A KUTATÓ
A KUTATÓ
A múlt század közepe után a kémiát már határozott differenciálódás jellemezte. A kor számottevő kémikusainak azonban még tőlünk nyugatra sem volt olyan: „szakosított” profiljuk mint akár már a század végén. Bár már kezdett egy kihangsúlyozott irányuk lenni, de azért még egyetemes kémiát műveltek, annál is inkább, mert mint professzorok egyetemes kémiát tanítottak. Még csak kémiai tanszékek voltak, s nem a kémián belüli ágazati szaktanszékek.
Egy olyan országban, ahol egyetlen egyetem egyetlen kémiai tanszékét kellett betölteni, méginkább természetszerű volt, hogy egyetemes kémiát kellett művelni. Than Károlynak ez az egyetemes kémiai szemlélete nemcsak a tanításban, hanem a kutatásban is mindvégig megmaradt. Nála még csak „kidomborodó profilról” sem beszélhetünk. Legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy Than Károly kora kémiájának minden ágát alkotóan művelte, kivéve azt, amelyikkel pályája indult, a szerves kémiát. Ez kétségtelenül érdekes tény, mert hiszen abban a korban a szerves kémia volt a legrohamosabban fejlődő, a legcsillogóbb eredményeket szolgáltató ága a kémiának. Mi lehetett az oka e tartózkodásnak? Talán egy korai titkolt kedvetlenítő kudarc? Vagy Bunsen hatása? De hiszen Than korában a szerves kémia már túl volt azon a zűrzavaros koron ami Bunsent kételkedővé tette; már helyére rakták a dolgokat s nagyszerű épületet emeltek, az emberi agynak nem matematikai alapú leglogikusabb építményét, a szintétikus szerves kémiát. Bármi is volt az oka, Than csupán Bécsben foglalkozott szerves kémiával, idehaza nem, s ez a tartózkodás az általa betöltött kémiai szerep mellett bizonyára nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kémiának ez az ága hazánkban jó néhány évtizedes elmaradással, csupán a századforduló táján indult meg. Az analitikai, a szervetlen, az általános és fizikai kémia területén ugyanakkor Than egyaránt igen eredményes, sokrétű és jelentős kutatómunkát végzett, mely a kor színvonalán állt, s melynek jó néhány eredménye máig is érvényes.
Than első tudományos közleménye 1858-ban jelent meg, abban az évben, amikor doktorátusát szerezte. A bécsi Tudományos Akadémia folyóiratában jelent meg. Szerves kémia tárgykörű volt, platina-ciánetil első előállításáról és reakcióiról számolt be benne. Következő két közleménye is szerves kémiai volt, Redtenbacher szűkebb érdeklődési körének megfelelően elválasztással foglalkozott második közleményében. A Rumex abstusifolnumból szeparálta a rumicin nevű vegyületet, melyről bebizonyította, hogy azonos a Rochleder és munkatársa által korábban más növényi anyagból szeparált krizofánsavval. Végül egy társszerzős közleményben, amely Liebig Annalenjeiben jelent meg, a cink, higany, nátrium és arzén klór- illetve jódetilénre való hatásának vizsgálatáról számolt be. A bomlástermékek közt kimutatták az etilént, de a várt fémetilén nem keletkezett.
E három közlemény jelezte tudományos érdeklődését és képezte eredményeit, amikor elfoglalta tanszékét Pesten. Evvel szerves kémiai munkássága be is fejeződött.
Magyarországon a primitív körülményekkel nem törődve, szorgalmas és nagyiramú kutatómunkába kezdett. „Bármennyire is egészségtelenek voltak a munkaviszonyok és kezdetlegesek az eszközök az Újvilág utcai kémiai intézetben, mégis a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében majd a Természettudományi Közlönyben nemsokára dolgozatok jelentek meg előbb a professzor, majd tanítványai tollából is… Az embertelen körülmények között Than lendülete magával ragadta környezetét és minden akadályon áttörő akaratereje nekik is erőt adott” – írta róla tanítványa és későbbi professzortársa Lengyel Béla.
Az áttekinthetőség kedvéért nem időrendi sorrendben hanem szakterületük szerinti csoportosításban ismertetem Than Károly tudományos munkásságát.
