Balogh család. (Nebojszai)
Eredeti helye Pozsony megye. A galanthai Balogh családdal egy törzsből eredettnek mutatja a hasonló czimer is. A kétfelé szakadás birtokosztálykor történhetett, midőn az egyik testvér Galanthát, a másik az ehhez közel eső nebojszai birtokot kaphatta. E kétfelé szakadás – alapos bizonyitékok hiányában – csupán a családfák állásából következtetve, a XVI. század közepén történhetett*.
Valamint a galanthai, ugy a nebojszai Baloghoknál ohajtottam, hogy a családtól egy hiteles nemzedékrend szerint a hézagot kipótolnom alkalom adatott volna.
Lehoczky – nem tudni, mi kútfőből – már ugyan a XV. század közepétől kezdve közöl egy öt izre terjedő családfát, melyen Benedek Nebojszáról irottnak adatik elő, épen ennél, ugy Dienesnél is, kit pozsonyi főispánnak mond, az évszámot nem közli. Ezen családfa igy következik*:
Lehóczky Stemm.
László 1469.; Tamás 1508.; Porkoláb Dienes.; Péter.; János.; Benedek (Nebojszai.); N. (Héderváry Lőrincz neje.); N. (Amade Lénárd neje.);
Közölve ezt tudomás végett; – a nebojszai Baloghok családfáját egy Pörben törvényesitett táblázat szerint – habár nem korunkig – de hitelesebben igy hozza le a családot*:
Geneal. auth. Ms. f. lat. Nr. 207. Tom. I.
Nebojszai Balogh Ferencz 1552. Semptei várnagy. (1. Csepeni Bily Agata. 2. Bajnai Both Dora.); Lukács. (Dalkai Hathalmy Anna.); Ambrus.; Dora (Szamaróczy Ján.); Ferencz. 1631. (Ocskay Zsu.); Kata. (Ocskay Jánosné).; Anna. (Apponyi Györgyné.); Lukács.; Zsuzsa. (Nagy Jánosné.) 1654.; Erzse. (1. Ocskay Gásp.) (2. Bucsány Zs.); István (felsőfóki Fóky Anna.); Erzse. (Slavniczai Sándor Lászlóné.); György.; Zsófia. Erzse. Bora. (Ghiczy Pálné.);
Ezen ágazatnak leányági utódai közt a Szentiványi, Fejérváry, Somogyi, báró Révay és Ghiczy családot találjuk.
Valószinüleg az e táblázaton látható (minden bizonynyal pedig e családbeli) volt azon István, kit az 1635-ki országgyülés* a győri és komáromi árkolások megvizsgálására, 1638-ban* pedig a fölebbezések átnézésére kinevezett.
LXIII. törv. czikk.
XXIII. t. cz.
Czimere e családnak kék mezejü paizsban egy kettős farku álló oroszlán, mely első jobblábában királyi pálczát, ballábában kettős aranykeresztet tart. A sisak koronájából mindenben hasonló oroszlán emelkedik ki. A foszladék innen aranykék, onnan ezüstvörös*. A galanthai Baloghokétól csak abban különbözik, hogy ott az oroszlán a kir. pálcza helyett kardot tart.
Adami: Scuta gentil. Tom. I.
