INTÉZETALAPÍTÁS ÉS -VEZETÉS

Teljes szövegű keresés

INTÉZETALAPÍTÁS ÉS -VEZETÉS
Manninger Rezső életművében a hazai állatorvosi kutatásra és gyakorlatra kifejtett hatásában döntő része volt az Országos Állategészségügyi Intézettel kapcsolatos működésének. Ezért munkásságának az utókorra kifejtett hatását is figyelembe véve, erről a tevékenységéről külön fejezetben kell szólni, akkor is, ha mindent megtett azért, hogy a tanszék és az intézet munkásságát a lehető legszorosabb együttműködésre bírja.
Az 1920-as években az állattenyésztés fejlődése, termelékenyebb, de egyben igényesebb állatfajták meghonosodása és az állati termékekkel kapcsolatos fokozódó közegészségügyi követelmények a laboratóriumi diagnosztika fejlesztését kívánták meg. Ilyen irányú munkát korábban a főiskola 3 tanszékén (kórbonctan, bakteriológia és járványtan) végeztek. Az ott rendelkezésre álló személyi állomány és felszerelés azonban a fokozott igényeknek már nem tudott megfelelni. Ezért – elsősorban Fokányi László főtanácsos lankadatlan ügybuzgalmának köszönhetően–1927-ben törvényt hoztak országos hatáskörű állategészségügyi intézet létesítésére. A következő évben az Állategészségügyi Intézet ideiglenesen az Állatorvosi Főiskola bakteriológiai intézetének Hungária úti épületében, 6 helyiségben megkezdte a működését. Az új intézet élére 1928. július 1-jével Manninger Rezsőt nevezték ki. Igazgatói kinevezését dr. Fokányi László azzal indokolta, hogy „Manninger tanár neve a belföldi, valamint a külföldi tudományos körökben egyaránt jól ismert és az eddigi tudományos működése és agilitása minden tekintetben biztosíték arra, hogy az új Állategészségügyi Intézet szervezése, vezetése és megfelelő tudományos színvonalon tartása a legjobb kezekbe került.”
Rövid külföldi tanulmányútjáról – több hasonló intézmény meglátogatásáról – hazatérve, Manninger elkészítette az intézet vázrajzát. Ennek alapján 1928–1929-ben az intézetet – költségkímélés céljából – az Állatorvosi Főiskola Hungária úti telkének Tábornok utcai oldalán felépítették, és ugyancsak az ő tervei szerint berendezték. A „M. kir. Országos Állategészségügyi Intézet” új épületében hivatalosan 1929. május 1-jén kezte meg működését. Fokányinak a Manninger igazgatói kinevezésével kapcsolatos azon várakozása is messzemenően teljesült, hogy „az intézet igazgatójának a személye abban a tekintetben is biztosíték, hogy a főiskola és az intézet között teljesen megértő és barátságos lesz a viszony, s a két intézmény egymást kölcsönösen támogatni fogja”.
Manninger gyakorlatilag egy időben vette át Hut˙ra Ferenctől a főiskola járványtani tanszékének a vezetését és az Állategészségügyi Intézet igazgatóságát. Amikor Aujeszky Aladárnak 1933-ban bekövetkezett halálakor a Bakteriológiai Intézet vezetésével is őt bízták meg, a Hungária úti épületbe költöztette ki a járványtani intézetet, és így a főiskolai tanszék és az Állategészségügyi Intézet munkája, Manninger vezetésével nemcsak támogatta és kiegészítette egymást, hanem több tekintetben öszsze is forrt.
Az intézet részletes leírásáról, berendezéséről, szervezeti felépítéséről, fényképekkel gazdagon illusztrált beszámolót közölt Manninger az Állatorvosi Lapok 1929. évi évfolyamában. Ebből megtudhatjuk, hogy az akkori idők szakmai színvonalának megfelelő intézet, fő feladatainak megfelelően diagnosztikai és oltóanyag ellenőrző osztályokra tagozódott. Az intézet harmadik feladatának Manninger a kutatómunkát jelölte meg, „mely elsősorban a gyakorlati élet nyújtotta problémák megoldására irányul”. Feladatuknak elsősorban a fertőző állatbetegségek oktanának, valamint megelőzésük és elfojtásuk módjának a kutatását tekintette. Már a kezdeti feladatok kijelölésekor megjegyezte: „…az azonban, hogy főleg a gyakorlati élet felvetette kérdések vizsgálata az intézet kutató munkájának feladata, természetesen nem zárhatja ki azt, hogy bizonyos gondolatok felmerülése esetén a legelvontabbnak látszó kérdéseket is ne vonjuk vizsgálataink körébe, hiszen éppen a leggyakorlatiasabb eredmények a legtöbbször olyan kutatásokon alapulnak, melyek megindulásakor senki még csak nem is gondolt gyakorlati célokra.” Hozzátette még: „…arra súlyt is kell helyeznünk, hogy az intézetbe berendelt szakférfiak a napi folyó vizsgálatok elvégzése mellett, önálló tudományos kutatásokkal foglalkozhassanak és foglalkozzanak, mert valóban értékes munkát a vizsgáló állomási teendők ellátása közben is csak az olyan szakember végezhet, aki nemcsak tudomást vesz szaktudományának haladásáról, hanem maga tevékenyen részt vesz tudománya fejlesztésében.”
A fenti, Manninger által 1929-ben megfogalmazott megállapításokat ma is élőknek és aktuálisoknak érezzük, elsősorban azért, mert egyértelműen állást foglalt az alapkutatás szükségessége mellett, még egy kifejezetten gyakorlati célú intézet munkatervének a megfogalmazásakor is.
Manninger, aki a fentiek szerint joggal „saját gyermekének” tekintette ezt az intézetet, 1943-ig, tehát 15 éven át maradt az intézet élén. Ekkor az intézet fejlesztését szorgalmazó törekvése miatt ellentéte támadt a főhatóságával, és ezért lemondott a vezetésről. Ez azonban nem jelentette azt, hogy szakmai tanácsaival továbbra is ne támogatta volna korábbi munkatársait diagnosztikai és kutató munkájukban.
Az Országos Állategészségügyi Intézetnek Manninger által kijelölt tevékenysége kezdettől fogva kibővült a szokványos laboratóriumi diagnosztikai vizsgálatokhoz képest azzal, hogy az intézet szakemberei a laboratóriumi vizsgálatot kiegészítve, igen gyakran a helyszínre kiszállva nyújtottak és nyújtanak ma is segítséget a gyakorló állatorvosoknak az állatbetegségek kórjelzésében, azok gyógyításában és megelőzésük aktuális kérdéseiben.
Maga Manninger is gyakran részt vett az ilyen kiszállásokon. Őt kísérő munkatársainak, a gyakorló és a területileg illetékes hatósági állatorvosoknak ezek a kiszállásai a továbbképzés emlékezetes eseményei voltak. Részére pedig a gyakorlattal való közvetlen találkozás, a visszakapcsolás gazdag tárházát jelentették ezek a látogatások, amelyet az oktatásban, kutatásban és bizottsági munkában egyaránt hasznosított. Jóval később is, amikor már nem vezette az Állategészségügyi Intézetet, elvárta tanszéki munkatársaitól, hogy a szomszédos intézetbe naponta beérkező vizsgálati anyagokat figyelemmel kísérjék, és ösztökélte őket arra, hogy az intézet szakembereivel közös kiszállásokon tájékozódjanak szakmaterületük aktuális kérdéseiről. Az érdekesebb esetekhez maga is kiszállt. Ilyenkor a környék állatorvosai nem mulasztották el az alkalmat, hogy közvetlenül találkozhassanak vele, és éljenek a rögtönzött továbbképzés lehetőségével.
Az Országos Állategészségügyi Intézetben, amint Manninger 1929-ben megjelent, már korábban idézett leírásából kitűnik, kezdetben Csontos József és Marcis Árpád magántanárok, Nyiredy István és Sályi Gyula m. kir. állatorvosok, valamint Hódosy József és Vizy László napidíjas állatorvosok képviselték a szakszemélyzetet. A munka magas szakmai színvonalát bizonyította, hogy az innen közölt tudományos publikációk rövidesen nemzetközi elismerést szereztek az intézetnek. Hatását a hazai szakmai közéletre fémjelzi, hogy kezdeti és későbbi munkatársai közül egyesek (Sályi Gyula és Kovács Jenő) az állatorvosi, mások (Nyiredy István és Szabó Albert) a mezőgazdasági főiskolák tanárai lettek.
Az intézet működéséről Manninger évente beszámolt a szaksajtóban. Ezek a tömör beszámolók a mai olvasó részére is hű képet nyújtanak az országban előfordult állatbetegségek elterjedtségéről, valamint az intézetben alkalmazott vizsgáló módszerekről.
Ebből az Országos Állategészségügyi Intézetből fejlődött ki később a vidéki állategészségügyi intézetek hálózata (Kolozsvár, 1940; Debrecen, 1948; Kaposvár, 1951; Békéscsaba, 1953; Miskolc, 1956 és Szombathely, 1971). Ezeknek az intézeteknek az első igazgatói, illetve vezető munkatársai többnyire Manninger közvetlen munkatársai közül kerültek ki (Csontos József, Marcis Árpád, Hajdú Gusztáv, Murányi Ferenc, Áldásy Pál és mások).
Az Országos Állategészségügyi Intézet alapításában és – másfél évtizeden át – vezetésében Manninger Rezső olyan kiemelkedő szerepet játszott, amely megőrzendő tradíciót jelentett. Alig egy évvel halála előtt, 1969 májusában, az intézet akkori igazgatója, Kádár Tibor és igazgatóhelyettese, Szabó István, bensőséges házi ünnepség keretében üdvözölte őt abban az igazgatói irodában, amelyből 15 éven át irányította az intézetet. Az 50-ik évfordulójára pedig, a közben felépült új épület előcsarnokában elhelyezték az arcmását viselő emléktáblát.
Itt kell megemlékezni Manninger Rezső kapcsolatáról az állatorvostudományi kutatás újabb keletű intézményével, a jelenlegi MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetével.
A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy amikor az 1940-es évek végén sok más kutató intézménnyel együtt, az akkori Földművelésügyi Minisztériumban fölmerült egy önálló állatorvosi kutatóintézet létesítése is, Manninger annak a véleményének adott kifejezést, hogy új intézmény létesítése helyett helyesebb lenne az Országos Állategészségügyi Intézetben és az Állatorvostudományi Egyetemen meglevő kutató bázisok fejlesztésével megteremteni az állatorvosi kutatások iránti fokozott igény feltételeit. Amikor azonban 1949-ben mégis Állatorvosi Kutató Intézet létesítése mellett döntött a kormány, és ez az intézet 1950-ben a Mezőgazdasági Tudományos Központ felügyelete alatt megkezdte működését, Manninger fenntartás nélkül támogatta az állategészségügyi kutatás új műhelyét. Aktív része volt abban is, hogy 1953-ban az intézmény a minisztérium fennhatósága alól a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá kerüljön. Úgy is mint az intézet tudományos tanácsának a tagja, aktívan részt vett az intézet tevékenységének a támogatásában, és elismerően szólt egyes újszerű elméleti és gyakorlati kihatású kutatások eredményeiről. Az Akadémia tisztségviselőjeként is felhasznált minden alkalmat arra, hogy támogassa ezt az akkoriban még legkisebb létszámú akadémiai kutatóintézetet, amely már az ő életében jelentős eredményeket ért el – főként a kialakult mezőgazdasági nagyüzemekben jelentős kárt okozó fertőző és parazitás baromfibetegségek és a fiatal állatok felnevelési betegségeinek a megelőzése területén.
Ide tartozik annak az említése is, hogy egyéb, a szakterületéhez tartozó intézmények – mint az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet és a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat – vezetői és munkatársai megtiszteltetésnek vették, ha részt vett kutatási beszámolóikon. Számon tartotta, bátorította és az általa vezetett bizottságokon át is támogatta az ezekben folyó kutatásokat.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages