AKTUÁLPOLITIKAI TANULMÁNYOK
AKTUÁLPOLITIKAI TANULMÁNYOK
Az 1909–10-es évek után Marczali nagyobb történetírói munkákat már nem alkotott. Igaz, megjelent ekkor Németországban két kötete németül, melyekben a magyar alkotmányjogot és a jogtörténetet foglalta össze, s napvilágot látott 1911-ben a Műveltség Könyvtára sorozatban a Magyarország története is, melyben a magyar történelmet a századfordulóig foglalta össze. Az előző két kötet igen heves vitát váltott ki a jogtörténészek részéről, mert szakított a szentkoronatan kialakult elméletével, s történeti alapon mutatta be annak kialakulását, funkcióját. A viták lényegét azonban az alkotta, hogy a jogászok úgy vélték, Marczali illetéktelenül nyúlt ezekhez a témákhoz. Kiadott egy könyvet Angliában is, lényegében a Magyarország története II. József korában első kötetét, Hungary in the Eighteenth Century címen. Az összefoglaló magyar történet pedig szépen tartalmazza mindazt, amit Marczali fontosnak vélt munkásságából. Ezzel azonban vége szakadt a nagyobb írásoknak. Kisebb-nagyobb tanulmányai ettől kezdve mindig valami éppen aktuális témához kapcsolódnak. Mert azért nem hallgatott el véglegesen. A Budapesti Szemlében, Herczeg Ferenc folyóiratában, a Magyar Figyelőben, olykor még a Századokban is közölt alkalmilag kisebb vagy nagyobb tanulmányokat. Egyikük arra is utal, hogy megkísérelte mindannak a tudásnak az alapján, amellyel rendelkezett, a magyar történelem új koncepcióját felvázolni, ez azonban végső soron kudarcot vallott.
Már a háború közeledtével megszaporodtak Marczali aktuális témájú történeti írásai. A háború kitörése azután ezeket a témákat állította előtérbe. A hadsereg élelmezéséről II. József török hadjáratában a Századokban közölt szép cikke éppúgy háborús témájú írásai közé tartozik, mint a magyar katonai vitézséget dicsérő elemző írása a Botond-mondáról. De közvetlenebbül is kapcsolódik a háborúhoz, a monarchia hadi céljaihoz a lengyel, az olasz vagy a román történelemről írott nagyobb terjedelmű tanulmányaival. Az összeomlás, majd a trianoni béke azután végleg ebbe az irányba sodorták. Apponyi Albert felkérésére röpiratot írt a trianoni békéről, mely a békekötést előkészítő munkálatokhoz kapcsolódott. Cikksorozatokat írt különféle újságokban, közölte beszélgetését Tisza Istvánnal annak politikájáról a háború vagy béke kérdésében állást foglaló közös minisztertanácsokon (ez utóbbi korábban megkezdett kortörténeti tevékenységének folytatása volt). Az 1920-as évek közepéig lényegileg ezek a témák kötötték le energiáját. Ugyancsak a revízió érdekébe állította az Erdély történetét, de más írásait is. Herczeg Ferenccel folytatott levelezése tanúsítja: még a 30-as évek elején is foglalkoztatta ez a kérdés.
Kisebb történelmi tanulmányokat is publikált, Széchényi Ferencről, Széchenyi Istvánról, majd a Mária Terézia rend történetéről az akadémiai „Értekezések” sorozatban. Ekkor már 80 felé közeledett. Utolsó évcinek kálváriáját mégsem csupán alkotóerejének elkerülhetetlen csökkenése, hanem elsősorban az okozta, hogy az ellenforradalmi korszak viszonyai közé nem volt képes beilleszkedni. A liberális polgár származása, egész társadalmi habitusa miatt nem tolódhatott jobbra, c téren nem tarthatott, de nem is kívánt lépést tartani korával, de balra sem tolódott. Légüres térbe került.
