IFJÚSÁGA ÉS PÁLYAKEZDÉSE (1796–1816)
IFJÚSÁGA ÉS PÁLYAKEZDÉSE (1796–1816)
Mészáros Lázár 1796. február 20-án született a Bács megyei Baján. Apja Mészáros János, középbirtokos és vármegyei pénztárnok, anyja Piukovics Katalin, tekintélyes nemesi család leánya volt. Az egyszerű csallóközi paraszti sorból felemelkedő apa 1791. január 3-án nyerte el családja számára a nemességet. Mészáros Lázár szerint „apám tekintetes táblabíró volt, ezenkívül szabadkai polgár, bajai nemes honorátior, Grassalkovics birtokában élt, de nemesi kiváltságos telken uralkodott s kormányzott, emellett pacséri compossessor, tarankuti pusztabirtokos”.
Az apa 1800. április 15-i elhunyta után, mivel az anya is betegeskedett, a kis Lázár Katymárra került nagybátyjához, Piukovics János helybeli plébánoshoz. Ott nevelésével Vertalics káplán foglalkozott, aki hatásos módon bontotta ki a kisfiú nyiladozó értelmi képességeit, úgy, hogy Mészáros Lázár szerint is „alig múltam négy éves s már tudtam írni, olvasni”, és a „kis Lázi a magyar történelem előbbkelő szereplőivel és eseményeivel annyira ismeretes lőn, hogy a káplán neveltjét és kedvencét valami csoda kisfiúnak tartották”. Iskoláit Baján, Szabadkán, Pécsen és Pesten végezte.
Az ifjú Mészáros „talpraesett deák és deákos ember volt”, aki a kötelező tananyagokon túl, nagy érdeklődéssel olvasta a könyveket, a történeti műveket, az útleírásokat, a latin klasszikusokat, a felvilágosodás és a francia forradalom irodalmát. A legmaradandóbb hatást Richardson, Fielding, Beccaria és Holbach munkái gyakorolták rá. Kutatta azt is: „…a franczia forradalom minő benyomást tőn Baján vagy tudták-e?” Világképében, mint írta, különösen a „franczia encyclopaedisták, naturalisták s literátorok becsületesen alá is ástak mindent”. Ám gondolatvilágát más hatások is érték a rokon Szutsits Mátyás szabadkai plébános mellett. Ott annyira elmélyült a Biblia, a vallásos művek és az egyházi szertartások tanulmányozásában, hogy ötödik káplánnak nevezték el. Ez a magyarázata annak, hogy későbbi írásaiban gyakran találkozunk a Bibliából és a vallásos művekből vett idézetekkel.
Személyiségét tehát sok hatás és körülmény formálta. Mindenekelőtt a társadalmi és családi viszonyok, és az a tény, hogy korán árvaságra jutott, hogy négyéves korától egyik rokonától a másikig, iskolától iskoláig tartó vándorlása során olyan gazdag élményekre és tapasztalatokra tett szert, amelyeket egész életében nem felejtett el. Mindez hozzájárult jellemének formálásához, az egyéniségét átható kedélyességének, humorának és iróniájának kifejlődéséhez.
Az ifjú diák életében nagy szerepet töltött be az egész magyar társadalmat foglalkoztató háború és hadsereg. Az 1796 és 1813 között lezajlott hadjáratok és csaták, a győzelmek és vereségek, a magyar gyalog- és huszárezredek, melyekről igen sok szó esett családi és rokoni körökben, az iskolában és diáktársai között. Tanulmányai helyett egyre inkább a nemesi felkelés kiképzési és harcászati szabályzataiban mélyedt el, rendszeresen gyakorolta a lovaglást és a fegyverforgatást is. A 18 éves fiatalemberben egyre erősödött a szűkebb pátriáján túli nagyvilág megismerése iránti vágy, a mozgalmas és önálló életre való törekvés. Ennek megvalósítására abban az időben az egyedüli lehetőség a katonatiszti pálya volt. Ezért az ifjú másodéves törvényhallgató 1813-ban tanulmányait megszakítva, a számára vonzóbb tiszti hivatást választotta.
A Napóleon oroszországi veresége nyomán előállt új katonapolitikai helyzetben I. Ferenc cselekvésre határozta el magát. A Magyarországra is kiterjedő katonai készülődésnek kézzel fogható jele volt, hogy az uralkodó 1813. február 23-án elrendelte 60 ezer újonc gyors kiállítását. Ekkor kezdték meg a négy osztályból (osztályonként két század) és egy tartalék századból álló magyar huszárezredek kiegészítését két-két könnyű önkéntes (veles) lovasosztállyal. Bács vármegye is kiállította a maga két századból szerveződött önkéntes lovasosztályát. Mészáros Lázárt katonai felkészültsége alapján Bács vármegye 1813. augusztus 1-jén előléptette főhadnaggyá.
Kedvezően induló tiszti karrierjében két körülmény is nagy szerepet játszott: egyrészt a megyei életben nagy befolyásra szert tett rokonságának támogatása, másrészt, hogy négy évvel idősebbnek tüntette fel magát, így születési éveként minden hivatalos katonai okmányában 1792 szerepel.
A vármegyei lovasosztályt és Mészáros Lázárt a 7. huszárezredbe osztották be, melynek parancsnoka Széchenyi István gróf sógora, gróf Zichy Ferdinánd ezredes volt. Az ezred a csehországi főhadsereg kötelékében vett részt 1813. augusztus 12-től a hadműveletekben. Az ezred állománytáblázatában 1813 augusztusában találkozunk először Mészáros Lázárral: A Zomborban állomásozó 2. osztály 1. százada tiszti névsorának növedék rovatában olvasható az ifjú főhadnagy neve. 1813. augusztus elejétől október közepéig Mészáros tevékenyen részt vett százada gyorsított lovas harckiképzésében, majd a budai főhadparancsnokság rendeletére a 2. veles osztály (ez utóbbiban volt Mészáros százada, 199 fővel és 201 lóval) hosszú menetelés után 1813. október 25-én beérkezett a Morvaországban összpontosított tartalék hadtesthez.
A lipcsei csatában legyőzött Napóleon ebben az időben a túlerő elől a Rajna mögé vonult vissza, ellenfelei döntő hadműveletekre, Párizs elfoglalására készültek. Schwarzenberg osztrák tábornagy főhadseregének csapatai 1813. december 21-én Baselnél és Schaffhausennél, Kaubnál és Lahnsteinnél átkeltek a Rajnán, és megkezdték előnyomulásukat. A 7. huszárezred a II. hadtest elővédjeként harcolt.
Mészáros Lázárt tehát a hadszíntéren találjuk. A 2. veles lovasosztály 1. százada Morvaországból Bécsbe, Bécsből Salzburgon és az Alpokon keresztül Baselbe menetelt, innen érkezett meg a dél-franciaországi hadtápvonalak biztosítására.
1814 januárjától márciusig az itt folyó harcokban Mészáros ezrede is részt vett.
A háború 1814. március 30ával, Párizs elfoglalásával véget ért. A 7. huszárezred századait 1814 áprilisában Grenoble-ban vonták össze, ahonnan májusban Turinba települt, és I. Viktor Emánuel szárd király viszszatérését biztosította. 1814. június végén az ezred 2. önkéntes lovasosztálya parancsot kapott a hazatérésre. Mészáros és százada 1814. szeptember 5-én érkezett Új-Aradra, és ott 1815 márciusáig kiképzést folytatott.
Március 1-jén Napóleon partra szállt Franciaországban, és ez újabb háborút jelentett. Az 1815. évi háborúban a döntő hadi események a németalföldi hadjáratban és a június 18-i waterlooi csatában játszódtak le, a mellékhadszíntereken a szövetségesek rövid idő alatt visszaszorították a francia csapatokat. A Napóleon oldalára állt Murat nápolyi király 1815. március 17én kezdte meg a támadást, és a hónap végére elérte a Pó vonalát, ahol az osztrák erők ellentámadásra készülődtek. A 7. huszárezred 1815. március 25-én kapcsolódott be a harcokba. A 2. veles osztály 1. százada Mészáros főhadnaggyal április 1jén érkezett meg Új-Aradról az olasz hadszíntérre, ahol részt vett a harcokban, az április 21-i Fluse Ronco-i és a május 8-i Colle di Pietra-i ütközetben.
A nápolyi hadsereg hamar összeomlott, Murat Franciaországba szökött, és az osztrák csapatok 1815. május 21-én bevonultak Nápolyba. Itt a 7. huszárezreddel Mészáros is részt vett az 1815. június 10-i győzelmi parádén, és a június 17-i ünnepségen, amikor gróf Neipberg altábornagy az ezred élén fogadta a trónját újra elfoglaló IV. Ferdinánd nápolyi királyt. Ezután Mészáros ezredes a felső-ausztriai Lambachba települt, ahonnan a veles lovasszázadok tovább meneteltek Bácsföldvárra, ahová 1816. január 15-én érkeztek meg.
Mészáros a háborúkban megtett útjáról emlékirataiban a következőket írta: „18 éves koromba midőn katonává lettem fiatal képzelettel, első beköszöntőmet a világba s ebbeni kirándulásomat Morva, Cseh, Slavonia, Bajor, Würtemberg, Baden, Helveczia, Franciaországba, ottani híres s hirtelen tetteimet, onnént Napóleon szembetalálkozására tett utam és hol Julius Cesar óta katonát nem láttak, velei találkozásomat. Nizzabani tartózkodásomat és Piemont, Lombardián, Velencze, Styrián körösztüli utamat Aradig, onnét 1815-be visszafordultamat Olaszországba Bolognaig, onnét újra déli franczia részbeni tett hadjáratomat, onnénti visszafordultamat hazámba Németországon Ausztrián keresztül Zomborig”. Mészáros háborús emlékeiről naplót is vezetett, sajnos e becses forrás tönkreázott, és így nem maradt meg az utókor számára.
A húszéves Mészáros Lázár főhadnagyban ekkor már megérlelődött az az elhatározás, hogy hivatásos tisztént szolgál tovább. Vonzotta a mozgalmas katonaélet, amelynek során találkozott a pusztítás minden borzalmával, de éppen a háború tette lehetővé számára, hogy bejárja számos európai ország tájait, városait, megismerje lakosait, társadalmát, gazdaságát, kultúráját.
A háború során arról is megbizonyosodott, hogy képes katonákat vezetni, és személyesen is helytállni a harcmezőn. Tiszti minősítései szerint az 1814. és 1815. évi hadjárat alatt az ellenséggel szemben „minden alkalommal jól teljesítette a kötelességét”, és a „bátor és helytálló tiszt hírnevét nyerte el”. Háborús szolgálatáért kitüntették a Hadseregkereszttel.
Mészáros Lázár főhadnagy 1816. január 25-én érkezett meg Zomborba századával, ahol végrehajtották az önkéntesek leszerelését. Ő azonban, ezredparancsnoka támogatásával, Bécsben a cs. kir. Udvari Haditanácsnál eredményesen kérelmezte hivatásos tisztként való átvételét.
