ÖNÁLLÓVÁ VÁLÓ MUNKATÁRSAK – FŐORVOSOK, EGYETEMI TANÁROK

Teljes szövegű keresés

ÖNÁLLÓVÁ VÁLÓ MUNKATÁRSAK – FŐORVOSOK, EGYETEMI TANÁROK
Közben a klinika orvosai közül többen kedvező ajánlatokat kaptak és eltávoztak. Így Kárpáti Miklós és Máttyus Adorján Budapesten lettek főorvosok, ugyancsak főorvosi kinevezést nyert Pálffy György, s közben újak jöttek. Kárpáti helyét a röntgenlaboratóriumban Baltavári László foglalta el, belőle lett nem sokkal később a szombathelyi ideggyógyász főorvos.
Máttyus volt a patológiai laboratórium vezetője, így távozása különösen érzékeny veszteség volt a klinika számára. Helyére érkezett Balajthy Béla, aki korábban Angyal Lajosnál, a legtekintélyesebb magyar neuro-pszichiáterek egyikénél dolgozott, akkor már évek óta. Nem sokkal később ő is kórházi főorvosi állást nyert s távozott.
Még az 50-es évek első felében elkezdtünk radioizotópokkal dolgozni, elsősorban hipofízistumorok intraoperatív kezelésére. Majd fokozatosan kialakult az izotóplaboratórium, melyben a központi idegrendszer működésváltozásait és patológiáját vizsgáltuk toxikus anyagok és anyagcsereváltozások hatására. Az 1959-ben a klinikára került, frissen végzett vegyész, Gallyas Ferenc, a patológiai laboratóriumban kereste helyét, s rövidesen aktív tagja lett a kísérleti neuropatológiával foglalkozó munkacsoportnak.
Molnár László, aki 1969-ben a debreceni ideg- és elmeklinika igazgatója lett, először az élettani intézetben idegélettani kísérleteket kezdett, majd a klinikán kialakított laboratóriumában folytatta, bevonva munkájába egy sor frissen érkezett kollégát. Így vele dolgozott egy ideig Csanaky Artúr, Kékesi Ferenc, Poór Gyula, Kopa János, Gács Gyula, Czopf József és Szirmai Imre. Többségük medikusként az élettani intézetben dolgozott, s komoly karriert futott be később. Az agyi keringéssel kapcsolatban végzett kísérletes munkái eredményét az Akadémiai Kiadó kiadásában 1967-ben, Sur le contrôle nerveux de la circulation sanguine régional des centre cérébraux címmel megjelent munkája foglalja össze.
Szántó József agyi keringési vizsgálataival számos érdekes adatra tett szert, a Gallyas Ferenccel kidolgozott vérmintavevő készülékét egy nemzetközi vásáron az Akadémia pavilonjában állították ki. Később zalaegerszegi főorvos lett.
A patológiát a 60-as években Gosztonyi György és Scháb Rezső, valamint a már említett vegyész kolléga képviselték. Egymás után jelentek meg a gyulladásos betegségek, és a mérgezések patológiájával foglalkozó közlemények, és a nagyobb összefoglaló tanulmányok. Még visszatért a lipoidlerakódással járó betegségekhez, és ehhez egy másik vegyészt is alkalmazott, Kerényi Lászlót, akit egy évre Németországba is kiküldött tanulmányútra, a kérdés neurokémiai központjába. Ez a vágány azonban „vaknak” bizonyult.
A két vegyész azonban sikerrel dolgozott szelektív szövettani módszerek kidolgozása terén, és ezeket a módszereket szívesen alkalmazta. Gallyas eredeti, könnyen elvégezhető, nagy biztonsággal megismételhető – a szövettanban korábban főleg tapasztalati alapon nyugvó módszerek helyett – elméletileg komolyan megalapozott eljárásai nemzetközi vonatkozásban is nagy sikert jelentettek, s ezeket ma már a világ minden laboratóriumában alkalmazzák. Minthogy az eljárásokat leírta és nem szabadalmaztatta, vannak módszerei, melyeknek összetevői és a használati leírás ún. „kit”-ek (készletek) formájában gyári forgalmazásban is kapható. Ma már alig van a központi idegrendszernek olyan eleme, melynek szelektív kimutatására vagy azok kóros elváltozásainak demonstrálására ne állana módszer rendelkezésre. Ezek nemcsak a laboratórium hírét növelték és vonzották a látogatókat, de Gallyas számára is több külföldi egyetemi meghívást is szereztek. Ma már aligha kétséges, hogy Környey tevékenységének folytatása ebben a laboratóriumban testesül meg legszerencsésebben.
A hatvanas évek elején észrevehetően vesztett lendületéből, de klinikai tevékenységét ugyanolyan gondossággal végezte, mint korábban, és a laboratóriumi foglalkozás ideje sem csökkent. Neki 125 közleménye jelent meg, munkatársainak pedig 209. Komoly teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy ezekben is tekintélyes része volt, ill. a munkák megjelenésekor, azoknak első változatából alig egy-két mondat szerepelt.
Scháb Rezső szombathelyi főorvosi kinevezése után, helyét a patológián az idegsebészetben is tevékeny Bodosi Mihály foglalta el. Mellette Gaszner Péter szorgoskodott, és meg is jelent néhány munkája. Mindenkiről sajnos nem lehet megemlékezni, bármennyire szívesen tenném.
Baltavári Lászlóné Krauss Mária és Végh Mária asszisztensnőkről azonban nem hallgathatok. Mindketten a szövettani laboratórium megalakulása kezdetétől csaknem nélkülözhetetlen részeivé váltak az intézménynek, és távozásuk komoly űrt hagyott. A laboratórium és egyáltalán a klinika mindenese, Pöndör Géza a műszerek és készletek őreként és a fokozatosan több ezer darabot számláló agygyűjtemény gondozásával vált nélkülözhetetlenné. Utóbbi pusztulása nem kis mértékben függ össze Kömyey nyugdíjba vonulásával.
A liquorcitológiával Guseo András kezdett foglalkozni, és rövidesen szép eredményeket ért el sejtülepítéses módszerével.
A pszichiátriában Fekete Tamás tűnt ki, aki feleségével, Lissák Stefániával együtt később győri főorvos lett.
A Környey-iskola presztízse a hatvanas évek második felében egy-egy főorvosi állás elnyerésére benyújtott pályázatnál akkora előnyt biztosított, hogy annak kimenetele nem volt kétséges.
Az ún. orvosi iskolák jelentőségére először fiatal orvos koromban az ún. Korányi Társaság és Vándorgyűléseinek kapcsán figyeltem fel. A negyvenes évek második felében ez a minden orvosi szakmát képviselő társaság és kongresszusai igazi nagy élményt jelentettek. Igaz, alapítója és hosszú ideig patrónusa a Korányi-tanítvány Rusznyák volt, aki Szent-Györgyi Egyesült Államokba történt távozása után az MTA elnöke lett. Korányi kiváló tanítványai ápolták a hagyományt, és az évi – valamennyi orvos számára ünnepet jelentő – társasági ülést úgy szervezték meg, hogy minden résztvevő számára élményt szerezzen. A Korányi-tanítványok fogytával a társaság tekintélye is csökkent. Mindaddig azonban, amíg Rusznyák, Hetényi, Haynal és Magyar még aktív volt (sőt még utánuk is), az évi vándorgyűlést is rendszeresen megszervezték.
Felmerül a kérdés, hogy számos klinika és intézet van, rengeteg munkatárssal, mégsem lesznek belőlük orvosi iskolák! Miért? A válasz egyszerűen nem adható meg. Kétségtelen, kell lennie egy kiváló mesternek, aki vonzerőt jelent kiváló munkatársak számára, de készséget is, hogy közülük a legígéretesebbeket kiválassza, s megtalálja a számukra legalkalmasabb munkaterületet. Kell ezenkívül valaki, akinek egyénisége sikerrel tünteti el a munkatársak közötti generációs különbségeket, és megtalálja azokat a kapcsokat, az érdeklődésnek és nem utolsósorban érdeknek azokat a vonásait, melyek a baráti összetartozás érzéséhez vezetnek. A Környey-intézetben ez a személy Simonyi Gusztáv volt, amíg élt.
Megdöbbentő hirtelenséggel történt halála még azokat is az összetartás szükségességére intette, akiknek különben erre kevés hajlamuk volt. Ő javasolta, hogy 1961-ben ünnepeljük meg Környey 60. születésnapját úgy, hogy reprezentatív előadókat hívjunk meg, és lássuk vendégül valamennyi barátját és volt tanítványát meg a klinika ellátási területének főorvosait.
A találkozó kitűnően sikerült, s ekkor határoztuk el, hogy ezt követően 5 évenként megrendezzük a „születésnapi összejövetelt”. Az ülés minden bizonnyal bosszantott egyeseket, de ez nem változtatott a tényen, hogy nagy öröm volt minden alkalommal találkozni azokkal, akikkel korábban együtt verejtékeztünk a mindennapos robotban. Mert azért bármilyen felemelő is egy-egy beteg gyógyulása, azt azért hiba volna elfelejteni, hogy a klinikai tevékenységben a színtelen „kuli” munkának nem elhanyagolható része van.
A legnagyobb stílű összejövetel az 1977-es ülés volt. Ezt úgy szerveztük meg, hogy egybeesett Entz Béla születésének 100. évfordulójával. Entz Béla a kórbonctani intézetnek volt igazgatója és egyik kezdeményezője Környey meghívásának a pécsi tanszék élére. Ebből az alkalomból elkészíttettük Környey István éremportréját – hogy megadjuk a módját – az ország akkor legtekintélyesebb szobrászművészével, Borsos Miklóssal. Azzal, hogy az érmet nem a „hivatalos” kivitelező vállalattal állíttattuk elő, hanem egy rézöntő „barátommal”, annyi pénzt takarítottunk meg, hogy fogadást adhattunk a közös Környey–Entz ünnepség vendégei részére. Minthogy az érem összesen 60 példányban készült, éremtörténeti ritkaság. Sajnos a számozásra itt nincs lehetőség!
Voltak megint, akik nem vették jó néven sem az érmet, sem a közös ünnepséget. Nagyobb baj nem történt, szerencsére!
Az utolsó Környey-születésnapi ülést három évvel a halála után, 1991 májusában rendeztük. Megható volt, hogy ezen is több mint százan vettek részt. Ez az ülés egybeesett az én nyugdíjba vonulásommal. Majd, a következő évben – pontosan 20 évvel Környey professzor nyugdíjba vonulása után – lelepleztük a klinika főbejáratánál elhelyezett reliefjét. Ezeken részt vett több külföldön élő kollégánk is, így Dús Vince Angliából és Jakab Irén az USA-ból.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages