OKTATÓI, NEVELŐI MUNKÁSSÁGA
OKTATÓI, NEVELŐI MUNKÁSSÁGA
1894-ben meghalt Szabó József, a Budapest Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének tanára, a magyar földtan és ásványkőzettan-tudomány atyja. A tanszéket ekkor kettéosztották, külön ásvány- és kőzettani, és külön földtani és őslénytani tanszékre. Az előbbinek Krenner József 1894. augusztus 19-én lett a kinevezett tanára, az utóbbinak pályázat útján Koch Antal.
Krenner utódául a műegyetemi ásvány- és földtani tanszékre pedig Schmidt Sándort nevezték ki.
1895-ben meghalt Krenner felesége, Machik Mária festőművésznő, ki a festészetet és annak technikáit már igen korán Györgyi Alajos festőiskolájában elsajátítva, a legkiválóbb portréfestők sorába tartozott. Állandó kiállítója volt a múlt század utolsó harmadában a pesti művészeti társulatok tárlatainak. Az olajportréfestés mellett a pasztellportrénak is kitűnő művelője volt. Festményeivel Krenner felesége jelentős összegeket keresett, nem győzött eleget tenni a megrendeléseknek, melyek külföldről is érkeztek hozzá. Fényképsorozatokat küldtek neki, hogy azok alapján készítsen arcképfestményeket. Machik Mária dús hollófekete hajú, nagyon szép nő volt. Székely Bertalan, aki Krenner Józsefnek jó barátja volt, nemcsak teljes elismeréssel hódolt Krennerné kivételes tehetségének, hanem egyúttal őt választotta modellnek az „Egri nők” c. jól ismert történelmi festménye központi főalakjának. A festményen a kardot emelő nő Krenner fiatal felesége. Krennerné Machik Mária művészi alkotóereje teljében, 52 éves korában megbetegedett és mellrákban meghalt.
Krenner József két évi özvegység után, 57 éves korában újból megnősült, 1897. április 18-án feleségül vette a 37 éves Halász Amáliát, egy vagyonos vidéki földbirtokos hajadon leányát. Második házasságából is három gyermeke született, Kornélia, József Andor és Gyula.
Kornélia Kammermayer Oszkár miniszteri tanácsos felesége lett. Andor a Növénykórtani Intézet növénypatológiai munkatársa volt, aki apjának művészi hajlamait szintén örökölte és pompás rajzaival sok sikert aratott.
Kisebbik fia, Gyula ötvös iparművész lett, aki az ötvösművészet terén szerzett magának hírnevet.
1901. január 21-én Krenner Józsefet a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási miniszter a múzeumok és könyvtárak felügyelőjének nevezte ki. Ugyanez év október 30-án az Ásvány és Őslénytár Osztály igazgatójává léptették elő.
Krenner József tanítványainak visszaemlékezéséből tudjuk, hogy előadásaiban gyakran az apróbb részletekbe is belemerült, de mindig igyekezett könnyen érthető előadásokat tartani. Hallgatói úgy a műegyetemen, mint a tudományegyetemen rajongással vették körül. Egyetemi előadásain a helyenként száraznak mondható ásvány és kőzettan anyagát szinte társalgási stílusban oktatta, s gyakran jóízű humorral fűszerezte. Az előadóterem nagy fekete tábláját másodpercek alatt telerajzolta kristályformákkal és a lelőhelyük ábráival. Krétájával híres bányák belsejét is fölvázolta a benne dolgozó bányászokkal, a csilléket húzó lovakkal és a bányák geológiai nevezetességeivel egyetemben.
Krenner professzornak korszerűbb magyar nyelvű tankönyvek hiányában ilyen módon kellett a figyelmet felkelteni, megkedveltetni a tananyagot.
Krenner József gyakran vezetett a hallgatóknak ásvány- és kőzettani tanulmányi kirándulásokat a főváros környéki hegyekbe. E kirándulások után emlegették a tanítványai, hogy professzoruk milyen jól ismeri a növényeket, sok növény latin nevére emlékeztette őket, s ez kedvet ébresztett bennük a növények gyűjtésére is. Egy alkalommal tanítványai megkérdezték tőle, hogy miért tartja egészen ferde helyzetben a zsebnagyítóját, amikor ásványokat vizsgál vele. Válasz helyett Krenner József a kezükbe adta a kis lupét, és meglepetve látták, hogy a lencse szabad domború közepe az átlátszatlanságig össze-vissza karcolódott a sok használat folytán, hogy tényleg csak ferdén tartva azt, a peremeken átlósan lehetett vele látni valami keveset, azt is torzítva. Arra a kérdésekre, hogy miért nem vásárol hát egy új lupét, a válasz úgy hangzott, hogy ő éppen arra fekteti a fő figyelmét, hogy a kristálylapokat ne a rendes, hanem a torzult, megnyúlt képekben és csillogásban lássa, neki ez így felel meg a legjobban, mert számos becses megfigyelést lehet tenni ilyen módon. Krenner Józsefnek tehát voltak ehhez hasonló apró vizsgáló módszerbeli fogásai is, és kedvenc zsebnagyítójától – amelyet még talán egyetemi hallgató korában szerzett be – soha nem vált meg.
1913-ban a tudományegyetem tanszékéről nyugdíjba vonult, a minisztertanácsi határozat szerint azonban a Nemzeti Múzeum Ásványtárának az élén 1919 tavaszáig, az itteni nyugdíjazásáig megmaradt. Közben 1918-ban, 79 éves korában utódját Mauritz Bélát – akit katonai szolgálatra hívtak be – helyettesíti az oktatásban. 1916. november 30-án ünnepelte meg a Nemzeti Múzeumba kerülésének félszáz éves évfordulóját. Ez alkalomból az Akadémia elnöke az alábbi levéllel köszöntötte:
Méltóságos uram!
E percben értesültem róla, hogy méltóságod folyó év november 30-án tölti be múzeumi működésének ötvenedik évét.
Kedves kötelességemnek tekintem, hogy e ritka alkalomból a M. Tud. Akadémia nevében, melynek Méltóságod évtizedek óta egyik legérdemesebb tagja, őszinte tisztelettel üdvözöljem Méltóságodat, s annak a kívánságunknak adjak kifejezést, hogy Méltóságod abban a tisztben, melyet különböző fokozatokon félszázad óta oly páratlan szaktudással, nemes odaadással és fáradhatatlan buzgósággal tölt be, még sokáig örömét találhassa. Isten áldása legyen működésén a jövőben is, koszorúzza azt oly ritka szép siker és dús erény, aminőnek a múltban voltunk szemtanúi.
Budapest, 1916. november 29.
Kiváló tisztelettel
Berzeviczy Albert
elnök
E levél eredeti példányát a MÁFI Tudománytörténeti gyűjteménye őrzi.
