Andrásy család. (Csik szentkirályi és krasznahorkai gróf.)
Ősrégi székely család, mely családi hagyományok szerint eredetét Andorástól, az Ásiából kijött ős magyar vezérek egyikétől hozza le. Ezen Andorás 1000 évben Esztergomban sz. István koronazása ünnepélyén egy híres külföldi bajnokkal vívott meg, és annak sisakos fejét, és pánczélos vállát egy csapással kettészelte. E tettért nyerte az Erős nevet. És ennek emlékezetére vétetett föl családi czimerül egy kardos férfiú, és koronát tartó két oroszlány. Két év mulva – mind mondatik – Andorás, Gyula helyett Erdély kormányzójává neveztetett. Három fia közől Jósa 1051 Esztergomnál esett el a III Henrik császár és I András király közti ütközetben. Vida, 1061 a Tisza melletti Béla ellen vívott harczban lelte halálát. A harmadik fiú László, ki Erdélyben atyjának a hivatalban utóda lőn, terjeszté tovább a családot. Ennek unokája Simon II András király alatt a szentföldön harczolt, és ott esett el. I Lajos király alatt Zsigmond temesi al-bán volt, és Nikápolynál veszett el 1396. – Hunyady János alatt Bertalan szerepelt, ki harczolt 1441 Szendrő alatt; 1442 Szent Imrénél, hol Mezet béget levágta, s végre 1448 a Rigómezőn; hol vitézül hullott el. Bertalannak fia Boldizsár a székelyek ezredese, 1467-ben a székelyek föllázadásakor Mátyás király hive. Ennek oldalánál harczolt István moldvai vajda ellen is.
Boldizsárnak három fia volt: Imre Szilágyi Mihály fegyvernöke, a posasini ütközetben kapott nyil-seb következtében meghalt 1460. Másik fia Lázár a kenyérmezei ütközetben 1479-ben Báthory István védelmében veszté életét. A harmadik Tamás Sárosvára ostrománál a csehek ellen esett el szintén 1460. A három testvér közől Lázárnak volt fia Márton, ki a családot tovább terjeszté.
Ezen Mártontól kezdődik a családnak hiteles leszármaztatása izről izre; mert – mint fölebb emlitém – az eddigi eredeztetés csak családi hagyományok után adatik elé*.
Legelőször Gyöngyösy István Charicliája Lőcse. 1700 az ajánló levélben, majd Szegedynél, azután Katona: Hist Critic. VIII kötete előbeszédében adatik ezen Andorástoli leszármaztatás. Hasonlóan Budainál is. Ezek után még Mednyánszky is közlé, Hormayr, Taschenbuch 1820 évi foly.
A Mártonon túli ősöket illetőleg egy ismeretlen genealogus, ki ugy látszik a család embere volt, ezeket jegyzé föl:*
A Kaprinai kéziratok közt mss A. XLVIII. 587.
„Andrássy Márton, kinek apja és nagy apja ki volt, felesége is, mely familiából, nemcsak az, de több szükségesebb dolga is ezen familiának nem constálnak – az erdélyi itt való kevés levelekből; mert hihetőben Erdélyben maradott az Andrássiak leveleinek nagyobb része.” stb.
Azonban Márton előtt is megvolt már az Andrásy család Erdélyben. Andrássy Mihályt, Balásnak fiát mint székülő birót már az 1451-iki marosvásárhelyi gyülésen találjuk*.
Kállay: Értek. a székelyek eredetéről 220.
De a családot mégis Márton emelé föl. Ez 1548-ben Mártinuzzi György, és 1556. Petrovits kormányzósága mellett a székelyek részéről tanácsos volt. 1550-ben pedig Péterrel, (kit Kállay testvéreül, a többi kútfők fiául irnak* adomány levelet kap szent királyi bírtokáról, honnan azután előnevét vevé a család; ugy szintén a szentimrei, és szent simoni jószágokról. Márton 1562 táján halt meg. Neje Mikó Katalin volt*. Péter, ki a csiki, és gyergyói szék birájá volt*, Szapolyay Zsigmond János halála után a tróntkövetelő Békesi Gáspár részén állott, és ennek részére 2000 lovas és feles gyalog székelységet vezetett. Megütközött Békesi 1575-ben szent Pálnál, és csatát vesztett. Békesi Erdélyből kifutott. De kimenekült Andrássy Péter is; Erdélyben pedig mint száműzöttnek javai elkoboztattak. Igy vetődvén Magyarországra Péter, itt császári szolgálatba állott, és mint ilyen 1580 Gömör megyében Krasznahorka várának kapitánya lőn. Hűséges szolgálatai jutalmául Erdélyben elveszett bírtokaiért később 1585-ben Krasznahorka várát, és az ahhoz tartozó uradalmakat kapta 80,000 frt. letétele mellett kir. adományban. És e szerint ő lett családjának új törzse, mely ezután a krasznahorkai előnevet is fölvette. Péter még Erdélyben nősült, elvevén az ottani Becz családból Zsófiát. Tőle mint származott le a család, a következő táblázat mutatja:
Kállay: Értek. a székelyek eredetéről. 220. l. holott a legtöbb hitelt érdemlő Kaprinay-féle kézirat is fiának mondja. Lehet, hogy Mártonnak fia és testvére is volt Péter nevü.
Bartholomaeides: Cott. Gömör. 152.
Kaprinay Mss. A XLVIII. 587.
I. Péter. (Becz Zsófia.).; I. Mátyás † 1595. (Pálffy Anna.).; II. Mátyás. 1639–1654. (Monoki Anna.).; Zsuzsa (Lorántfy Mihályné.).; I. János. † 1596. (Hegyesy Anna.).; Kata. (1. Vas Gábr. 2. Ibrányi Mihály).; Kata. (Kékedy Györgyné.); Anna (Semseyné.).; I. György †. II. János † I. Miklós † 1686. (1. Zichy Klára 2. (Kerekes Erzse.).; II. Péter 1700. gömöri főisp. † (Orlay Borbála).; I. István. Innen a betléri ág. (Szerédy Zsófia).; II. György. Ettől a monoki ág. (Szelényi Mária.; Pál. Kurucz táborn. 1709. †.; II. Miklós. †. sz. Fer. barát; és kurucz ezredes.; III. János. † Anna (Barkóczy Ferencz). Magdolna apácza.; A 2-ik nőtől: Mátyás. † Klára (Barkóczy Lászlóné.).;
Az e táblázaton látható I. Mátyás a Pálffy Anna férje szintén Krasznahorka kapitánya volt. Teufenbach és Pálffy alatt több csatában vett részt. Prágába menet halt meg 1595*.
Rosnyón a nagyobb egyházban – Kaprinay id. h. szerint – ily fölirások voltak: „G. D. Mathiae Andrási de sz. király Siculor. S. C. R. M. militis Stipendiarii Agriensis, Arcis Krasznahorka Capitanei, ejusdemque bonorum haeredis monumentum X. die Januarii Anno Dni. 1595. Aetatis 35. – Továbbá: G. D. Joannes Andrási a sz. király, Siculor. S. C. R. M. militis Agriensis, pie in Dno. moritur 17. 9-bris anno Dni. M. D. XCVI. aetatis 28. – Ugyanott márvány emléken: Hic jacet Generosus Joannes Andrási de sz. király, qui in obsidione Agriensi a Turcis globo tactus est, fuga se liberat, in Krasznahorka obiit 17. 9-bris 1596. Aetatis 28. – Ez utolsót Bartholomaeides is közli Not. Cott. Gömör. 153. de ekképen: qui in obsidione Agriae, captus est a turca: redemtus in arce sua Krasznahorka decimotertio a liberatione die mortuus est. stb. mint fölebb.
I. János Eger ostrománál golyót kap, török fogságba esik, onnan magát kiváltja, de sebe miatt kora halál éri 1596 nov. 17-dik 28 évében*. Hegyessy Annától született Klára leánya kétszer ment férjhez.
Rosnyón a nagyobb egyházban – Kaprinay id. h. szerint – ily fölirások voltak: „G. D. Mathiae Andrási de sz. király Siculor. S. C. R. M. militis Stipendiarii Agriensis, Arcis Krasznahorka Capitanei, ejusdemque bonorum haeredis monumentum X. die Januarii Anno Dni. 1595. Aetatis 35. – Továbbá: G. D. Joannes Andrási a sz. király, Siculor. S. C. R. M. militis Agriensis, pie in Dno. moritur 17. 9-bris anno Dni. M. D. XCVI. aetatis 28. – Ugyanott márvány emléken: Hic jacet Generosus Joannes Andrási de sz. király, qui in obsidione Agriensi a Turcis globo tactus est, fuga se liberat, in Krasznahorka obiit 17. 9-bris 1596. Aetatis 28. – Ez utolsót Bartholomaeides is közli Not. Cott. Gömör. 153. de ekképen: qui in obsidione Agriae, captus est a turca: redemtus in arce sua Krasznahorka decimotertio a liberatione die mortuus est. stb. mint fölebb.
I. Mátyásnak egyetlen fia II Mátyás szintén a hadi pályán szerepelt a Bocskai, Bethlen és Rákóczy időkben. Gömör megye részéről többször követségi megbizást is teljesitett. Nőül vevén Monoki Annát, M. Miklósnak Csetneky Annától született leányát, ezzel a Monoky, Csetneki és Somossy családok után szép vagyonnal szaporitá saját birtokát. Élt 1639–1654. időközben. Két idősb fia magnélkül múlt ki, a harmadik
I. Miklós III. Ferdinánd és I. Leopold híve Souches és Montecuculi tábornagyok vezérlete mellett több ütközetben vett részt, Újvárnál saját költségén hadakozott, és különben annyi érdemet szerzett, hogy a Jászkunok birájává és Gömör megye főispánjává neveztetett. Sőt 1676 bárói rangra emeltetett. Ő tért át a katholika vallásra is, mert ősei Mártontól kezdve protestánsok valának. 1686 halt meg. Első nejétől Zichy Klárától hat fia, két leánya; 2-ik nejétől egy fia és egy leánya volt*.
Lehoczky az Andrássyak genealogiáját ugy összevissza férczeli, hogy azon eligazodni nem lehet. E származtatásnál rá semmi figyelem nem adatott.
I. Miklós fiai: a) II. Péter Kőszegnél, Belgrádnál csatáz, a Kanizsánál vett győzelem részese, és Bécsbe hírvivője, arany sark. vitéz, 1686-tól gömöri főispán. A Rákóczy-féle forradalom alatt, noha abban három testvére részes, ő állandóan királya mellett maradt, és Bécsben lakott. Csak 1711 jött főispáni székét elfoglalni, mit addig öcscse István a Rákóczy részről töltött be. Gyöngyösy István a költő neki ajánlá „Charicliaját.” 1700. – Neje karvai Orlay Borbála egyik Vesselényi özvegye volt, kitől semmi gyermeke nem maradt.
b) I. István (I. Miklós fia) tanult ember, mutatja a „Triplex Philosophia,” a mit kiadott; egyébként Rákóczy Ferencz híve, a betléri kastély építője, és ezen ágnak alapítója. Serédy Zsófia nejével szép birtokot kapott. Maradékait alább egy táblázat mutatandja.
c) II. György (fia I. Miklósnak) Rákóczy tábornoka 1708-11. Szelényi Máriát vette nőül, és a monoki ág törzse lőn, mint az alábbi 2-ik táblázat előtünteti.
d) Pál (fia I. Miklósnak) 1693 esztergomi kapitány, azután Rákóczy pártján tábornok; ennek kibujdosása után ismét a király hive. III. Károly alatt a francziák ellen harczolt.
e) II. Miklós (I. Miklósnak fia) szerzetes sz. Ferencz rendén; azonban Rákóczy alatt kardot köt, és mellette harczol. Közönségesen Andrási basának neveztetett.
f) III János) és g) III. Mátyás maradékot nem hagytak.
I-ső Istvántól a betléri vagyis idősb ág napjainkig így jő le.
I. István (Serédy Zsófia).; Ferencz †.; I. József. (Gr. Balassa Erzse).; II. József jesuita Ignácz †; I. Károly a grófi rang szerzője. (Gr. Nádasdy Rebeka).; II. Károly (Gr. Batthyány Szerafin).; III. József (gr. Csáky Valburga).; Leopold †; László. Ernő. Ferencz. Mária. Leopoldina.; IV. Károly sz. 1792. † 1845. (Gr. Szapáry Etelka).; Kornelia szül. 1820. mart. 26.; Manó sz. 1821. mart. 3.; (Gr. Pálffi Gabriela 1855. jan. 29-től).; Gyula sz. 1823. mart. 8.; Aladár sz. 1827. febr. 16.;
Ez ágból I. Károly a franczia porosz háborúban hadi szolgálatokat tett M. Teréziának, előbb mint százados, utóbb ezredes, végre mint tábornok. Vitézséget tanúsíta 1758 a donstadti, 1760 a landshutti ütközetben. Ő szerzé a grófságot M. Terézia alatt*. Fia II. Károly az Erdődy ezredben szolgált, és nemzé a táblázaton láthatókat Másik fia III. József tudományos férfi, 1792 a mosoni fölkelő nemességet mint ezredes vezénylé. Gróf Csáky Valburgától született egyetlen fia IV. Károly az 1839-ki, 1844-ki országgyülésen ellenzéki tag, Brüsselben szélhűdésben halt meg 1845 aug. 11-én. Nejétől gróf Szapáry Etelkától fiai következők:
1780.
a) Manó, az 1847/8-ki országgyülésen Torna vármegye követe, ellenzéki tag, a m. ministerium alatt tornai főispán; az eddig pompára páratlan kiállítású „Utazás Kelet-Indiákon” czimű munka irója stb. Nősült 1855-ben.
b) Gyula, az 1847/8-ki országgyülésen Zemplin megye követe, utóbb főispánja; a zemplini önkénytes csapat vezére Schwechatnál; a debreczeni kormány követe a török udvarnál. Menekült Francziaországba. Ügyes, elmés ellenzéki szónok volt.
c) Aladár a legifjabb, a forradalomban Bem oldalánál harczolt, és vitézül viselte magát.
Ez ágon látható Leopold is III. Józsefnek testvére, 1792 a gömöri fölkelő nemességnek ezredese. Nőtlen lévén a tudományoknak élt, különösen a bányászatot kedvelé, azért a selmeczi bányai kamra tanácsosa is volt. Becses pénzgyüjteményt hagyott maga után.
A mostani másik (monoki vagyis ifjabb) ágat II. György alapitá, mint fölebb is megjegyeztetett. Ennek leágazása imez.
II. György. (Szelényi Mária).; III. György (Gr. Berényi Anna Mária).; III. Péter. † 1745.; III. János.; Antal szül. 1742. rosnyai püspök † 1799.; II. István gróffá lesz. † 1812. (1. Döry Teréz. 2. Festetics Mária.; az 1-sőtől. III. Miklós. †.; a 2-iktól III. György szül. 1797. (Gr. Königsegg Aulendorf Franciska).; Jozéfa cs. k. k. (Gr. Forgács Miklós).; Mária sz. 1834. nov. 30.; Dienes sz. 1835. nov. 18.; Erzse sz. 1840. jan. 26.; György sz. 1846. jan. 24.;
Ez ágból III. Péter nagy katona volt. A franczia, bajor és porosz hadakban III. Károly és M. Terézia alatt szép csatákat ví, és nagy érdemeket szerez. 1735 báróságot kap. M. Terézia alatt altábornagy és főhadvezér † 1745. mart. 1.
II. István előbb Biharmegyei főispáni helyettes, azután borsodi főispán, kapja a grófi diplomát M. Teréziátől 1780-ban. Két neje volt. De fia csak egy maradt, ki az ágat tovább terjeszti. Ez III. György szül. 1797 február 5. Cs. kir. kamarás és Sáros vármegye főispánja 1848-ig. A lánczhid ügyében ő volt Angliában gr. Széchenyi Istvánnal, s együtt adott ki vele e tárgyban egy röpiratot. Az országgyüléseken mérséklett conservativ volt. A m. academiának igazgató tagja, a gazdasági egyletnek oszályelnöke; a bányászat lelkes előmozdítója, és a dernői vasöntőde és pőrölyde tulajdonosa stb. Gyermekei a táblázaton láthatók.
Czimere a családnak, mig grófságra nem emeltetett, a pajzs mezején két szemközt néző hátsó lábaikon álló oroszlán, fejük fölött arany koronát tartva. A paizs sisakja fölött pedig pánczélos vitéz kivont karddal állott. A grófi czímer: kivonatban itt látható, különben a diploma* szavai szerint:
Collect. Herald. 125. lap.
Ez 4 felé osztott paizs, melynek 1. és 4. vörös színű mezejében faragott kövekből épült vár fölött pánczélos kar kardot villogtat. A 2. és 3. rézsútosan zöld és arany színű mezőben pedig grif áll. A közép vagy szivvérten kék mezőben az ősi czímer látható. A paizs fölötti grófi czímer fölött három sisak van. Ezeknek középsője fölött az ősi czímerből vett pánczélos bajnok áll kivont karddal. A jobboldali sisakon arany oroszlán, a baloldalin grif (az alsókhoz hasonló) szemléltetik. A közép sisak foszlányai arany kék, a jobb oldalié ezüst vörös, a baloldalié aranyzöld. A paizs két oldalát két természetes színü kiöltött nyelvü sas őrzi.
A grófi családon kivül van még ily nevű több nemesi renden lévő család. Ilyenek a következők:
