UTÓSZÓ HELYETT
UTÓSZÓ HELYETT
Az adott terjedelem nem engedi meg, hogy kiemelten és érdemben szóljak Ortutay tudományos életművének minden értékéről. Olyan részletekre gondolok, mint a népművészet vagy a tudománytörténet, illetve az elmélet és a módszer ismeretét gazdagító munkái. E kérdésekről csak közvetve, az életpálya és a tárgyalt kutatási területek kapcsán eshetett szó. Kiemelten lehetne és kellene vizsgálni közéleti, politikusi teljesítményét is, de itt meg kellett elégedni az életúthoz kapcsolódó fontosabb tények, dátumok, összefüggések futó említésével. Mindezek a hiányok – remélhetőleg – további munkára fogják sarkallni mindazokat, akik fontosnak ítélik Ortutay Gyula pályaképének, sokrétű tevékenységének minél alaposabb feltárását. Hiszem, hogy nemcsak a tudománytörténetnek, s nem egyedül a néprajznak fűződik ehhez elemi érdeke.
Ortutaynak élete utolsó tíz esztendejében közvetlen munkatársa lehettem az Akadémia Néprajzi Intézetében. Ez idő alatt sok feladatot bízott rám és sokat segített pályámon, személyes gondjaimban. Így – ha nem is voltam hallgatója, egyetemi tanítványa – egy életre lekötelezettje lettem. Az általa alapított intézet mai vezetőjeként is adósának érzem magam. Ezért vállalkoztam e kis könyvecske megírására. Talán van annak is haszna, ha nem közvetlen tanítvány, barát szól róla. Idővel úgyis olyanok folytatják majd Ortutay életművének és korának vizsgálatát, akik nem ismerték őt személyesen. Nekik „ bizonyára könnyebb lesz elfogulatlanul szemlélni, sőt kritikusan elemezni ezt a jellemzően XX. századi életpályát, melynek önmagán túlmutatva sok tanulsága lehet e század története számára. Teljesítményét, jelentőségét is nekik kell majd mérlegelni. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy az utódok is valahol a XX. századi magyar progresszió első vonalában fogják a helyét kijelölni.
Budapest, 1987, december 31.
