Amade család. (Várkonyi, báró, és gr.)
A genealogusok zavarban vannak e család leszármaztatásával. Majd a híres Omode nádortól eredeztetik, és igy az Aba nemzetségből, majd a jövevény Gutkeled nemből hozzák le; majd meg Omodét is e nemzetséghez számitják, holott a családfa törzsét Lörinczet romai consulok ivadékaul adják ki.
A család Gutkeled ivadékául tartja magát, és e nemzetségből Bogomértől származtatja*. A családfa élén bizonyos Lőrincz áll, kit II Andrással a szent földön járatnak. Ettől a leágazás izről izre igy adatik elé. Lörincz fia Miklós elesik a tatárok által 1242. Ennek fia Rolánd hadvezér 1282. Ennek Péter nádor 1300. Ennek Bertalan pohárnok 1345-ben. Ennek Antal (elesik Nikápolynál 1396), Antalnak fia Jakab. Ennek Mátyás, ennek Péter (elesik Mohácsnál 1526.) Ennek György 1562. Ennek Ferencz 1596. Ennek Lénárd alnádor*, ki 1628. báróvá lesz, és ily családfát alkot:
'Propugnaculum Reipub. Cristhianae' ect. Promotore Francisco Csernovics e Soc. J. 1724. Tyrnaviae, mely a költő báró Amade Lászlónak a bölcsészeti koszoruért kiállott szigorlat, és vitatkozás alkalmával általa és társai által adatott ki, a 22. és köv. lapokon adja igy a nemzéktant. Hasonlóan közli Lehoczky is Stemmatographiájában „Moderna familia” fölirat alatt. Mennyi állhat meg e családfa elejéből, azt a család levéltári adatai tanusithatnák. A történelem nagy részét nem ismeri. – Gutkeled ivadékának vallja magát a család Amade László verseinek (Pest. 1836.) kiadásában is, a költő életrajzában.
Mint alnádort számadás alól 1638-ban menti föl az orszgyülés LXXI. t. cz.
Lénárd a báróság serzője («»Peczeli Orsolya.).; János. (Eszterházi Judit.).; Adám. †; György. †; Ádám (Viczai Erzsébet.).; Antal aranysark. (Horváth Simoncsich Róza.).; László a költő.; Ádám †; Ignácz †; Erzse (Maholányi Jánosné.).; Péter. – (Somogyi Erzse.).; Thadé 1782 gróf (Nyáry N.).; Lénárd.; Péter †; Ferenc.; Victor.; Antal sz. 1761ben † 1835. (gr. Eszterházy Anna † 1830.).; Ferencz Seraf. kamar. és alezredes sz. 1786ban † 1823. (gr. Payersberg Josefa.).; Dominica sz. 1810.; Alexandra szület. 1816.; Thadé † 1845-ben.; Antonia sz. 1795 csillag ker. hölgy (gróf Taaffe Ferenczné 1811 óta; özvegy 1849 febr. 8-dik óta.).;
Mint látjuk, a családnak Lénárd szerzé a báróságot 1628.*. A származási táblán kitett fiain kivül voltak még következő leányai: Mária; Forgács Lászlóné. – Magdolna; Zichy Istvánné. – Ilona Eszterházy Ferenczné. – Zsuzsánna Morocz Istvánné. – Éva 1. Recsei Györgyné, 2. Sennyey Albertné.
Lehoczky I. részében 1622-re teszi.
Lénárd fiának Jánosnak is voltak leányai: Erzse Révay Zsigmondné, Krisztina Bossányi Gábor nyitrai alispánné.
Ádámnak, a Viczai Erzsébet férjének két fia terjeszté tovább a családot. Antal a Horváth Simoncsich János személynök leányától Rózától nemzé Lászlót a költőt, a ki 1703 mart. 12. született és 1725 bölcsészeti tudor lett: 1-ső neje báró Orczy Zsuzsa 1729-től rövid ideig. 2-dik Veltzl Mária Paulina 1736-tól. Gyermeke egytől sem maradt, 1734-ben huszár százados, 1742 nemesi fölkelési ezredes, és tábornoki segéd. 1750 óta a posoni kamaránál tanácsos és kamarás. Meghalt 1764 dec. 22 fölbaári jószágán a Csalóközben, eltemettetett Sz. Antalban a családi sírboltba. Czimében magát Böös, és Baár, és a berencsi vár s uradalom örökös urának irta.
A másik ágon Péternek Somogyi Erzsétőli fia I. Thadé, kinek neje Nyáry József leánya, ágának 1782 grófi rangot szerzett. Ennek fia idősb. gr. Ferencz 1797 a posony megyei fölkelő nemesség őrnagya, fiában ága kivész. Másik fia gróf Antal emelé újabb időben legmagasbra családát. Előbb kir. táblai, azután hétszem. táblai ülnök, cs. kir. kam. Leopold rendi középkeresztes, val. belső titk. tan. Szala vármegye főispáni helyettese, utóbb zágrábi főispán, végre kir. ajtónálló*. Meghalt 1835 jan. 1-én. Fia Ferencz az alezredes már előbb elhunyt fiörökös nélkül. Ennek leányai Dominika 1841 ment férjhez báró Uichtritz volt cs. kir. századoshoz. A másik Alexandra pedig 1846-ban lett nejévé gróf. Wurbrand Ferdinánd kam. és titk. tanácsosnak.
A nyitra megyei gyülésen mondott latin beszéde kétszer sajtót látott.
Ekképen férfiágon a család már csak II. Thadéban élt, kinek a zenészetre különös hajlama, és képzettsége volt*. Ez kir. kamarás. val. bel. titk. tanácsos és az udvarnál zenészeti főrendező. Ő adta ki 1835 elődének a költő Lászlónak verseit. Sírba vitte családja fényes nevét 1845 máj. 17-én.
Tud. gyűjt. 1818. XII. k.
A család előnevét Posony-megyei Várkonyról vevé, melynek szerzőjeül Lőrincz fia János mondatik. Nevezék magukat egyszersmind Marczaltheö örökös urainak is.
Czimerük mint itt látható: félig kék, félig vörös mezőben három ezüst agyar, mint azt gróf A. Antal is használá pecséten. Lehoczky szerint elefánt fogak és kardos griff.
Ha a várkonyi gr. Amade család magát ekképen a Gutkeled nemzetségből származtatá; akkor a Robert Károly idejében élt hatalmas Omode nádor családja ettől egészen különbözött, mert ez Omode magát az Aba nemből származottnak irta*. Omode szepesi főispán volt, és két izben viselt nádorságot (1303 és 1307–1311), sőt Horvát István szerint, már előbb is állt e hivatalban) Bírta Gönczöt, és annak tájékán állott az ősi Amade vár is. Atyja Dávid volt*; fiai pedig Omodénak, János, Miklós, Dávid és László, kik a Csáky Máté részén harczoltak Robert Károly ellen. A döntő csata 1312 Rozgonynál vivatott, és ott hullott el közőlük János és László. Akkor romboltatott szét az ősi Amade-vár is*. Omode a nádor már előbb a kassai lázadásban 1311-ben lelte halálát.
Horváth István által közölt oklevél az 1833-iki tud. gyűjt. IX. 79.
Katona: Hist. crit. VIII. 114.
Budai F. Hist. lexic. I.
A kihalt grófi család, daczára annak, hogy magát a Gutkeled nemzetség ivadékául adta ki, ezen az Aba nemzetségből származott Omodét vagy Amadét is őseiül számítá, és azt felső lendvai és marczaltői (Feketének is nevezett) Omodénak állitá. Lehoczky a genealogus pedig noha az Aba nemzettség ágai közt, de szintén igy emliti Omodét, megtoldva még Fejes melléknévvel. Atyjául Lotárdat*, (de Al-Baár, és Böös) teszi. Testvéreiül Várkonyi máskép Keled Jánost, és Csirkének nevezett Isákot állitja. Fiai közt pedig Hasznosi Domokost is emliti, kiről tudva van, hogy a Ratold nemzetségből származott.
Ezt Lehoczky Stemm. a 3-ik lapon 1273. élteti a 9-ik lapon pedig 1354. V. ö. itt a lindvai Bánffy cs.
Az emlitett Omode Lotárdnak János fiától (kit Várkonyról nevezettnek állit) Lehoczky izről izre hozza le az Amade család régiebb ágát. E leszármaztatást azért kell közölnünk, mivel noha az egészet föltétlenül igazolás hiányában alá nem irhatjuk, de a családfa végső izeinek összefüggési valóságát saját adataink után el kell ismernünk; és köztök több egyes személynek történelmi nevezetességét el nem vitathatjuk.
Az érdekelt leszármaztatás következő.
Omode Lotárdnak fia János, ki Böösről és Várkonyról irta magát, (1360) két fiától két ágat terjesztett. (A középső Keled magtalan halt). Idősb fia az Eördögnek is nevezett István nemzé Jánost. Ennek fia István. Ennek ismét István. Ennek Pál. Ennek ismét István, ennek a Bozini gr. családbóli nejétől János, Farkas és László (1523.) Ezen Lászlónak Erzse, ki Somogyi Györgyné lőn.
A három utolsó iz igazolható.
Jánosnak ifjabb fia Omode, simoni Lökös Ilonától nemzé Istvánt. Ez Mihályt. Ez Istvánt, Lenárdot †. Lászlót †. Közőlük Istvánnak fia ismét Lenárd. Ennek Gáspár és György. Ez utóbbinak Mihály. Ennek ismét Lenárd. Ennek ismét István; kinek Paksi Sárától Paksi János és Csúzi Sára leányától lett a következő kettő:
Lenárd és István.; (1-ső neje: bori és nebojszai Porkoláb Dienes leánya Ilona. 2. Nyáry Dora.).; (Thurzó György leánya Zsuzsánna).; István.; János. Erzse. Kata.; II. Ferdinánd követe Bethlenhez.; János 1659.; Miklós 1659 alispán.; Judit (1. Pálfy János 2. Erdődy Gáb.).; (Balogh János).; (1. Hathalmi Mátyás 2. Szerdahelyi István) 1580.;
A történet ezek közől, vagy legalább ezen ághoz tartozók közől ismeri Amade Istvánt, ki 1518 II Lajos mellé tanácsülnökül neveztetett*.
XXXIX. törv. czikk.
Ismerjük Pétert (Thadé fiát), ki előbb Ó-vár majd Visegrád vára parancsnoka lett, és ezt 1544 a töröknek föladá. Istvánfi szerint teljes életében vizissza volt.
1602 Amade Mihály Pozsony megyei alispán volt, az országgyülés által a határszéli bizottmány tagjául neveztetett.
Végre ismét István az 1618-iki országgyülés 26 t. czikke szerint a győri bizottmányban vett részt.
