ISKOLAI TANULMÁNYAI
ISKOLAI TANULMÁNYAI
Érdekes, hogy a fiatal Krenner maga sem készült kezdetben kifejezetten tudományos pályára, 1859-ben Bécsbe ment és beiratkozott az 1859/60-as tanévre az ottani Technische Hochschule építészeti karára, ahol a szárazföldi építészetet, a rajzolástant és a kémiai technológiát hallgatta. Minden bizonnyal az építészeti pályán vélte kiváló rajzkészségét kamatoztatni.
Erről és az építészeti szakon végzett tanulmányairól nagyszerű dokumentumok tanúskodnak. Fennmaradt az építészeti rajz vázlatkönyve és néhány nagyméretű architektonikus vizsgarajz, melyekből megállapítható, hogy mennyire komolyan vette ebbeli adottságát. A vázlatkönyv belső borítóján ez áll: „Baukunde Wien 1859”, vagyis a vázlatkönyv az építészeti tanszékeken oktatott tárgykörök közül az építéstan gyakorlására szolgált. A hallgatóknak nyilvánvalóan gyakran kellett a tanszékek vezetésével kirándulniuk Bécs környékére (3. kép), és ott lakóházakat (4. kép), nyaralókat, gazdasági épületeket, továbbá épületek és építmények szerkezeteit, fűtőberendezéseit, vízműveket, kapukat, kutakat tanulmányozniuk és lerajzolniuk. Minderről megkapóan beszél a vázlatkönyv, mely a továbbiakban arról is tanúskodik, hogy Krenner 1860-ban Magyarországon is folytatta gazdasági épületek, magtárak stb. lerajzolgatását, kivált a palócföldön (5. kép) és a Mátrában, olykor a Dunántúlon. Szerepet a vázlatkönyvben a pesti Ganz Gépgyár tetőszerkezeti vázlata is. Ami pedig még rendkívülibbé teszi a vázlatkönyvét, az a részben karikírozott, részben komoly jellemzésként készült emberi figurák rajzbeli nagyszerűsége. A modellek egyrészt bécsiek, másrészt palócföldiek.
Krenner József alaptermészetében is humor rejtőzött. Azonnal észrevette a téma humoros oldalát, és ami már eleve is derűs volt, annak élcét remekül tudta még fokozni és a benne levő mulatságost még jobban kidomborítani. E képek mindenkit nevetésre késztetnek. A komoly tárgyú figurális képek között (amilyenek a szép női képmások) vannak kultúrtörténeti becsű rajzok is. Ilyenek a mátravidéki, palócföldi magyar férfiak alakjai (6, 7. kép) akkori viseletükben, a homokterenyei harangláb rajza (8. kép), a pesti városligeti tó kis tájképe háttérben az óbudai hegyekkel. A bécsi hallgatói kötelező tanrajzok közül megmaradt négy db 80 x 54 cm-es méretű rajzlap. Ezek közül három az ógörög oszlopfajtákat és ezek vetületeit ábrázolja leheletfinomságú, pazar kidolgozású tustollrajzban, a negyedik pedig épületfödém-szerkezeti, fagerenda-csatlakozásokat gondos akvarell színezésben. Mind a négy lap bal sarkán a tanszéki tanársegéd láttamozó aláírása és a dátum látható.
Itt jegyzem meg, hogy Krenner József már fiatal korában annyira rajongott a „Sándor” névért, hogy azt önkényesen felvette a József mellé második keresztnévnek. A később magyar és német nyelven megírt értekezéseinek, cikkeinek a szerzőjéül, valamint a névjegyein, levélaláírásaiban és egyebütt is állandóan Krenner József Sándort (Joseph Alexander Krenner) tüntetett fel, holott a keresztlevelében ez a bejegyzés van: „Joseph, Ignaz Joannes Nepomuk”.
Krenner a bécsi tanulmányait nem folytatta. Szeme előtt nyilvánvalóan új eszményképek lebegtek, ennek tudható be, hogy a tübingeni tudományegyetem természettudományi karára iratkozott be. Fogékony lelkét ettől kezdve a tudományos pálya vonzotta, a földtan, az őslénytan és az ásványtan. A földkéreg kialakulása történetének és a benne rejlő ismereteknek lelkes kutatójává vált, melyek közül különösen az ásványtan művelése azután már maradandó célkitűzéssé vált számára élete végéig.
