Bálintith család. (Tövisi báró.)
A család által birtokolt oklevelek szerint* eredete a Hédervári nemzetséghez vitetik föl. Ennek egyik sarja lévén az Ujlaky család, ebből Ujlaky György, Frigyes osztrák herczeg megöletéseért Nagy nevet vesz föl, és ennek fiául mondatik Ujlaki Nagy Bálint, e család alapitója.
Kovacsóczy: Arpadiája II. kötet. 137. és k. lapjain: Bálintitt nemágozati értekezés, oklevelekkel – mint tudom – gróf Kemény Józseftől.
Nagy Bálint nevéből származtatik a Bálintitt név, a mint azt az állitólag I. Lajos királynak 1349-ki oklevele beszéli. Tudniillik I. Lajos király olaszországi táborozása alkalmával, hol Nagy Bálint is mint egyik hadvezér jelenvolt, egykor a magyar tábor egy része sátraiban csendesen pihent, midőn az olaszok által, véletlenül megrohantatott. A kétségbe esett harcz közepette mint mentő angyal jelent meg Nagy Bálint, ki a tábor más részével eddig másutt járt. Meglátva a küzdő magyar sereg Bálintot, az egész sereg kiáltozá: „Elérkezett a segitség, itt a Bálint, itt sat. A harcz ekkor újult erővel kezdett folyni, és győzelemmel végződött. E tettének emlékére Lajos király Nagy Bálintnak nevét Bálintitt-ra változtatá, és báróságra emelé. «»*
Ez oklevelet közlé Fejér: Cod. diplom. kétségbevonván hitelességét. Ezt tevé Perger is „Diplomatika“ 52. lap. – Ez utóbbi ellenében az „Arpádia“ II. köt. 153. és köv. l. (ha jól vélem, gr. Kemény József) igyekezett annak hitelét kivívni. Azonban épen ez Arpádia-beli védelem után Jerney János a Tud. gyüjt. 1835. évi II. 76. és köv. lapokon azt ismét az itészet bonczkése alá vevé, és a tan szabályai szerint nyomós indokokkal az álság bélyegét süté rá. Kétségét nyilvánitá az Arpadiabeli másik három oklevélről is. Ezeket elhallgatnom nem volt szabad. Egyébiránt a t. családnak – mely egykor valószinüleg alacsony hizelgő ludasok által jutott ezeknek jóhiszemü birtokába, – ez mit sem vonhat le. Különben is az 1700-ki transumptiókori törvényes hitelesités pártján állanak.
Ezután Bálint ivadéka Erdélybe telepedett le. 1520-ban ismét más családi oklevél már Erdélyben mutatja föl Bálintitt Kristófot, kit II. Lajos az oklevél szerint Budára hí, Erdély ügyei fölötti tanácskozásra. Ennek fia István Szapolyai hiveül adatik ki, majd később Ferdinand pártjára állottnak, miért hütlenségen javait veszti. Fia Tivadar, nem birva elapasztott birtokaiból a zászlósság terheit viselni, 1552-ben a báróságról lemondott.
Tivadarnak fia János, kinek Logofet Safirától György* volt, kinek Kovacsóczy Katátóli fia Zsigmond *
1640-ben vette nőül a kivándorlott Petki Ferencz házastársát, (Haller Diar.) Kállaynál id. h. 225.
Kőváry L. id. h. 18.
Ezen Zsigmond az, kinek emlékezetére már Erdély történelmében nyomokat találunk. 1682-ben a deputatio tagja, 1688-ban a császári seregeknek szénát, zabot gyüjt. Később kir. táblai ülnök, és végre Torda vármegye főispánja. Meghalt 1700 körül. Neje Angyalosi Krisztina, ki már mint özvegy az 1349-ki balhirű oklevelet ezen évben Fejérvárott az országgyülésnek bemutatta, és átiratta. Zsigmondtól a leszármazás igy jő le:
Zsigmond. (Angyalosi Krisztina.) György 1704–42. (Petki Teréz.); István – ez ág nemrég halt ki. (b. Jósika Bora.); Báró Zsigmond. (Prinyi Klára.); János † 1784. Ferencz 1804.; György. (Gr. Lázár Anna.); Teréz. (Gál Józsefné.); Zsigmond †. György (Gr. Petki Mari Mária.) (Gr. Kornis Imre.); Károly †. József. (Katona L.);
A táblázaton látható Zsigmondnak fia György a Rákóczy fölkeléskor Szebenbe menekült; onnan oláhországbai menetel ürügye alatt eltávozik és Rákóczyhoz szegődik. A forradalom végefelé elfogatik. Később a kormány kegyébe jut, s kormányszéki titoknok lett. Ennek fia Zsigmond 1755-ben ujra * báróságra emeltetik. Ezután többnyire a királyi táblán hivataloskodtak. János Zsigmondnak fia 1784-ben halálos ágyáról adá sajtó alá Korneck után versekben forditott Kodrus drámáját. Testvére Ferencz 1804-ben lett kir. táblai ülnök*. A család mint a táblázat mutatja Erdélyben most is virágzik.
Tekintve az 1349-iki oklevelet.
Kőváry id. h.
