Greguss Zoltánt, a nagyszerű színészt egyszer a Rádióban megszólította egy hölgy:
- Zolikám, úgy látom, maga nem emlékszik rám. Amikor Debrecenben volt bonviván, ott énekeltem a kórusban. Akkor maga húszéves volt... Most mennyi is?
- Azóta elmúlt egy kis idő - felelte Greguss -, most nyolcvan vagyok.
- Fantasztikus... Olyan stramm és fiatalos, Zolikám! És mit gondol, én hány éves vagyok?
- Ha a szemeit nézem - mondta udvariasan a színész - , akkor huszonöt. Ha a bőrét nézem, akkor harminc. Ha a termetét, akkor huszonhárom...
- Szóval mennyi? - kérdezte türelmetlenül a hölgy.
- Szóval az összesen hetvennyolc.