TÁRSULATI ÉS TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGE
TÁRSULATI ÉS TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGE
Meghaladná ismertetésünk szűkre szabott kereteit, ha Szabó Józsefnek a bevezető néhány mondatban tömörített tudományos ismeretterjesztő és népszerűsítő társulatainkban végzett működését fölsorolni akarnánk. Általánosságban jeleztük, hogy a múlt század első felében létesült társadalmi egyesületek alapításában részt vett, és azok működését fiatal korától kezdve sokféle minőségben, mindvégig önzetlenül, áldozatkészséggel segítette, irányította vagy vezette. Első nyilvános szereplése a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén 1846-ban, az akkor még egyetlen természettudományi társadalmi közösségben történt. Ott volt az 1847-ben tartott soproni ülésen is, ahol Zigser András jelentős indítványt a Magyarhoni Földtani Társulat alakítására elhatározták. 1847 ben mint a nagybányai bányakerületben, Felsőbányán az Érckémlő Hivatal „magyar fogalmazásra” beosztott díjas gyakornoka, már az 1841-ben alakult Természettudományi Társulat tagja. „Mint sokhoz értő, mindig olvasó, gyakori hazai és külföldi utazásain bő tapasztalatokat gyűjtő, mozgékony szellemű és közlékeny természetű tudós, először a Természettudományi Társulatban kezd nyilvános szerepet vinni.” – írja róla Koch A. 1851-ben választmányi tagja, 1855–1861-ig első titkára; majd 1872-ben alelnöke a Társulatnak. Teljes egészében az alapító Bugát Pál széles körű ismeretterjesztési, magas szintű tudományos népszerűsítési . irányelvnek megvalósításával szaktudományán kívül, természettudományos előadásokkal, ismertet sekkel törekedett a Társulat szellemi életét élénkíteni, és a tagok érdeklődési kívánalmait kielégíteni. Ő szerkesztette a Társulat Évkönyveinek III., IV. kötetét, valamint az 1860-ban indított Természettudományi Közlöny I., II. kötetét. Társulati tevékenysége az alapító Bugát Pál és az újjászervező, továbbfejlesztő Szily Kálmán érdemeinél alig volt kisebb, mégis a Társulat történetében kevéssé érzékelődik, sőt az előbbiek mellett már említésre sem kerül. Említettük, hogy annak idején a Társulaton belül is méltatlan és értelmetlen támadások érték, amelyek a titkárságról való lemondására vezettek. Utána, az Akadémia és a Magyarhoni Földtani Társulat nagy elfoglaltságot jelentő szolgálatában, a Természettudományi Társulat természettudományokat népszerűsítő és széles körben terjesztő, sikeres mozgalmában is jelentős szerepet vitt. Sok közérdekű ásvány vagy földtani előadás, és érdekesen megírt népszerű munka jelzi itteni érdemeit. Utolsó ilyen munkáját, az Előadások a geológia köréből címűt 1893-ban a Természettudományi Társulat adta ki. A Magyar Hírlap 1894 április 11-én megjelent nekrológtárcájában olvashatjuk erről: „Ezt a könyvet annak idején hozzá méltó toll ismertette lapunkban, s ez ismertetése keretében vonzó képet írt magáról a tudósról is.” Az ismertetőt Tóth Ede írta, aki korábban mint orvostanhallgató Szabó József előadásaira járt. Atyja, Tóth Kálmán, a költő és író hívta fel a figyelmét arra, hogy Szabó József „kiváló ember, remek táncos és dalszerző, emellett nagy magyar, a többi tanár mellett kiválik magyarságával és tudósi mivoltával”. Ezért írhatta könyvismertetőjében Tóth Ede: „Ő a mikroszkópos mineralógia megalapítója nálunk … Igazi világember … mégis törzsökös magyar”; könyve „költőnek és magyarnak való”.
A Magyarhoni Földtani Társulat alapító tagja s haláláig kiemelkedő, termékenyítő, minden irányban haladó, fejlesztő szelleme volt. A Társulat első évtizedében mint másodtitkár és választmányi tag, főként mint a szakülések szervezője, előadója, tudományos dolgozatainak bemutatója működik (1850–1862) majd 1862–1866 között elsőtitkári munkakörben a Társulat végleges tudományos irányzatát, anyagi helyzetét megalapozva szerkeszti a Munkálatok II. kötetét. 1870–1883-ig másodelnök, 1883–1894.-ig, élete végéig a Társulat elnöke. Teljes elismeréssel végzett fáradhatatlan tevékenysége életíróinak leírásából, s minden reá vonatkozó tanulmányból kitűnik.4, 5
Akadémiai tevékenysége a múlt század második felében, az Akadémia kialakulási és nagyra fejlődési szakában ugyancsak nagyon sikeres volt. 1858-ban levelező tag, 1867-ben rendes tag, 1870-ben a III. Osztály titkára, a matematikai és természetvizsgáló bizottság alelnöke, majd 1888-ban az akadémiai igazgató tanács tagja. Az akadémiai könyvtár kézirattári katalógusában levő adatok szerint, ez alatt az idő alatt, a természettudományok összességére vonatkozó tárgyi s személyi ügyintézéssel foglalkozott. Az akadémiai szabályzat szerint az osztályokkal teljes összhangban sok javaslat, tagajánlás, tárgyilagos szakmai újítási bírálat fűződik akadémiai tevékenységéhez. Ezek részletezésétől eltekintünk, azonban megemlítjük azt a már anekdotává lett tényt, hogy bár Szabó József és osztálytitkár társai, Gyulai Pál és Fraknói Vilmos egyformán kis termetűek voltak, de az Akadémiának mindenkori óriásai közé tartoznak. Arany János akadémiai főtitkársága alatt nagyra becsülte Szabó Józsefet, s említett „glosszáiban” kiemelte egyebek között kiváló szabadelőadói készségét és képességét.
Külön tanulmányokat igényelne Szabó József sokféle más társadalmi szerepkörének, főként Buda és Pest városiasításában, egyesítésében, fejlesztésében végzett munkásságának ismertetése. Mindenütt elöl járt új és szépre-jóra irányuló javaslatok, kezdeményezések gyakorlati segítésében, megvalósításában, a természettudományos szemlélet építő szándékával és törekvéseivel. Jeleztük, hogy életútja elején az orvos-természetvizsgálók vándorgyűléseinek egyik rendszeres résztvevője, a Közoktatási Tanács tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottságának igen tevékeny tagja, az Állat- és Növényhonosító Társulat egyik alapítója, majd elnöke, a jelenlegi Állat- és Növénykert előkészítője. A főváros állandó vízellátásának is földtani előmunkálója, és a vízkutatások mai értelemben vett mérnökföldtani kivitelezésének szakértője. A Duna budapesti szakaszán az árvízvédelmi partrendezés és partépítés, valamint a Margitsziget felmérése és területvédelmi munkálatainak részvevője. Ő javasolta a Margitsziget népparkká alakírását, s egy ott létesítendő szabadtéri gyűjteményt az ország földtani fölépítését bemutató jellegzetes kőzettömbökből. Olyan tervek és javaslatok ezek, amelyek ma, Nagybudapest egységes újjáépítési tervében élednek újra, megvalósításban. Budapest útépítési kőzetburkolása, valamint a jelenleg megvalósuló „fürdős város” jelleg a karsztvíz kérdéssel együtt már megvan Szabó József tanulmányaiban.
