Nagy
Nagy
Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője minden délután az Abbáziában üldögélt.
Egy alkalommal, miután megkóstolta a feketéjét, intett a pincérnek.
- Hívja ide a tulajdonost.
Pillanatok alatt megjelent zavartan, kissé rémülten, kipirulva a kávéház tulajdonosa, akit Nagy Endre már évtizedek óta ismert.
- Ön a tulajdonosa a kávéháznak?
- Természetesen, hiszen a művész úr tudja.
- Persze hogy tudom, csak azt akartam, hogy bevallja.
- Bevallom.
- Hát én meg bevallom, uram, hogy a feketekávéjuk pocsék. Azt javasolnám, hogy legközelebb hozasson feketét a Japánból, hiszen itt van mindjárt a szomszédban.
A tulajdonos erre a borzalmas sértésre elsápadt.
- Hát - fuldokolta -, ha a Japán feketéje olyan jó, akkor szeretném megkérdezni a művész úrtól, miért nem megy feketézni a Japánba?
Nagy Endre legyintett.
- Nem vagyok úgy öltözve.
*
Nagy Endre, a jeles író és szellemes konferanszié mondotta a legjobb példát arra, miért nem lehet (vagy alig lehet) a viccet idegen nyelvre lefordítani, mert minden nemzetnek megvan a maga egyéni humora.
- Itt van például a klasszikus francia vicc. A kis párizsi Maurie-t, szóval Mórickát megkérdi a tanító, hogy egy liter tejben hány deci van. Móricka így felel: "Hat deci tej és négy deci víz." Franciaországban ez egy jó vicc, nálunk pedig egy jó tej.
