HOSSZÚ ÖREGKOR. VÉGSŐ NYUGHELYRE TALÁLÁS
HOSSZÚ ÖREGKOR. VÉGSŐ NYUGHELYRE TALÁLÁS
A negyvenes évek közepén Melich János jóformán teljesen visszahúzódott minden nyilvános szereplés elől. Publikálási kedve elapadt, a folyóiratokat sem kereste meg dolgozataival. Pais
Dezső baráti szavára hallgatva az ötvenes évek második felében újra kezdett írásokat megjelentetni. 1956 és 1963 között összesen 15 publikációja látott napvilágot. Ezek között van két önálló kiadvány is: a Dolgozatok I. (1957) és a Dolgozatok II. (1963). Nyolcvanöt éves korában, 1957-ben kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével.
1963. november 20-án, életének kilencvenkettedik évében Melich János Budapesten elhunyt. A rákoskeresztúri köztemetőben temették el november 25-én. Kniezsa István mondta a gyászbeszédet. Huszonöt év elteltével a temetői szabályok esedékessé tették a sír megszüntetését. Ennek megelőzésére 1989-ben a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre és Szarvas Város Barátainak köre Melich Jánosnak és feleségének hamvait Szarvasra szállíttatta, és április 29-én a szarvasi Ótemetőben helyeztette végső nyugalomra. Ott van Tessedik Sámuelnek és Vajda Péternek is a sírja.
Szülővárosa Ina is kegyelettel ápolja Melich János emlékét. 1987. szeptember 16-án – Melich születésének száztizenötödik évfordulóján – a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre emléktáblát állított az egykori gimnázium (a mai múzeum) falán Melich János akadémikus, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja tiszteletére. 1989. szeptember 15-én emléktáblát kapott a Melich szülőháza helyén álló ház is (Eötvös Loránd u.15).
