A HARMADIK IGAZGATÓ, SZŰKÜLŐ HATÁROK, TOVATŰNT TERVEK

Teljes szövegű keresés

A HARMADIK IGAZGATÓ, SZŰKÜLŐ HATÁROK, TOVATŰNT TERVEK
Eddig szinte mesterségesen kiszűrve, kiválogatva sorakoztattuk Lóczy munkásságának földrajzi vonatkozású részleteit, mert minden gondolata, valamennyi tette ugyanúgy tükrözte a földtant. A valóságban ez a nagyszabású élet egységesen épült fel a két tudomány tégláiból. Mint földrajztanár geológiát is tanított, mint a Geológiai Intézet igazgatója a Földrajzi Társaság elnöke volt. A Balatoni Monográfia sorozat kiadásának gondolata a Földrajzi Társaság választmányi ülésén született, de a Szabó József érmet, a legnagyobb földtani kitüntetést nyerte el vele.
1908-at írunk. Lóczy hatvan éves. Tekintélye, neve országos, sőt országhatáron túl terjedő. Ott van a legtöbb nemzetközi kongresszuson, elnököl, előad, barátokat szerez a magyar tudományos életnek. Java munkaerejében van.
Így érkezik koros fővel, de fiatalos energiával élete harmadik nagy fordulójához: kinevezik a Királyi Magyar Földtani Intézet igazgatójává. Kinevezik gondolkodás és huzavona nélkül, mint akinél magától értetődő, hogy nem kerülhet más erre a helyre.
A Földtani Intézet első igazgatója Hantken Miksa volt, akit ma a földtan és őslénytan legnagyobb művelői közé sorolunk. Második igazgatója a már említett Böckh János, aki az Intézet épületét és gyűjteményeit létrehozó nagy tekintélyű tudós, erélyes, a maga akaratának tűzönvízen át érvényt szerző egyéniség. 1908 júliusában nyugdíjazását kérte. Így került az Intézet élére mint harmadik igazgató Lóczy Lajos.
Lóczy tehát világhíre csúcsán, egyetemi tanári katedráról kerül az igazgatói székbe, s ez a több mint egy évtizedes igazgatói működésén az első pillanattól meglátszik. Szakembereinek munkájában évről évre személyesen részt vállal. Bejárja velük a térképezendő terepet, tanítja őket. Óriási tudásbeli fölényét nem érezteti, hanem rendelkezésükre bocsátja. Világlátottságát az ő munkájuk érdekében kamatoztatja. Állandóan tudományos munkák, monográfiák írására ösztökéli őket. A monográfiák szerkesztésére megnyeri a kor egyik legkitűnőbb fiatal geológusát, Vadász Elemért. Embereivel hatalmas munkatervet készít, és a közös cél érdekében valamennyien lelkesen együtt dolgoznak.
Amint igazgatói székébe beiktatták, intézkedett, hogy az egyes szakemberek, akik a Földtani Intézet Múzeumának tekintélyes gyűjteményegységeit kezelik, egyébként legtöbbjük ismert nevű tudós, írják meg az intézeti gyűjteményeknek, illetve az Intézet múzeumának szakszerű Vezetőjét. Magyar és német nyelven jelent meg a vastag kötet, rendkívül sok eredeti képpel és Lóczy személyes tanulmányával. Ország-világ előtt így dokumentálta elődeinek és tudós társainak nagyszerű munkáját, az ország egyik legnagyobb és legszebb múzeumának páratlan természeti kincseit és nyerte meg a külföld elismerését, hogy itt nem valamilyen provinciális jellegű gyűjteményről, hanem európai, sőt világszínvonalon álló múzeumról van szó.
Ugyanebben az időben európai körútra indult a rokon intézmények tanulmányozására. A múltban szerzett kitűnő összeköttetései és nagy nyelvismerete most kamatozott igazán. Oroszország és Románia tudósaival megbeszélte az első nemzetközi talajtani kongresszus tervét, amelyet Budapesten, a Földtani Intézetben tartottak meg 1909-ben és amelyen a fejlődőben levő talajtan nagy nevű vezető egyénisége, Glinka professzor is részt vett. Ez volt az első nemzetközi kongresszus, amelyet a Földtani Intézet rendezett, és rendkívüli nemzetközi sikere volt. Egyenes folytatásaképpen a mi szakembereink Oroszország és Románia egyes vidékeire, a legjobban ismert talajtípusok tanulmányozására utaztak.
Nyomban a kinevezés megtörténte után több olyan felterjesztéssel fordult felettes hatóságaihoz, illetve személyes kihallgatáson miniszteréhez, amely számunkra további jellemző vonással örökíti meg lelki arcképét. Az Országos Levéltárban megtaláltam azt a felterjesztést, amelyet „szigorúan bizalmas” jelzéssel láttak el, és egy vörös betétlap utal arra, hogy az akta megfordult több miniszter dolgozóasztalán, egyúttal rávezették azt is, hogy Schönbrunnban bemutatták a királynak. A miniszterek véghatározata az volt, hogy a politikai helyzet „mai állása szerint” a kérelem nem teljesíthető, noha teljesítését megígérték Lóczynak. A felterjesztés nem kisebb dolgot tartalmazott, mint azt, hogy az újonnan kinevezett igazgató kéri a Királyi Magyar Földtani Intézet címből a királyi szó törlését, mert a királynak semmi köze nincs az Intézethez.
Az Országos Levéltár őriz egy másik felterjesztést is, nem kevésbé érdekes tartalommal. A Földtani Intézetet 1898–99-ben építették. Tíz év múlva, Lóczy felterjesztése szerint, nem felel meg egy modern tudományos kutatóintézet kívánalmainak. Ezért a kornak és célnak megfelelőbb otthont kell teremteni a magyar földtani kutatás számára. Arra kérte a kormányt, hogy az Intézet szomszédságában levő hatalmas füves területre építsék fel az Intézet épületének egy második szárnyát. Olyan tervet dolgozott ki a különböző laboratóriumok megteremtésére és elhelyezésére, hogy meghatottan és csodálkozva szemléljük a korán messze túlterjedő, modern elképzeléseket már akkor megvalósítani igyekvő vaskos aktacsomót. A többféle vegyi laboratóriumtól a kőzúzó és csiszoló helyiségekig, a preparáló üzemtől a térképtárig és nyomdáig mindent számításba vett. A felterjesztést tíz éven át, jóformán évenként újból és újból megismételte. A megokolásban azt írta, hogy a Fővárosi Tanács hamarabb fog ló versenypályát építeni az üres területen, mintsem az Intézet kibővítésével törődnék. Ma tudjuk, valóban a lóversenypálya épült meg.
Végül, hadd említsem meg kinevezése évében tett másik jellemző felterjesztését. Kérte, hogy az Állami Földtani Intézet működési körébe vonhassa Horváth-Szlavónia, valamint Bosznia és Hercegovina területét, mert „ezek az országrészek Európa legkevésbé ismeretes vidékei közül valók”. A megokolás rövid volt és csattanó : ezeknek az országrészeknek az adója ugyanabba az állampénztárba kerül, amelyből Magyarország földtani felvételeit fedezik. Engedélyt nem várva, a horvát szakembereket felkérte a földtani felvételekben való részvételre hazájuk területén, és eredményeiket a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben horvát nyelven is közölte.
Úgy gondolom, lassan egyre színesebb Lóczy igazgatói arcképe.
Az első világháború idején egyre-másra hívják be katonai szolgálatra a legkiválóbb szakembereit, azokat akikkel éppen a hiányokkal küzdő hadviselő nemzet ásványi-nyersanyagait kellett volna felkutatni a termelés fokozására. Az Országos Levéltár őrzi felterjesztését, amelyben az azóta világhírű Jablonszky Jenő hadifogolycsere révén megvalósítható hazahozatalát indítványozza a szibériai orosz fogolytáborból. A kutatások érdekében erre az emberre feltétlenül szüksége van, – mondja. Jablonszky – tudnunk kell – később az Egyesült Államok egyik legnagyobb nevű kőolajkutató geológusa és az elsők között számon tartott szakembere lett.
Lóczy irányításával nagy mértékben megváltozott a Földtani Intézet tervszerű országos felvételi munkája is, amely elsősorban a földtani alaptérképek elkészítésére irányult. A változást kitűnően szemlélteti Fülöp József – Lóczy Lajosnak az igazgatói székben késői utóda – Lóczy munkásságáról 1969-ben írt rövid méltatásában. „A földtani térképezés mechanikussá vált térképlaponkénti rendszere helyett a felvételre kijelölt területek földtani egységek szerinti, sokoldalú vizsgálatát és a vizsgálati eredmények átfogó bemutatását jelölte meg az Intézet elsőrendű feladatául.” Tegyük hozzá, ugyanez történik ma is, amidőn egy-egy földtani felvételező csoport például az Alföldet, a Mecsek hegységet, a Tokaj hegyvidéket vagy a borsodi szénmedencét térképezi.
Lóczy – folytatja Fülöp – azzal is törődött, hogy az elődök munkája, amelyhez nem csekély pénz és erőfeszítés kellett, befejezést nyerjen. A félbemaradt térképlapok „lezárását és a megvizsgált területek monografikus leírását tűzte ki célul.”
Az Intézet hegyvidéki felvételei ezért még évekig folytak Erdélyben, a Kárpátokban és Krassó – Szörény vármegyében, amelyekhez fokozatosan csatlakozott a Velencei hegység és a Bükk hegység földtani kutatása, valamint az Intézet külső munkatársai által végzett középhegységi és Mecsek hegységi vizsgálatok.
Ezt a munkát Lóczy olyan komolyan vette, hogy évente minden geológust rendszeresen, többször meglátogatott a területén. A helyszíni viszonyokat megbeszélve velük, munkájukat az egész ország szempontjából egységessé tette.
Ezeknek az időknek jelentős földtani eseményei, illetve eredményei közül kiemelünk két példát. Az egyik a hazai kőolaj- és a földgázkutatások történetébe tartozik. Lóczy javaslatára az Állami Földtani Intézet geológusát, Papp Károlyt, Erdélybe küldik a kálisó felkutatására. Ennek az útnak az eredménye az a mélyfúrás, amelyet Lóczy támogatásával Papp Károly javaslatára Kissármáson telepítenek és kálisó helyett napi 864 000 m3 földgázt nyernek.
A meginduló szénhidrogénkutatásokat hathatósan pártfogolja, jól tudva, hogy mekkora hasznot jelenthet az új természeti kincs az államnak. Ő maga már 1893-ig Románia területén sorozatos kőolajkutatásokat végzett, s 1907-ben részt vett a bukaresti kőolajkongresszuson mint a magyar állam küldötte. Érdemei elismeréséül Károly király 1908-ban a román koronarend középkeresztjével tüntette ki. Ez volt az egyetlen királyi kitüntetés, amelyet Lóczy Lajos valaha kapott.
Úgy gondolom, külön fel kell hívnom itt a figyelmet nagy jelentőségű, korát meghaladó földkéregszerkezeti kutatásaira és elgondolásaira. Azokra a többször és többek által vitatott kérdésekre, amelyeknek szerepe volt a Kárpátok vonalának kialakulását, az Alföld medencéjének szerkezetét, az elsüllyedt őshegységek mibenlétét és mindezekkel kapcsolatban a hazai szénhidrogének elhelyezkedését tisztázni. Anélkül, hogy itt szakmai részletekbe bocsájtkoznék, az irodalom által ma már azt az általánosan elfogadott nézetet tolmácsolom, hogy az említett kérdésekben Lóczy Lajosnak döntő szava volt. Szinte megható ünnepélyességgel nyilatkozik erről a földkéregszerkezet tanulmányozásának és szénhidrogén-kutatásnak egyik legnagyobb nevű szakembere, Böckh Hugó, 1930-ban, amidőn a Földrajzi Társaság ülésén Lóczy Lajos és a magyar geológia – címen tartott rendkívüli jelentőségű előadást : „Az erdélyi földgáz történetében a »daring pioneer«, a merész úttörőnek kijáró feltétlen megbecsülés illeti meg Lóczyt”. Megemlíti továbbá, hogy „Lóczyt az Alföld problémái mélyen érdekelték és e problémáknak részbeni megoldására 2000 m-en túlmenő mélyfúrást tervezett. Annak idején merész terv volt.”
Böckh Hugó kitűnő méltatásában arra is kitér, hogy Lóczy milyennek képzelte el az Alföldet, amelynek mélyén az idősebb rögök hordják a fiatalabb tengeri üledékeket, a permet és a mezozoikumot.
A hegyszerkezeti és szénhidrogén-kutatások mellett meg kell emlékeznünk a Balaton tágabb értelemben vett környékének földtani és őslénytani tanulmányozásáról. Ez Lóczynak kelet-ázsiai kutatóútja mellett hazánkban a legjobban ismert tudományos munkássága volt. Pedig a Balaton menti kutatásait túlnyomórészt csak nyári szabad idejében végezhette, amikor az egyetemi vagy földtani intézeti elfoglaltsága megengedte.
Az ideális munkaévek nem tartottak soká. Elsöpörte őket az első világháború. Legjobb szakembereit, országos nevű tudósokat katonai szolgálatra hívták be. Rozlozsnik Pál, Vendl Aladár, Telegdi-Roth Károly neveit említem. Őt pedig Nyugat-Szerbiába küldték „maradék” geológusaival földtani felvételre, tábornoki ranggal, de különösebb katonai kíséret nélkül. Ennek az erőfeszítésnek az eredményeit már halála után adták ki.
Az érett fővel, nagy gyakorlattal és különös rátermettséggel készült országos tervek 1914. és 1918 között egyre szűkebb határok közé szorultak, majd lassan szertefoszlottak a vesztes háború gondjaiban.
1919-ben elkövetkezik az idő, amikor érzi, hogy a nehéz viszonyok között, betegen és hetven évvel a vállán súlyos gondot jelent számára az Intézet vezetése. Kéri nyugdíjazását. A kormány előzően megtisztelte az államtitkári cím adományozásával, ezzel is hangsúlyozni akarva érdemeit. Felmerült ugyan a gondolat, hogy egy időre még vállalja az igazgatói állás terheit, ő azonban továbbra is megmaradt eredeti szándéka mellett és visszavonult a Balaton partjára, vidéki nyaralójába. 1920. május 13-án halt meg szívszélhűdésben a balatonfüredi szanatóriumban.
A múltból Lóczy Lajos életrajzírói közül két kitűnő szakember munkája nyújt támpontot földtani kutatásainak és összefoglaló erőfeszítéseinek megismerésére. Mindketten a földtan, illetve rokontudományainak, a kőzettannak és őslénytannak kiváló művelői. Mindketten tagjai voltak a Földtani Intézetnek és későbbi életük folyamán tanítottak az egyetemen. Az egyik Vendl Aladár, a másik Telegdi-Roth Károly. Ám csak a szakembert érdekelheti az a szigorúan tudományos okfejtés és összegezés, amivel munkáikban találkozunk, amikor Lóczy életművét, törekvéseit és kutatásainak eredményeit az olvasó előtt felvázolják.
Mégis azt mondhatjuk, hogy mai ismereteink alapján megnyugtatóbbat, értékelésben teljesebbet Balogh Kálmán szegedi egyetemi tanár .írása nyújt. Ő előtte már kibontakozik a kép, amit az utókor bőséges adatszolgáltatása, módszeresebb vizsgálata, keményebb és egységesebb irányítása, gazdagabb anyagi lehetőségei állítanak elénk. Alapvonásaiban ez a kép is Lóczy Lajos erőfeszítéseit és eredményeit tükrözi. Hitünk szerint, ilyen vagy amolyan részleteiben, még évtizedek egész során át tükrözni fogja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages