PÁLYAKEZDÉS

Teljes szövegű keresés

PÁLYAKEZDÉS
Állatorvosi oklevelének a megszerzését követően, 1912-ben Manninger Rezsőt a főiskola Hut˙ra vezette járványtani intézetébe gyakornoknak nevezték ki.
Pályakezdését két alapvető tényező határozta meg. Egyrészt a századforduló tájékán terjedtek el a Pasteur és Koch által fémjelzett bakteriológiai iskolák eredményei, valamint Mecsnyikov, Ehrlich, Behring, Landsteiner, Porter és más – felfedezései, amelyek a szervezet fertőző anyagokkal szembeni védekező mechanizmusainak a felfedezésével lerakták az immunológia alapjait. Másrészt adva volt a Hut˙ra által 1901-ben alapított járványtani tanszék és ezzel az utolsó éven oktatott „járványtan” tantárgy, amely azóta is – jórészt a hazai állatorvosi curriculum sajátosságaként – a nemzetközi értelemben vett járványtantól (az angol epizootiology, vagy a német Seuchenlehre fogalmától) különbözött. A Hut˙ra által kialakított tematika szerint ugyanis, amely lényegében máig megmaradt, a járványtan tantárgya nálunk az állatok baktériumok és vírusok okozta fertőző betegségeinek oktanát, kórtanát, járványtanát, klinikumát, diagnosztikáját, terápiáját és a védekezés specifikus és nem specifikus eljárásait és intézkedéseit öleli fel mint tananyagot. Ez egyben azt is jelentette és jelenti ma is, hogy ez az utolsó évfolyamon tanított tárgy – több korábbi évfolyamokon tanított tantárgy szintézise révén – a hallgatókat a fertőző betegségek elleni védekezés minden elméleti vonatkozásával megismerteti, és felkészíti azok gyakorlati alkalmazására, tehát a gyakorlati követelményekre orientált összefoglaló tantárgy.
Az említett két körülmény meghatározó hatása Manninger Rezső tudományos és oktatói tevékenységének nemcsak a kezdetén, de egész életpályája során is felismerhető. Pályakezdésekor, doktori értekezése témájaként még biokémiai érdeklődésének megfelelő feladatot kapott (A baktériumok savagglutinációjának diagnosztikai értékéről), amelynek a megoldásával 1914-ben summa cum laude minősítéssel promoválták. A továbbiakban azonban mindinkább a járványtani intézet profiljának megfelelő bakteriológiai és immundiagnosztikai kutatásokba kezdett, azzal a félreismerhetetlen céllal, hogy azokkal az előbbiekben megfogalmazott járványtani tantárgy, ezen belül is a fertőző állatbetegségek elleni védekezés egyes kérdéseinek a megoldását szolgálja. Az első magyar és német nyelvű közleményeiből kitűnik, hogy kutatásait a paratyphus- (Salmonella-) baktériumok kórhatása és a baromficholera- (Pasteurella-) baktériumok genetikai mutációinak vizsgálatával kezdte meg. De nyilván a biokémiához való eredeti vonzódása alapján is – egyidejűleg a vérsavók olyan biokémiai és szerológiai vizsgálatával is foglalkozott, amelyek eredményei az immunológia meghonosodását jelentették a Hut˙ra vezette intézetben. Az új tudomány hazai megismertetése érdekében, németből lefordította és állatorvosi részekkel kiegészítette Paul Th. Müller Fertőzés és immunitás című könyvét (1918), az első, e tárgyban magyar nyelven megjelent könyvet. Ez hosszú időn át az egyetemi oktatás célját is szolgálta.
Minden jel arra mutat, hogy amikor a friss diplomás, éles eszű, szorgalmas és ambiciózus fiatalembert Hut˙ra tanszékére maga mellé vette, céltudatos előrelátással olyan feladatokkal bízta meg, amelyek sikeres megoldása az átlagon felüli karrierre predestinálták.
Az akkor nemzetközi vonatkozásban is új mikrobiológiai (bakteriológiai) és immunológiai vizsgáló módszerek elsajátítása mellett azonban Hut˙ra szükségesnek tartotta, hogy fiatal munkatársa a szakma gyakorlati vonatkozásaival is megismerkedjék. Ezért két hónapra a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokra, majd néhány hétre a Felvidékre és Erdélybe a román határszélre küldte, hogy hatósági állatorvosok mellett megismerkedjék a gyakorlatban előforduló fertőző betegségekkel és az állategészségügyi igazgatás szervezetével és működésével, különös tekintettel az akkor legveszélyesebb fertőző állatbetegségekre, mint a malleusra, gümőkórra, sertéspestisre stb. Hut˙ra később messzemenően igazolódott, máig is érvényes felfogása, hogy a ragályos állatbetegségek elleni védekezés – a közegészségügyitől értelemszerűen eltérő – leghatékonyabb módszere az állatállományoknak meghatározott specifikus kórokozóktól, igazgatási eszközökkel és intézkedésekkel végzett mentesítése.
Hasznos tapasztalatok szerzésére adott alkalmat a fiatal Manningernek az is, hogy előbb Bulgáriában (1914), majd Lengyelországban (1920) magyar állatorvos-küldöttségek tagjaként megismerkedhetett a keleti marhavésszel, amelyet hazánkban már 1881-ben véglegesen felszámoltak. A betegség vírusát azonban a balkáni, illetve az első világháború alatt behurcolták Bulgáriába, illetve Lengyelországba, sőt Nyugat-Európába is. Ez a feladat nemcsak külföldi élményekkel gazdagította, amelyek megszerzésében kitűnő nyelvtudása segítette, hanem alkalmat adott arra is, hogy az akkoriban nem kis erőfeszítést és tárgyi tudást igénylő színes fényképeket készítsen a keleti marhavész kórbonctani elváltozásairól. Ezek diapozitív lemezek formájában fennmaradtak, és egy részük megjelent Hut˙ra Ferenc A keleti marhavész (1914) című, németül is kiadott monográfiájában.
Még 1914 nyarán, amikor állatorvosdoktorrá promoválták, a tanári testület javaslatot fogadott el arról, hogy egy évre külföldi tanulmányútra küldjék. E kiküldetés azonban nem valósult meg, mert közben kitört az első világháború, és rövidesen bevonult a tanszék rangidős tanársegéde, Jármai Károly. Utóbbi később nem is tért vissza a járványtani tanszékre, mert 1918-ban a főiskola kórbonctani tanszékének a vezetésével bízták meg. Manningeren kívül akkor a járványtani tanszéken csak Marcis Árpád dolgozott, akit állami szolgálatból vér- és tejminták vizsgálatára rendeltek oda. Ebben az időben ugyanis a főiskola egyes tanszékei, főként a kórbonctani, a bakteriológiai és a járványtani intézet végezték az egész országból beküldött anyagok diagnosztikai vizsgálatát. Így a fiatal Manninger mind az oktatásban, mind a kutatásban és a diagnosztikai vizsgálatok feldolgozásában súlyos terhelés alá került.
A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint, a legszigorúbb bíráló, Hut˙ra teljes elismerését is kivívta oktató és kutató tevékenységével és nem kevésbé német és francia, majd a később elsajátított angol nyelvtudásával. Erről tanúskodik Hut˙ra rövid jellemzése, amikor 1917-ben a tanári testületben segédtanárrá való kinevezését javasolta: „Tudományos képzettségét több értékes irodalmi dolgozat bizonyítja. Széles körű orvosi ismeretei és kiváló szorgalma predestinálják arra, hogy egykoron főiskolánk tanári karának érdemes tagja legyen.”
Az 1914-ben meghiúsult szándék, hogy egy évre külföldre küldjék, majd 1917-ben ez a jellemzés, nem hagy kétséget arról, hogy Hut˙ra nemcsak messzemenően meg volt elégedve fiatal munkatársával, hanem mind határozottabban benne látta tanszéki utódát is.
A háborús évek, a fokozott feladatok mellett, súlyos családi megrázkódtatásokat is tartogattak. Az 1917-es évben vesztette el apját, a harctéren elesett egyik öccse, majd rövidesen (1921) meghalt egyetlen húga is.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages