A TUDOMÁNYOS MAGYAR TALAJKUTATÁS
A TUDOMÁNYOS MAGYAR TALAJKUTATÁS
A magyar földtan történetében szoros összefüggés van Szabó Józsefnek a talajvizsgálat terén elért alapvető eredményei és ásványkőzettani kutatásai között. Alföldi származása szinte kötelezően sarkallta mindenütt a kőzetaljzat fölött változó vastagságú feltalaj anyagának minőségi, szerkezeti, összetételi és származási vizsgálatára, főként a legfiatalabb földtani kőzetképződés tekintetében. Első talajkutató dolgozatai működése első szakaszának végén jelentek meg, jeléül annak, hogy ezzel a szaktárggyal is kezdettől fogva határozott módszerességgel foglalkozott. Alföldi kirándulásain gyűjtött anyagának részletes feldolgozása, az előzetes jelentések után, a Magyar Gazdasági Egyesület határozata nyomán és kiadásában jelent meg. Ez a tanulmány Ballenegger Róbert szakmai méltatása szerinti „az első volt hazánkban, mely az ország egy nagyobb területének talajviszonyait a természettudós szemléletében tárja elénk”. A magyar talajkutatás történetének jelentős okmánya ma is korszerű, kitűnő összefoglalása a természettudományi alapon nyugvó talajkutatás célkitűzéseinek és módszereinek. „A Magyar Gazdasági Egyesület 1858. május 5-én tartott igazgató választmányi ülésén, az ismeretterjesztés és jószágrendezési szakosztály javaslata folytán elhatározta, hogy Magyarország gazdasági leírásához többi közt a földtani viszonyok tanulmányozása is nyeressék meg, hogy ezt az Egyesület minden megyére nézve az egyik vagy másik geológ kiküldetése által a helyszínre eszközölje, akinek egyszersmind feladata lenne az előforduló egyes földfajokat leendő physikai és vegytani tanulmányozások végett összegyűjteni.” A határozat alapelvei, célja és végrehajtási kiviteli módja tökéletesen Szabó J. ilyen irányban kialakult működését írták elő, ezért említett munkája bevezetőjében így ír: „ …részesült a kitüntető megbízásban 1858. év nyarán Békés-Csanád megyébe földtani vizsgálat végett kiküldve lenni, s összes tanulmányának eredményét van szerencséje az Egyesület megbízásából kidolgozva, a magyar gazdaközönség használatára közrebocsátani.” Ebben a munkában is föl kell figyelnünk a nagy fölkészültségre, a vállalt munkaföladat gyors elkészítésére. „Tudva volt előtte, hogy a talaj, s általában a földnemek természettudományi ismertetése, egy okszerű s kellően mívelt gazdának elsőrendű szükségeihez tartozik. Egy ilyen megismertetés által jő tisztába az iránt, hogy milyen természetű földet mível, mik hiányai bizonyos tekintetben, mivel javíthatná s honnan vehetné a javítószert. Egy ilyen megismertetés által lehet megtudni a termőképesség maximumát, a talaj gazdagságát bizonyos finom alkatrészekben, s azon időszakot, melyben ezek a földnek ilyen vagy amolyan használata által kimerülnének. A Magyar Gazdasági Egyesület ezen intézkedései által nem egy futólagos becsű eredményt hoz létre, hanem olyat, melynek érvénye évtizedek hosszú sorára kihat. A természettudományokban csak a nézetek változnak, de nem az észleletek. Az uralkodó elméletek múlnak, újak támadnak; de a jó észlelt tények és viszonyok tartós beccsel bírnak. A vizsgálatok eredményét az Egyesület 1858-iki működésének egyik maradandó emlékoszlopául fogja átvenni az utókor.”
A megkülönböztetett hat talajnemet mindmáig érvényes és használható jellemzéssel, altalajukkal együtt, mezőgazdasági értékelésével ismertette. Figyelmet érdemel, hogy itt már megtaláljuk a fiatal mozgásokra vonatkozó, későbbi nagy jelentőségű munkájában foglalt megfigyeléseinek csíráit: „A homokos és porhanyós agyagtalaj” „ …a jó fekete föld területét az árvíz soha sem bántja, az ártér fölött fekszik, még pedig 10–12, sőt helyenként 23 lábbal magasabban a Körös többi völgyeihez képest.” Részletesen foglalkozik a szikes talajjal, amelynek megismerése már a szabadságharc idejében, salétrom-felügyelői hivatali működése során módjában állt. „A szék vagy szikes talaj, Békés-Csanádban a java föld után a leguralkodóbb; általában csak a vízjárta s legalacsonyabb fekvésű helyeken jő elő, s a megye közepét képező jó földsíkot körülövedzi …Színe felül fehér, de pár vonalnyira le, olykor már fekete, máskor csak barna, szürke, van világos színű is. A szikek vagy táblákban vagy kisebb-nagyobb szigetekben találtatnak, melyek leggyakrabban hosszúkásak. A szigetek olykor valóságos foltok a használható föld területén, míg máskor egész réteget képeznek, melynek egyes részei csupaszok, s mint szikek tűnnek elő, a többit pedig újabb korban képződött televény borítja; ezt különösen tapasztalni úgy a mostani, mint a régi folyók medrének hosszában, itt a folyam közelében, a part hosszában jó a föld, míg távolabb a legszikesebb helyek találtatnak.” „A sziknek több nemét különböztetik meg de ez mind e kettőre vezethető vissza: használható és nem használható, vagy miként általánosan neveztetik, vakszikre.”
További részletezés nélkül említhetjük, hogy ez a munka a talajnemek fizikai és vegyelemzési sajátságainak, mechanikai és ezeken alapuló gyakorlati hasznosításának, valamint korszerű javításának ismertetésével is foglalkozik. A szikes talajról megállapítja, hogy „hiányzik benne a mész”. Ez okvetlenül mésztrágyázást tesz szükségessé. „Az ásvány trágyánál az alak, amelyben nyújtatik nem közönyös; a poralak más hatású, mint a dara, ez ismét más mint a kavics alak.” „…mindenesetre ajánlatos volna a meszet dara alakban nyújtani…” „A mésznek azon faját gondolnám ezen kísérletre ajánlhatónak, amely Pest mellett Kőbányán vagy a budai oldalon Promontoron, Tétényen stb. a törésnél elhintetik és jelenleg mint zsurló por használtatik a fővárosban.” (Ez tudvalevőleg szarmata ikrás mészkő.) „Lehet azonban bármely más meszet is használni.”
Külön fejezetben foglalkozik a vízföldtani viszonyokkal, s utal a talajvíz nagy sótartalmára és változatos összetételére.
Inkey B., Szabó J. egyik lelkes követője, az Állami Földtani Intézetben létesített agrogeológiai osztály megindítója és vezetője írta erről az alapvető munkáról: „…oly pedológiai munka, mely ha nem is részletes és kimerítő, de a maga sokoldalúságában mégis tökéletesnek és befejezettnek mondható, mégpedig abban az időben, amidőn erre nézve a külföld még vajmi kevés példát nyújtott.” Azóta a talajtan külön tudományággá fejlődött, amelyben ezek a talaj kutatási eljárások, új módszerekkel és eszközökkel gazdagodva nálunk és nemzetközi vonalon is nagy elismeréssel haladnak Szabó József nyomában, aki minden további munkájában rendszeresen vizsgálta a talajviszonyokat is. A Tokaj-Hegyalja talajainak leírása és osztályozása c. 1866-ban, valamint Heves és Szolnok megyék geológiai leírása c. 1868-ban megjelent tanulmányaiban a vizsgált terület földtani alkatának leírása a célja, de rendszerbe foglalt értékes talajtani adatokat is közöl. Ilyen beállításban kísérte figyelemmel a lösz-keletkezési kérdés fejlődését, osztályozta a hazai lösz-fajtákat, megállapította azok szárazulati nedves és száraz közegben, talajszintekkel tagolható voltát, őstérszínalakulati települési helyét és alakját. A löszanyag ásványos alkatelemeiből következtetett a távolról szállított mállási termékek területének földtani fölépítésére, üledékes vagy vulkanitos jellegére. Igen jelentős a hazai „trachitos” kőzetcsoport területén azok jellegzetes mállási termékének, az általa „nyirok” névvel jelölt talajnemnek fölismerése és ezzel összefüggően, a löszalji mészkonkréciós-szint, valamint az altalajhatárt jelző „vörös agyag” azóta sokat vitatott kérdésének előremutató fölismerése is.
A löszkérdést a Verőce környéki nagy löszfeltárások megfigyelésével kapcsolatban, az erre vonatkozó külföldi szakmunkák nagy kritikai megítélésével, az 1876. évi jegyzőkönyvében tárgyalja, és mindvégig túlnyomólag vízi eredetűnek véli. „A lösz lerakódott csendes medencékben, melyekbe a zavaros víz áradáskor jött vagy a terjedelmes, de sekély folyók szélein, míg a közép felé homok s a legnagyobb mélyedményben kavics rakódott le.” „A völgylösz és a hegylösz két egészen különböző tárgy, s ez homokban s különösen azon a nagy területen, melyet vulkáni képletek foglalnak el, igen szembeszökő. A völgylösz folyami képződmény és importált kőzet, a hegylösznek nem is kellett volna azonos nevet adni, nálunk a trachitokban ez a nyirok, ez azon a helyen, avagy azon helyhez, melyen találjuk, közel képződött.” Boué Einige Bemerkungen über das Alluvialgebiete című 1875-ben kiadott, általa „jónak” tartott tanulmányából idézi magyarul: „A lösz eltérően a jégárak által szállított durva és finomabb agyagos törmeléktől (till) nem korlátozódik a mérsékelt égöv északi részére, hanem Közép-Európa egész déli részében előfordul, s Amerikában, Afrikában és Ázsiában is megtalálható. Egyaránt képezi hajdani édesvizű tavak fenekét és egyes nagy folyók partjait.” Ehhez a löszképződési éghajlat értelmezéshez hozzáfűzi: „A lösz és nyirok megkülönböztetést nem említi! A magassági viszony kimagyarázása a folytonos emelkedés által sincs megemlítve.” Ezek az őséghajlati, őstérszíni földtani jellegek ugyanis Szabó József helyben keletkezett löszanyag talajmagyarázatához tartoznak.
