Aczél család.
Aczél család.
Apostághi és erdőskereki előnévvel hajdan Biharban; és n-.bári és sulli előnévvel Pozsonvármegyében virágzott. 1525-ben István pozsonvári kapitány volt, és unokatestvérével Zsigmonddal Mohácsnál veszett 1526. Fia Gábor maradt. János Thurzó Elek kamrai elnök idejében rovásoló (dicator) volt, de nem legtisztább jellemmel. A lőcseiekre 200 frt. helyett 500 frtot rótt; mit azok fizetni nem akartak, nem birtak, végre neki adott 10 frttal ki lőn egyenlítve a kérdés*. Fiai Jánosnak Ferencz és György voltak.
Wagner. Car. Anal. Scepus. II. 143.
Tamás Magyarországról Egerből a Rákóczy zavarok után Erdélybe szakadt, hol előbb a kolosi sóaknáknál pénztárnok, utóbb gr. Steinwille dévai uradalmának kormányzója. Nőül vette Diószeghy Dániel leányát, kitől Füzesen Belsőszolnokvármegyében 1711. nov. 13. fia Gábor született. Ez külföldön tanult, és jeles orvossá vált. Belsőszolnok megyének főorvosa volt, meghalt mint nőtlen 1762. apr. 16-kán, még atyja életében. Igy az erdélyi ág tovább nem terjedt*.
Veszprémi: Biogr. Medicor. H. I. 15.
A mult század végén, és ennek elején Aczél István * emelkedett föl. Már 1791. nádori itélőmester, később sz. István rend kiskeresztese, 1808-ban pedig kir. személynök, de itt míg egyrészről tetszést, másrészről gyűlöletet aratott, egy évig sem maradt ez állomáson. – Lett később val. bel. titk. tanácsos. Ő szerzett kir. adományt Sikula, Apatelek máskép Mokra, és Gyarmata helységre, és Borosjenő mváros egy részére; ez utóbbiról előnevét (borosjenői) kölcsönözvén; beiktattatott e birtokokba 1803. aug. 9–11-ikén. – Egyik fia Antal napjainkban (1841.) kir. tanácsos, békésmegyei főisp. helyettes, majd 1848-ig csanádvármegyei főispánságot viselt.
Itt az Aczél nevet cz. helyett tz.-vel kellendett adnunk, mint a család irja, de itt ez egyben eltérünk a diplom. hűségétől, a lapozók könnyebbségére.
