PÁLYAKEZDÉS A FŐVÁROSBAN

Teljes szövegű keresés

PÁLYAKEZDÉS A FŐVÁROSBAN
Barátaihoz képest kicsit későn, egy-két éves késéssel, de még egyetemi hallgató korában kezdett publikálni. Akkor azonban igen termékeny időszak kezdődött életében, mert egymást követték a figyelmet keltő művei. Első népköltési gyűjteményét (Mondotta Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény) 1933-ban adták ki a szegedi fiatalok. Ezt a társadalmi szempontokat érvényesítő gyűjteményt ismertette Kiss Lajos, de a szakon belül alig kapott figyelmet. Következő népköltészeti kötetét – a könyvművészetileg is remek Nyíri és rétközi parasztmeséket – szintén a kollégium adta ki 1935-ben. Ez a kötet már Gyomán jelent meg a Kner nyomdában. Ortutay ekkor ismerkedett meg Kner Imrével, aki önköltségi ár alatt vállalta az említett mese-kötet nyomdai előállítását. Kezdeti koccanások, félreértések tisztázása után – amiről képet alkothatunk kettejük fennmaradt és publikált levelezéséből – életre szóló barátság szövődött közöttük. Tanúsítja az a szeretettel írott emlékezés is, amelyben Ortutay mondja el kettejük közös vállalkozását, s a könyvműves műhely és dinasztia történetét. (Fényes, tiszta árnyak, 1973.)
Egyetemi évei végén Sík Sándor mellett, az Irodalomtörténeti Tanszéken volt gyakornok, a Pszichológiai Tanszéken pedig a könyvtár egyik kezelője. 1933-ban, amikor Sík Sándor a Dugonics Társaságban bemutatta a Szegedi Fiatalokat, Radnóti-versekkel, Ortutay pedig Tömörkényről szóló előadással szerepelt. Doktori értekezését is Tömörkény Istvánról írta és Sík Sándorhoz nyújtotta be. Szigorlati melléktárgya a pszichológia, harmadik vizsgatárgya pedig a néprajz volt. Tömörkényről írott monográfiája 1934-ben két változatban is megjelent, egyik a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának 8. köteteként. Az 1930-as évekre már csaknem elfelejtett író életművét – Tolnai Gábor észrevétele szerint – egyfajta belső vállalásként – választotta doktori értekezése tárgyául. Tömörkény népiességét, realizmusát, néprajzi gyűjtő- és dokumentáló szenvedélyét éppúgy vállalta, mint a szegedi „vízenjárók” és más kétkezi szegény emberek iránti együttérzését. Ezt a tanulmányt ma is a magyar irodalomtörténet becses monográfiái között tartjuk számon.
Sorsa alakulásában értekezésénél is több szerep jutott egy másik munkájának, amit 1933-ban szintén Szegeden adtak ki A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban címmel. Fiatalos elszánással vágott bele népkarakterológiai kérdések kibogozásába, s tartott előadást e témáról a Szegedi Fiatalok nyilvános előadássorozatán 1932-ben. Ez irányú érdeklődése magyarázza doktori vizsgáján a pszichológia mint melléktárgy választását is. Ez a dolgozat inkább kezdeményezésként értékelhető, módszere és eredménye legalábbis vitatható. Lezárta vele pszichológiai tanulmányait, s felhívta magára Németh László és Szekfű Gyula figyelmét. Mások mellett Németh László recenzióval is reagált rá.
Az egyetem elvégzése után egy évig Szegeden házitanítóskodott havi 40 pengőért, s úgyszólván az édesanyja tartotta el ismét. Akkoriban állástalan kezdő diplomásokkal tele volt az ország. Nem lehet biztosan tudni, folyamodott-e állásért a Néprajzi Múzeumhoz. Bátky Zsigmonddal, a múzeum akkori vezetőjével azonban nem alakult szerencsésen a kapcsolata. Erről nem szívesen beszélt, de neheztelését itt-ott mégiscsak kifejezte. Egy interjúban nagyra nőtt könyvtára születését nem csupán könyvgyűjtő szenvedélyével, a szép könyvek szeretetével magyarázta. A hajtóerők között említett még valamit: „… a gyerekes dac, mivel kitiltottak ifikoromban a Néprajzi Múzeumból. Akkor azt mondtam: lesz nekem olyan könyvtáram, mint nekik.” (Forrás 1971.) Az elutasításban talán része volt annak is, hogy a 30-as években Solymossy és Bátky, illetve a folkloristák és a múzeum tárgyi néprajzos kutatói között a viszony időnként megromlott.
Első fővárosi állását 1935-ben kapta; amikor ÁDOB-os gyakornok lett a Széchényi Könyvtárban, majd lektor a rádió irodalmi osztályán. Ezt megelőzően azonban – Németh László ajánlására – csaknem egy évig házitanító volt Kozma Miklós, a rádió akkori elnökének kisebbik fia mellett. Kozma, teljes nevén leveldi Kozma Miklós ugyanonnan indult el, ahonnan Bajcsy-Zsilinszky Endre, az ellenforradalom szegedi törzskarából. Az 1930-as években – bár még mindig szorosan kötődött Horthy köreihez – egyre többet csalódott, s egyre inkább elbizonytalanodott. Akkoriban már nem Somogyváry Gyulára hallgatott, hanem Németh Lászlóra, Illyés Gyulára és Cs. Szabó Lászlóra. Ők karolták fel az állástalan fiatalembert, akinek addigi írásai, törekvései bizalmat ébresztettek. Támogatták a Magyarságtudomány című folyóirat megindításában, s a Válasz szerkesztését is reá akarták bízni. Ez ügyben felkereste Veres Péter, akinek látogatására évtizedek múltán Ortutay így emlékezett: „Érdemes lenne megírnom azt az éjszakai megbeszélést Görgey Artúr utcai kis albérleti szobámban a Válasz szerkesztői megbízatásáról. Az volt a hír, hogy 1935 nyarára vállalom a Válasz szerkesztői tisztét, ez amolyan pillanatnyi közakarat volt a népi írók körében, Kozma Miklós fia mellett voltam házitanító, s úgy tudták, hogy Kozma kedvel engem váratlan nevelői eredményeim miatt, s úgy vélték, hogy ez jó kapcsolat lenne. Egyedül Németh László tudta, hogy én nem vállalom ezt a megbízatást, vele akkoriban sokat beszélgettem egy magam tervezte folyóirat a Magyarságtudomány megindításáról. Nem voltak már akkor írói terveim […] a magam szakmájára gondoltam, az akkori új törekvések számára kerestem fórumot, mert a hivatalos néprajzzal „pörben és haragban” voltam – nem a saját hibámból.” (Fényes, tiszta árnyak, 1973 322. Kiemelések tőlem – P. K. A.)
A Válasz 1934-ben született és szerkesztői már a tervezési időszakban kapcsolatban álltak a szegedi fiatalokkal, Buday György a szerkesztőségnek is tagja lett. A lap első számában Németh László közölte egy Hungarológiai Társaság tervezetét. Gondolatait ismét kifejtette erről az ügyről az Ortutay szerkesztésében 1935-ben meginduló Magyarságtudomány hasábjain. Ennek a – ma divatos szóval élve – interdiszciplináris folyóiratnak az első számát jószerével a volt szegedi fiatalok írásai töltötték meg. Baróti, Buday, Erdei, Ortutay, Tomori mellett Németh László és Honti János írása keltett figyelmet. Igaz, címével a lap szerkesztője a nacionalizmus gyanújába keveredett. Gaál Gábor a Korunkban elhamarkodott, igaztalan kritikát publikált róla. Azonban később Gaál is belátta, hogy a Magyarságtudomány az egészséges nemzeti önismeret kialakításának, a németellenes szellemi honvédelemnek az ügyét szolgálta. Munkatársai szemben álltak a korszak felszínes, nacionalista magyarságszemléletével és az elmélyült, tudományosan megalapozott, a tudományok együttműködésére építő valóságfeltárást tűzték célul.
Az irodalomtörténeti, pszichológiai és néprajzi megközelítést történeti és szociológiai szempontokkal szélesítették, az utóbbit különösen Erdei magyarságtudományi koncepciójának hatására. Ortutay szerkesztői törekvése a lapot támogató kör szélesítése volt – nemcsak anyagi okokból – s ezért vállalta olyan írások közreadását is, melyekkel sem ő, sem szűkebb baráti köre nem értett egyet.
A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát nemcsak Móricz és Veres Péter látogatta meg, nemcsak Németh László nyújtotta feléjük baráti kezét már 1932–33-ban. 1934-ben személyes kapcsolatba kerültek Babitscsal és meghívása nyomán Radnóti, Tolnai után az évben Ortutay is részt vehetett a Nyugat munkatársainak hétfő délutáni találkozásain a Dunakorzó kávéházban. Tolnai, s főként Radnóti 1934–35-ben a tekintélyes folyóirat rendszeresen foglalkoztatott munkatársa volt. Babits haláláig szoros kapcsolatban maradtak vele.
Felfigyelt a szegedi fiatalokra a neokonzervatív Magyar Szemle szerkesztősége is. A végzős, doktori értekezésével elfoglalt Ortutayt 1934-ben Szekfű Gyula kérte fel, hogy ismertesse a folyóiratban a Művészeti Kollégium törekvéseit, addigi eredményeit. Ez az írás még az évben megjelent Szekfű lapjában, s személyes kapcsolatuk később sem szakadt meg.
1934-ben a Magyar Pszichológiai Szemle közölte A tánc etnológiája és lélektana címet viselő dolgozatát. Ez a cikk – mint később kiderült – egyike volt sorsformáló írásainak, mert házassága, későbbi felesége felé vezette, akit akkoriban ismert meg.
A Budapestre 1934–35 fordulóján felköltöző, pályakezdő Ortutay országosan ismert név birtokosa volt már, amikor 1935-ben szerkeszteni kezdte a Magyarságtudományt és a rádióban biztos kenyérkeresethez jutott. Maga említi, mennyire meglepődött Czakó Elemér, az Egyetemi Nyomda akkori igazgatója, amikor a Székely népballadák c. kötet kiadása ügyében Budayval felkeresték. A két siheder külsejű „szegedi fiatal” megjelenése és hírneve cseppet sem volt összhangban 1934–35 tájékán. Ez a művészi kötet 1935-ben megjelent, tovább növelve ismertségét, s két évvel később ez hozta meg számára első Baumgarten-díját is.
Néprajzi munkálkodásának másik ága akkoriban a színpadhoz kapcsolódott. 1936-ban rövid, de tartalmas programcikkben sürgette a népi színjátékok, dramatikus szokások etnológiai és szociológiai szempontú vizsgálatát, s mindenekelőtt az összegyűjtését.
A gyűjtést, a helyszíni bejárásra, megfigyelésre és interjúkra építő valóságfeltárást szorgalmazta a magyar falu átfogó vizsgálatát célul tűző írásában is. Erdeivel, Reitzer Bélával és más barátaival mozgalmat kezdeményezett a kortárs magyar társadalom feltérképezése érdekében. Ortutay Magyarország felfedezése c. programcikkét a Válasz közölte 1936-ban, s még abban az évben megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában a 10 kötetre tervezett sorozat első kötete. Féja Géza Viharsarok c. könyvét, Erdei Ferenc Futóhomokja követte, s a sorozat tervében szerepelt Ortutaynak egy Szabolcsról szóló szociográfiája is. Ez a kötet sajnos sohasem jelent meg, s miután a sorozat Féja Géza, majd Kovács Imre és Erdei Ferenc perbe fogása miatt megszakadt, valószínűleg el sem készült. 1937-ben megjelent viszont Parasztságunk élete c. könyve, amit később Révai József a népi írók műveivel egy sorban elemzett és bírált. Ortutay, akárcsak Erdei – látva a parasztság bomlását, a régi paraszti életforma válságát – a polgárosodástól várta a megoldást. Darvas József azon melegében bírálta várakozásukat a Gondolat hasábjain. Tudni kell, hogy Erdei és Ortutay parasztságképe – a közös jegyek ellenére – sokban különbözött, s ezért egymással is vitáztak.
Ortutay a falukutató szociográfia művelése és a Magyarságtudomány szerkesztése mellett is hű maradt a néprajzhoz. 1937-ben Magyar népismeret címen publikált könyvecskéje a néprajzi kutatás elméletének és módszerének máig legigényesebb összefoglalása. A pozitivista adathalmozással, a már-már céltalanná váló katalogizálással szembefordulva fogalmazta meg benne a hagyományos kultúra és az azt hordozó társadalom egészére, egységére tekintő, szintetizáló látásmód szükségességét. A Magyar Szemle Kincsestára című sorozat egyik legsikerültebb, a néprajz és a szociológia számára leghasznosabb darabja ez a kis kötet.
Akkoriban – 1937-ben – energiáját javarészt már a Rádió népzenei felvételeinek szervezése kötötte le. Nem sokkal a rádióhoz kerülése után felismerte a kínálkozó lehetőséget. Kozma Miklóst, a rádió akkori elnökét sikerült meggyőznie arról, hogy vállalatának nemcsak lehetősége, de kötelessége is technikai eszközeivel segíteni a népköltés, a népi kultúra megörökítését, dokumentálását. Javaslatára Kozma évi 25–35 ezer pengőt szavaztatott meg a részvényesekkel néprajzi hanglemezek felvételére. Nagy összeg volt ez akkor, a Néprajzi Múzeum is csupán töredékét kapta tárgyvásárlásokra és gyűjtőutakra. Még Bartók Bélának is melege lett a hír hallatán, mikor – 1936 kora nyarán – Ortutay ismeretlenül felhívta és minden bevezetés nélkül közölte vele a felvételek lehetőségét és az összeget. A népzenei felvételek tervezésére, szakmai felügyeletére ugyanis a rádió Bartókot, Kodályt és Lajtha Lászlót kérte fel. Ilyen szakmai grémiummal és kutatási támogatással a magyar népzenekutatás még sohasem rendelkezett. A gyűjtőutakat, az énekesek, előadók felkutatását Veress Sándor, Balla Péter és mások bevonásával Lajtha irányította. Ortutay maga is sokat járt terepre, mert nemcsak énekeseket kerestek, hanem mesemondókat, népi elbeszélőket is. Azon túl, hogy minden évben heteket töltött Szabolcsban, bejárta Zoboralját, Nyitra, Bars és Hont megannyi faluját. Manga János szlovákiai magyar tanító volt segítségére, az ő motorkerékpárján utaztak. A gödrös makadám utakon megtett rázós utazásait sokszor emlegette Mangával összekerülve még az 1970-es években is. Gondja volt a tájnyelvi szempontból értékes népköltési szövegek hű nyelvjárási lejegyzésére. Ehhez a legjobb dialektológusok közreműködését kérte, s a kutatóvállalkozásról beszámolt a Magyar Nyelv egyik 1938. évi számában is. Végeredményben a hanglemezeket készítő és forgalmazó Pátria cég támogatásával 1939-ig 200 hanglemezt készítettek el. Nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló gyűjtemény volt ez akkor, s máig pótolhatatlan érték. A Pátria lemezek tudományos (néprajzi és dialektológiai) jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Az 1930-as években készült kétszáz hanglemez egy képzeletbeli magyar hangarchívum különlegesen fontos részlegét alkotja.
Ortutay akkoriban még mindig a tudomány, a néprajz intézményein kívül élt. Kívülállóként tervezte meg és indította el az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény könyvsorozatát. A hivatalos kultúrpolitika két évtizeden keresztül sem volt képes arra, hogy a Kisfaludy Társaság 1922-ben megszakadt sorozatát feltámassza. Ortutay 1940-ben kiadta Fedics Mihály meséi címen a máig élő sorozat első kötetét. Ez a könyv – akkor még nem lehetett tudni – a hazai folklórkutatás úgynevezett egyéniségkutató irányzatának az első termése volt. Anyagát az előző években, sok fáradtság árán gyűjtötte össze és készítette sajtó alá. A híressé tett öreg mesemondót Ortutay 1936 szeptemberében ismerte meg, s aztán évekig utazgatott hozzá Bátorligetre. 1938 tavaszán felhozatta Budapestre, ahol néhány szép népmeséjét hanglemezre vették fel. 1938 szeptemberében Dési Huber István is elkísérte Ortutayt Bátorligetre. Akkor készítette Fedicsről a mesekötetet is illusztráló, nagyon kifejező szénrajzot.
Az 1930-as évek végén a volt szegedi fiatalok kapcsolata meglazult, ki-ki a maga munkájában merült el, 1938 júniusában Buday György javasolta a Kollégium feloszlatását. Hontnak, Ortutaynak, Radnótinak, Reitzernek, Tolnainak és Tomorinak írott levelében hangsúlyozta a tagság politikai, világnézeti eltávolodását: „ma úgyszólván minden politikai, társadalmi és művészeti világnézet képviselve van a Kollégiumban”. Kevéssel előbb szűnt meg a Független Színpad és a Válasz, s már 1937-ben megszűnt a Magyarságtudomány. E kapcsok megszűnése és a formális feloszlás kimondása után csupán a volt kollégisták kisebb baráti körei tartották a rendszeres kapcsolatot.
Ortutay 1938. augusztus 20-án megházasodott. Felesége, Kemény Zsuzsanna Budapesten született polgári családban (apjának könyvkereskedése volt). A Szentpál Olga és Rabinovszky Máriusz vezette mozgásművészeti iskolának volt tanítványa, összeházasodásuk idején pedig már tanára. Házasságuk első évfordulóját 1939 nyarán Radnóti tréfás versben köszöntötte. Erre a nyárra mindkét házaspár szívesen emlékezett vissza. Rágondolva Ortutay még harminc esztendővel később is felragyogott: „Ez a nyár, az az öt-hat hét, az időnek ez a villogó kis szigete a boldogságot jelentette mindőnknek, akik akkor ott találkoztunk. Három házaspár utazott együtt Párizsba, Radnótiék, Wágner Györgyék és mi ketten. S Párizsban már Baróti, Tolnai várt bennünket […] akkor találkoztam először Bölöni Györggyel és Itókával…”
Alighogy visszatértek Budapestre, a Horánszky utcai kis lakásba, kitört a háború. 1939. szeptember 1-jén Hitler csapatai átlépték a lengyel határt. 1940-ben a Radnóti és az Ortutay házaspár emlékeiben Párizs már elveszett Édenként sajgott, a valóságban pedig német katonacsizmák tapostak rajta. Ortutaynak a háború előtt még egy külföldi utazásban lehetett része, Észtországban járt – ugyancsak turistaként – egy félig sem tudományos finnugor kongresszuson. Előbb anyagiak, ösztöndíjak hiányában, később a maga vállalta feladatok súlya alatt, idő hiányában nem gondolhatott külföldi utazásokra. Idősödvén talán ezen utak hiányát sajnálta legjobban.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages