Bánffy család. (Alsó-Lindvai.)

Teljes szövegű keresés

Bánffy család. (Alsó-Lindvai.)
Buzad idegen nemből származtatik*. Tudniillik III. István király korában (1161–1173.) ennek meghivására jött az országba az orlamundi grófoktól származott Hadold vitéz*, kit más néven Cziriáknak is neveznek*. Ezen hadoldi Cziriáknak fia II. Hadold más néven Arnold is; tán épen az, ki 1234-ben a peleskei szent Margit-féle apátságot alapitá*. Ennek két fia maradt I. Buzád és III. Hadold más néven Mihály. I. Buzádnak fiai ezek: II. Buzád, ki 1226-ban tótországi bán volt, (1223. pozsonyi főisp.), azután domokos-baráttá lőn, és mint ilyen Szobor nevü pusztáját szerzetének adományozza 1233-ban*. Mielőtt a szerzetbe lépett, nejétől Sol ispán leányától nemzé fiait III. Buzádot, Tamást, ki 1254-ben fejérvári prépost volt; és Tristánt, ki főbb hivatalt (Comes Praeconum) viselt, és czimerül ökörfőt használt pecsétében ily körirattal: „Comes Tristanus me misit“*. Ezektől azaz Buzád nemből származott Ponyth Jakab (1277.)
Wagner dec. I. 1. Bucelin után.
Thuróczi: Chron. P. II. C. XIX.
Bucelin Wagnernél id. h.
Wagner id. h. és Ms. tom. 70. pag. 158.
Kerchelich Hist. Eccl. Zagr. 30. lap.
Közli e pecsét rajzát Wagner ad dec. I. tab. fig. 1. De előbb közölve volt az már a Cerographia Hungariae Tyrnav. 1734. p. 194.
I. Buzád testvére az emlitett III. Hadold vagy Mihály Zala megyében Szemenyén a ferenczes barátoknak 1248-ban Conventet Rajkon pedig a premontreieknek 1255-ben prépostságot alapit*, és 1273-ban Jurk fiainak földjeit szerzé meg Zala megyében*. Tőle következőleg jő le a család:
Wagner. Ms. tom. 70. pag. 155.
Wagner dec. i. 12. l.
III. Hadold. 1248–1273.; Máté †.; I. István tótorsz. bán. 1282.; I. János †.; I. Miklós (Bánfi.) 1344.; I. László.; II. Miklós †.; II. István bán.; II. János zágori főisp. és tótorsz. bán.; I. Zsigmond 1398. (Salamonvári Beatrix.); II. László †. III. István.; Dora (Forgács Ján.); Sára (Bánfi N.); Kata (Ost Ján.); III. János.; IV. István.; III. Miklós (gyermek.); III. László †.; V. István elesett 1448. (Lásd fiait a II. táblán.); I. Pál a bolondóczi ág feje (1. Stibor Margit. 2. Báthori Margit.); Borbála (felső lindvai Szécsy Miklósné.); Dora (Rozgony Ján.); Erzse (Kanizsay György); Bora (Szécsy Miklós.); Kata (Báthory Miklós.); IV. János (Sisak.) főpohárnok 1514. (1. Szomszédvári Henning Margit. 2. Fuisi Kata.); II. Zsigm. elesik 1526.; Lőrincz Bora. (Zay Fer.); Antal 1527. Bolondóczi (Dersfi Potentiana.); I. Ferencz (Ráskay Balás leánya Ilona.); Dora (1. Tarczay Mik. 2. Loboczki M.); Kata (Teufenbach Gy.);
I. Ferencz. (Ráskay Ilon, ki az előbbi lapon.); IV. László 1542. főkomorn. és főlovász † 1583. (1. Keglevics Anna. 2. Somy Bora. 3. Mindszenti Kata.); Anna (Majláth Gáb.) 1596.; Erzse (Ratkay György.); II. Pál † 1576.; V. János † 1594. (Forgács. Margit.)
Eddig tartott a III. Hadoldtól lejött egyik ág, mely I. Pálnál szakadván ki, bolondóczi (beczkói) ágazatnak is neveztetett, ettől vett előnevéről.
III. Hadoldnak Máté fia magnélkül halván el, I. István lőn törzse az egész családnak. Ez Tótország bánja volt, és IV. Lászlótól adományban kapta Alsó-Lindva, Nempti romban hevert várat egyéb városokkal, falukkal és Cserneszegh pusztával Zala, Somogy és Kőrös megyében*. Ő tartatik Alsó-Lindva vára fölépitőjének, melyről a család előnevét vette. Élt 1282-ben. Egyik fia I. János utód nélkül mult ki, másik fia I. Miklós 1343-ban zalai főispán és főlovászmester, 1347-ben pedig tót- és horvátországi bán, I. Lajos király előtt több hadi érdemet szerzett. Ő kezdetett Bánffynak neveztetni, mivel atyja bán volt, és róla e név családja vezetéknevévé vált*. Négy gyermekét a táblázat mutatja. Közőlük II. István zágori főispán (Comes) és Slavonia bánja volt, de két fiában ága megszakadt. II. János szintén e polczokra jutott. Ennek fiai közől III. Jánosnak ága ismét kihal. Másik fia IV. István marad törzseül a családnak, mely ennek fiaiban két virágzó ágra oszlott. V. Istvántól jöttek le az alsó-lindvai Bánffyak; I. Páltól a bolondóczi előnévvel élő ágazat. A fölebbi táblázat I. Pál ivadékait láttatja a család elenyészteig.
Geneal. authent. Mss. 207. tom. I.
Lehoczky szerint 41. l. birta Solymost Arad megyében.
I. Pál fiatal korában IV. István testvérével a Zsigmond király elleni párton állott, később azonban ennek embere lőn. 1437-ben főlovászmester és Zsigmond királynak külföldi utjában egyik kisérője. Ő egyik munkás előmozditója volt Hunyady László megöletésének 1457-ben. És Mátyástól is egy izben elpártolt. Első neje Stibor Margit után nyert jogot Bolondócz várához, mire 1437-ben adományt kapott. Második neje Báthory Margit Szilágyi Mihály özvegye volt. I. Pálnak négy leánya és egy fia maradt.
IV. János (I. Pálnak fia) Sisaknak is neveztetik*, magát Lindváról és Bolondóczról irta. 1514-ben főpohárnokmester volt, midőn a kuruczok ellen táborozott, és vitézségét kimutatta. Ő menté meg Apathinnál Drágfy Jánost, ki ellövött lova miatt már-már a kuruczok kezébe esett. Meghalt 1525-dik táján. Két nejétől több gyermeke volt, de csak I. Ferencz ágán folyt még egy ideig a család.
Istvánfi hibásan Jakabnak irja.
II. Zsigmond (IV. János fia) Mohácsnál esett el 1526-ban.
Lőrincz, kinek csak egy leánya maradt, 1494-ben Ulászló ellen pártoskodott, élt még 1526-ban is.
Antal Szapolyay János pártján állott 1527-ben.
I. Ferencz (IV. János fia) Ráskay Ilonától nemzé IV. Lászlót «»*, 1556-tól 1574-ig főajtónálló, azután főlovászmester, ki 1583-ban* halt meg. Fiatal korában 1553-ban Babocsa alatt is harczolt IV. Lászlónak három feleségétől két leánya és két fia maradt: Anna szunyogszeghi (másutt fogarasi) Majláth Gáborné; Erzse nagy-thábori Ratkay Györgyné. – II. Pál 1576-ban török ellen harczolva vágatott le. V. János fiatal korában 1594. táján* esett el. Özvegye Forgács Margit gyermektelenül maradt. Igy a bolondóczi ág kihalt és birtokai a lindvai ágra háromlottak.
Budai F. e. László IV. János (Sissak fiának mondja. Lex. I. 144. De Wagner dec. I. 20. l. Lehoczky Stemm. 40. l. – Wagner Mss. tom. 70. 158 és 19. l. – Geneal. auth. Nro 207. tom. II. és egy – pörben hitelesitett – családfán Ferencz fiául adatik.
Wagner dec. I. 20. halálát 1586-ra teszi; kéziratai 70. köt. 158. lapján 1583-ra.
Wagner dec. I. 20. 1595-töt ir, emlitett kéziratában pedig 1594-diket.
Az alsó-lindvai ág V. Istvántól (I. Pál testvérétől) igy jő le:
II. tábla.
V. István elesett 1448-ban. I. Jakab.; III. Miklós pozsonyi főispán, meghalt 1501. (Margit sagani herczegnő.);
III. Miklós, ki az előbbi lapon.; VI. János mh. 1534. nádor (Kevendi Székely Margit.); Bora (1. Reichenburg Kriszt. 2. Stubenberg G.); Sára (Erdődy Pet.); II. Jakab. sz. 1488.; II. Ferenc † 1521. (Eckartsan Anna); Petronella (Ostfi Fer); Margit (Bajnai Both Ján.); VI. István főaszt. országbiró meghalt 1567. (Guthi Országh Magdolna.); Anna szül. 1544. (Révay Ján.); IV. Miklós. szül. 1547. főpohárnok (Zrinyi Orso.); Magdolna szül 1557. (Maróthy Mih.); Kata szül. 1569. dec. 3. † megh. 1572. febr. 27.; I. Gáspár sz. 1551. dec. 21. (Gersei Pethő Katalin.); VII. István sz. 1571. sept. 17. †. 1575. jan. 27.; Kata szül. 1573. mart. 21. (1. Sibrik István.) (2. Ujfalusy János.); György sz. 1574. sept. 16.; Kristóf szül. 1577. † 1644. (1. Mérey Anna. 2. Draskovits Ilona.); Erzse sz. 1579. febr. 23.; Dora sz. 1581. febr. 22.; 1-ső nejétől V. Miklós sz. 1599. jan. 9.; 2. nejétől. Éva szül. 1614. oct. 6.; Francziska szül. 1617. dec. 24. (B. Recziczki László.); Petronella meghalt 1618. mart. 2.; Ilona sz. 1619. jan. 17.; III. Ferencz 1595. †.; VIII. István † 1607.; Mária (Rimasz. Szécsy Mikl.); Magda. (Konszki Gásp.); Zsuzsa. (Pinnyei Istv.); Orsolya (Vragovits Bold.); Kata.; Judit (Nyáry Miklós.);
Ez ágnak törzse V. István eleinte Zsigmond király ellensége, utóbb hive és hasznos szolgája. Ulászló részéről Szombathelynél harczolt Czillei Ulrik ellen, de szerencsétlenül, fogságába is esett. A rigómezőn hullott el 1448-ban. Fiai: I. Jakab eleinte Miksa császárhoz szított, de később Ulászló embere lőn. III. Miklós Mátyás király alatt pozsonyi főispán. Részt vett 1467-ben a moldvai hadjáratban és ott magát kitünteté, miért adományokkal jutalmaztatott. 1474-ben Nápolyban járt Beatrixért. 1477-ben Bécsben járt, az ausztriai hadban vett részt, és a Fridrikkeli szerződés megkötésében. Neje Margit sagani herczeg leánya különös szépségünek mondatik, kit Miklós Mátyás királytól féltvén, ennek haragját és boszuját voná magára. Hivatalától megfosztatott, Lippa és Solymos várát elveszté, és két évig fogva volt*. Azután visszanyeré hivatalát. II. Ulászló alatt pedig kir. főajtónálló is volt. 1494-ben ő is kiküldetett Ujlaky Lőrincz megfékezésére. Meghalt 1501-ben*. Fiai közől.
Bel: Adparatusában Gregoriancz Pál toldaléka 112. s köv. l.
Wagner id. kéziratában 1505-re teszi halálát.
II. Jakab, 1524-ben részt vett a Ferhat basa ellen vivott győzelmes ütközetben.
VI. János-ban tetőpontjára ért a család dicsősége. Fenmaradván a mohácsi ütközetből, János király tántorithatlan hive lett, kit neje könyei, vagyonának az ellenpárt általi elfoglaltatása sem birtak hűségében megingatni*. Szapolyay János őt a hozzá hűtlen Báthori István helyébe 1530-ban nádorrá tette. Meghalt 1534-ik évi jan. 30-án d. utáni 3 órakor*. Nejétől kevendi Székely Margittól egyetlen gyermeke.
Zermegh Schwandtnernél II. 391.
Tudom. tár. 1841-ki IX. köt. 253. és 321. lapon a Bánffyak naplója, mely Jánostól kezdve teljes hitelességet vet a családra. Bár minden családról fenmaradt volna ily becses emlékkönyv; – s bárha mindig ily pontosan jegyeznék föl családaink születési és egyéb adataikat.
VI. István maradt. Ez 1522-ki febr. 9-kén született, 1543-ban Pécset többekkel együtt odahagyá a török közelgése miatt. 1556-ban a Babocsai táborozásban vett részt. Főasztalnok volt, és 1567-ben országbiróvá neveztetett*. Állandóan Ferdinánd részén állott. Meghalt Czerneczen 1568-ki január 22-kén, kora 46-ik évében*. Guthi Ország Magdolnától következő gyermekei voltak:
A Bánffyak naplója és Buday. – Ellenben Wagner országbiróságáról nem emlékezik.
Hibásan teszi Budai halálát 1567-ik évre. Az id. napló világosan igy határozza azt meg.
Anna szül. 1544-ki febr. 28-kán. – 1561-ben sept. 14-kén egybekelt a czerneczi kastélyban Révay János főispánnal. Meghalt 1580. oct. 7-kén Blatnicza várában.
Magdolna szül. 1557. febr. 24-kén. Férjhez ment Báthori Mihályhoz.
Katalin szül. 1569. dec. 3-kán. Meghalt Alsó-Lindván 1572-ki febr. 27-én, kora 12. évében. Eltemettetett Thornistyán*.
Az idézett napló szerint az előbbiek is.
IV. Miklós szül. 1547-ben. 1556-ban Gräczbe vitetett a német nyelv tanulása végett. 1558-ban Archo grófnő Bécsbe vitte iskolába. Huszonhárom éves korában nőül vette Zrinyi Ilonát a szigeti hős leányát, és nyalábi Perényi János özvegyét Nempti várában tartván a lakodalmat 1570-ben. – 1573-ban főpohárnok, 1577-ben zalai főispán lett. Gyermekei a következők:
VII. István szül. 1571-ki sept. 17-kén. Meghalt 1575 január 27-kén, kora 3 1/2 évében.
Katalin szül. 1573. mart. 21-kén. Férjhez ment szarvaskendi Sibrik Istvánhoz, és ennek halálával divékujfalusi Ujfalussy Jánoshoz.
György szül. 1574. sept. 16-kán. Megöletett 1607-ben Styrben (Ausztriában). Jegyese (s tán neje is volt) Dóczy Magdolna.
Erzse szül. 1579-ki febr. 23-kán.
Dorottya szül. 1581-ki febr. 22-kén, és végre
Kristóf *szül. 1577-ki mart. 12-kén. Nevezetes ember, és a Bocskay és Bethlenféle mozgalmak alatt is a király hive. Fő pohárnokságot és tárnokságot viselt. Neje kettő volt. Az első Mérey Anna, a második trakostyáni Draskovich Eleonora, kiktől a táblázaton kitett gyermekei születtek, kik azonban atyjokat túl nem éltek. Meghalt Kristóf 1644-ben* kora 67-ik évében; és családját sirba vitte.
Budai még Gáspárt is emlit, de erről Wagner és a napló hallgatnak.
Az id. napló szerint Wagner csak sejtőleg egy levél után, de hibásan 1646-ra tette.
IV. Miklósnak volt még egy testvére I. Gáspár (fia VI. Istvánnak), ki 1551. dec. 21-kén született. Ennek Gersei Pethő Katátóli gyermekeit a táblázat mutatja. Kihaltak magnélkül előbb, mint Kristóf ágazata. A leányok mily családba férjeztek, szintén ott látható. Katának első férjeül Cenkri Tamás (Bucelin szerint) tétetik, de valószinüleg elferditve, második férje Batthyán Ferencz volt.
Czimere a családnak az emlitett ökörfej később annyiban változott, mennyiben az nyakastól szügyeig szokott volt festetni, és igy nyult ki a paizs alján fekvő koronából, valamint a paizs koronátlan sisakjából. Az itt látható metszvény VI. Jánosnak a nádornak 1531-ki évbeli okmányról függő pecsétéről vétetett;* ez okból a vért s egyebek czimertani szinei nem tudhatók. A sisakon korona helyett koszorú alakú czifra látható, mint régiebb (XIV.–XV. századbeli) czimereinken legtöbbnyire.
Wagner dec. I. tab. I.
A család a nagyságosok rendében állott már János nádornak fia VI. István korában.
Végül meg kell még emlitenem Bánffy Lukácsot, ki ámbár a táblázaton nem áll, de az alsó-lindvai B. családhoz számitatik.
«»Az alsó-lindvai Bánffy családot én itt (155. lap) a Haholdoktól származtatám az idézett kútfők nyomán. Azonban egy pörben fölmutatott genealogia (L. Geneal. Authentice Ms. Nro. 207. tom. II.) egy törzsből eredezteti az Amade vagy Omode családdal, mint ezt az Amade czikknél (L. itt 29. lapon a 4-dik jegyzést) lapon utalásképen érintém. Akkor igy állna a Bánffyak őseinek családfája:
I. Homode niger de felsőlindva de genere Gutkelad.; I. Lotard; Ompod.; Omode II.; Bertalan; János; I. Miklós Bán.; Peter Omode III. kitől az Amade cs.; Marczaltőy István. II. Lotard III. Miklós; II. Miklós. Bánffy de Alsó Lindva; János (felsőlindvai).;
Mint látjuk, itt I. Lotard unokái Marczaltőt kapják, és azon ágon az Amade család terjedt, míg II. Omode fia I. Miklós megtartva Alsó-Lindvát (mint bán) az alsó-lindvai Bánffyak törzse lett. – János (II. Miklósnak fia) kora árvaságra jutva (mint a genealogia mondja) anyja Mihak Bánnak fiához Akus mesterhez ment férjhez, ki gyámképen a lindvai jószágokat is birá. János kihalván, e javak pör utján I. Lotard utódainak itéltettek oda, de soha birtokba nem jöhettek, mint egy erről 1402-ben kelt oklevélből kitünik, hanem János mostoha atyjánál Akus mesternél (Mikh bán fianál) maradtak, kitől – ugymond a kézirat – a lindvai Bánffyak eredtek, és nem Bánffy Miklóstól. – Ha ez áll, ugy a Haholdoktóli eredeztetés nem áll, és ugy az Amade család eredete is világosb!
Ez előbb egri püspök, 1158-ban pedig esztergami érsek lett. Ő koronázta meg III. és IV. István királyt. III. Istvánnal a pápi javak elidegenitése miatt volt baja. III. Béla koronázása alkalmával, kit megkoronázni vonakodott, biztositatá az esztergami érseki szék részére a királykoronázási jogot. Meghalt 1178-ban. – Szent életüsége miatt a boldogok sorába emeltetett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages