VÁZLATOS ÉLETRAJZ
VÁZLATOS ÉLETRAJZ
Ortvay Rudolf 1885. január elsején született Miskolcon. Családjának apai ágán hagyományai voltak a tudományos életpályának. Apai nagyanyja Jendrassik-lány volt, akinek rokonságából az orvos akadémikusok egész sora származott. Más területen, de ugyancsak jelentős életművet mondhatott magáénak apjának öccse, Ortvay Tivadar akadémikus, a történelem professzora a pozsonyi egyetemen. Sokszínű munkásságából óriási terjedelmű monográfiái emelkednek ki: Pozsony város története, Pozsony vármegye állatvilága, Magyarország régi vízrajzra a XIII. század végéig.
A német nevű és eredetű Orthmayr család a XVIII. században telepedett le a temesi bánságban, Boksánbánya községben. A nagyapa, Orthmayr Károly csak a következő nemzedék magyarosított Ortvayra – a Szörény megyei Csíklovabányán a kincstári réz- és vashámoroknak s bányáknak tiszttartója volt, akinek módjában állt fiait taníttatni. A négy fiú közül a legidősebb, Miksa, jogot végzett, fiatalon törvényszéki elnök lett Miskolcon, és ebben a tisztségben maradt nyugdíjazásáig. A város első emberei közé számító törvényszéki elnök buzgó katolikusként évtizedeken keresztül egyházközségének tanácsosa is volt, így természetesnek tűnik, hogy fiát a legkatolikusabb iskolába, a pesti jezsuita gimnázium utódába íratta. A budapesti II. kerületi kir. egyetemi Katholikus Főgymnasium növendékeinek zömét a dzsentri hivatalnoki kar gyerekei adták. A gimnázium kollégiuma, a Ferencz József Nevelőintézet, előkelő, szűkebb körből válogató intézmény volt, ahova bekerülni rangot jelentett és rangot tételezett fel.
Ebben a konzervatív, de elsősorban a humán tudományokat jó színvonalon tanító gimnáziumban és intézetben nevelkedik tízéves korától Ortvay Rudolf, itt alapozta meg később nevezetessé váló irodalmi, filozófiai ismereteit. A nyolc gimnáziumi év gond nélkül telik el, az első osztályt kivéve összesen kétszer került egy-egy jó a jelesek közé év végi bizonyítványaiban. Az iskolai évkönyvekben az osztálynévsorokon kívül csak a jutalomkönyvvel kitüntetettek között fordul elő Ortvay neve, valamint a Vörösmarty Önképzőkörben rendezett filozófiai viták jegyzőkönyvei egyikében, mint az „etikai determinizmus álláspontját elfoglaló fővitázó”-é.
A jeles érettségi után Ortvay a pesti egyetem orvoskarára iratkozik be, amiben feltehetően a család neves orvostudósainak példája is szerepet játszik. Érdeklődése az orvosi pálya iránt azonban nem bizonyul elég erősnek, mert két év után átiratkozik ugyanannak az egyetemnek bölcsészeti karára, hogy matematikát és fizikát tanuljon. További két év múlva búcsút mond a pesti egyetemnek, de most csak azért, hogy tanulmányait a göttingeni Georgia Augusta tudományegyetemen folytassa, változatlanul a matematika – fizika szakon. Göttingen ezekben az években a matematikában felülmúlhatatlan, és Hilbert, Minkowski, Felix Klecin hatása végigkíséri Ortvayt egész pályáján.
1908-ban hazajön Göttingenből, ahol tanulmányait befejezte. Hazaérkezése után Tangl asszisztensnek hívja maga mellé Kolozsvárra. Általános tetszést keltő meghívásról van szó, Zemplén Győző levélben biztosítja Ortvayt, hogy Eötvös is helyesli az elképzelést. Maga Tanlgl igen szívélyes, az esedékes időpont előtt hetente küld hosszú levelet Ortvaynak, amelyben melegen ajánlja, hogy készítsen disszertációt, akár elméletit is, és hogy tanulja meg az üvegfúvást, mert azt Kolozsváron nem tudják.
Ahogyan Ortvay idézett önéletrajzából pontosan kiderül, 1909 februárjától 1912 őszéig Tangl tanársegédje. Kolozsváron lakik, és bekapcsolódik az intézetben folyó kutatásba. Folyadékok dielektromos állandójának nyomásfüggését vizsgálja, és kitartó munkával elkészíti doktori értekezését. A kísérleti munkával járó izgalmak azonban annyira kimerítik, hogy Tangl tanácsára elméleti fizikai téma után néz. Ennek jegyében ösztöndíjjal először néhány hónapra Zürichbe megy Debye mellé, majd két évre Münchenbe Sommerfeldhez. Tanulmányútjának eredménye két dolgozata, amelyek 1913-ban a legrangosabb német folyóiratokban jelennek meg. 1915 tavaszán magántanári képesítést szerez a kolozsvári egyetemen, majd 1916 őszétől a matematikai természettan tanszékre nevezik ki nyilvános rendkívüli tanárrá.
A háborús években egyre nehezebb körülmények között folyik az oktatás. Ortvay ekkor kezdi el kialakítani azt az elméleti fizikai előadási anyagot, amit majd három évtizeden keresztül tökéletesít, de fő vonásaiban megőriz. Farkas Gyula szorosan a matematikához kötődő, analitikus felfogású, termodinamikában és elektrodinamikában a kor legjobb színvonalát képviselő előadásokat tartott. Ortvay csak fokozatosan vezet be újításokat, mindenekelőtt nagyobb szerepet adva a korpuszkuláris szemléletnek.
1919 elején a román megszállás a Ferencz József Tudományegyetem kolozsvári működésének végét jelenti. Ortvay is Budapestre költözik, és a tavaszi félévben a pesti egyetemen tart előadásokat. A Tanácsköztársaság idején egy egyesített matematikai intézet tervezett felállításával kapcsolatos bizottsági munkában vesz részt. A munkát a Közoktatási Népbiztosság Főiskolai Csoportjának helyettes vezetője, Kármán Tódor irányítja, akivel már Göttingenben megismerkedett, és aki néhány hónappal előzte meg Ortvayt rácsrezgésekkel foglalkozó dolgozatának közlésével. Ortvay lelkiismeretesen, bár minden különösebb meggyőződés nélkül vesz részt a munkában, előadásokat tart, könyvlistákat állít össze, szakvéleményeket készít. Magatartása a közkeletű egyetemi-akadémiai felfogáshoz igazodik, amely a tudomány politikafölöttiségéhez – de legalábbis mellettiségéhez – ragaszkodik.
A Tanácsköztársaság leverése után az egyetemi oktatás a jobboldali ifjúsági csoportok önkényeskedései következtében jó féléves késéssel indul meg. Ortvay a kényszerszünet idején relativitáselmélettel és tudománynépszerűsítéssel foglalkozik, egyetemi munkájához készít terveket. A Ferencz József Tudományegyetem akkor még Pesten működik, de már készül Szegedre. 1920 őszén többeket előléptetnek, Ortvay is rendkívüli tanárból nyilvános rendes tanár lesz. Az első években nem adja fel pesti lakását, inkább vállalja a Szeged és Budapest közötti utazásokat. Azonban szűkebb tanári kötelességein túl mind több szállal kötődik a szegedi egyetem életéhez, így 1922-ben tevékeny szerepet vállal az egyetem alapítása ötvenéves évfordulójának ünnepi előkészületeiben, tagja lesz a „társadalom áldozatkészségének biztosítására életre hívott „Propaganda Bizottság”-nak. Az 1923/24-es tanévben a matematikai és természettudományi kar dékánnak választja. Ekkor Szegedre költözik, és szegedi tanársága idején végig ott lakik. Az akkori szokásoknak megfelelően egy évig tölti be a dékáni tisztet, a szegedi Acta természettudományi értekezéseit azonban 1924-től 1927-ig szerkeszti.
Számos tudományos és technikai egyesület tagja. Német útjaiból adódóan tagja a Deutsche Physikalische Gesellschaftnak, a Deutsche Mathematische Vereinigungnak és az Astronomische Gesellschaftnak. Tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, a „Stella” Csillagászati Egyesületnek, választmányi tagja az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulatnak, a Természettudományi Társulatnak és 1926-tól a Magyar Aero szövetségnek. Ezek a tagságok megannyi fórumot jelentenek Ortvay széles körű figyelemfelhívó és ismeretterjesztő tevékenysége számára. Rövid népszerűsítő cikkeket ír a Természettudományi Közlönybe (A repülés dinamikája, Rövid idők mérése), a modern fizika szempontjából szól hozzá filozófiai kérdésekhez a Filozófiai Társaság lapjában, az Athenaeumban, és mindenekelőtt a születőben levő kvantumelméletet ismerteti a Matematikai és Fizikai Lapokban, a Stella Almanachban és a Magyar Chemiai Folyóiratban.
Egyre bővülő nemzetközi kapcsolatait a gyors informálódáson túl munkatársai támogatására használja fel. Első ízben az 1926/27-es tanévre kap asszisztenst Kudar János személyében, és 1926 októberében Kudar már ösztöndíjjal Pauli intézetében dolgozik, Ortvay pedig itthonról próbálja anyagi körülményeit javítani.
1928-ban a 75 éves Fröhlich Izidor nyugdíjazásával megüresedik a pesti egyetem elméleti fizika tanszéke. Tangl különvéleménye alapján a bölcsészettudományi kar Ortvay meghívása mellett dönt, és 1928. augusztus 7-től Ortvay az elméleti fizika nyilvános rendes tanára a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ezzel forma szerint is a magyar elméleti fizika vezető személyisége lesz, és az életrajzot kifeszítő évszámok végképp szerepüket vesztik. Pályáján nincs több csomópont, a feltételek abban a mértékben változnak, amennyire a mind gorombább történelmi eseményeknek sikerül megbolygatniuk a professzori lét viszonylagos védettségét.
Magánéletének körülményei változnak a legkevésbé – nem nősül meg, tágas, telefon nélküli lakását vele együtt élő nagynénje tartja imponáló rendben.
A megteremtett körülmények alkalmasak arra, hogy Ortvay kibontakoztathassa életművét, a korszerű magyar elméleti fizika megalapozását. Ott folytatja, ahol Szegeden abbahagyta, de a budapesti egyetem helyzetéből következően jóval több lehetőség birtokában. Mindenekelőtt ezeket a lehetőségeket kell sok szervező munkával megfelelő feltételekké alakítani. Ortvay rendet teremt a tanszéken, azaz könyvtárat egy poros könyvhalmaz helyén, folyóiratokat rendel, és új meg új dotációkat szerez, hogy mindezt képes legyen kifizetni. Azt az elméleti fizikát adja elő, majd fejleszti tovább, amit egy évtized alatt kialakított, és az évek során csaknem teljessé teszi az előadott elméleti fizikát felölelő jegyzeteinek sorozatát. Időszerű témákkal indítja meg a hallgatóság számára az elméleti fizikai szemináriumot. Előkészíti és 1929 őszén megnyitja a méltán híres kollokviumok sorát, amelyeken neves hazai és külföldi előadók jóvoltából szakemberek és érdeklődők a kortárs fizikával ismerkedhettek.
Sokoldalúsága, magával ragadó egyénisége révén a fizika számos vezető személyiségével tart rendszeres kapcsolatot, a külföldön hírnevessé váló magyar kutatók legtöbbjéhez pedig baráti szálak kötik. Itthoni és külföldi kapcsolatait munkatársai, tanítványai érdekében is felhasználja munkásságuk elismertetésére, ösztöndíjak szerzésére. Minden befolyását latba veti, hogy egy-egy tanszék betöltésénél a tudományos érdem legyen a döntő szempont. Ezek az akciói nem mindig sikeresek – így pl. a csillagászati tanszék betöltésénél sem 1934-ben Neumann Jánost, sem 1943-ban Detre Lászlót nem sikerül elfogadtatnia.
Szervező munkájának komoly erőpróbái félig-meddig hivatalos utazásai. Az egyetemtől szabadságon és csekély utazási segélyen kívül egyéb támogatást nem kap sem 1935-ös amerikai, sem 1937-es indiai útjához. Utazásainak meghatározó motívuma kétségtelenül a sokoldalú kíváncsiság, de pl. indiai útja során számos egyetemen tart előadást a magyarországi fizikai kutatások helyzetéről.
1940-ben Ortvay lesz az Eötvös Társulat titkára, valamint a Matematikai és Fizikai Lapok fizikus szerkesztője. Szervező munkája eredményeként rövid időn belül a Fizikai Lapok háromszoros ívterjedelemben jelenik meg, és Ortvay már a társulat háború utáni kedvezőbb pénzügyi helyzete érdekében sző terveket és kéri Neumann segítségét.
Ám optimizmusról ekkor már nincs szó! Ahogy figyelme a negyvenes években az elméleti fizikáról a világpolitikára kényszerül, úgy kezdetben egyetem- és tudománycentrikus szervező munkáját mind nagyobb részben tudósok mentésénél kell hasznosítania. Először lengyel matematikusok érdekében tevékenykedik, de hamarosan a hazai zsidóüldözéssel kell szembeszállnia – sajnos kevés eredménnyel.
Ezekben az években egészsége is hanyatlani kezd, és egyre inkább elhatalmasodik rajta a tehetetlenség érzése. 1943 nyarán a bölcsészettudományi kar csaknem egyhangúlag dékánná választja, Ortvay azonban meggyengült egészségi állapotára hivatkozva elhárítja a megbízást. 1944 októberében még részt vesz a bölcsészkari tanácsülésen, és mond néhány szót a fizika fontosságáról a vegyészképzésben, azonban a kilátástalanságot, az ostrom közvetlen megpróbáltatásait kimerült idegrendszere nem képes elviselni, és 1945. január másodikán – egy nappal hatvanadik születésnapja után – öngyilkos lesz.
