EGY KÜLÖNÖS KISFIÚ

Teljes szövegű keresés

EGY KÜLÖNÖS KISFIÚ
– Ahogy ma látom, kutatónak születtem. Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian kutakodó fejjel jön világra. Talán azért lettem tudós, mert valamilyen értelemben gyermek tudtam maradni. – Szilárd Leó száz esztendeje, 1898. február 11-én született Budapesten, a tér és idő olyan tartományában, amely eszmék ütközőpontja, kultúrák olvasztótégelye volt. Stanislav Ulam, a Manhattan Program matematikusa írta:
– Budapest az I. világháborút megelőző két évtizedben kivételes tudományos tehetségek rendkívül termékeny táptalaja volt. Tudománytörténészek feladata, hogy fölfedezzék és megvizsgálják azokat a körülményeket, amelyek ennyi kiemelkedő egyént kibontakoztattak.
Talán a válasz az, hogy Közép-Európa volt a 20. század első felében az a táj, ahol a történelem történt. Itt világháborúk robbantak ki, „végső igazságok” váltották egymást szédítő forgatagban. Az I. világháború néhány éve alatt Magyarország átélte a hadüzenet és vereség, császárság és proletárdiktatúra, felvilágosodás és antiszemitizmus, ipari forradalom és országcsonkulás, parlamenti demokrácia és katonai megszállás viszontagságait. Micsoda egyedülálló történelmi alkalom potenciális lángelmék számára, hogy mások véleményének kritikai szemléletére és önálló véleményformálásra, ideológiák helyett a tények tiszteletére, hagyományok elfogadása helyett bontakozó történelmi tendenciák érzékeny fölismerésére nevelődjenek. Az I. világháború éveinek változékony intellektuális időjárása volt pesti diákok – Békésy György, Gábor Dénes, Wigner Jenő (leendő Nobel-díjasok), továbbá József Attila, Koestler Arthur, Neumann János, Teller Ede és Szilárd Leó – iskolája is.
Leó dédapja 1800 táján Nagyfalun (Árva megyében, a mai Szlovákiában), a Kárpátok közt pásztorkodott. 1810-ben ott született fia, Spitz Sámuel, aki feleségül vette a Tátrából jött Klopstock Leontint, és a Vág völgyébe költöztek. Sámuel bérelt földek művelésével kezdett foglalkozni, övé lett Végles vára. A felvonóhíddal büszkélkedő várban nevelték tíz leányukat és négy fiukat. Innen Körmöcbányára költöztek, ahol a papa különböző vállalkozásokba kezdett és bukott bele. Német anyanyelvű fia, Spitz Lajos (Leó papája) Körmöcbányán járt iskolába, ott tanult meg magyarul. Húszévesen, 1880-ban beiratkozott a budapesti Műegyetemre, a tandíját házi németórák adásával szerezte meg. A Műegyetemen híd- és vasútépítésre szakosodott. Egy intelligens pesti leányt vett feleségül, Vidor Teklát. A Városliget közelében laktak, ahol a magyar arisztokrácia villái keveredtek újgazdag polgári vállalkozók házaival. A századvégen Budapest volt Európa legdinamikusabban fejlődő városa: egyszerre volt feudális és felvilágosult, arisztokratikus és iparosodó. Ide született be Leó (Bajza-utca 28.). 1902-től itt élte le gyerekkorát (Városligeti fasor 33.), amire e házon emléktábla emlékeztet. 1900-ban Spitz Lajos (spitz: hegyes) nevét Szilárdra változtatta, így lett fia kétéves korában Szilárd Leó. (A négy fivér neve Salgó Arnold, Spitz Miksa, Szegő Adolf és Szilárd Lajos lett.)
Hároméves korában Leó szamárköhögést kapott, ezért nagymamája hajón többször kivitte jó levegőre, a Margit-szigetre. Mindenkinek föltűnt a kisgyerek csillapíthatatlan kíváncsisága: szüntelen kérdezett, nemcsak a nagymamát, de idegeneket is. Nyaralni a család a Wörthi-tóhoz ment Ausztriába. Csónakázás alkalmával kiszálláskor Tekla mama a vizes deszkán megcsúszott és a vízbe esett. Szerencsére Lajos papa egyik kezével a sivalkodó Leót fogta, másikkal Tekla ruháját kapta el, így nem történt végzetes baj. Az ijedelemnek annyi következménye mégis lett, hogy Leó egész életében nem tanult meg úszni. (30 évvel később Leó szerelmével, Weiss Trudival vendégeskedett Kürti Miklósnál Oxfordban. A fiatalok kölcsönös vonzalmát látva Kürti felajánlotta nekik kajakját egy édes kettesben teendő kiruccanásra. Meglepte Leó heves tiltakozása a vízitúra ellen.)
Leó egyetlen kedvenc sportja a korcsolyázás volt a Városligeti tó jegén. Hatéves korában Andersen meséjét olvasta a Hókirálynőről, aki Kaynek ajándékozta a fél világot és ráadásul egy pár korcsolyát. Leó szerint – ez butaság, hiszen a világ felében biztosan van legalább egymillió korcsolya, akkor pedig minek adni még egy párat!? – Öccsének mesélte gyerekkoráról:
– Nehéz megmondani, honnan származik valakinek az értékrendje. Az enyémről elmondhatom, hogy azt édesanyám meséi oltották belém. Innen ered igazság iránti szenvedélyem. Nagyon élénken emlékszem egy történetre [anyai] nagyapámról, ami mély benyomást tett rám. Vidor Zsigmond az 1848-as forradalom alatt volt diák [Debrecenben]. A magyar gimnáziumokban az volt a szokás, hogy a szünetben egy kijelölt diák felügyelt a rendre. Édesanyám története szerint épp Zsigmond volt az ügyeletes diák, amikor forradalmi katonasereg vonult el az iskola előtt. Egy csomó diák kiszaladt az utcára, hogy éljenezze a katonákat, köztük volt nagyapám is. Mire a tanár megérkezett, a diákok már újra az osztályban voltak, és Zsigmond jelentést tett. Felsorolta azon diákok nevét, akik engedély nélkül az utcára szaladtak, köztük saját maga nevét is. Ez az utóbbi őszinteség annyira meghatotta a tanárt, hogy senki sem kapott büntetést. – Szilárd Leó barátja, Korodi Albert mondta a szerzőnek:
– Lessing, német költő mondotta volt: „Ha valaki udvarias próbál lenni, gyakran hazudnia kell.” Hát Szilárd mindig inkább a becsületességet választotta.
Leó beceneve a családban Lajcsi volt. Amikor testvéreivel (Bélával és Rózsikával) meg rokon gyerekekkel játszottak, például babaházat építettek, Lajcsi a terveket szőtte, többiekre hagyva a kézimunkát. Viszont nagyon szeretett új társasjátékokat kitalálni vagy régi játékok szabályait megváltoztatni. Szülei büszkék voltak fiuk éles eszére. Amikor egy kérdésre nem tudta kitalálni a választ, ezt mondta:
Ezt nem tudom kikaparni a hasamból!
Magánúton végezte az elemit. Az első osztályvizsgán az iskolában ezt a kérdést kapta: – Egy mama, akinek négy gyereke van, elmegy cipőt vásárolni nekik. Egy pár cipő ára 2 korona. Amikor fizetni akar, csak egy 10 koronás papírpénz van nála, amit átad a boltosnak. Ekkor mi történik? – A 7 éves Leó így válaszolt: – Még egy gyereket kell csinálnia!
12 évesen elvitte testvéreit a közeli Állatkertbe, hogy megnézzék az elefántot. Hirtelen támadt szél az elefánt kifutójába sodorta széles peremű lapos kalapját [fénykép]. Leó esernyője kampójával érte el és húzta a kedvenc kalapot, az elefánt pedig ormányával. Végül az elefánt erősebbnek bizonyult: elfogyasztotta a divatos kalapot. Leó beletörődve mondta:
– A kalap holnapig úgysem jön elő az elefánt másik végén, menjünk hát haza.
Szilárd Béla szerint Leónak már fiatalkorában négy vezérlőelve volt:
1. Másmilyen légy, mint a többi!
2. Gondolkozz! A részleteket másokra hagyhatod.
3. Légy tisztességes!
4. Ne a múlttal törődj, a jövőre összpontosíts!
Megragadta H. G. Wells regénye, az Időgép. Legnagyobb hatással Az ember tragédiája volt rá, ezt tízévesen olvasta. – Talán kicsit korán – mondta később. Madách Imre a 19. században írta a Tragédiát. Ekkor Kelvin a Napot forró gázgolyónak tekintette, élettartamát hőtani számítások alapján millió évre becsülte. (Még nem tudhatott a napfényt milliárd éveken át szolgáltató atomenergiáról.) Az utolsó fölvonásban a Nap már csak bágyadtan fénylik az égen, a fagyos Földön néhány ember küzd még az életben maradásért. Leó képzeletét megragadta a kihűlő Nap, megfagyó Föld jelenete, mélyen együttérzett az eszkimóval.
LUCIFER:
A Földön vagyunk. E vérgolyó Napod.
Lábunk alatt a Föld egyenlítője.
A tudomány nem győzött végzetén.
ÁDÁM:
Mi járjuk e végtelen hóvilágot,
hol a halál néz ránk üres szemekkel.
Szörnyű világ! Csupán meghalni jó.
Nem sajnálandom, amit itt hagyok.
ESZKIMÓ:
Többen tengődünk, mint mit ujjamon
számíthatok. Szomszédaimat, igaz,
agyonverém már mind, de hasztalan,
mindig kerülnek újak; s oly kevés
a fóka faj. Könyörgök, tegyed,
hogy kevesb ember legyen s fóka több.
Talán innen eredt érdeklődése a hőtan iránt. Életrajzírója, William Lanouette ezt írja a gyermek Szilárd Lajcsiről:
– A gondolatokat éppolyan ellenállhatatlanul csábítónak és kísértőnek találta; mint az édességeket. Mindkét szenvedély végigkísérte egész életén. De míg az ételek néha nem ízlettek, az ötletek mindig csemegének számítottak. Korai gyerekkorában fölfedezte, milyen élvezet új dolgokat kitalálni, akár nappal van, akár éjszaka. Csak le kell ülni és gondolkozni.
Szilárd Leó a VI. kerületi Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt. A tanárok kissé bizonytalanok voltak Leó szellemi képességeit illetően, a szülők érdeklődésére csak ennyit mondtak: – Különös kisfiú.
Ennek az iskolának volt akkor a legjobb kísérleti fölszerelése. A fizikatanár „demonstrátora” lett, ami több mozgásszabadságot adott neki és könnyebb hozzáférést az eszközökhöz. A bemutatott kísérleteket szerette – a szertárban vagy otthon – személyesen megismételni. A 20. század elején új műszaki csoda terjedt el Budapesten: a villany. Ez elbűvölte Leót: 12 évesen Zemplén Győző egyetemi tankönyvét olvasta: „Az elektromosság elmélete és gyakorlata”, ami már az elektromágneses mező fogalmára alapoz (ebben megelőzve Eötvös Loránd gondolkodását). Leó megismételte a leírt kísérleteket. Kipróbálta a vízbontást, élvezte a fejlesztett durranógáz pukkanását. Amikor Budapest áttért a váltóáramra, Béla öccsével egyenáramú kísérleteihez áramforrást épített. Egyszer Rózsika diftériás lett, elkülönítették Leótól. Leó drótnélküli távíró-kapcsolatot épített ki testvérével házuk két távoli része között.
11 évesen tánciskolába küldték. Leó nem volt ügyetlen, de nem is lelkesedett különösen a leányokért – amíg Eppinger Alice-szal nem találkozott. Ő Szilárd Rózsika barátnője volt és különösen kivált a matematikában. Leó mondta:
– Érzelmeimet is értelmem vezette.
Leó szépírásban és szabadkézi rajzban nem jeleskedett [fakszimile], de 18 évesen második díjat nyert az Eötvös Loránd Matematikai Tanulmányi Versenyen (Korodi Albert lett az első). A fizikai versenyen pedig első díjat nyert. (Jendrassik Andrással, a Ganz gyár későbbi igazgatójával közösen. Korodi Albert második lett.) 1916 szeptemberében mindhárman a budapesti Műegyetemre iratkoztak be, oda járt öccse, Szilárd Béla is. Az Andrássy úti földalattin és a Múzeum körúti villamoson mentek a Műegyetemre. Leónak a műszaki rajz sem volt erős oldala, ezt rendszerint Bélára hagyta. Most is kritikus volt:
– Érdemes volt ekkor fizikát tanulni Magyarországon, mert az egyetemi előadások olyan csapnivalóak voltak, hogy a hallgatóknak mindent önállóan kellett megkeresni és kitalálni, ez kibontakoztatta önállóságunkat. – Egyik életrajzírója meg is jegyezte: – Ezt a módszert más országban is kipróbálták, de érdekes, hogy csak Magyarországon vált be.
Ezek már az I. világháború évei. Leó azzal vigasztalta barátait, hogy nem kell félni a rájuk váró frontszolgálatról, mert a háború úgyis hamar véget ér: Ausztria, Németország és Oroszország császári hadseregei előbb-utóbb összeomlanak. Érdekes jövendölés volt, hiszen Ausztria-Magyarország Németországgal együtt a front innenső oldalán állt, Oroszország pedig a túlsó oldalon. Még érdekesebb, hogy Leónak mégis igaza lett! Szilárdot az Osztrák-Magyar Hadmérnöki Akadémiára vezényelték Kufsteinbe. Amikor az összeomlást érezte közeledni, betegnek jelentette és Budapestre küldette magát. Ebből az időből egy barátja által átélt történet tett rá mély benyomást:
– A Kárpátokban az orosz fronton állomásozott egy magyar csapat, hozzájuk csak kósza hírek jutottak el a fegyverszünetről. A rendes katonai hírforrásoktól el voltak vágva. Történt, hogy egy magyar járőr kilovagolt felderítésre és az erdőben egyszerre szembetalálkozott egy orosz járőrrel. A két vezénylő tiszt azonnal pisztolytáskájához nyúlt, így álltak mereven egymással szemben pár pillanatig. Ekkor az orosz tiszt elmosolyodott és tisztelgésre sapkájához emelte a jobbját. Barátom viszonozta a tisztelgést, és mindkét járőr visszafordította lovait. Barátom elmondta, még ma is szégyelli, hogy nem ő tisztelgett elsőként. – (Ezt a történetet Szilárd Leó példaként írta le Sztálinhoz intézett levelében a hidegháború idején, 1947-ben.)
Amikor a Habsburg császárság-királyság összeomlott, 1918 végén az Őszirózsás Forradalom kikiáltotta a független demokratikus Magyar Köztársaságot. Ezt azonban a nyugati hatalmak nem méltányolták, megindult a környező ellenséges seregek bevonulása Magyarországra. Gróf Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott, a megalakult kommunista Tanácsköztársaság az ország védelmére törekedve Vörös Hadsereget hozott létre.
Ezenközben Szilárd Leó – öccsével együtt – közgazdasági eszméit, pénz- és adóügyi reformját propagálta a Magyar Szocialista Hallgatók Szövetségében. Szinte olvashatatlan kézírással írt programját Bélának kellett legépelni, azt rózsaszín papírra nyomtatták ki. Üzenetének lényege ez volt:
A jövő legfontosabb sajátsága az, hogy alapvetően más, mint a múlt és a jelen.
Amikor az idegen hadak nyomása alatt a Tanácsköztársaság összeomlott és román csapatok érkeztek, Szilárd Leó elment a Kálvin-téri templomba, hogy felvegye a református vallást. 1919 őszén jobboldali nemzeti kormány alakult. Amikor Béla öccsével újra bement a Műegyetemre, azzal fogadták: – Nem jöhetsz ide, zsidó vagy! – Hiába vették elő református keresztlevelüket, a hallgatók nekiestek, megrugdosták, legurították őket a lépcsőn. Mindketten a kommunistagyanús egyetemi hallgatók listájára kerültek. Leó 1919. december 25-én hajóra szállt, hogy elhagyja az országot. Még egyszer látta a Lánchidat, a Margitszigetet, azután Bécsben kiszállt, a berlini Műegyetemre utazott. Távozása véglegesnek bizonyult.
1920-ban James Franck (későbbi Nobel-díjas) ezt mondta Polányi Mihálynak: – Egy Szilárd nevű furcsa fiatalember érkezett a berlini egyetemre. – Az 1920-as években Berlin volt a fizika fővárosa. A Nobel-díjas Albert Einstein, Max von Laue, Max Planck, Walter Nernst kísértésének Szilárd Leó sem tudott ellenállni. Így végül is nem mérnöki, hanem fizikus tanulmányokat folytatott – a maga módján. Gábor Dénesnek mondta: – Arra nincs szükségem, hogy matematikát tanuljak, hiszen bármikor megkérdezhetek egy matematikust! – Amikor Max Planck, a kvantumelmélet Nobel-díjas atyja azt tanácsolta, hogy járjon el az elméleti fizikai előadásokra is, Szilárd ezt válaszolta:
– Engem a tények érdekelnek. Hozzájuk inkább magam csinálok elméletet.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages