EGYÉB TEVÉKENYSÉGE AZ EMIGRÁCIÓBAN HAZATÉRÉSÉIG

Teljes szövegű keresés

EGYÉB TEVÉKENYSÉGE AZ EMIGRÁCIÓBAN HAZATÉRÉSÉIG
Rónay emigrációs tevékenységében kiemelkedő helyet foglal el a Blick kiadásában vállalt közreműködése. Gr. Széchenyi István – Lonovics János érsek ajánlására – 1858 őszén kérte fel a nyomtatás megszervezésére. Rónay december 12-én egyezett meg Georg Barclay kiadóval 2000 példány elkészítéséről. A munka 1859. február 15-én fejeződött be. Hagyatékában megtalálhatók Barclayvel, gr. Széchenyi Bélával folytatott levelezései és a kiadással kapcsolatos számlák is.
Egressy Gábor felkérésére több cikket írt a Magyar Színházi Lapba, melyek alapján könyvet is megjelentetett korának nagy angol színészeiről Jellemrajzok az angol színvilágból (Kean Edmund, Macready Vilmos, Kean Károly) címmel. A Shakespeare-ről írt nagyobb tanulmány naplója VIII. kötete függelékében jelent meg. Tekintve, hogy az nagyon kevéssé ismert – a naplót mindössze 10 példányban nyomatta ki – eddig nem nagyon figyeltek fel rá. E tanulmánya meglehetősen pontos adatokkal rendelkezik; dráma- és szerepértelmezései pedig nagyon jó esztétikai értékelésről tanúskodnak.
Az emigráció tevékenységére egyik legnagyobb csapás volt Teleki László drezdai elfogatása.
A széthúzást, az emigráció tagjainak lejáratását, az osztrák politikai propaganda céljait szolgálta az az osztrák lapok által tendenciózusan beállított, meghamisított esemény: „…az osztrák császár gróf Teleki Lászlót fogadta, s tudtára adta, hogy neki tökéletesen megkegyelmez, azon föltétel alatt, hogy ezentúl magát mint hű alattvaló fogja viselni. A gróf ezt megígérte és szabadon hagyta el a palotát.” Maga Teleki László, Jósika Miklóshoz írt levelében tiltakozott a közlés ilyen beállítása ellen. Az emigráció ban egyesek ezt az eseményt politikai öngyilkosságnak vélték, s amikor Teleki László öngyilkosságot követett el, e tettével igazolni vélték korábbi felfogásukat.
Rónay Vukovics Sebőhöz intézett levelében így foglalta össze ezzel kapcsolatos véleményét: „Meg vagyok győződve, hogy T. L. nem tudott önmagának megbocsátani, nem azért, hogy Bécsben a kegyelmet elfogadta, hanem, hogy oly könnyen Drezdába ment. – Nem mondom, hogy a menekültek első véleményét könynyen hordozá; de volt a menekültek megett még más, s ez azon magas egyének véleménye, kikkel hazánk érdekében összeköttetésben volt. Lehet, hogy ezek nem ítéltek oly szigorúan, de T. L. jól tudta, hogy e körökben lehetetlen volt nem vesztenie, nem becsületben, hanem bölcsességben, vagy legalább óvatosságban – azon könnyelmüségért, amellyel a drezdai kelepcébe ment. Ez oka annak, hogy elégedetlen volt önmagával, s az élettel akkor is … midőn a haza felkarolá, akkor is midőn lehetetlen volt nem tudnia, hogy a menekültek véleménye változott, hogy személyében most is, mint mindig a hazafit látják; de ott állt a menekültek megett a külföld, melynek véleményét tán túlbecsülte, ott volt szívében az önvád, s én ismérem annyira, mi szerint meg vagyok győződve, hogy akkor is midőn a menekültek ellen panaszkodott, e gondolat gyötörte leginkább, s hogy ez maga elég volt arra, hogy legvégsőre vigye, bár tán nem említette soha senkinek…
Bár az „emigráció” – mint arra már fentebb utaltunk – sohasem ítélte meg ilyen egységesen a történteket, rá kell mutatnunk, hogy Kossuth már 1861. február elején Jósika Miklós útján olyan megnyugatató üzenetet jutatott el Telekihez (amit az nyugtázott is), hogy elfogadják a magatartását illető magyarázatait. Rónay ezért levelében éppen azt hangsúlyozta, hogy a „menekültek véleménye változott”, azaz már azok sem ítélik el, akik korábban bírálták, s ismét „hazafinak” tartják.
Több cikkben foglalkozott – Teleki László halálát követően – a félalkotmányosság felszámolásával, az önkényuralmi rendszer részleges visszaállításával. Cikkeiben arra mutat rá, hogy kölcsönös engedmények nélkül nem lehet tárgyalni, s a különböző, abban az időben napvilágot látott intézkedéssel csak a helyzet kiéleződését érik el az osztrák kormánykörök.
A Magyarországban – 1861 nyarán – megjelent cikkében például ezeket írta: „London július 23 … A hegyek vajudtak, s … megszülemlett a nevetséges egérke! … Schwarzenberg szelleme kikelt sírjából, s Bach-féle kezekkel megíratá a végzetteljes rescriptumot … A régi constitutio visszaállíttatik azon határok közé, melyeket Magyarország nem magyar ajkú népei kitűzendnek … július 25. A császári leirat … széltében kereng. Miként ítél a leiratról magyar ember, az nem is kérdés. Nem hiszem, hogy találtatnék egyetlen egy, honát ismerő és ősi szabadságát szerető magyar, ki ily alapon, nem mondom Magyarország boldogságát, hanem még csak a közeledést is lehetőnek gondolná … egy angol parlamenti tag véleménye: » … nem tudom mit bámuljak inkább, a politikátlanságot, vagy a rossz akaratot? Én csak újabb időben fordíték figyelmet Magyarország történetére, de a pragmatica sanctiot s az ős magyar constitutiot említeni, s mégis azt követelni, hogy a magyar a birodalmi tanácsba olvadjon, oly tény, mely szükségkép feltételezi, hogy vagy Bécsben, vagy Pesten nem tudják, mi a pragmatica sanctio s az ősi constitutio! Vagy tán meg akarják újra kezdeni a törvény- és népjogirtást, mely 12 évi roppant erőlködés után, épen azt idézte elé, a mi ellen küzdött … Az idegen ajkú népeknek azt ígérik, amit a magyarnak, a birodalmi lét koczkáztatásával megtagadnak! Békét akarnak és háborút izennek! Megragadják ismét a kétélű fegyvert, ha vesznünk kell vesszenek ők is! … sokan … nem várták, hogy az ügyet egy tollvonással oda vigyék hol Shakespeare-nak szavait írák a lobogóra: To be, or not to be!«”
Indokolt felhívnunk a figyelmet arra, hogy Rónay, ha nem is ellenségesen, mindenesetre közömbösen viselkedett a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban. A gr. Széchenyi Béla által felvetett kérdésre – mely szerint a birodalom összes országainak kellene alkotmányt adni – azt válaszolta: „…mi közünk mással, nincs elég bajunk?” Erre egyébként – ha más formában – többször visszatér naplójában is.
A politikai helyzetet értékelő és az osztrák akciókat elítélő cikkekkel párhuzamosan megemlékező írásokat közölt Karádyról, Kemény Farkasról, Beöthy Ödönről, Lukács Sándorról, Kmetyről, Tüköriről, Batthyány Kázmérról.
1861 tavaszán Győr megye Kossuth, Klapka, Kmety és Ihász mellett Xantus János és Beke Miksa társaságában Rónay Jácintot is megyebizottmányi taggá választotta távollétében. Ez az esemény politikai magatartásában visszafogottságot eredményezett. Fordulatot jelentett viszont az a Győri Közlönyben 1862. február 13-án megjelent felhívás, mely felszólította az Akadémiát, hogy hozassa haza Rónayt „…anélkül, hogy kegyelemért kellene esdekelnie”. A szerkesztő még külön Rómer Flórist is felkérte, hogy járjon közbe a kedvező elintézés érdekében. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy e felhívással párhuzamosan Rónay beszüntette politikai tárgyú cikkek írását, s ezentúl csak természettudományos értekezéseket közölt hazai lapokban. Álláspontjának megváltozását a hazulról kapott hírek is erősítették. 1863-ban írta naplójába a következőket: „A vér nélküli, vagy az idegen segélyen kivívott diadalt örömmel üdvözölnék; de erőszakhoz nyúlni nem fognak … A múlt szomorú emléke még igen közel áll… A jelszó Magyarországon: tudunk és fogunk várni!”
Jó alkalom kínálkozott „engedélykérés nélküli” hazatéréséhez az 1864 decemberében megüresedett akadémiai titkári posztra való esetleges megválasztása. Schwarcz Gyula, aki leginkább támogatta e posztra való jelölésében, 1864. december 20-i keltezésű levelében írta: „Az academiai titkárságra nézve nagyon szeretnék Kegyedtől hiteles nyilatkozatot hallani. Kegyed nevét a hazában annyira tisztelik, hogy nyiltan egy vaskalapos sem merne ellene föllépni: de jelenleg Csengery-Szabó pártja azzal izgat, hogy »hisz úgy sem jön haza, úgy sem vállalja, minek vesztegetnők hát az időt megválasztásával?« Mihelyt azonban Ön engem arra felhatalmaz, hogy barátaim körében legalább az Ön hajlandóságát tolmácsoljam, az Ön akaratának útja meglehetősen egyengetve leend. Mert a legújabban beválasztott tagok nagy része, de sokan az ismerős rendes tagok közül is egész mostanáig nem tudják elhatározni, hogy kire szavazzanak? Arany nem alkalmas, Csengeryt-Szabót monopolizáló hajlamaik miatt nem akarják. Néhányan a magunk elkeseredésében Prof. Télfy pesti egyetemi görög nyelvtanárra vetettük szemeinket: de mihelyt Kegyed határozottabban nyilatkozik, azonnal helyet csinálunk Kegyed számára, Télfy a jegyzőséggel is örömest be fogja érni.
A kettős titkárság fölállítása úgy is azon utógondolattal lőn szőnyegre hozva a Pesti-Naplászok részéről, hogy mind Csengery, mind Szabó Józsi titkárokká lehessenek. Annak meg, hogy l. tag ne lehessen titkár, en masse ellene fogunk mondani: legalább az ifjabb nemzedékből.” E levelet azért is idéztük hosszabban, mert nemcsak Rónayra nézve tartalmaz fontos híreket, de érdekes az 1865-ös akadémiai titkárválasztás háttere szempontjából is.
Rónay „hiteles nyilatkozata” elment, de vagy túl későn, vagy hiába érkezett meg, tény az, hogy neve nem került fel a jelöltek közé. Az 1865. január 26-i titkárválasztó nagygyűlésen nagy többséggel az „alkalmatlan” Aranyt választották titkárnak.
1865 őszén meghalt Rimely Mihály pannonhalmi főapát, aki legjobban ellenezte hazatérését. A főapátválasztási káptalan után a három jelölt – Rónay jóbarátai – Kruesz Chrysostom, Hollósy Jusztinián és Mainrád megegyeztek abban, hogy aki végül is elnyeri a főapáti széket, kötelességének fogja tartani Rónay hazatérésének elintézését.
Az első helyen jelölt Kruesz Chrysostomot, november 3-án nevezték ki főapáttá. Az ő megbizásából Hollósy Jusztinián három kérdést tett fel Rónaynak hazatérése tárgyában: 1. a kiegyezés létrejötte nélkül is hajlandó-e hazatérni; 2, akarja-e, hogy a visszatérési engedélyt külön megszerezzék számára, vagy 3. meg akarja-e várni az általános amnesztiát. Kruesz Chrysostom – december 16-i levelében – azt írta, hogy közelinek tartja a kiegyezés megkötését, majd rátért arra, hogy Bécsben beszélt Rónay hazatérési szándékáról Majláth György kancellárral, aki azt ajánlotta, hogy folyamodjon engedélyért.
Rónay válaszlevelét nem ismerjük, de egy másik leveléből, melyet „komájához”, Tóth Józsefhez írt, a következőket tudhatjuk meg: „Megírtam őszintén, hogy a folyamodás elveim ellen van; de egyszersmind kinyilatkoztam, hogy azon esetre, ha folyamodás nélkül visszatérhetek, rendelkezésére állok a hazának.”
A főapát végül is kompromisszumos megoldást talált, mely szerint, csak egy nyilatkozatot kért Rónaytól hogy haza akar térni. Ezt a nyilatkozatot – Vukovics Sebő biztatására – meg is írta, s ennek eredményeként a főapát 1866. május 22-i levelében arról értesítette, hogy „a magyar kir. udv. kanczellár f. hó 21. kelt levelével tudósít, hogy Ő Felsége kérelmemet meghallgatván, Önnek feltétlenül megengedi, hogy hazájába térhessen! … A Kanczellár őexellja azt is tudomásomra adta, hogy a külügyek minisztériuma által az amnestiáról Önt is tudósította”.
A nyilatkozat többé-kevésbé felért a „folyamodással”, s az emigráció tagjai így is értékelték. Ludwigh János írta Kossuthnak: „A lapokból némi csodálkozással látom, hogy Rónay hazamehetési engedélyt nyert. Nem régen Brüsszelben járt és megütközését Horváth folyamodásán kijelentette, és íme maga is folyamodott, mert az osztrák folyamodás nélkül nem ád senkinek amnesztiát.”
Rónay elég vegyes érzelmekkel nézett a hazatérés elé, a porosz-osztrák háború miatt kialakult helyzetet nem találta kedvező időpontnak ebből a szempontból sem. Vukovics Sebőnek augusztus 9-i keltezésű levelében írta: „…nemzetünkre nézve az újabb események még nem mutatnak semmi eredményt, melyet örömmel lehetne üdvözölni; sőt minden arra mutat, hogy újra megkezdendik a nemzetolvasztás experimentumát, hogy a valóságot ismét feláldozandják az elméletnek! Én nehéz szívvel nézek a jövőbe, s megvalllom, szerencsétlennek érzem magam, hogy éppen most kellend visszatérnem…”
Augusztusban még részt vett a British Association Nottinghamben tartott ülésén, majd szeptember 3-án átvette útlevelét Apponyi nagykövettől az osztrák követségen. Szeptember 16-án utazott el Londonból, 21-én ért Grazba, ahol 3 napra a karmeliták kolostorába vonult, s 26-án érkezett meg Pannonhalmára.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages