A NEMZETI MÚZEUM VILÁGHÍRŰ ÁSVÁNYGYŰJTEMÉNYÉNEK LÉTREHOZÓJA
A NEMZETI MÚZEUM VILÁGHÍRŰ ÁSVÁNYGYŰJTEMÉNYÉNEK LÉTREHOZÓJA
A Lobkowitz-gyűjtemény megszerzésére vonatkozó összeg kalandos történetét az idézett novellából ismerjük. A vétel megtörtént, és Krenner személyesen utazott el a gyűjteményért Bilinbe. A 41 217 darabból álló gyűjtemény csomagolásának és szállításának körülményeiről 8 német nyelvű levél marad fenn, amelyeket az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattára őriz. Ezekből Krenner kiváló szervező munkáját és szinte emberfeletti munkabírását ismerjük meg. Ezért a levelek többségét idézem – Gánóczy Mária fordítósában – amelyeket Krenner Pulszky Ferenchez, a Nemzeti Múzeum igazgatójához írt.
Bilin 870. 3. 18.
Mélyen tisztelt Igazgató Úr!
Nos hát itt vagyok Bilinben, miután hatalmas hótömegeken átgázoltam. Az ásványgyűjtemény oly csodálatosan szép, hogy végképpen nem tudom felfogni, hogyan lehetett ezt a pompás gyűjteményt 30 ezer forintért átengedni. Nekem minimális árak alkalmazása mellett is legalább 2/3-ával drágábbra kellett volna értékelnem, eltekintve attól, hogy a hercegnek magának is több mint 100 ezer forintjába került, ami részünkről aztán egyáltalán nem jöhetett volna számításba.
Ön ezzel egy nagyon-nagyon jó üzletet kötött és a nemzet Önnek nagy hálára van kötelezve.
Prágában időzve minden szükséges dologról előzetes megbeszéléseket folytattam, tárgyaltam, ajánlatokat kértem, úgy alkudoztam, mint egy megátalkodott kufár. Meglátogattam a múzeumot, meggyőződtem a cseh hivatalnokok barátságos viselkedéséről, estére meghívót kaptam az Akadémia ülésére. Bemutatták Palackýt, akit meglátogattam. Felvettem a kapcsolatot a csehországi múzeumokkal.
Az előtt, amit a múzeum munkatársai létrehoztak, meg kell hajolnunk. Megszégyenítik a bécsi udvari múzeumot is a pregnánsan tudományos irányzatukkal, berendezési (felállítási, építési, elhelyezési, kiállítási) módszerükkel, mely nevezetesen zoológiai tekintetben kritikán felül áll. És mit hoztak létre geológiai viszonylatban!
Bár a paleontológiai tárlóik elhelyezésének technikájával egyáltalán nem értek egyet, amit bátorkodtam közölni is velük, de a követett elv az példamutató. A tudományos munkatársaknak állami költségen Angliába és Amerikába kellett utazniuk, és valószínű, hogy az ottani racionálisan berendezett múzeumokat vették mintául. Sok mindent átveszek majd a csehektől, néhány dolgot viszont nem. De tudományos tekintetben túlszárnyalták a bécsi kabinettet. Kihallgatáson voltam báró Schröckingernél, a pénzügyi igazgatóság elnökénél, akit kértem, lenne szíves szolgálati úton rábírni Leitmeritz, vagy Saalz kerületi igazgatóságát, hogy utasítsák a kerületi kiadókat arra, hogy üres dohány- és szivarládáikat térítés ellenében bocsássák rendelkezésemre.
Bilinbe érkezésem után, amikor az ásványok bódulatától magamhoz tértem, az összes gyárosnak és kisiparosnak ajánlatokat küldtem szét, mindenre, ami csak szükségeltetik. Jelentem, jó okkal lemondhatunk öreg elhasznált ládáinkról, mert a magas hó miatti nagy szállítási költség miatt – itt helyben Bilinben – a szállítási költség áráért vadonatújakat kaphatunk. Ezeket aztán Pesten – minthogy azokat a szögelésnél nagyon fogom kímélni – esetleg 1/2 vagy egész áráért eladhatunk.
Ezek a ládák az ásványok szállításához megengedhető maximális méretűek, a kisebb ládák túl sokba kerülnének. A ládák éleiknél csapokkal összeeresztettek, fedelük faszegekkel megerősítettek, amelyeket a szállításhoz vaspántokkal lehet összefogni. Mindezeket egy érchegységből való ládagyáros fogja csinálni, aki 7 konkurens közül győzött, ugyanaz, aki Drezdába is szállít ládákat, és talán még egy másik, aki 3/4 colosnál kissé erősebb deszkát alkalmazna, ennek azonban holnapig van még gondolkodási ideje, hogy az árral lejjebb menjen. Egyelőre 400 ládára állapodtam meg, amelyet 6 részletben tartoznak idejuttatni. Az első szállítmányt nem fizetjük, ez marad a szállítási határidő betartásának kauciója, a többit szállításkor azonnal kifizetjük és az első szállítmányért a végén kapja meg a pénzét a szállító.
Holnap papírgyárosoktól érkeznek ajánlatok, selyempapírra és csomagolópapírra, fonógyáraktól vattaárura, szögek, vaspántok stb. Ma az Érchegységben létező legnagyobb játékgyárból kaptam 250 ládikót és dobozt a kristálydrúzák csomagolására, ezek két kocsiban érkeztek. A szekrények nagyon szépek, habár a mi termeink számára nem célszerűek, ezek 8000 forintba kerültek (cseresznyefából és nyárfából) a múzeumban nekünk majd ideiglenes szolgálatot fognak tenni.
A legdrágább a fuvar lesz és abban az esetben, ha semmilyen vasúti szállítási kedvezményt nem kaphatunk, a rendelkezési összegből képtelenek leszünk kijönni.
Igencsak megfeszítetten dolgozom, nagyon elfoglalt vagyok, ami érthető is, hisz az éjszakát levelezésre kell fordítanom, nappal a termekben fagyoskodnom kell, bár felöltözöm, mint egy eszkimó. Naponta 12-15 levelet küldök szét a szállítóknak. Holnap olyannyira szabad leszek, hogy Önnek, mélyen tisztelt Igazgató úr, egy másik levelet szándékozom írni, minthogy addigra a vasúti szállítások bérelését áttanulmányozom. Rubeschék kitűnő emberek, bár kissé levertek, minthogy várakozásaikban csalatkoztak, ők mindnyájan segítenek munkámban.
Megkülönböztetett nagyrabecsüléssel legodaadóbb híve
Dr. Krenner
Ebből a részletes levélből meggyőződhetünk arról, hogy milyen nagyon jó üzletet kötött Pulszky Ferenc, amikor Krenner tanácsára „meggyőzte” az országgyűlést a Lobkowitz-gyűjtemény megvételének fontosságáról. Már az első, de a további levelekből is kitűnik Krenner József kiváló szervezőképessége. Érdekes, hogy a korábbi életrajzírói és méltatói ezt nem tartották érdemesnek kiemelni, illetve megemlíteni. Ugyanis 125 év távlatából is elismerésre méltó teljesítménynek kell tartanunk azt, ahogy a fiatal tudós az általa „szentnek” tartott gyűjteményt csomagolni és azt sértetlenül hazaszállíttatni igyekezett, hogy ezért éjt nappallá téve képes volt dolgozni. A másnapra ígért levelének folytatását csak 6 nappal később tudta teljesíteni, mert az ügyek intézése már akkor is akadályokba ütközött.
Az 1870. március 24-én keltezett Pulszky Ferenchez címzett levelében a következőket írja:
Mélyen Tisztelt Igazgató Úr!
Tulajdonképpen csak most vagyok abban a helyzetben, hogy a gyűjtemény és a ládák szállításával kapcsolatos tudnivalókról beszámoljak. Eddig ugyanis nem tudtam kipuhatolni, vajon engedélyez-e költségkedvezményt az aussig-tepliczi vasút, akkor ha az ember egész vagonszállítmányt küldet. Mert végre sok ide-oda irkálás és telegrafálás után negatív válasz az eredmény. Ez a vasút, melynek tulajdonosai a környéken élő nyárspolgárok, semminemű mérséklést ebben az esetben sem adnak. Ugyanígy fog eljárni az Északi Vasúti Társaság is. Nagy szerencsénkre az állami vasútnál előnyösebben jövünk majd ki, és hát ez a lényeges, mert ez a mi fő vonalunk.
Ami az egyes vasútvonalak hosszúságát illeti, így oszlik meg:
| Pest-Marchegg | 30 1/2 mfd |
| Marchegg-Brünn | 18 1/2 mfd |
| Brünn-Aussig | 48 mfd |
| Aussig-Teplicz | 3 mfd |
Tehát:
| Államvasutak | 78 1/2 mfd |
| Északi vasút | 18 1/2 mfd |
| Á. F. vasút | 3 mfd |
| összesen: | 100 mfd |
vagy az államvasút aránya a többihez:
cca: 4/5 : 1/5
amiből látható, hogy az államvasútnak jónak kell lenni. Ami az árakat illeti ennek 600 mázsára becsült szállítmánynak a mérséklés nélküli költségei a következők lennének:
| Teplicz-Gánsendorf | 1,80 mázsánként |
| Gánsendorf-Pest | ,90 mázsánként |
2,70
| Bilin-Teplicz | ,27 |
2,97 vagy cc 3
tehát 600 q 1800 Ft, ami kolosszális összeg.
Nem tudom felfogni, hogy állapíthatott meg Egger úr 11 Koronát Bilin és Teplicz között. Az első fuvarozó, akihez Tepliczben elmentem, 31 Korona alatt nem tud szállítani, ugyanúgy a másik, aki 32 Koronát kér. Végül a szállásadónőm, akinek 6 igáslova van, 27 Koronáért vállalta mázsánként a szállítást és a vámot. Az összes itteni fuvaros a bilim ásványvíz szállítására szerződött, és egyértelmű az is, hogy a legjobb nyári időben a vendégek miatt mindenki lovat tart. Bilin és Teplicz között a fuvart mázsánként 18-20 Korona alatt nem vállalják.
Mielőtt Pestről eljöttem v. Ambrosovichcsal, a Kir. Vasúti Főfelügyelővel beszéltem, aki azt mondta, a folyamodvány vagy teljesen ingyenes, vagy a lehető legkedvezményesebb szállítást kérje; ezt a Közl. Minisztériumnak kérem mielőbb átadni, és pedig a lehető leggyorsabban.
Úgy érvelhetünk, hogy egész vagon rakományok lesznek elszállítva, és hogy a múzeum tudományos célokat szolgál, és ez az ásványtani-geológiai gyűjtemény az (oraviczai-stájerdorfi) államvasutak szolgálatában álló bányatisztviselőknek tanulmányozás céljából hozzáférhető lesz, hogy a múzeum a vasútnak ugyanúgy, mint eddig kész viszontszolgálatokat tenni, ha ásványtanigeológiai kérdésekről vagy felvilágosításról van szó. Végül, hogy a múzeum kész Oravicza bányakerületnek – mely Magyarországnak bár még kiaknázatlan, de ásványokban egyik leggazdagabb vidéke – a bilim gyűjteményből származó komplett ásványtani-geológiai gyűjteményt ajándékozni szép szekrényekkel együtt – ez nekünk 5 fillérbe sem kerül! – és a jövőben is mindig figyelembe vesszük az államvasutakhoz tartozó bányavidékeket.
A Ferdinánd Király Északi vasútnál a magas igazgatósági tanácsos uraknak az érdekére lehet csak apellálni, ha egyáltalán van ilyen egy olcsó ásványszállításnál, vagy esetleg meg lehetne említeni, hogy az államvasút is ingyen szállít.
A nyárspolgárok vasútjánál hiábavaló lenne minden fáradság.
Nagyon bíztam abban, hogy Ön, mélyen tisztelt Igazgató úr, megtisztel minket látogatásával, de biztosan szűkös az ideje.
Ez a csomagolás hatalmas munka, április vége előtt semmi esetre se tudok elkészülni, dacára annak, hogy amire egyáltalán nincs szükségünk, azt elkülönítettem, tekintettel azonban a mi alacsonyabb és magasabb tanintézeteinkre. De azt azért megmondhatom, ha nekem mégegyszer egy ilyen gyűjteményt át kell vennem, akkor azt én nyáron teszem és semmi esetre sem télen, fűtetlen helyiségekben.
Ma a vattagyároshoz kell mennem, aki a kócot is szállította, hogy ezek az anyagok rendszeresebben érkezzenek. Az emberek itt borzasztóan pontatlanok és úgy tűnik, hogy ostobák is.
Amennyiben az államvasutaknál semminemű költségmérséklést nem kapunk, úgy az előirányzott összegből semmiképpen sem jövünk ki. Ezért kérem, ha a dolog elintéződött tudattassa velem.
A költségvetés átment már a Felsőházba? Ezt azért kérdezem, mert nemsokára elfogy a pénzem, és errefelé sokkal olcsóbban jön ki az ember, ha készpénzzel fizet…
Maradok megkülönböztetett nagyrabecsüléssel és tisztelettel az Ön alázatos
Dr. Krennerje
Az idézett levélből Krenner Józsefnek, a mindenre figyelmet fordító hivatalnoknak a portréja rajzolódik ki. Minden részletről tájékoztatja igazgatóját, szinte „lediktálja” az Államvasutak vezetőihez írandó levelet. Gondot fordít arra, hogy az ingyenes szállítmány kérése még előnyösnek is hasson azoknak, akiktől tulajdonképpen szívességet várnak.
Meglepő, hogy hasonlóan a rajzkészségéhez, milyen tömören, szinte tőmondatokban képes volt tárgyalópartnereit, vagy a szállítóit jellemezni.
Megragadó az a részlet, amikor úgy tűnik, egy kissé kifakad a fűtetlen termekben végzett munkák miatt. Nem leplezett „telhetetlenséggel” szabad legyen megjegyeznem, hogy sajnos soha többé – sem nyáron, sem télen – nem volt módja még egyszer egy ilyen hatalmas gyűjtemény hazaszállításával foglalkoznia.
A soron következő, 1870. április 4-én kelt leveléből kitűnik, hogy közben megérkezett Pulszky Ferenc válaszlevele, amelyben további feladatokat kapott, és melyeknek azonnal igyekezett eleget tenni. De erről beszéljen inkább Ő maga:
Bilin 870. IV. 4.
Mélyen Tisztelt Igazgató Úr!
Nagyrabecsült levelét megkaptam, és sietek az abban felsorolt pontokra válaszolni. Először a Könyvtárra vonatkozóan engedjen meg egy észrevételt, miszerint ilyen egyáltalán nem létezik, de még a gyűjteményre vonatkozó Reuss’ sigle sem. A „Geológiai vázlatok Csehországból”, amelyet én már három éve hiába keresek, sem létezik. A dolog azzal magyarázható, hogy a herceg mint műkedvelő mineralógus, gazdag családi könyvtára számára Raudnitzban meglehetősen nagy mennyiségű ásványtani művet szerzett be (847 évig bezárólag). Rubesch – aki magának egy ásványtani szakkönyvet soha sem vett, nyugta ellenében időről időre egyes műveket kölcsönvett a raudnitzi könyvtárból, melyeket aztán vissza tartozott adni. Mikor a herceg másfél éve meghalt, 3-4 könyv még nála volt ebből a könyvtárból, amit már akkor vissza kellett volna küldenie.
Ezeket az adatokat, amelyeket én már megérkezésem első napjaiban megtudtam, Rubeschék szolgáltatták nekem, akik tetőtől talpig becsületes emberek. Jó, hogy mint magánszemély eme derék népek állításának igaz voltáról meg voltam győződve, de mint hivatalnok, ez engem nem elégíthetett ki további bizonyságok után vértem, és meg is találtam azokat.
1. A hercegi intendáns kijelentéseiben.
2. Prof. Peters egy válaszlevelében Grátzból, aki mint az itteni volt gazdasági főtanácsos fia a körülményeket pontosan ismerte.
3. Végül több, a Rubesch családnál felfedezett, a raudnitzi könyvtárból visszaküldött nyugtából. Utóbbiakból kiderült, hogy a jó Rubesch néhány Mohstól származó művön kívül csak nagyon ártalmatlan dolgokat fogyasztott el, amit a katalógusok átfutása után rögtön az első napokban sejtettem is. A katalógusok legalább 2 mázsát nyomnak – egy nagy ládát fognak megtölteni, de bármennyire fáj is a szívem, a 6 Ft szállítási költségért, magammal fogom vinni ezeket, már csak azért is, hogy Ön lássa, feladatomat jól és pontosan oldottam meg. Annál is inkább elhozom ezeket mert ezek között szerepelnek a drágakövekről valók is, mint hogy ezek a nagy fóliánsokban is be vannak jegyezve.
Ami a pénzt illeti, úgy érzem, a megadott összegből valószínűleg ki fogok jönni, bár a sok kis láda miatt drágulni fog a csomagolás. Ezeket a nagy ásványgyűjtemény számára csináltatnom kell, mert a nagy ládákat, melyekbe egyéb gyűjteményeket csomagolunk, itt nem alkalmazhatom.
Mihelyt táviratot kapok, hogy egy küldeményt leszállíthatok, 200 ládát fogok elküldeni, mert akkor nekünk itt ezekben a szűk helyiségekben több helyünk lesz a további csomagoláshoz. Igyekszem, és nagyon erélyesen hajtom a munkásokat, hogy ebből a hideg fészekből kikerüljek, azt mondják, hogy itt nagyon szép a környék, én ebből eddig semmit se láttam, csak mindig havat és havat, azt sem jól, mert állandóan sűrű köd van.
Nagyon remélem, hogy a távirat hamarosan megérkezik, maradok odaadó híve
Dr. Krenner
Ebből a levélből is kitűnik az a gondosság, amely egész életére jellemző volt. Igazgatója kérését, már annak megérkezése előtt teljesítette, hiszen a múzeum szakmai könyvtárának bővítési lehetőségeit is szívügyének tekintette.
Ugyancsak érdekes fejleményekről számol be igazgatójának a soron következő levelében, amelyet 1870. április 19-én keltezett. Idézem:
Bilin 870. 4. 19.
Mélyen Tisztelt Igazgató Úr!
Mikor Ón ezt a levelet olvassa, a 3. 4. 7. 8. 9. 10. 11 és 12. gyűjteményből álló első küldemény már fedél alatt biztonságban lesz a múzeumban. Meg kell jegyeznem, hogy az úgynevezett „Kis ásványgyűjtemény”, a N° 8 szép és majdnem teljes gyűjtemény, amely minden magasabb iskolának ékessége lehetne, ez a nevét kevés darabszámának (2962) és nem a kis formátumának köszönheti.
A csomagculás a leggondosabban történik, egyetlen kis kristályka se törhet le. A ládák elég szilárdak még az ilyen nehéz tartalom számára is, olyannyira, hogy semmi károsodóst sem szenvedhetnek az ásványok bennük. Kísérletképpen először 1/2 colos deszkából csináltattam a ládákat, de telerakva és felemelve recsegtek-ropogtak, a sarkokat pedig elmozdulás fenyegette, ezért a 3/4 colos deszkákból készülteket választottam, bár az előbbiek olcsóbbak lennének. Dr. Antonín Frič átküldött nekem a Magyar Nemzeti Múzeum számára egy díszkiadású könyvet, amelyet ő Csehország geológiájáról írt. Kérem Ont, intézzen hozzá néhány köszönő sort, esetleg franciául. Cim: Dr. A. F. a Nemzeti Múzeum őre, Prága.
Egyébként is oly sok szívességgel halmoznak el az urak a Cseh Nemzeti Múzeum részéről, hogy sokszor zavarba jövök. Különösen az ifjú Palacký (birodalmi tanácsi képviselő) fáradhatatlan annak bizonyításában, hogy mindenben a rendelkezésemre áll. A legtöbbel azonban Fričnek tartozom. Egyáltalán a csehek egészen pompás fickók, különösen a fiatalok. Meg vagyok győződve arról, hogyha a Kormányzat a kevés hangoskodónak csak félig-meddig jó alkalmazást nyújtana, már megszűnt volna az agitáció. Csehországban a németek épp oly kellemetlenné teszik magukat, mint ahogy az ő magas civilizációs missziójukban nálunk tették. A német újságokból éppen olyan kevéssé lehet Csehország valós helyzetét és viszonyait megismerni, mint Franciaországot.
Teljes erővel azon dolgozunk, hogy a második küldeményt összehozzuk. A közelben építenek egy vasutat, az én munkásaim is oda akarnak menni dolgozni, idáig még sikerült visszatartanom őket, bár nem hiszem, hogy a csomagolás egész tartamára ez lehetséges lesz.
Hogy küldetek-e még egy harmadik szállítmányt, vagy már csak egy másodikat, az attól függ, hány ládát lehet még telerakni.
Nos, Mélyen Tisztelt Igazgató Úr, azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy a Hantken-féle félretett lakbért 2 részre szíveskedjék osztani. 100 forintot kérnék a feleségemnek küldeni, mivel szegénynek szüksége van rá, hogy a korábbi kötelezettségeimnek eleget tehessek, és költözködésre is, a másik 100 forintot kérem tartozásom fejében átvenni, mialatt leghálásabb köszönetemet nyilvánítom, amiért engem annak idején keserves zavaromból kisegített, melybe nem saját hibámból jutottam.
Kiváló nagyrabecsüléssel az Önt mélyen tisztelő odaadó híve
Dr. Krenner
Ennek a levélnek különös jelentősége van. Krenner József politikai érzelmeiről semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. Eötvös Loránddal való bensőséges kapcsolatából ugyan következtetni lehet erős magyar érzelméről, de ebben a levélben nem egy „budai német” nyilatkozik meg, hanem egy magyar tudós. Ez annál értékesebb, mert néhány tanítványának feljegyzéseiből és a családtagjainak visszaemlékezéséből tudjuk, hogy élete végéig erős akcentussal beszélt magyarul, és ezt a levelet is németül írta.
Továbbá figyelemre méltó az is, hogy a nehéz körülmények között végzett emberfeletti munkája mellett maradék idejében még volt ereje arra is, hogy a cseh embereket megfigyelje, megismerje és együttérezzen velük.
Az ötödik levelét április 30-án keltezte. Érdemes ezt is megismerni. Idézem:
Bilin 870. 4. 30.
Mélyen Tisztelt Igazgató Úr!
A nagy ásványgyűjteményt 142 ládába elcsomagoltuk. Szerdán, csütörtökön és pénteken Teplitzbe szállítjuk és ott a készen álló vagonokba berakjuk. A még nem teljesen becsomagolt német gyűjteménnyel remélem, hamarosan elkészülök. Ellenben a bútorok megóvása sokkal több időt vesz igénybe, mint azt kezdetben gondoltam. Mégis nagyon remélem, hogy ennek a hideg fészeknek nagyon hamar isten hozzádot mondhatok, mivel teljes gőzzel dolgozok.
A vasúti és múzeumi kirakodásnál kérem a legszigorúbban megparancsolni, hogy a ládák körül egyetlen egyet föl ne fordítsanak és persze a legnagyobb gonddal és óvatossággal járjanak el a lerakodásnál. Nagyon szeretném tudni, kinevezték-e már osztályom tisztviselőit, nagyon kérem Ont, hogy a Rubeschék honoráriumának átutalása alkalmával – amire hiába vártam, pedig már április vége van – szíveskedjék ezt velem közölni. Ma egy itteni szénbánya-tulajdonos egy szászországi barnaszénbe kövült békát ígért nekem a Magyar Nemzeti Múzeum számára, meglátjuk tartja-e a szavát.
Bilin és Teplitz lakói lázonganak a gyűjtemény elhordása miatt, de ezzel én nem sokat törődöm, csak egy vastagabb botot kellett vennem.
A legféktelenebbek a fogadósok, akik -mivel évenként ezrek keresték fel Bilint csak a gyűjtemény miatt – óriási veszteséget szenvednek, ami tény. Mit érdekel ez minket, egy ilyen gyűjteménynek városban a helye!
Ha a ládák elindulnak, ezt táviratilag jelzem.
Kiváló nagyrabecsüléssel az Önt mélyen tisztelő
Dr. Krenner
Ebből az ötödik levélből kitűnik az, hogy a rábízott gyűjtemény sorsáért mennyire aggódik. Kéri igazgatójától, hogy utasításokkal védje a gyűjtemény már megérkezett részét. Továbbá élethű tudósítást kapunk arról is, hogy a helybéliek lassan ráeszmélnek arra, hogy a gyűjtemény elszállításával ők is veszteséget szenvednek.
A gyűjteményért érzett felelősség hatja át a következő 1870. május 5-én írott levelét is
Bilin 870. 5. 7.
Igen Tisztelt Igazgató Úr! Amikor a küldemény megérkezik, nyomban táviratoztasson nekem.
A ládikákat a 2 emeleti folyosón polcolják fel, mivel ezek sokkal kisebbek és könnyebbek, mint az elsők, könnyen ellophatják. Ezenkívül az alsó szint nedvessége folytán a markazitok és piritek, melyek közül már néhány gyenge szulfátosodást mutat, teljesen széteshetnek. Hasonlóan szétmállhatnak a sók is.
A vasrácsot szigorúan zárva kell tartani, csak a berakodás napján lehet nyitva, ha egy hadastyánt a folyósóra ültetnek. A szekrények veszély nélkül kerülhetnek az első emeletre, a tűzveszély miatt impregnált vászonnal letakarva, a fal felé fordítva.
A gyémántokat és a többi drágaságot hosszú habozás után mégis postán kell, hogy küldjem, mert így még mindig kisebb a veszély, mert a legrosszabb esetben is pénzbeli kárpótlást kapunk. Míg ha engem mondjuk meggyilkolnak, az egész veszendőbe menne. Már csak azért is el kell innen hordanom ezeket a dolgokat, mert sem a fogadóban, sem a szobámban, de még a kastélyban sem – ahol most mindent renoválnak – nincsenek kellő biztonságban. Nálam pedig azért nem lehetnek ezek a ládikák, mert nem tudnék tőlük dolgozni, az emberek pedig túl sok badarságot követnének el, ha egyedül hagynám őket.
Javasolom Önnek, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal járjon el, ha a kis dobozok megérkeznek. Kérem, hogy a kis ládikákat először kívülről vizsgálják meg, hogy nem sérültek-e meg, azokat a postás jelenlétében és több tanú előtt nyissák fel, a tartalmukat szíveskedjék kontrollálni. Tartalomjegyzék mellékelve.
Ezen a héten el kell készülnöm, a legvégső erőfeszítéssel dolgozom, hogy ebből a csontfagyasztó hidegből kikerüljek. Mig nagyon köszönöm jóságát, maradok kiváló tisztelettel
Dr. Krenner
A soron következő hetedik levélben is emberfeletti teljesítményről olvashatunk, de Krenner József kiváló üzleti érzékéről is meggyőződhetünk.
Bilin 870. május 21.
Mélyen Tisztelt Igazgató Úr!
Kedd óta folyamatosan szállítok annyi kocsival, ahányat egyáltalán föl tudtam fogadni, ez azért nehéz, mert itt még csak most kezdődik a mezei munka. Két kocsit csak Karlsbadból tudtam szerezni. Az utolsó, maradék rakomány, amelyet ma már nem viszünk el, hétfőn megy a vonathoz. Aztán útra kelek és remélhetőleg szombaton vagy vasárnap Pesten leszek.
Ön csodálkozni fog a bútorok sokaságán, melyet 5 vagy 6 vagon szállít Pestre a múzeumnak, ezek közül egy kedden, 2 másik szerdán, megint egy csütörtökön stb. kigördül Teplitzből.
A szekrények és tartozékaik kb. 150 darabot tesznek ki, és a szekrények egymás melletti hossza 88 öl.
Ha majd minden együtt lesz a múzeum termeiben, bizonyára olyan bizonyítványt kapok Öntől, miszerint nagyon szorgalmas voltam és nagyon takarékos. Ha úgy csomagoltam volna, ahogy az a herceg életében szokásos volt, aki a gyűjteményt évenként megsétáltatta, akkor legalább 1000 forinttal többet költöttem volna.
Az asztalosok, festők és a lakatosok, akiknek a bútorok szétszedése, csomagolása és összeszerelése mindig dicső tisztük volt, és akik magukat most is nélkülözhetetlennek tartották, nagyon fel vannak háborodva azért, hogy én egyetlen alkalommal egyikőjüket sem vettem igénybe. Förtelmesen szidalmazzák és átkozzák a piszkos magyar kormányzatot, meg a magyar doktort, aki tőlük nem csak a gyűjteményt cipelte el, de még a kenyeret is kiveszi a szájukból stb.
Még nem fizettem ki az összes számlát, de ki fogok jönni a pénzből, persze csak szűkösen, habár eleinte úgy gondoltam, legalább 5-600 forintot vissza tudok majd hozni. De akkor még nem volt tudomásom azokról a szép szekrényekről, amelyek egy raktárban üresen álltak és amelyeket aztán kegyetlenül, mint a gyűjteményhez tartozókat megszereztem. Azonkívül összeállítottam sok szekrényt, melyek a sokszoros utaztatás során szétestek, úgyhogy azokat egész használhatóvá tettem.
Ezáltal nem csak több ásványt hozok a megadottnál, hanem több szekrényt is.
Csak a kis ládikában, melyet postán küldtem, 8 gyémánttal több van, mint amennyit a nyomtatott katalógusban feltüntettek. Remélem, ennek tartalma Önnek nagyon fog tetszeni. Csak kérem, hogy az amalgám kristályt ujjal meg ne érintsék!
Az itteni polgároktól hallottam – újságot már két hónapja nem olvasok-, hogy Önt kinevezték az egyetemi választmány tagjává, ha ez valóban így van, esdekelve kérem, meg ne felejtkezzen egy egyesült paleontológiai-ásványtani tanszékről, meg vagyok győződve, hogy ez a szak a tervezetben nem szerepel.
Mivel Önnek, mélyen tisztelt Igazgató Úr, még egy levelet fogok Bilinből küldeni, zárom soraimat.
Kiváló tisztelettel Önnek alázatos
Dr. Krennerje
Az igém nyolcadik levélben az utolsó szállítmány útnak indításáról számol be Ez további tudománytörténeti adatokat már nem szolgáltat.
A bemutatott levelek alapján, több mint 100 év távlatából is elismeréssel kell adóznunk Krenner Józsefnek, az emberfeletti teljesítményéért, amellyel a hatalmas gyűjteményt Pestre szállíttatta.
Ez a Lobkovitz-féle gyűjtemény lett a múzeumi ásványtár magva, melynek elrendezése és új kiállítási szekrényekbe való helyezése után úgy szemléltetés, mint oktatás, valamint tudományos tekintetben az ásványtár anyaga már a külföld érdeklődését is felkeltő, kiváló tárlattá vált.
Az ásványgyűjtemény eladásával egy időben a hercegi család feloszlatta a zenekarát is, és az így zenészek nélkül maradt hangszereit is áruba bocsátotta. Krenner ezekből aránylag megfizethető áron megvásárolt magának egy pazar hangú olasz mesterhegedűt, melyet halála után a család tagjai továbbra is gondosan őriztek, de amely a második világháború során megsemmisült. E hegedűt hegedűművészek többször kölcsönkérték Krennertől, majd később özvegyétől is koncertelőadásokra.
