SZILÁRD LEÓ
SZILÁRD LEÓ
MARX GYÖRGY, 1997
MARX GYÖRGY, 1997
Szilárd Leó (Bp., 1898. febr. 11. – La Jolla, USA, 1964. máj. 30.): fizikus, biofizikus. Egy.-i tanulmányait Berlinben végezte 1922-ben, Berlinben doktorált, itt dolgozott, majd itt lett egy.-i magántanár 1928-ban. Egy ideig Einstein munkatársa. Hitler uralomra jutása után rövid ideig Bécsben tartózkodott, majd 1934-ben egy londoni kórház fizikai osztályán, 1935-től az oxfordi egy. Clarendon Laboratoryjában dolgozott. 1939- től az ugyancsak emigráns Fermivel a Columbia Egyetemen (USA) az uránhasadás elméleti lehetőségét vizsgálta. 1940-től az első atomreaktor megteremtésén és vizsgálatán dolgozott. 1942-től a chicagói Metal Laboratory vezető fizikusa. A chichagói egy.-en 1946-tól a Sugárbiológiai és Biofizikai Intézet, 1960-tól az egy. Enrico Fermi Institute of Nuclear Studies-jának tanára. 1964 febr.- jától a kaliforniai Salk Institute for Biological Studies tanácsadója volt: Kutatásai a fizika és biofizika széles területeit ölelik fel: az entrópia és az információ kapcsolata; a magfizikai Szilárd – Chalmers-reakció felfedezése; rácsreaktor szabadalma (Fermivel közösen); a vírusbiologia és enzimhatás egyes kérdései; az öregedésre és az emberi memóriára vonatkozó elméletek stb. 1939-ben Einstein többek között az ő kezdeményezésére hívta fel Roosevelt figyelmét az uránhasadás katonai alkalmazásának lehetőségére és a hitleristák elleni felhasználás szükségességére. 1945 tavaszán Einsteinnel együtt figyelmeztette az elnököt az atombomba bevetésé nek szükségtelen voltára, a fegyverkezési verseny megindulásának veszélyére. 1948- tól az amerikai és szovjet tudósok együttműködését szorgalmazta e verseny megakadályozására. A Council to Abolish War (Council for a Livable World) megszervezésével társadalmi és politikai erőket mozgósított. 1960-ban elnyerte az atomenergia békés felhasználásáért folytatott munkásságáért a washingtoni tudományos ak. Atoms for Peace Award díját. – Irod. American Men of Science (Vol. I. Physical Sciences, 1955): E. Rabinowitch: L. Sz., 1898 – 1964 (Bulletin of Atomic Scieatists, 1964. okt.); Émorto L. Sz. (Energia nucleare, 1964); Szalay Sándor: Sz. L. (Fizikai Szle, 1964. 11 sz.); Fényes Imre: Emlékezés Sz. L.-ra (Élet és Irod. 1964. 23. sz.); Montvay István: A delfinek hangja. Sz. L. utópisztikus elbeszélései (A Könyv, 1964. nov.); Soós Magda: Az atomtudós gyermekkora és utolsó munkája (Magy. Nemzet, 1964. 145. sz.).
Mikor az ember földén megjelent,
jól béruházott éléskamra volt az,
csak a kezét kellett kinyújtani,
hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanúl,
mint a sajtféreg, s édes mámorában
ráért regényes hipotézisekben
keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
fukarkodnunk kell, általlátva rég,
hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a Nap kihűl,
növényeket nem szül többé a Föld.
Ez a négy ezredév hát a mienk,
hogy a Napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.
Fűtőszerül a víz ajánlkozik,
ez oxidált legtűztartóbb anyag.
Az organizmus titkai közel
állnak ma immár a fölleplezéshez.
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
majdnem feledtem volna lombikom,
mert én is épp e tárgyban dolgozom.
jól béruházott éléskamra volt az,
csak a kezét kellett kinyújtani,
hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanúl,
mint a sajtféreg, s édes mámorában
ráért regényes hipotézisekben
keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
fukarkodnunk kell, általlátva rég,
hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a Nap kihűl,
növényeket nem szül többé a Föld.
Ez a négy ezredév hát a mienk,
hogy a Napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.
Fűtőszerül a víz ajánlkozik,
ez oxidált legtűztartóbb anyag.
Az organizmus titkai közel
állnak ma immár a fölleplezéshez.
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
majdnem feledtem volna lombikom,
mert én is épp e tárgyban dolgozom.
| (Madách Imre: Az ember tragédiája) |
LÁNCREAKCIÓ
AZ ATOMMAG ELHASAD
MÁSODIK TŰZGYÚJTÁS
HIROSIMA TRAGÉDIÁJA
EGY KÜLÖNÖS KISFIÚ
ÉRTELEM VAGY ZŰRZAVAR?
EGY NAPPAL KORÁBBAN
TÍZ PARANCSOLAT
BIBLIOGRÁFIA
