Antalfy család.
Antalfy család.
Ismét egy név, melyre hosszú családfát találunk, egyöntetű – és ugy látszik – egy gyárból készültet a Troph. Estor-féle leszármaztatásokkal, milyent már az Alaghy családnál is bemutattam. Ezen semmi alapon nem gyökerező nemzékrend igy hozatik le*. A törzs: Antal (Curtius) veronai gróf a régi római Curtiusoktól eredt, ki állítólag sz. László idejében jött volna hazánkba, és 1094. szörényi bánná lett. Fia Péter atyja nevéről kapja az Antalfy nevet, holott azon században a vezetéknevek még nem dívottak. E Péter szintén szörényi bánnak mondatik. Meghalt 1160*. Péternek fia Bertalan a szentföldön esik el II. András alatt 1218-ban. Ennek fiai János IV. Béla alatt hadvezér † 1260, és Vincze váradi püspök 1250. Jánosnak fia Lukács marmarosi főispán 1310. Ennek ismét két fia van: János I. Lajos alatt hadvezér 1370. és Tamás csanádi püspök 1360. Jánosnak fia Antal ezredes Zsigmond idejében elesik Nikápolynál 1396. Testvére Orsolya Sennyey Bálintné 1410. Antal nemzé Istvánt 1453. Mátyás király alatt szintén ezredest. Ez nemzé Boldizsárt 1512. Bihar megye főispánját. Boldizsár gyermekei: Anna erdődi Földes János neje, és Gáspár I. Ferdinánd ezredes 1553. Gáspárnak fia György ismét ezredes (II. Ferdinánd alatt), kinek végre fiát Ferenczet 1662 Párkánynál a török vágja le, és igy hal ki a család.
Geneal. authen. Mss. 207. Tom. I. És Hevenesi Mss GG. XXVIII.
E nagy időköz is atya és fiú élete közt már nagyon valószinűtlen.
Czímere a családnak az, a mi itt látható: a vért udvarán ágaskodó ló, a sisak tetején is ugyanaz, mint azt a Trophaeum Estor. közli.
Ha alá nem irhatjuk is e leszármaztatást, melyet a történet nem istápol; de bizonyos az, hogy ilynevű család volt Erdélyben a székelységen. Igy találjuk ott Antalfi Mátyást, ki a Szapolyay János Zsigmond ellen 1562 föllázadt székelyek egyik előkelőbbje volt, és mint ilyen Ember Jánossal a marosvásárhelyi gyülésből a szászokhoz Szebenbe követül küldetett, de ott elfogatott. Szintén ez időtájban élt Imre (tán Mátyásnak testvére) Békesi pártján Báthory István ellen 1575-ben. Ő volt Békesinek követe Tinódy Sándorral Konstantinápolyba. De a porta mindkettőjöket kiadta Báthorynak, ki őket Déván záratta el, és miután lengyel királylyá lőn, fejöket vétette*. János a mult század végén károlyfehérvári prépost volt, ki Mártonfy püspök halálára halotti dicséretet nyomatott „Nagy dicsőségű Aaron” czím alatt Kolosvártt 1721.”
Budai Fer. Hist. lex. I. 50. 597.
