Bakócz család. (Erdődi.)
Bakócz család. (Erdődi.)
Diplomaticai hűséggel irva: Bakoch. – Eredetét az Árpádházi királyok korában Erdélyben virágzott Erdőd nemzetségből vette. 1316-ban Bolinán, Küküllő vármegyében Miklós mester, kecskési várnagy, az Erdőd fia élt. 1389-ben ezen Miklósnak fia Tamás a „Bakócz”-nak nevezett mester*, és ennek fia Péter és Bálint éltek. Ezekkel egy időbeli volt Pál a János fia. Száz év mulva magasra emelkedik e család erdődi Bakócz Tamás által, ki Erdődön született*, Bécsben és Paduában tanult, Egerben pappá és az egri püspöknek titoknokává majd Mátyás király ismeretségébe jutván, ennek titoknokává, alkanczellárrá és 1486-ban győri püspökké lett. Használva állását, melyre a szerencse vitte, nemességét, melyből családja kiesett volt, előbbeni czimerével együtt, maga és testvérei ugy unokaöcscsei részére, Mátyás király által Bécsben 1489-diki vizkereszt ünnepén, megerősittette*. Testvéreiül, a czimeres nemesi levélben: Miklós és Bálint, unokaöcscseiül pedig: Péter és Pál az emlitett Miklósnak, meg Tóbiás és János, néhai Jánosnak fiai számláltatnak, mindnyájan „erdődi Bakócz” elő- s illetőleg vezetéknevezettel jelölve.”
Magister Thomas… filius magistri Nicolai de genere Erdőd. Az oklevél szavai, mely Jászai szerint a gróf Erdődy levéltárban eredetiben megvan.
Podhraczky szerint: M. Acad. Értesitő 1855-ki foly. 552. l. Zala megyei Erdődön született, hanem a család ősi birtoka a hajdani szerémségi, most Verőcze megyében a Duna partján fekvő Erdőd volt, „melyet – irja Podhraczky – ez előtt a Pálffy ág birt, előnevét is innen veszi, de a csepini Adamovich nemzetségnek örök áron eladta.”
Az Erdődy grófok levéltárában van a czimeres nemesi levél is eredetben.
A czimer egy vért, fél-kerékből növő szarvassal; mely bár ősinek mondatik, a tan szabályai szerint a romjaiból emelkedő családot jelvényezi*.
Jászai: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 1846. I. 416 – Tamás püspök, 1512-ben már érsek, pecsétrajzát közli Péterfi: Concil. I. köt a bevezetés végén.
Tamás püspök nemessége megerősitése után megtakargatott jövedelmeit fekvő jószág szerzésére, és ezáltal egy tehetős erős család megalapitására forditá. Ritka év mult el ezután, hogy birtokát egy vagy más uradalommal nem szaporitotta volna. 1493-ban Monoszlót, 1495-ben Nagy-Somlyót, 1496-ban Monyorókerekét királyi adománynyal, – ugyanezen évben Vörös-Egyházon, Szadán, Zsidón stb. a Rozgonyi Klára özvegy Egerváry Lászlóné; 1497-ben a Rozgonyi Borbála gróf Frangepán Mihályné, s 1499-ben Rozgonyi Dorottya, előbb özvegy Palóczy Imréné, majd rátóti Gyulaffy Istvánné részjószágait örök áron szerzette meg.
Ezek mellett Tamás rangban is emelkedett*. Mátyás király halála után eleinte ugyan János herczeg, de ennek kivihetlenségét látva, Ulászló trónkövetelő mellé állott. Ulászló megkoronáztatása után az egri püspöki székből – hová már előbb a győriből ment át – 1497-ben esztergomi érsekké és egyszersmind kanczellárrá lett. Több békealkudozásban követséggel bizatott meg. 1500-ban bibornokká tétetett, 1508-ban pedig már konstantinápolyi Patriarcha volt. 1512-ben a pápa által a laterani egyházi zsinatra hivatott meg, mely időközben a pápának halála történvén, a pápaságra tiz szavazatot nyert*. Ő eszközlé ki és hozta Rómából a keresztes hadgyüjtésre az engedélyt, mely 1514-ben kihirdettetvén, a gyászos pór-lázadást okozá. Meghalt 1521-ben.
Felső Magyarorsz Minerva 1834. II. kötetében megvan életrajza.
Ambrosovszky Append. ad comp. Chronolog. 62. l. és Lányi M. földegyház tört.
Azonban Tamás bibornok-érsek még életében Ulászló királytól az iránt, hogy keresményeiről végrendeletet tehessen, 1501-ben engedélyt nyervén*, roppant vagyonát rokonsága között hitbizományul*, még életében 1517-ben következőképen osztotta föl:
Hevenessi Ms. Aa. Tom. II. 520.
„Nem ismerünk ennél régibb hitbizományt hazánkban,“ – irja Jászay.
Vas vármegyében Monyorókerék, Körmend és Vöröstorony (most Vörösvár); Veszprémben Somlyó; Kőrösben Monoszló, Szarvaskő és Diánvára; végre Varasd, Császárvára nevű várakat és várlakokat, minden tartozandóságaikkal együtt, fölebb emlitett unokaöcscsének, vitézlő erdődi Bakócz Péternek, – Csabrág várát pedig Hontban, és Bény mezővárost Barsban, szintén tartozandóságaikkal, a már mondott Bálint fiainak, vitézlő erdődi Bakócz István és Farkasnak hagyta, – olyképen, hogy e jószágokat a nevezettek, és ivadékaik örökösen birhassák, de se egyik a másikat azok iránt azért, mert neki talán kevesebb jutott, perbe ne foghassa, se a maga részét, akár örökösen, akár zálogképen, soha egyik is a családon kivül el ne idegenithesse; hanem ha valamelyik megszorul, s a szükség kényszeriti, a másik atyafinak tartozzék azt, még pedig érvénytelenség és megsemmités terhe alatt eladni, vagy zálogba vetni. Bakócz Jánost, ki szintén unokaöcscse volt, a végrendeletből azért hagyta ki, mert ezt bölcsejétől fogva részint maga mellett, részint külföldön, nagy költséggel papnak nevelte, és 1505-ben nemcsak esztergami és titeli prépostnak, de 1514-ben választott zágrábi püspöknek is megtétette. (E János 1518-ban a zágrábi püspökséget nagybátyja Erdődi Simonnak adta át, mivel fiatal kora miatt ő föl nem kenettethetett.) – Többi jószágairól ugy rendelkezett, hogy azok azon testvéreinek és unokáinak jussanak, kiknek nevei az illető szerzemény levelekbe beiktatvák*.
E végrendelet 1521-ben II. Lajos király előtt kelt, és 1534-ben nov. 25-kén azt I. Ferdinand is megerősitve átiratá. Lásd egész terjedelmében Hevenesi Ms. Aa. Tom. II. 516. s. köv. lap.
Az emlitett Péter, Tamás bibornok unokaöcscse elhagyta nemsokára a nem nemesi hangzásu régi Bakócz nevet, s a tekintélyesebb „monyorókeréki Erdődy“ vezetéknéven kezdve fölemelkedni, a most is virágzó gróf Erdődyek törzse lőn. Azonban a Bakócz czimert, a félkerékből növő szarvast megtartá, és az mostan is az Erdődy gróf család czimerének szivpaizsát képezi*.
Ezen Erdődy nevet fölvett Péternek nővérét (csoroni v. csornai) Erdődy Klárát Pálffy Pál vévén el, vele az erdődi előnevet kapták a Pálffyak, sőt a félkerékből növő szarvas czimert is, mely mostan is a Pálffyak czimere, mivel pedig a Pálffyak egyszersmind örökös pozsonyi várkapitányok, és azon megyei főispányok, ez czimere Pozsony megyének is. Sőt gróf Pálffy János a nádortól és Jászkunok grófjától e czimer átment a Jász kerület czimerébe is.
Könnyebb áttekinthetés végett itt következik a családfa:
N.; Tamás bibornok-érsek † 1521.; Miklós, kitől.; Péter (az Erdődy grófi család őse.).; Pál. †.; II. Bálint.; Simon zágrábi püspök.; Klára. (Pálffi Pálné.).; I. Bálint: (Kis-Várday Kata.).; István.; Farkas.; István. †.; János, kitől † 1517. előtt.; Tóbiás. †.; János zágrábi püspök.; Ferencz, budai prép., győri püspök.
E családfán az osztálylevélben emlitetteken kivül látjuk Miklósnak fiaiul II. Bálintot és Simont*, ki Erdődy néven zágrábi püspök volt. Meghalt 1543-ban. Klára Pálffy Pálné is Miklós leánya volt*.
Car. Wagner: Ms. Tom. LXX. 154.
Ugyan ott, és a Pálffy gróf családfája. Lehoczky és Buday e Klárát hibásan Juditnak I. Bálint leányának adják ki, Klárát ir Ambrosovszky is. Podhraczky: M. acad. értesitő 1855-ki foly. 567. l. 2) jegy alatt. Péter-től az Erdődyeket, Páltól a Pálffyakat eredezteti. – De a Pálffyak csak leányágon eredtek e családból, különben Konth ivadékul tartatik. L. illető helyén.
Ugy látszik, hogy János a zágrábi püspökséget Simonnak átadván, világivá lett, és Tóbiás és János fiakat nemzett.
I. Bálint fiának Istvánnak Lehoczkynál találunk István nevű fiára, kiben ez ág kihal.
Végre Tamás bibornok testvéreül tétetik Ferencz is*, ki előbb budai prépost, azután győri püspök volt*.
Ambrosovszky id. h. és Lehoczky Stemm. 117.
Wagner dec. IV. 22. után Podhraczky id. helyen Pétert is nevez Tamás testvéreül. Noha a frater szó nem mindig jelent testvért, onnan lehet hinni, mert ezen Péternek nejéül alsó-lindvai Bánfi Sára iratik; – holott amannak a Péternek, kitől az Erdődyek erednek, Puchaim Bora volt neje. Jászai id. h.
De az elszámláltakon kivül is találunk még Bakócz családra Győr megyében a XVI. század elején, és a XVII-nek első negyedében. Birták ott a most is fennlevő alapi pusztákat, melyeknek egyike a mostani Rét-Alap, Bakócz-Alapnak is neveztetett. Azonban ezen Bakóczoknak előnevüket nem olvasván, vajjon az erdődi Bakócz családbeliek voltak-e? oklevelek tanusága hiányában itt el nem dönthetjük. E győrmegyei Bakóczok közől Imre 1505-ben pörbe idézi Thulay Jánost némely szentpéter-alapi curiáknak elfoglalásáért*. Bakócz Orbán az 1580-dik évben ellenmond Bakócz Miklósnak, hogy a szentpéter-alapi pusztának egész haszonbérét magának megtartotta; és 1583-ban ugyanezek ismét perlekednek Alsó-Alap iránt. 1614-ben Lőrincz és István és más leányági rokonok részéről is ellenmondás vettetik közbe Bakócz és Rét-Alap használása iránt, melyeket a győrmegyei 1611-ki nemességi lajstrom szerint már ekkor is idegenek birtak. E tiltakozás ismételtetett az utóbbiak nevében 1614-ben is; sőt 1625-ben is B. Miklós által.
Czech János: Tud. gyüjt. 1829. XII. 15. 16. Ugyan ott a következő többi Bakócz is.
1583-ban B. Lukácsra a győrmegyei országgyülési követeknek díja fejében 50 kispénz rovatott. 1592-dik év körül pedig bizonyos Gergely fordul elő. A fölebb emlitett 1625-ben élt Miklóson innen nincs több emlékezet a Bakócz névről, jelenségeül annak, hogy e család is letűnt, elenyészett.
