A LEGTERMÉKENYEBB ÉVTIZEDEK (1878–1905)

Teljes szövegű keresés

A LEGTERMÉKENYEBB ÉVTIZEDEK (1878–1905)
Simonyi munkásságának legjelentékenyebb szakasza bizonyosan az a bő negyedszázad volt, amely egyetemi tanszékre kerülését (1878) követte. Ha az ember meg akarja magának magyarázni, miképp érvényesülhetett valaki ilyen tüneményes gyorsasággal, hogyan alkothatott egyetlen tudós annyi fontos irányban olyan maradandó értékű műveket, újra meg újra számba veheti egyrészt személyi adottságait: nagyarányú felkészülését, rendkívüli tehetségét és fáradhatatlan szorgalmát. Részletezheti a történelmi pillanat kedvező voltát: milyen égető hiány volt ilyen „vezetőképes” magyar nyelvészben a föllépésekor; mennyire támogatta őt az erős polgári szabadelvű befolyás az Akadémián, de kivált a tanügyi közigazgatásban, részben még az antiszemitizmusnak a tiszaeszlári pörrel kapcsolatos elfajulása (1882–83) és a különféle egyházpolitikai viták után is; mekkora kezdősebességet biztosított publikációihoz, hogy már bensőséges kapcsolata volt a Magyar Nyelvőrhöz és a Nyelvtudományi Közleményekhez stb.; mily jó politikai-taktikai érzékkel tartotta a kapcsolatot a konzervatív tekintélyek ellen Szarvas Nyelvőrét is támogató radikálisabb polgári táborral, kivált pedig a haladó pedagógusszervezetekkel; mit jelentett neki is, hogy hamarosan igen kiváló, nála alig ifjabb tudósok mint tanítványai is segítették munkáinak elkészítésében, népszerűsítették és védték eredményeit, s legföljebb barátként vitatkoztak vele. De még így is szinte hihetetlen nagyok Simonyi eredményei. Hiszen tudós munkásságának súlypontja ugyan a magyar történeti nyelvtanra esett (főleg a mondattan érdekelte, de nem hanyagolta el az alaktant sem): majdnem ugyanilyen gondosan foglalkozott a szókészlet történetével, azaz a szófejtéssel, a szorosan vett szótörténettel és a jelentésváltozásokkal. S mivel a történeti kutatásban őt már az újabb fejlődés is igen érdekelte, a saját korára vonatkozó leíró nyelvvizsgálat számára is akarva-akaratlan sokat adott.
Minthogy pedig a dolgokat résztanulmányaiban is igyekezett módszeresen a helyükre tenni, általános nyelvészeti felfogása minden nagyobb művéből kirajzolódik (persze nem egészen változatlanul, hanem némileg a korral s tapasztalataival együtt módosulva). Foglalkozott hangtani kérdésekkel, s érdekelte a nyelvjáráskutatás is, bár e munkálatokban egyik korai tanítványa, Balassa József – a Nyelvőr szerkesztői székében majdan utóda – hamarosan mélyebbre hatolt. Nem hanyagolta el a tudománytörténetet sem, noha érdeklődése itt érezhetően kisebb volt, mint ma várnánk, s kivált a régi korokat csak vázlatosabban tárgyalta. Mégis színes, sokoldalú képet festett 1896-ban Révai Miklós és a korabeli nyelvtudomány címen Beöthy képes irodalomtörténeti kézikönyvében. Ennek s Rubinyi ösztönzésének köszönhető, hogy utóbb, 1908-ban kiadta Révai úttörő történeti nyelvtanának, az Elaboratior grammatica Hungaricának kéziratban maradt III. kötetét. És persze többször foglalkozott a nyelvújítás történetével is. Még szerteágazóbb a ma „alkalmazott nyelvtudomány” néven emlegetett irányokban végzett, félig már gyakorlati tevékenysége, főként ha a helyesírási és nyelvhelyességi összefoglaló munkák és vitacikkek mellett ide számítjuk iskolai nyelvtanait és szótárait, továbbá egyetemi tankönyvként is használt tudományos összefoglaló kézikönyvét; A magyar nyelv címűt. Ennek 1889-i, első kiadása kétkötetes, az 1905-i, második egy kötetben adja az anyagot; módosított, német változata, a Die ungarische Sprache 1907-ben jelent meg, s a magyarul nem tudók számára egész 1971-ig – a The Hungarian Language kiadásáig – igazában ez közvetített megbízható tájékoztatást anyanyelvünk rendszeréről és fejlődéséről. (Max Müller népszerű felolvasásainak folytatólagos magyarra fordítását már említettük.) Vegyük hozzá most mindehhez számtalan egyéb publikációját: könyvismertetéseit, kérdésekre adott szakmai válaszait, helyesbítéseit, szerkesztői jegyzeteit, hivatalos szakvéleményeit stb., továbbá hatalmas levelezést, kiadatlan maradt referátumait, rendeletek, törvények stb. szövegén végzett javításait, s végül, de nem utolsósorban páratlan egyetemi tanári nevelő munkáját és fáradhatatlan folyóirat-szerkesztői irányítását, amely a tudomány fejlesztésében a nyomtatott alkotásoknál nem kevésbé volt hatékony!
Nyilvánvaló, hogy az alábbiakban e csakugyan „korszakalkotó” életműnek pusztán a mának is tanulságos részeit mutathatjuk be egyenként, s még ezeket sem tárgyalhatjuk minden szempontból.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages