A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZOLGÁLATÁBAN ÉS A KÖZÉLETBEN
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZOLGÁLATÁBAN ÉS A KÖZÉLETBEN
Szinnyei Józsefet Budenz József és Barna Ferdinánd ajánlására 1884-ben választotta meg levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Rendes taggá 1896-ban lépett elő. Budenz József halála után, 1898-tól kezdve fontos feladatkört látott el az Akadémia I. Osztályán belül: elnöke volt a Nyelvtudományi Bizottságnak. Minthogy az I. Osztály nyelvész tagjai első fokon ezen bizottságban terjesztették elő javaslataikat, és itt döntöttek a felmerülő vitás kérdésekben, nyilvánvaló, hogy Szinnyeinek iránymutató, sőt – néha – döntő szerepe volt a Bizottság munkájában. A Nyelvtudományi Bizottság munkája fontosságának hangsúlyozására elég annyit említenem, hogy ezen bizottság vizsgálta át időnként a helyesírás elveit, ez adta ki újra és újra helyesírásunk szabályait, és ez jelölte ki az Akadémia nyelvészeti folyóiratainak szerkesztőit. Ez a bizottság volt illetékes határozni nyelvtani kérdésekben is.
1906-ban Szinnyei munkája – annak folytán, hogy az I. Osztály titkárává választották – még szaporodott. Ezt a tisztét több mint 32 éven át töltötte be. 1922 óta igazgatótagja volt az Akadémiának. Ha meggondoljuk, hogy az Akadémia az első világháborút követően mennyivel kedvezőtlenebb körülmények között végezte munkáját, mint korábban, mennyire csökkent a tudományos munka támogatásának s a könyvkiadásnak a lehetősége, nem mehetünk el értetlenül amellett, hogy Szinnyei az Akadémia igazgatásában is részt vállalt. 1925-től kezdve egy nagyszabásúnak induló tudományos vállalkozás vezetése is ráhárult. Ennek a vállalkozásnak a célja az új akadémiai nagyszótár létrehozása volt, amely a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette, A magyar nyelv szótára című mű korszerűsített változata és folytatása lett volna. A munkálatok vezetésére az Akadémia 1898-ban állandó szótári bizottságot állított fel, melynek első elnöke Szily Kálmán volt (elhunyt 1924-ben). Szinnyei akkor került a bizottság élére, amikor a megváltozott körülmények miatt az új nagyszótár tervének belátható időn belül történő megvalósítására már gondolni sem lehetett. Tevékenyebben vette ki részét az Akadémia helyesírási albizottságának munkájából, melynek elnöki tisztét 1939-ig töltötte be. E minőségében fő törekvése helyesírásunk egységének megőrzése volt. Mindennapos elfoglaltságot jelentett számára az Akadémia könyvtárának vezetése. Ezt 1927-től helyettes főkönyvtárnoki, majd – 1928-tól – főkönyvtárosi minőségben végezte. Működésének legjelentősebb mozzanata a Könyvtár cserekapcsolatainak fejlődése volt, amiben nagy része lehetett a főkönyvtáros széles körű tájékozottságának és nemzetközi hírnevének. Végül élete utolsó évtizedében szervezeti kapcsolatba került Szinnyei az 1932-ben új lendülettel induló nyelvművelő munkával is. Az Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága ugyanis 1931 elején elhatározta, hogy az Akadémia I. Osztályának határozata értelmében a maga kebelében Nyelvművelő Szakosztályt létesít. E szakosztály 1933-ban Nyelvművelő Bizottsággá alakult, s elnökévé – Négyesy Lászlónak ugyanezen évben bekövetkezett halála után – Szinnyeit választotta meg. Természetes, hogy ily körülmények közt Szinnyeinek egy ideig – 1933-tól 1937-ig – része volt a Nyelvművelő Bizottság Magyarosan nevű folyóiratának a szerkesztésében is: munkájukat a szerkesztők a Bizottság elnökének közreműködésével végezték. Ami a nyelvhelyesség elvi kérdéseit illeti, a bizottság számára e tekintetben is elnökének nézetei voltak irányadók – következve abból, hogy a Magyarosan már második évfolyamában közölte Szinnyeinek 1924-ben tartott rektori beszédét, amelyben nyelvhelyességi elveit fejtette ki.
Szinnyeinek szerkesztői tevékenységét érintve, nem mellőzhetjük azon érdemének méltatását, amelyet a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőjeként szerzett magának. A szerkesztés munkáját 1896-tól 1930-ig végezte. Ez idő alatt 22 kötet került ki kezéből. Szerkesztősége idején a Nyelvtudományi Közlemények nagy tekintélyű folyóirat volt. Elsősorban a finnugrisztika folyóirataként volt ismert, de helyet kapott benne a vele kapcsolatos tudományterületekről is számos fontos értekezés. A külföldi nyelvtudomány nagyságai közül ott találjuk a szerzők névsorában a finn Paasonen Henrik, G. J. Ramstedt, Setälä Emil és Wichmann György, a norvég Nielsen Konrád, az orosz Patkanov Szerafim, az osztrák Schuchardt Hugó és a svéd Wiklund K. B. nevét. A korábban évenként megjelenő folyóirat kötetei – nyilvánvaló okokból – csak az első világháború éveitől kezdve kezdtek ritkulni, s ekkortól kezdve észlelhető a munkatársi gárda létszámának csökkenése is.
1906-tól 1937-ig szerkesztője volt Szinnyei az „Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből” című akadémiai sorozatnak is.
A Magyar Tudományos Akadémia Szinnyei József szemében a magyar nyelvvel és rokonaival foglalkozó kutatások központja, legfontosabb szerve volt. Érthető tehát, hogy a fennállásának századik fordulója alkalmából tartott ünnepségen összefoglalta és a nyilvánosság elé tárta azt, amit az Akadémia a magyar nyelvtudományért tett. Ami pedig a további teendőket illeti, azok megvalósításából körülbelül még két évtizedig Szinnyei József is kivette részét, s a Felsőházban is 1927-től ő képviselte az Akadémiát.
A másik tudományos testület, amelyben Szinnyei évtizedekig vezető szerepet játszott, a Magyar Nyelvtudományi Társaság volt. E társaság 1903-ban alakult meg, s alelnökévé 1904-ben Szinnyei Józsefet választotta. A társaság alapítójának, Szily Kálmánnak 1921-ben történt lemondását követően, azaz 1922-től, Szinnyei József vette át az elnöki tisztet. Ezen évszámok azt jelentik, hogy előbb mint alelnök, majd mint elnök negyven esztendőn át ő irányította és vezette a társaságot. Azon elnöki beszédeiben, amelyeket a társaság évi közgyűlésén tartott, nemcsak a magyar nyelvtudomány eredményeire mutatott rá, hanem szóvá tette a hiányosságokat is, s kijelölte a soron következő feladatokat. A Magyar Nyelvtudományi Társaság egyesíteni kívánta a magyar nyelvészeket a magyar nyelv múltjának feltárására, a nyelvjárások kutatására, valamint a beszélt nyelv és az irodalmi nyelv tisztaságának őrzésére. Ebből a munkából Szinnyei nemcsak a társaság vezetése úján vette ki részét, hanem számos tartalmas értekezésének a társaság folyóiratában való közlése révén is.
