A MAGÁNMÉRNÖK ÉS AZ ÖNÁLLÓ MŰEGYETEMI ELŐADÓ
A MAGÁNMÉRNÖK ÉS AZ ÖNÁLLÓ MŰEGYETEMI ELŐADÓ
Pattantyús-Á. Géza magánmérnöki tevékenysége – kisebb megszakításokkal és átszervezésekkel saját nevén vagy társként – 1909-től egészen 1930-beli professzori kinevezéséig tartott. Az 1928. december 20-án kelt tanári pályázatában a következőket írta [197]
„Mérnöktársammal közösen végzett munkáim közül Jánosháza nagyközség villamos telepének tervezését, építését és üzembehelyezését említem meg. Gyakrabban nyertem megbízást mérnöki munkák végzésére, szakértői vélemények adására bírósági pereknél, és telepek átadásánál is; öt év óta megbízásom van a Műegyetem épületeiben felszerelt villamos üzemű személyfelvonók állandó és évenként való hatósági megvizsgálására is.”
Más forrásból tudjuk, hogy Jánosházán kívül Izsák, Sümeg, Csaprendek, Ózd–Nádas, Tatatóváros villamosításában is vezető szerepet játszott.
Sokat foglalkozott ezekben az években a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával, számtalan személy- és teherfelvonó, vitla és daru tervezésével. Vezette az Országház, a lillafüredi Palotaszálló, a ferencvárosi kikötő ilyen jellegű gyártását és beépítését is.
Ugyanakkor folyamatosan oktatott a mai BME jogelődjén. Erről a következőket írta [197]:
„1912. év őszétől kezdődőleg, mint a Műegyetem II. gépszerkezettani tanszékének adjunktusa a »gépelemek« és »emelőgépek« szerkesztési gyakorlatait vezetem. Itt különösen az »emelőgépek elektromos berendezésé«-vel foglalkoztam behatóbban, amennyiben Herrmann tanár ennek a fejezetnek a kidolgozását és előadását reám bízta.
Adjunktusi teendőimet a háború kitörése óta teljesített katonai szolgálatommal párhuzamosan, folytatólagosan ellátom. Ebbe az időszakba esik az 1917/18. átmeneti tanév, és a katona hallgatók részére megnyitott nyári félév is, melyben mint meghívott előadó a »gépelemek« első évi anyagát adtam elő [a II. éves gépészmérnökhallgatóknak]…
1914. évi augusztus hó 1. óta népfelkelő mérnök-tiszti minőségben adminisztratív katonai szolgálatot teljesítek a budapesti katonai parancsnokság automobil-osztályán. Ezen idő egy részét a budapesti teherautójavító műhelyben töltöttem, hol mint annak helyettes parancsnoka gépjárműtechnikai műhelygyakorlatot is szereztem. Ezenkívül a Műszaki, Elektrotechnikai és Hadifémbizottságban is működtem, mint a Hadügyminisztérium képviselője. Katonai munkásságom autóügyi előadóvá való kinevezéssel és a koronás arany érdemkereszt adományozásával nyert elismerést.”
A szerencsés körülmények következtében az első világháborús évek nem vesztek kárba számára. El tudta látni műegyetemi oktatói feladatait, valószínűleg magánmérnöki kötelezettségeit is, publikálásra azonban nem maradt ideje. 1914–18 között mindössze három 1918-as szakcikkéről [8–10] tudunk.
Egyébként első szakcikke 1909-ben jelent meg [1] az Elektrotechnika c. folyóiratban doktori disszertációja egy részéről. 1913-ig összesen öt cikke látott napvilágot [1–3, 6, 7]. 1918-ban a már említett három után újabb szünet következett. Az 1921–30 közötti évtizedben viszont kb. 30 tudományos dolgozata, szakcikke, egyetemi jegyzete, könyve, a mérnökneveléssel kapcsolatos közleménye jelent meg [11, 13–42].
Az 1921-es esztendőről érdemes részletesebben írni. Pattantyús-Á. Géza ekkor kapott műegyetemi magántanári címet az Elektromos üzemű felvonók és energiakiegyenlítő szerkezetek című előadás megtartása után [12].
1921-ben kapott – társszerzős – szabadalmat Forgó hengertömb és központosított vezérlés mindennemű dugattyúsgépek, főleg explóziós motorok számára tárgyban [11], továbbá megemlítette Az abszolút sebességmérő és regisztráló kilométermérő-műszer találmányát.
Ez évben jelent meg Emelőgépek című műszaki egyetemi jegyzete [13], amelyben összefoglalta Herrmann Miksa professzor előadásait.
Az is valószínű, hogy ez idő tájt olvadt bele a Pattantyús és Társa mérnöki iroda az Esső és Társai vállalatba, amely cég felvonók tervezésével, ellenőrzésével, illetve villamosítási tervek készítésével és kivitelezésével foglalkozott.
A műegyetemi oktató feladatai kiegészíthetők még a következőkkel: 1925-től évről évre megbízást kapott a gépelemek nevű tantárgy előadására gépészmérnök-hallgatók számára. 1928-tól az általános géptan nevű tantárgy meghívott előadója építészmérnök-hallgatók (!) számára. Végül Herrmann Miksa professzor kereskedelemügyi minisztersége idején (1927–29) helyettes tanárként vezette a II. gépszerkezettani tanszéket. Előtte, 1926. október 6-án műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki [197].
Előbb megpályázta a villamosművek tanszékének professzori állását, azt azonban Verebély László nyerte el. 1928-ban a Bánki Donát professzor 1922-ben bekövetkezett halála óta be nem töltött III. gépszerkezettani tanszék professzori állását pályázta meg, amelynek benyújtott folyamodványából eddig többször is idéztünk [197].
1914-ben megszületett Dénes fia, 1917-ben pedig Klára lánya, akik professzori kinevezésének idején már középiskolások voltak.
