BEVEZETÉS

Teljes szövegű keresés

BEVEZETÉS
A természettudományok közül Magyarországon a kémia volt az első, amelyiket tudományosan műveltek. Aktív kémiai kutatás már a XVIII. században folyt nálunk, amikor a többi tudományágat még csak passzívan művelték, azaz csupán tanulták és tanították, és a tudományos tevékenység legfeljebb tankönyvírásra s kísérletek demonsstrálására korlátozódott. Ugyanakkor a magyar kémiai kutatás eredményei közül nem egy már nemzetközi figyelmet keltett.
A kutatás első központja a Selmecbányai Bányászati Akadémia volt, az ország első kémiai (és kohászati) tanszékével (1763). Itt tisztázta Jacquin, az első kémia professzor (1763–69) a karbonátok és hidroxidok közti átalakulás okait és vizsgálta a széndioxid viselkedését; itt végezte a nagy vitát kiváltott kísérleteit Ruprecht az ún. földek fémmé redukálhatóságáról, a földalkáli fémek sikeres előállítását jelezve. Bár kísérletei hibásaknak bizonyultak, elgondolásai helyességét Davy elektrokémiai úton csakhamar igazolta.
A selmeci iskolához kapcsolódik a tellur felfedezése is (Nagyszeben, Müller Ferenc 1784). A tellur máig is az egyetlen Magyarországon felfedezett kémiai elem.
A második központ a nagyszombati egyetem orvosi karán 1769-ben alapított kémiai tanszék volt, amelyik az egyetemmel együtt 1777-ben Pestre költözött át. A tanszék első professzora, Winterl Jakab élénk fantáziájú, aktív és kutató-adottságú ember volt, akinek néhány eredménye és elképzelése nemzetközi figyelmet keltett, Igaz, ez a figyelem egyes esetekben negatív előjelű volt, mint pl. az andronia és thelike esetében. Winterl ugyanis azt állította, hogy ezek az általa felfedezett „anyagok” a kémiai elemek további alkatrészei. Erről a merész állításról Franciaországban csakhamar bebizonyították, hogy téves. A vegyületek szerkezetéről kifejtett dualisztikus elképzelése azonban minden valószínűség szerint hatott Berzeliusra is. Winterl nevéhez még több gyakorlati felfedezés (pl. a rodánsavé) fűződik.
E magyarországi kutatások hatását a magyar tudományra nem szabad túlértékelni. A jelentősebb és korszerűbb selmeci iskola ugyanis kifejezetten Habsburg összbirodalmi létesítmény volt; a kamerális gazdálkodás hozta létre a kincstári kézben levő nemes- és színesfém bányászat fejlesztése céljából. Hallgatósága a Habsburg érdekszférájú világ minden országából gyűlt össze, ugyanígy professzori kara. Az akadémia tanítási nyelve a német, főhatósága a bécsi bányakamara volt. Kapcsolata Magyarországgal nagyon korlátozott volt. A XIX. század elején, amikor Csehországban és Ausztriában is alakultak hasonló iskolák, magyar vonatkozásai mindenesetre nőttek; a tanári kar és a hallgatóság összetétele magyar irányba változott. Ezáltal viszont épp nemzetközi jelentősége csökkent. Visszafejlődött a kutatási tevékenység, amiért elsősorban a Monarchia hosszú háborúi és az azt követő gazdasági válságok, a pénzügyi ellátatlanság volt a felelős.
Nyilvánvalóan szerepe volt e folyamatban annak is, hogy a bécsi udvar, megrettenve a francia forradalomtól, szakított felvilágosult és sok tekintetben haladó belpolitikájával, és a konzervatív, reakciós, a polgári fejlődés ellen ható tényezőkre kezdett támaszkodni.
A pesti egyetem szerepe a magyar tudomány, így a kémia vonatkozásában nagyobb volt. A tanítási nyelv ugyan itt se volt magyar, hanem latin, de ez legkevésbé Magyarországon jelentett elszigeteltséget vagy idegenséget, hiszen a hivatalos nyelv, az országgyűlés és bíróságok nyelve is az volt. Sőt, tekintetbe véve II. József németesítési törekvéseit, a latin még kifejezetten „nemzeti” jelleget adott az intézménynek. A korábban jezsuita egyetem a rend feloszlatásával állami egyetemmé lett, és a pozsonyi helytartótanács alá tartozott. Az innen kikerült orvosok az ország minden részébe eljutottak (annál is inkább, mert a pesti egyetem orvosi diplomája csak Magyarországon jogosított orvosi tevékenységre), s mindenütt a természettudományos képzettség legmagasabb fokát képviselték. Működésük során kémiai tevékenységet is folytattak, amennyiben az ország természeti kincseit, elsősorban gyógyvizeit vizsgálták és elemezték.
Bár Winterl osztrák volt s magyarul negyven éves professzorsága végén is rosszul tudott, a Pesten kibontakozó reformkori nacionalista szellem rá is hatott. Gondolkodása egészen magyarrá lett. Ő javasolta például először magyar tudós társaság alapítását. Mint tanár, a magyar kémikusok első nemzedékét tanította s képezte ki. Tanítványai, Nyulas Ferenc és Kováts Mihály írták az első magyar nyelvű kémiai könyveket. (Erdély országi orvosi vizeknek bontásáról, 1800; Chemia avagy természettitka 1807). Winterl utódai a tanszéken, Schuster János és Kitaibel Pál már magyarországi születésűek voltak. Kitaibel a kémiában főleg vízvizsgálataival tette nevét ismertté. Schuster, baranyai sváb, pedig azzal, hogy magyarosítani akarta a kémia nyelvét. Tőle származik az első magyar kémiai műnyelv (1829), amelyben a hidrogén gyúló, a fluor rágó, a bróm bűzlő, az arzén himany, a mangán tseleny, a cink horgany, a kéneső pedig higany stb. lett. E kezdeményezést több kémiai magyar műnyelv követte, melynek legtovább használt fajtáját Schuster adjunktusa, később a József Ipartanoda, utóbb a Műegyetem első kémia professzora, Nendtvich Károly és Irinyi János alakította ki 1842-ben.
Az út az első magyar nyelvű kémia könyvektől a magyar kémiai műnyelvig, a reformkor általános hangulatának, az irodalom fellendülésének, a nyelvújításnak, a kibontakozó kapitalizmussal járó nacionalizmusnak volt velejárója és tükröződése.
A reformkor kémiai eredményei azonban össze sem hasonlíthatók a XVIII. század eredményeivel. Amikor politikai célok és törekvések állnak a figyelem központjában, beleértve a professzorok és egyetemi hallgatók figyelmét; akkor kevesebb idő és energia jut az inkább nyugalmat és csendet igénylő természettudományos kutatásnak, a kémiai labóratóriumi kísérletezésnek.
Csak két jelentősebb magyar felfedezés fűződik e korhoz, de jellemző módon mindkettő külföldön született meg. Irinyi János az ő zajtalanul gyúló gyufáját Bécsben; Görgey Artúr a kókusz-zsír elemzése során a laurilsavat Prágában fedezte fel. Mint ha maréknyi magyarországi kémikus az idők lázában teljesen elszakadt volna a nemzetközi kémiai tudomány nagy vonulataitól, mintha megszakadt volna köztük a kapcsolat. Szinte nincs is magyarországi szerző publikációja a kor híres német vagy francia kémiai folyóirataiban, jóllehet korábban már megtalálták ezekhez az utat.
Az egyetem forradalmi nacionalizmusát, amelyre 1848. márc. 15-e a csattanós bizonyság, talán előre érezték az illetékesek, és fékezni kívánták. Mindenesetre a negyvenes években megüresedő tanszékeket előszeretettel töltötték be nem magyarországi jelöltekkel. Schuster halála után is hiába pályázott professzorságra a reformmozgalmakban tevékenykedő Nendtvich, egy bécsi magántanár, Sangaletti kapta a katedrát, aki semmiféle kapcsolatot nem tudott kiépíteni a hallgatókkal, és szakmailag sem volt rátermett. Semmi sem örökíti meg nevét a kémiában.
1848. márc. 15. után reform reformot követett. Az egyetemen bevezették a magyar tanítási nyelvet. A magyarul nem tudó tanárokat, köztük Sangalettit, leváltották, helyére Nendtvich került a József Ipartanodáról. Ő tartotta 1848. ápr. 4-én az első magyar nyelvű kémiai egyetemi előadást Magyarországon.
Aztán gyorsan elszállt az öröm. A kormány elmenekült Pestről, s vele tűnt el Nendtvich. A szabadságharc, amelyben 16 éves önkéntesként Than Károly is részt vett, elbukott. Megkezdődött az abszolutizmus, az önkényuralom kora.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages