Auersperg család. (Herczeg és gróf.)
Auersperg család. (Herczeg és gróf.)
Hazánkban a XVII. század óta több izben honfiusitást nyert család, mely az Illyriában fekvő Auersperg mezővárosról veszi nevét. E helyet 1067. óta tulajdonául igényli, és jelenleg mint majoratust birja. Őse Adolf 1060-ban élt. Ennek utódai III. Frigyes császár idejében Krajnába szakadtak át, a török háborúkban nevezetes szolgálatokat tettek, miért Krajnában és a vend széleken örökös főtartományi marsalli hivatalt nyertek. Törzse a családnak az Adolftól leszármazott I. Engelhard (†. 1466.) volt, kinek két fia Pongrácz, és Folkárd (Vollrád) után a család két főágra oszlott. Pongrácznak Troján nevű fiától Herbárd az egyik unokája, kinek két fia Farkas Engelbert, és Kristóf ezen ágat is ismét kétfelé terjesztik. Kristófnak Teodorik fiától unokái: Herbard, szül. 1613. Kamarás, krajnai örökös marsall, és károlyvárosi (karlstadti) parancsnok volt, az 1649. országgyülésen a CXII. t. czikk szerint nyerte hazánkban az indigenatust †. 1668. Testvére János Wajkard 1615. szül. III. Ferdinánd király kegyencze, IV. Ferdinánd nevelője, 1653. birodalmi herczegségre emeltetett, még pedig rendi gyülésben ülés és szavazat-joggal. Szép jószágokat kapott Csehországban, Sleziában, Felső-Ausztriában is. Legidősb testvéréről is reászállott a gottschei és szeiszenbergi urodalom, melyekben valamint saját herczegi urodalmaiban hitbizományt alapitott családja részére. Hazánkban szinte honfiusittatott az 1655. orsz. gyülés 118. t. czikke értelmében. Később 1669-ben I. Leopoldnál kedvetlenségbe jött, és az udvartól elvonulni kénytetett. Meghalt 1677. nov. 13. Tőle jő le a most is virágzó herczegi ág. Legidősb fia Ferencz titk. tan. és altáborszernagy részt vett a magyarországi táborozásokban is, és azután egy ideig Horvátországban károlyvári parancsnokságot viselt.
Általában a család több tagja a szomszéd Krajnából bejátszott a magyar történetbe, és már az emlitett egyik ősük Kristóf harczolt Horvátországban a török ellen. Szorosabban füzé magát a család hazánkhoz beházasodás által is. Sógorságba jött a báró Gerliczy, Szalabéri nemes Horváth, gróf Haller, gróf Festetics és gróf Szapáry családainkkal, nem emlitve az indigena családokkali összeköttetését.
A grófi ágból Kajetán, Miklós és Jodok 1802-ben; gróf Kajetán ismét 1827-ben vétettek be magyarokul. Közőlök azonban Miklós az 1830. 17. törv. czikknél fogva ismét kitörültetett.
A herczegi ágból a mult század végén, és ennek elején Károly (szül. 1750.) táborszernagy, és aranygyapjas 1805-ben Bécsnek hadiparancsnoka volt. A franczia sereg előtt a Dunán vert táborhidat kelle elégetnie; elkésett az ellenségnek nagy előnyére, ki azt elfoglalá, és a Duna inneni partján szerencsésen működhetett. A herczeg kérdés alá vonatott, és kegyet vesztett. Morvaországban tölté magányban azutáni napjait. Tőle igy jő le a mostani herczegi ivadék:
Károly táborszern.; Vilmos sz. 1782. † 1827. (b. Lenthe Friderika); Zsófia (gr. Chotek Józs. özvegye 1809-től); Károly Vilm. sz. 1814. v. titk. tan. (Gr. Festetics Ernesztin. 1851 óta); Aglája (b. Kotz brüni htói aleln.) Vilma (gr. Noszticz Her. táborn.); Sándor sz. 1818. alezredes; (Gr. Szapáry Sarolta) 1851-től.; Adolf sz. 1821. kapit. (B. Solopisk. Mladot.); Károly szül. 1784. altáborn. † 1847. (B. Lenthe Auguszta.); Zsófia (gr. Arenbergné.) Aloisia (Hzg. Stahremberg.) Román Károly sz. 1813. Henrika (Her. Hohenlohe.) Friderika (H. Bayern.) Ernesztine. Mária.; Vincze. † 1812 (H. Lobkowitz Gábr.); Vincze sz. 1812. (H. Colloredo Vilma.); Mária sz. 1855.
A családfa élén álló Károlynak testvérétől is jő le egy ág mostanáig, mely kevesbbé van kötve hazánkhoz*.
Goth. gen. Taschb. 1857. 92.
A család czimere négy részre oszlik. Az 1. és 4. vörös udvar zöld mező fölött fehér bölényt mutat, annak orrán keresztül egy fekete gyürű függ. A 2. és 3. ezüst mezőben egy állványon fekete sas látható. Az előbbi a család ősi czimere. Az utóbbi a Schönburgi családéból kölcsönöztetett. A Pongrácz ága, és igy a herczegi ház az ezüst szinű közép vérten egy arany koronás vörös oroszlánt visel; míg a Vollradi grófi ágnál ez arany mező egy kék rózsát (a Lezimowa-Austi bárók czimerét) láttatja.
