ÉLETRAJZ
ÉLETRAJZ
Hősünk 1891. szeptember 12-én született Budapesten. Egyetlen gyermek, apja Róheim Samu, anyja Schultz Leontine. A családnak bank- és vállalati érdekeltségei mellett Veresegyháza környékén birtokai is voltak. A jómódú és szabadszellemű szülők biztosították gyermekük igényes nevelését. Gyermekkori élményei, ifjúkori olvasmányai alapozták meg egy életre szólóan a mesék, mondák, mítoszok iránti érdeklődését. Nyelvismeretét is korán megszerezte: a középiskolában kötelező latin és görög mellett hamar megtanult angolul és németül. 1909-ben érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd beiratkozott a budapesti egyetem földrajz szakára. Ekkoriban ugyanis Magyarországon a felsőfokú oktatásban a néprajzi tárgyak még nem szerepeltek önállóan. 1908 és 1910 között a magyar irodalomtörténet keretében Katona Lajos tartott folklorisztikai előadásokat, néprajzot, pontosabban emberföldrajzot pedig a geográfiához kapcsolódva oktatott 1910-től Czirbusz Géza. A leíró földrajzon kívül Róheim hallgatott még jogbölcseletet Pikler Gyulánál, filozófiát Alexander Bernátnál, pszichológiát Révész Gézánál, fizikai antropolólógiát (vagyis embertant) Török Aurélnál. Tanult még általános és finnugor nyelvészetet, magyar és angol irodalmat is, amint ezt egyetemi bizonyítványai tanúsítják. A következő években 1911-től egy ideig néhány félévet a berlini egyetemen töltött. Etnológiát Félix von Luschan (1854–1924), vallástörténetet Edward Lehmann (1862–1930), összehasonlító néprajzot pedig a mítoszkutató Paul Ehrenreich (1855–1914) adott elő ebben az időben. Rövid időre hazatért, majd 1912-ben újabb félévet töltött Lipcsében – ahol nemrég Malinowski volt a mintadiák –, s elsősorban Karl Weule (1864–1926) etnológiai előadásait hallgatta. Egyetemi tanulmányait Európa nagy néprajzi-etnológiai gyűjteményeinek tanulmányozásával egészítette ki: 1911-ben meglátogatta Köln, Brüsszel és London, 1913-ban pedig Frankfurt múzeumait. 1914. május 16-án doktori vizsgát tett Budapesten „summa cum laude” minősítéssel földrajz főtárgyból, keleti népek őstörténete és angol filológia melléktárgyakból. 1917 januárjában szakdíjnoki állást kapott a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában, ahol Sebestyén Gyula irányítása mellett dolgozott, itt a folklór osztály bibliográfiai előkészítése és a gyűjtött magyar folklóranyag rendezése volt a feladata.
1917. március 31-én magántanári képesítésért folyamodott a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karához. „Az általános etnológia” című előadássorozat terve átfogó és alapos – még ma sem tekinthető elavultnak:
I. Bevezetés az etnológiába.
Ausztrália őslakói.
A varázslás a magyar néphitben.
Ausztrália őslakói.
A varázslás a magyar néphitben.
II. A szertartások evolúciója.
Melanézia őslakói.
Téli ünnepi szokások.
Melanézia őslakói.
Téli ünnepi szokások.
III. A család és a társadalom.
A malajó-polinéz népcsalád.
Tavaszi ünnepi szokások.
A malajó-polinéz népcsalád.
Tavaszi ünnepi szokások.
IV. A mythos.
Dél-Amerika vadásznépei.
Magyar házassági népszokások.
Dél-Amerika vadásznépei.
Magyar házassági népszokások.
V. A tabu.
Észak-Amerika őslakói.
Az animizmus az európai néphitben.
Észak-Amerika őslakói.
Az animizmus az európai néphitben.
VI. A totemizmus.
A sarkvidéki és paleoázsiai népek.
Mexico, Yumatan és Peru ősvallása.
A sarkvidéki és paleoázsiai népek.
Mexico, Yumatan és Peru ősvallása.
Noha Czirbusz Géza melegen pártfogolta a habilitáció iránti kérelmet, a kari tanácsülés 1917. június 1-jén 19 igen és 23 nem szavazattal elutasította Róheim kérelmét és megtagadta „Az általános etnológia” című előadások megtartásához szükséges magántanári kinevezését. (ELTE levéltár, 1917–18. Nr. 1162.) Bár bővebb adatok nem állnak rendelkezésre, mégis sejteni lehet a visszautasítás okait. A korabeli felsőoktatási rendszerben a budapesti tudományegyetem ugyan állami intézmény volt, ugyanakkor több-kevesebb nyíltsággal védelmezte és képviselte a katolikus hagyományok folytatását, szemben például a kolozsvári egyetemmel, ahová felekezetre való tekintet nélkül neveztek ki gyakran olyan egyetemi tanárokat, akik a fővárosban nem kívánatos személynek tűntek. Nyíltan protestáns szellemű volt az 1910-ben alapított debreceni egyetem, s ez a szellemiség az oktatók megválasztásában is következetesen érvényesült.
Czirbusz Géza személye sem volt elég jó ajánlás a bölcsészkari tanács előtt, mivel az általa kezdeményezett és képviselt kultúrföldrajzi irány az oktatáson belül szokatlan és problematikus volt. Az általános etnológia mint tantárgy nehezen illeszkedett az akkoriban működő tanszékek és szemináriumok rendjébe, s csupán az egyetemes és összehasonlító földrajz keretében volt elképzelhető az előadása. Róheim visszautasítása egyben azt is jelentette, hogy az etnológia oktatása évtizedekkel elhalasztódott. Róheim pályájának másik kerete ekkor a Magyar Néprajzi Társaság. Még középiskolás, amikor 1908. október 21-én taggá választják. 1909. május 9-én tartotta első előadását Adalékok a hold mythológiájához címmel. (E témát később más szempontból ugyan, de monográfia formájában is feldolgozta: Mondmythologie und Mondreligion, eine psychoanalytische Studie, Wien, 1927). 1911-ben felolvasott másik előadása, a Sárkányok és sárkányölő hősök nyomtatásban is megjelent, a Társaság lapjában, az Ethnographiában, valamint a Jung Ungarn című folyóiratban németül. Felolvasásaival időről időre jelentkezik. 1912-ben a Folklore Fellows magyar tagozatának, 1914-ben pedig a Néprajzi Társaság választmányának lett tagja, tevékenyen részt vállalt a Társaságot, egyáltalán a tudományszakot érintő ügyekből. 1917. május 30-án a Társaság ülésén számolt be kiadói ambícióiról, illetve az általa szerkesztett Néplélektani dolgozatok könyvsorozat első kötetéről, Bibó Istvánnak A számok jelentése és a gondolkodás alapformáinak története című művéről. Sajnos a sorozat ezzel meg is szűnt. Ethnos címmel tervezett lapja még az első számig sem jutott el. A laptervről is csupán annyit tudunk, hogy az folklorisztikai jellegű lett volna, míg hasonló címen Sebestyén Gyula „A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottságának, a Nemzeti Múzeum folklore-osztályának, néprajzi tárának és a Folklore Fellows magyar osztályának közlönyét” szándékozott több nyelven kiadni. Ez utóbbi terv is szándék maradt csupán.
Róheim kisebb szerepeket is kapott pályája elején a hazai szakmai vállalkozásokban. 1918. november 27-én a Néprajzi Társaság Választmánya elhatározta, hogy alapszabályát módosítja. Az Alapszabály módosító Bizottságban Bátky Zsigmond, Bibó István és Kodály Zoltán mellett Róheim Géza is szerepelt. Ugyancsak tagja volt annak a bizottságnak is, amelynek feladata az, hogy kidolgozza a vallás- és közoktatási miniszterhez benyújtandó tantervmódosításra vonatkozó javaslatot. A Társaság tagjai ugyanis már régen szerették volna elérni a „néprajznak a földrajztól függetlenül, önálló tantárgyként való tanítását” a középiskolákban. 1919 márciusában Sebestyén Gyula Jászi Oszkár kormánybiztostól már a „néprajznak a földrajztól és embertantól függetlenül a közoktatás egész vonalán való tanítását” kéri. Róheimnek a szó szoros értelmében véve személyes ügye, hogy az ilyen és hasonló tervezetek, javaslatok kidolgozásában aktívan részt vegyen. 1919. március 26-án a Néprajzi Társaság vezetősége lemondott, és helyette megalakult az ún. Kilencek Intézőbizottsága, melynek Bartucz Lajos, Bátky Zsigmond, Bibó István, Győrffyi István, Kodály Zoltán, Kóris Kálmán, Madarassy László, Solymossy Sándor és Róheim Géza voltak a tagjai. E testület tevékenységéről kevés dokumentum maradt fent. Az alakuló ülésen kívül még kétszer jöttek össze, tervek születtek, de tényleges lépések nem történtek. Például 1919. április 3-án összejött a Kilencek Intézőbizottsága – Kodály kivételével – és a vendégek – Bresztovszky Ede, Ferenczi Sándor, Révész Géza és Varró István – részvételével a Néprajzi Társaság megújulásának lehetőségéről tanácskoztak. „Dr. Róheim egy nagy Néptani Intézet, Múzeum és Társaság eszméjét pártolja, ahol az összes társadalmi tudományok otthont találnának” – írja az ülés jegyzőkönyve. 1919. június 13-án e Bizottság előtt még arról tud beszámolni, hogy tudomása van új Néprajzi Múzeum és hozzá kapcsolódó Néptani Intézet megalakulásáról. A Bizottsággal együtt a már megtett oktatási javaslatnak megfelelően középiskolai tanárok néprajzi szakképzési tervének kialakítását látja aktuális feladatnak.
Róheim nemcsak a Néprajzi Társaságon belül lépett fel kezdeményezően ebben az időszakban. Valószínű, hogy a Néprajzi Múzeum és Néptani Intézet megalakítására vonatkozó elképzeléseit nemcsak ezen a fórumon hangoztatta. Mindenesetre a Közoktatási Népbizottság Művészeti és Múzeumi Direktóriumának a Magyar Nemzeti Múzeum átszervezésére vonatkozó terveiben számos Róheiméval rokon gondolat fogalmazódott meg. Kenczler Hugó 1919 júniusában elkészített tervezetében a létrehozandó néptudományi múzeum és intézet igazgatói tisztségének betöltésére Kóris Kálmánt javasolta, az igazgatóhelyettesének, a néplélektani és általános etnológia, valamint a folklór csoport vezetőjének pedig Róheim Gézát tüntette fel alkalmas személyként, „akinek külföldön is elismert kiváló tudása e téren garancia arra, hogy a Néptudományi Intézet e legfontosabb része hivatott kezekbe lesz letéve”.
1919 áprilisában megbízták azzal, hogy heti 2–2 órában Bevezetés a néplélektanba, valamint Ausztrália őslakói címekkel előadásokat tartson az egyetemen. Ugyanez év nyarára múzeumi munkás-akadémián A vallás eredete és ősformái címen hirdetett előadásokat. Bizonyítani azonban nem tudjuk azt, hogy Róheim az előadásokat meg is tartotta. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egyetemi tanári kinevezést nem kapott, nem úgy, mint Ferenczi Sándor, akit éppen 1919 tavaszán neveztek ki az Európában elsőként létrehozandó egyetemi pszichoanalitikai tanszék vezetőjévé.
A Tanácsköztársaság bukását követően, 1919. augusztus 5-én Fejérpataky László igazgató hazaküldte a Nemzeti Múzeumból Róheimet. Az 1919. szeptember 17. és október 1. között a Magyar Nemzeti Múzeum Igazoló Bizottsága által folytatott vizsgálatok a Tanácsköztársaság ideje alatt tanúsított magatartása miatt elmarasztalták Róheimet. A vád többnyire hallomáson és nem tényeken alapult. Madarassy László tudni vélte, hogy Révész Géza révén kaphatott Róheim megbízást arra, hogy az egyetemen néprajzi előadásokat tartson. Madarassy is, Győrffy István is hallott olyan tervről, miszerint a vádlott néprajzi tankönyv és néprajzi olvasmánygyűjtemény összeállítását vállalta. Róheim írásban beadott válasza ismeretlen, mert elveszett. Az Igazoló Bizottság 1919. október 1-jén az ügyet a következőképpen zárta le: „…arra való tekintettel, miszerint dr. Róheim Géza magyar nemzeti múzeumi szakgyakornoknak a Tanácsköztársaság ideje alatti magaviseletéből kifolyólag, hogy abban vezető és irányító szerepeket vállalt, továbbá, hogy nyilvános és népszerű előadásokon olyan elméleteket propagált, mely a kommunizmus elveit elősegítette, a bizottság javasolja a vallás- és közoktatási miniszter úrnak, hogy dr. Róheim Géza szakgyakornok a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékéből eltávolíttassék.” (Országos Levéltár, VKM anyag, K 636. 1920. 5. tétel, 55. csomag.) Róheim Magyarországon hivatalos állást többet nem kapott. A méltatlannak vélt bánásmód, a kollégák ellenséges magatartása miatt a néprajzi szakkörökben való szerepléstől visszahúzódott. Neve még itt-ott felbukkant folyóiratokban (Századunk, 1926; Nyugat, 1934; Szép Szó, 1936), 1932-ben még az Ethnographiában is, néhány tárcáját pedig napilapok, újságok publikálták (Pesti Napló, 1923; Bácsmegyei Hírlap, 1923; „Helios” álnéven a Pester Lloyd, 1926). Fellépéseinek színtereivé azonban egyre inkább a Magyar Pszichoanalitikusok Egyesületének összejövetelei és a Nemzetközi Pszichoanalitikai konferenciák lettek.
A pszichoanalízissel a tízes években ismerkedett meg. 1915–16 folyamán Ferenczi Sándorhoz, később Kovács Vilmához járt analizisbe. Siegmund Freuddal személyesen is megismerkedett az 1918. szeptember 28–29-én Budapesten tartott V. Nemzetközi Pszichoanalitikai Kongresszuson, amelyen Das Selbst címmel olvasta fel tanulmányát. E munkájáért, valamint az 1920-ban a hágai pszichoanalitikai kongresszuson elhangzott Australian Totemism című előadásáért, azaz a pszichoanalízisnek más tudományok területén való alkalmazásában elért eredményeiért 1921-ben Freud-díjat kapott.
1917-ben a Kazár nagyfejedelem és a turulmonda az első olyan tanulmánya, amelyből már világosan kitűnik Róheimnek az az igyekezete, hogy a néprajzi tények értelmezésébe a pszichoanalízist mint a legújabb lélektani módszert is bevonja. Mégis érzékelhető, hogy érdeklődésének követésén kívül a néprajzkutatóknak vele szemben tanúsított viselkedése is közrejátszott abban, hogy a folkloristaként és etnológusként induló és magát haláláig annak is valló Róheim a húszas évektől kezdődően egyre határozottabban fordult a pszichoanalizis felé. 1925-ben A magyar néphit és népszokások elítélő kritikát kapott Solymossy Sándortól, a kollégától, viszont dicséretben részesült a pszichoanalitikus recenzenstől, Bálint Alice-től. Egyik oldalról támadás és mellőzés érte (nem választották meg a Néprajzi Társaságban választmányi tagnak, nem szerepelt a korszak nagy vállalkozása, a Magyarság Néprajza szerzői között stb.), a másik oldalról pedig elismerésben és támogatásban volt része. E támogatásnak köszönhette, hogy 1928 és 1931 között óceániai és amerikai kutatóútra nyílt lehetősége.
Ezekben az években ugyanis pszichológusok, antropológusok és etnológusok egyik legtöbbet vitatott témája az Ödipusz-komplexus egyetemességének kérdése volt. Az Új-Guineában tartózkodó Bronislaw Malinowski megkapta C. G. Seligman professzortól Freud műveit azzal a kéréssel, hogy kutatásai során szenteljen figyelmet annak is, vajon az Európától oly távol eső kultúrákban megtalálhatóak-e a lelki beállítódásnak ugyanazok a típusai, amelyeket Freud európai tapasztalatok alapján leírt. Malinowski 1924-ben közreadott tanulmányában – Die mutterrechtliche Familie und das Oedipus-Komplex – az Imago hasábjain tagadja az Ödipusz-komplexus meglétét azokban a társadalmakban, amelyekben az anyai ágon tartják számon a leszármazást. Freud és hívei úgy vélték, hogy Malinowski csupán a pszichoanalitikai kérdésekben való járatlansága miatt juthatott erre az eredményre. Etnológiai és pszichoanalitikus képzettsége révén Róheim alkalmas személynek tűnt Freud, Ferenczi Sándor és mások előtt arra, hogy a primitív társadalmakban tapasztalatokat gyűjtve nyilatkozzon az oly sokakat foglalkoztató tárgyról. Freud egyik tanítványa, Marie Bonaparte görög királyi hercegnő – aki maga pszichoanalitikus volt – vállalta a kutatóút költségeit. Róheim a terep kiválasztásában szabadon döntött. Ausztráliára nyilvánvalóan azért esett a választása, mert a korabeli etnológia számára az ausztráliai bennszülöttek jelentették a világon a legprimitívebb körülmények és a legegyszerűbb társadalmi viszonyok között élő kultúrát. Róheim ekkor már kitűnően ismerte a vonatkozó szakirodalmat, illetve az ezekben a kérdésekben a legfontosabb bizonyítékokat. Minthogy a Malinowskival folytatandó vita szempontjából az is lényeges volt, hogy Róheim a Trobriand-szigeti kultúrához hasonló viszonyokat is tanulmányozhasson, ezért esett a választása Új-Guineára.
A rövid – egyébként vasúton tett – szomáliai kitérőt pedig az indokolta, hogy az utazás előkészítésének idején Budapesten vendégszerepelt egy szomáli tánccsoport, amelynek tagjaival már itthon kipróbálhatta Róheim azt, hogy a pszichoanalitikus kérdezési technika mennyire alkalmas bennszülöttektől való adatgyűjtésre. 1928 utolsó napjaiban indult útjára Róheim feleségével Londonból. Először Észak-Afrika partjai felé hajózott, majd Adenből átment Francia-Szomáliföldre és a Budapesten szerzett ismerősökkel és másokkal folytatta a már megkezdett munkát. Adenben és Djibutiban alig egy hónapig maradt, 1929-ben február elején érkezett Ausztráliába, Adelaide-ba. Ugyanennek a hónapnak az utolsó napjaiban továbbment Hermansburgba, egy városkába, amelynek környékén értesülése szerint több bennszülött törzs is tartózkodott. Néhány hónap múlva átköltözött a kontinens legbelsejében levű Alice Springs településre, ahol újabb négy hónapot töltött. 1929 novemberében visszatért Adeleide-ba, illetve a közeli Brightonba. Rövid pihenő után 1930. január 25-én egy Sidneyből induló hajóval utazott az Új-Guinea közelében levő kicsi szigetre, Samaraiba, ahova a tervek szerint február 5-én kellett megérkeznie. Innen bérelt hajón folytatta útját a Normanby-szigeti Sipupuba. Kilenc hónap múlva, 1930 novemberében hagyta el ezt az állomáshelyét, hogy egy hónapi pihenő és csomagolás után Sidneyben az Amerikába induló hajóra szálljon. San Franciscóban kevés időt töltött, majd újabb két hónapos terepmunkára ment az Arizona, Mexico és California határán levő yuma indián rezervátumba. 1931. március 6-án innen Chicagóba utazott, majd útját New York felé folytatta. A három nagyvárosban már előadásokat is tartott útján szerzett tapasztalatairól pszichoanalitikus szakemberek előtt. 1931. április 4-én indult el Amerikából a Deutschland nevű luxushajón Európa felé. Hamburg, Berlin, majd Párizs hazafelé tartó útjának állomásai: mindenütt előadás-meghívásoknak tett eleget. Április végén érkezett meg Budapestre. Haladéktalanul hozzálátott a több mint két évig tartó gyűjtőút alatt felhalmozott anyag rendezéséhez.
A hazatérés utáni időszak eseményeiről csupán néhány újsághírből, levélből, baráti visszaemlékezésből tájékozódhatunk. A Révai Nagy Lexikon pótkötete például a harmincas években néprajzi szakíróként tartotta számon Róheimet, de tudjuk, hogy ekkor analitikusként is dolgozott. Egy-egy előadást tartott a Néprajzi Társaságban, a Vajda János Társaságban és a Pszichoanalitikusok Egyesületében, ahol 1938-ban az Oktatási Bizottságnak is tagja lett. Egy Marót Károlyhoz intézett (keltezetlen, valószínűleg 1932–33 táján írt) levelében említette, hogy lakásán három hallgató részvételével etnológiai előadásokat tart.
Az Anschluß után barátai tanácsára és azok támogatásával 1938 őszén Amerikába emigrált. Itt először a Massachusetts állambeli Worcester State Hospitalban dolgozott: a kórház orvosai számára tartott továbbképző előadásokat, és skizofrén betegeket kezelt.
A kivándorlás előtt bízott abban, hogy az Egyesült Államokban egyetemi karrier kezdődik a számára. A terv nem valósult meg – immár harmadszor életében. Csupán a Budapestről ismert orvos – pszichoanalitikus, Radó Sándor hívta meg New Yorkba egy előadássorozatra. A kórház, ahol dolgozott, adminisztrációs hibát vétett, ezért állását elveszítette ott.
Analitikus munkájából igyekezett megélni. 1940 őszén átköltözött New Yorkba, ahol felvette a kapcsolatot néhány régebbi ismerősével és barátjával. Róheim nehezen illeszkedett be az amerikai életformába. Állandóan honvágy gyötörte. Szakmai kapcsolatai is rosszabbul alakultak, mint azt gondolta. A negyvenes évek elején ugyanis E. Bergler, K. Horney és mások már elkezdték a freudi tanok kereteinek tágítását, illetve azok felülvizsgálatát. Az Európából átkerült és az első freudista nemzedékhez tartozó kutatók Theodor Reik köré csoportosultak, aki – mint Róheim 1940. április 8-án kelt Kovács Vilmához intézett levelében írta – „kitűzte a hadi lobogót, és Society for Psychoanalytic Psychology néven laikus egyesületet csinált. Ezeknél persze fogok szerepelni Sachssal együtt. Az egyesület egyrészt a laikus analízist jelenti, másrészt az angewandt Imago irányt és legfőképpen az igazi analízist, ahogy itt mondják: orthodox freudian”.
A fenti tanokhoz való ragaszkodása nemcsak az amerikai analitikusoktól, hanem az antropológusok többségétől is távol tartotta Róheimet. 1947-ben barátja, Fejős Pál, a Viking Fund-alapítvány igazgatója hozzásegíti ahhoz, hogy még egyszer terepre mehessen, ezúttal Új -Mexicóba, a navajo indiánokhoz. Ez a kutatása is pszichoanalitikus jellegű, eredményei csak közvetve jelentkeztek Róheim későbbi munkáiban.
Ugyancsak 1947-ben Psychoanalysis and Social Sciences címen egy kiadványsorozat szerkesztésébe kezdett. Ez a vállalkozása sikeresebb, mint a Néplélektani Dolgozatok voltak, mert a sorozat 1960 óta megváltozott címmel – Psychoanalytical Study of the Society – Werner Muensterberger szerkesztésében máig megjelenik.
A második világháború után Róheim igyekezett folytatni, illetve újra felvenni a kapcsolatot Magyarországon maradt barátaival, kollégáival. Vargha László, a Néprajzi Múzeum akkori igazgatója segélykérő levelére közbenjárt abban az ügyben, hogy a Viking Fund a háborús károk helyreállítására pénzt adjon a Múzeumnak. A kapott 1500 dollárból, ami 1947-ben 17 295 forintnak felelt meg, 6 raktári helyiséget állítottak helyre és építettek be polcokkal. (Néprajzi Múzeum Irattára, 65–1947 sz.) Régi könyvkereskedőjével, Ranschburg Pállal is összeköttetésben állt, tőle kapta meg az új magyar néprajzi kiadványokat. A Néprajzi Társaságnak levelező tagja amellett, hogy tagja az American Anthropological Associationnak, az American Folklore Societynek és a New York-i Psychoanalytic Societynek is.
1953-ban meghalt felesége, Ceszik Ilona, aki 1918 óta mindenhová elkísérte az élet gyakorlati kérdéseihez kevéssé értő tudóst. Vezette háztartásukat, megtanult fényképezni, filmezni, egészségügyi alapismereteket szerzett s még a pszichoanalízis alapjait is elsajátította, hogy a gyűjtőutakon megfelelő módon segítségére lehessen férjének. Gyermekektől, asszonyoktól ő is gyűjtött adatokat, a feldolgozás idején pedig ő gépelte a kéziratokat.
Róheim röviddel felesége halála után, 1953. június 7-én váratlanul, egy jelentéktelen sebészi beavatkozás után meghalt New York-ban.
Utódja nem lévén, szellemi és egyéb hagyatékának gondozásával 1953. május 8-án kelt végrendeletében egyrészt Lóránd Sándort, másrészt Werner Muensterbergert bízta meg. Róheim halála után Muensterberger többször is összegyűjtötte, sajtó alá rendezte és közölte korábbi, folyóiratokban szétszórtan megjelent tanulmányait, illetve gondozta kéziratainak posztumusz kiadását. Az ausztráliai terepmunka során készült több ezer oldalnyi jegyzet, maguk a gyűjtőfüzetek ma is a birtokában vannak. A kéziratok kisebb része a Viking Fund, mai nevén A. L. Wenner-Gren Foundation for Anthropological Research birtokában van New Yorkban. Ismeretlen Róheim könyveinek, levelezésének, a terepen készült filmjeinek, fényképeinek pontos sorsa. Az ausztráliai, illetve óceániai úton szerzett tárgyak jelentős része – mintegy 800 tárgy, 33 viaszhenger – Róheim ajándékaként 1932–33 folyamán a budapesti Néprajzi Múzeum birtokába került és ma is itt található.
