorvos. A sclerosis multiplexszel kapcsolatos írásaival vált ismertté. Környey utóda az Ideg- és Elmeklinikán Pécsett.
PEET, M. – idegsebész professzor az Ann Arbor-i egyetemen, ahol Környey egy évet töltött.
PENFIELD, W. – idegsebész a montreali egyetemen. Az epilepszia klinikai fiziológiájában és sebészetében jeleskedett.
PETTE, H. – az idegrendszer gyulladásos betegségeivel foglalkozott intenzíven. A poliomyelitisszel kapcsolatos vizsgálatai, melyekben a neuropatológiai vonatkozásokat Környey végezte, jelentősek. A hamburgi egyetem víruskutató intézetét róla nevezték el. Fiának Környey volt a keresztapja, és egyik unokája részben Magyarországon végezte orvosi tanulmányait.
POÓR GYULA – ideg- és elmegyógyász, ideg- és elmeorvos. Évekig vezette a neuroradiológiai laboratóriumot. A mohácsi kórház ideg- és elmeosztályának vezetője.
REUTER CAMILLÓ – a pécsi Ideg- és Elmeklinika igazgatója Környey előtt. Még Pozsonyban kapta a kinevezését. Főleg pszichiátriával foglalkozott. Impozáns klinikai könyvtárat hagyott hátra.
RUSZNYÁK ISTVÁN – belgyógyász, egyetemi tanár, előbb Szegeden, majd Budapesten. Szent-Györgyi távozása után az MTA elnöke. Korányi-tanítvány.
SÁNTHA KÁLMÁN – Schaffer Agykutató Intézetébő1, ill. a budapesti idegklinikáról került a korán elhunyt Somogyival Debrecenbe. Itt fiatalon egyetemi tanár lesz. Valamennyi munkája körültekintő alaposságról tesz bizonyságot. Korrekt emberi magatartása révén a világháború után a debreceni parlament alelnöke és elismert közéleti személyiség, határozott nézetekkel az emberi tisztességről és helytállásról. Szókimondó véleménynyilvánításai miatt szembekerül a kormányzó hatalommal, melyből komoly nehézségei származnak. Számos kiváló munkatársa foglalt el vezető helyet a magyar neurológiában.
SIMONYI GUSZTÁV – ideg- és elmeorvos, Szegeden, majd Kolozsváron Környey munkatársa. A pécsi klinika szervezésekor Környey adjunktusnak hívja meg. Innen nyer kinevezést az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet egyik neurológus főorvosi állására. Érdeklődésének előterében a beszédzavarok problémái álltak. Mint orvos és ember a kiválóak közé tartozott. Fiatalon halt meg.
SPIEGEL, E. – a bécsi Neurológiai Intézet élettani laboratóriumát vezette. Az izomtónus szabályozásának kérdéseivel foglalkozott. Ebbe a munkába kapcsolódott be bécsi tanulmányútja során Környey.
SCHAFFER KÁROLY – a magyar neuropatológia megteremtője. Intézetében kiváló munkatársai révén a neuropatológia úgyszólván valamenynyi területén alkottak maradandót. Voltak évek, amikor a négy magyar egyetem közül hármon az ő tanítványai foglalták el a tanszéket.
SCHARENBERG, K. – neuropatológus Ann Arborban. Környey baráti körének talán legközelibb tagja. Leányának keresztapja. Többször jártak Magyarországon. A háború utáni műszersegély kezdeményezője.
SHERRINGTON, C. S. – a század talán legismertebb, Nobel-díjas idegélettanásza volt.
SZABÓ DEZSŐ – vegyész, a pécsi Kémiai Intézet adjunktusa, majd később igazgatója. Kilenc évig oktatási rektorhelyettes. A carotinoidokkal foglalkozott.
SZABÓ JÓZSEF – ideg- és elmeorvos, egyetemi tanár. Miskolczy elődje a szegedi Ideg- és Elmeklinikán. Nyírő Gyulával írott tankönyve hosszú ideig a legolvasottabb magyar elmegyógyászat volt.
SZENTÁGOTHAI JÁNOS – anatómus. Egészen fiatalon került a pécsi egyetem Anatómiai Intézetének élére. Nemzetközileg is elismert tudományos tevékenységet folytatott kiváló fiatal munkatársak egész sorával, majd a budapesti egyetem Anatómiai Intézetének igazgatója lett. Erdey Grúz halála után az MTA elnöke.
SZENT-GYÖRGYI ALBERT – Nobel-díjas magyar biokémikus Szegeden, majd Budapesten. Az MTA elnöke volt. A negyvenes évek végén munkatársainak egy részével az USA-ba távozott.
TARISKA ISTVÁN – neuropatológus, ideg- és elmeorvos, Sántha egyik tanítványa. 1951-ben letartóztatják, koholt vádakkal bebörtönzik. 1953-ban szabadul, s az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet neuropatológiai laboratóriumát vezeti. Később az intézet főigazgatója lesz és az Orvostovábbképző egyetemen Miskolczy visszavonulása után professzor.
DE VET, A. – idegsebész a hollandiai Hága melletti Wassenaarban. Alapos és kitűnő technikájú idegsebész, nagy nemzetközi tapasztalattal. E sorok írója nála volt tanulmányúton 1957-ben.
WIGNER JENŐ – Nobel-díjas fizikus, a fasori evangélikus gimnázium volt diákja, ahonnan több világviszonylatban kiváló matematikus és fizikus került ki.
VINCENT, CLOVIS – hosszú neurológiai tevékenység után elégedetlenül a sebész-idegsebészek tevékenységének eredményeivel, Cushinghoz látogat. A tanulmányutat követően ő lesz rövidesen a vezető francia idegsebész, Párizsban.
