PÁLYAKEZDÉS, CSALÁDALAPÍTÁS
PÁLYAKEZDÉS, CSALÁDALAPÍTÁS
1863-ban a bécsi Geologische Reichsanstalt évkönyvében Krenner József közzétette első tanulmányát a budai diluviális mészkő pizolitos szerkezetéről, és még ugyanebben az évben a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálataiban megjelentette Ajnácskő ősemlőseiről rajzokkal illusztrált geológiai és paleontológiai értekezését. Ezekhez a munkáihoz feltétlenül szükséges volt már egyetemi hallgatói évei alatt kellő előtanulmányokat végeznie.
Egy évvel később 1864, július 6-án nevezték ki – a budai Országház utcában – az egyetemi nyomda épületében levő műegyetem ez évben szervezett külön ásvány- és földtani tanszékére Hoffman Károly tanár mellé tanársegédnek.
A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének könyvtárában bőrbe kötve őrzik Krenner vaskos kötetet kitevő, apró betűivel teleírt kézírásos és sok finom rajzzal illusztrált geológiai előadási jegyzetét, mely 1864-ből, tanársegéd korából származik, és amelyet Hoffman Károly előadásának felhasználásával készített. Ugyanebben az évben értekezést jelentetett meg az amerikai allanit (ortit) jegec alakjáról.
Korán nősült. 1865 február bán feleségül vette az 1843. április 18-án Zágrábban született, 22 éves mándoki Machik Mária festőművésznőt. A házasságkötés Budán történt. Ebben az évben még egy nyári szemesztert hallgatott Tübingenben, földtanból, őslénytanból, állati sejt- és alaktanból, növénytanból és növényanatómiából. Tübingenbe a felesége is elkísérte, aki az ott töltött napokról német nyelvű jegyzőkönyvet vezetett. Ebből idézek néhány érdekes részt, Krenner József dédunokája, Gánoczy Mária festőművésznő fordításában:
1865 május 14. Tübingen:
Végre elértük a falut… A kőbánya után érdeklődtünk, amelynek jurakori liászrétegei már nem voltak messze innen és az oda vezető út mentén az ammoniták óriás nagy kövületeit csodáltuk, amelyek csoportosan felhalmozva egymás hegyén-hátán feküdtek.
Nos, amikor a kőbánya tövéhez értünk, én sok keresgélés után a nagy Nautilust megtaláltam, amelyről már az egyetemen is említést tettek. Mikor mutattam Krennernek, mindenáron ki akarta kalapálni, de a feladat túl nagy volt és a nap is már búcsúzott; ebből következett, hogy hazafelé kellett vegyük utunkat. Ugyanazon irányban mentünk visszafelé, ahogy jöttünk. Az úton kis, fiatal kerek sapkás parasztlányokkal találkoztunk, 14-15 évesek lehettek, akik csokraikat az úton elhagyták, mintha csak azt akarták volna, hogy mi azt felvegyük, amit néhány virággal meg is tettünk.
Május 18.
Délután Krenner Jettenburgba ment, hogy elhozza a Nautilust; gondoltam, hogy este előtt nem látom már őt, mert nagyon jól tudtam, milyen herkulesi munka azt az óriáscsigát a szikladarabból kivésni. Nekem egész más irányú elfoglaltságom volt; egy akvarellképet festettem, mialatt Krenner az erdőszéli kőzetmaradványt felkereste. De mily nagy volt az örömöm, mikor Krenner még világos nappal a zsákmánnyal megjött, mely közel Ľ mázsát nyomott és egy tűzpiros csigát is hozott még a tetejébe. Egyik csoda a másik után.
Mikor ma korán felébredtem, felmondtam a botanikafeladatot Krennernek, aztán mindketten csodacsigánkhoz siettünk, és formái kiemelése végett leráspolyoztuk a még rátapadt kőzetet, aztán hogy megszabaduljon a portól, lemostuk. Ah milyen felemelő gondolat! Ha a csiga megfelelő lenne a pesti múzeumnak, mi is hozzájárulunk a természettudomány fejlesztéséhez, mert magamat is beleértem, hiszen az én mineralógusomnak mindenben segítségére vagyok. Ma meglepett Krenner az első cseresznyével. 6 órakor hazajött az előadásokról, akkor rajzoltunk és beszélgettünk a múltról késő éjszakáig.
Ugyanez év augusztus 10-én a világhírű Quenstedt professzornál megszerezte a természettudományi doktori fokozatot. Érdekes ennek a történetét a felesége naplója alapján is megismerni. Ezért idézem az ide vonatkozó részeket:
Augusztus 9.
Ez az utolsó előtti nap a doktorátus letételéig, nos jól kell őt tartanom, testben és lélekben megerősítenem. Egy üveg rajnai bort hozattunk, gyertyákról gondoskodtunk, hogy utoljára még mindent emlékezetébe véssen, mert holnap lesz az írásbeli vizsga, éspedig felügyelet mellett; nos – ahogy Krenner mondja – ez lesz az ő 72-ik vizsgája, tehát ilyesmihez ő már hozzászokott, ha ugyan ezt egyáltalán meg lehet szokni. Ma a francia kisasszony, mikor hozzá mentem, éppen bepakolt nővére számára, hogy őt egy gyógyfürdőbe küldje, minthogy (szegényt) görcsei nagyon megviselték.
Augusztus 10.
Ma vívja a jó Krenner a hév csatát a tudománnyal, hogy a váratlan kérdésekre meg tudjon felelni.
· · ·
Délben szegény Krenner tökéletesen kimerülve jött haza; három kérdésre már megfelelt, most újabb csatára indult. Egyszerre csak jött a postás és levelet hozott Bulkovichtól, aki megint biztosított a múzeumi állásról. Nos hát megvan!
Augusztus 10.
Estefelé alig győztem már kivárni az ifjú doktort; mikor aztán a lépcsőn elébe mentem, vidáman már mint doktorné aszszonyt üdvözölt, e címhez a boldogságtól azt se tudtam, milyen méltó arcot vágjak; ő meg az ügyhöz illő nyugalommal és egyszerűséggel jött felfelé, hozván a babért, hogy az valóban felemelő volt. Nem volt rajta frakk, sem lakkcipő, se glaszékesztyű, amit viselt mindkettőnk ízlése szerint való tiszta és takaros volt, egy értelmes fővel koronázva.
Paleontológiai tárgyú doktori értekezésében Szob környékének harmadkori üledékeivel foglalkozott. Címe: Die tertiar Formabon von Szobb, amely Tübingenben nyomtatásban is megjelent.
1866, augusztus 4-én született meg első gyermeke, a későbbi Tardos Krenner Viktor festőművésztanár és drámaíró. Ugyancsak ez év november 30-án a helytartótanács kinevezte a Nemzeti Múzeumba természettári őrsegédnek évi 630 forint fizetéssel, 120 forint lakbérrel és 20 forint tűzifailletmény-megváltással. Feladata volt, hogy az állattárban a csigákat, az ásványtárban pedig az orictognostikus gyűjteményt kezelje. Főnöke ekkor Hantken Miksa volt múzeumi őr beosztásban.
1868-ban megszületett Ilona leánya, ki később benedekfalvi Luby Sándor költő és hírlapszerkesztő felesége lett.
Hantken Miksát 1869. szeptember 28-án a Földtani Intézet igazgatójának nevezték ki, ezért Krennnet ugyanez év november 4-én tiszteletbeli őrré léptették elő. 1870. január 22-én ideiglenes őr lett, július 28-án pedig véglegesített múzeumi őr.
1870. október 1-én kinevezték a műegyetem ásvány- és földtani tanszékére egyetemi tanárnak Wartha Vince helyére, aki a vegyiparműtani (kémiai technológia) tanszék katedráját foglalta el. Ez időtől kezdve Krenner József kettős állást töltött be.
Mint az ásványtár vezetője, ismerve a tár szegényes gyűjteményi anyagát, mindjárt kezdetben egy nagyobb ásványgyűjtemény megszerzésére gondolt. Csakhamar tudomására jutott, hogy két világhírű külföldi ásványgyűjtemény van éppen eladóban. Az egyik Krantz bonni ásványkereskedő híres magángyűjteménye volt, a másik a Lobkowitz hercegi családé, mely a hercegi család csehországi, bilim palotájában volt elhelyezve. Krenner főként az utóbbit szerette volna megszerezni, mert az nagyon sok ritkaságot tartalmazott éppen a monarchia területén található – így magyarországi – részben már nem művelt bányákból is. Tervét elfogadtatta Pulszky Ferenc nemzeti múzeumi igazgatóval, aki az országgyűléssel is megszavaztatta a Lobkovitz-féle gyűjtemény vételárát, 35 ezer forintot. Ennek kalandos történetét Móra Ferenc „Egy cár, akit várnak” c. novelláskötetében írta meg, s talán, nem felesleges, ha itt ezt a részt teljes egészében idézem:
