AZ ELSŐ MAGYAR ÖNÁLLÓ IDEGSEBÉSZETI OSZTÁLY FELÁLLÍTÁSA KOLOZSVÁRT (1941)
AZ ELSŐ MAGYAR ÖNÁLLÓ IDEGSEBÉSZETI OSZTÁLY FELÁLLÍTÁSA KOLOZSVÁRT (1941)
A kolozsvári idegsebészeti osztály tevékenysége éppen fellendülni kezdett, mikor 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A háborús évek az ország anyagi helyzetét alaposan megviselték, és az emberéletben keletkezett veszteségek is jelentősek voltak. Új kormány került hatalomra, és az újabb zsidótörvények újabb ezrekre és ezrekre hoztak új félelmeket és szenvedést. Környey, aki a saját bőrén is tapasztalta a megbélyegzés következményeit, igyekezett segíteni. Akit a deportálás veszélye fenyegetett, és valamilyen, bármily csekély indok is volt felvételére, elhelyezést nyert. Közülük sokan – az aki időt nyer, életet nyer elve alapján – elkerülték a deportálást, életben maradtak.
Életének erről a periódusáról és az azt követő év történéseiről csak nagy vonalakban vannak ismereteim. Időközben ugyanis Magyarország ismét vesztessé vált egy világháborúban, és a románok újra megszállták Észak-Erdélyt. A román és szovjet megszállás előtt Környey először Debrecenbe, majd Budapestre ment, és amíg lehetett, az Üllői úti Sebészeti Klinikán tevékenykedett. Az ostrom sérültjeit látta el. A háború okozta nehéz közlekedési helyzet ezt a tevékenységét is megakadályozta, és kénytelen volt a túlélésre koncentrálni. Ez akkoriban nem kis feladat volt. Baráti köréből többen is elpusztultak.
Az ostrom alatt szerzett tapasztalataival támasztotta alá azt a gyakran ismételt véleményét, hogy az igazi „nagy emberi erények” főleg a nőkben testesülnek meg. Gyakran látta ugyanis, hogy a nők – nem törődve az őket fenyegető veszélyekkel – az erős gyalogsági és tüzérségi tűz rövid szüneteiben elhagyták az óvóhelyet, hogy az utcán heverő megfagyott lótetemekből gyermekeik és hozzátartozóik részére húsdarabokat hasítsanak ki. A nők voltak a bátrabbak, ha veszélyben lévők elrejtéséről volt szó, ha kritikus helyzetben lévő sebesült mentésére és ellátására volt szükség. A nők önfeláldozó bátorságának s hősiességének annyi példájával találkozott, hogy nem okozott neki gondot, ha véleményét példákkal kellett illusztrálnia.
