Baranyay család. (Bodorfalvi).
Előnevéről következtetve hazája Thurócz vármegye, mert ezen megyében van Bodorfalva. Idébb azonban már a XVII. század végén Komárom megyében találjuk a családot. E megyében lett 1697-ben Baranyay György alispánná, és 1701-ki aug. 27-kén tartott tisztujitáson 38 szavazattal, mint többséggel ismét az alispáni székben hagyatott*.
Prothoc. Cottus Comarom. anni 1698–1701.
A családnak nemzékrende imez*:
Deduct. Geneal. Ms. fol. lat. Nro. 213. – Geneal. authenticae Ms. Nro. 207. tom. I.
I. Gáspár 1650. (Zeleméry, mások szerint Bossányi Ilona).; Zsigmond (Nedeczky Zsófia).; II. Gáspár (Ordódy Julianna).; Kata. Juliana. Orsolya.; János, tábornok. (Matyasovszky Magdolna).; Magdolna (Palásthy Ferencz).; Imre. (Lengyel Bora).; János. József. Julianna (Hrabovszkyné) Anna (Somogyiné).; Zsófia. (1. Géczi Gáborné). (2. Török Andrásné). Borbála. (Horóczi Madocsányi Gásp.) Anna. (Nagyjókai Farkas Gásp.). Klára. (Biróczi Ambró Mih.);
Legkihatóbb hirt szerzett a család tagjai közül János, a lovas tábornok, ki miután az 1741-ben kezdődött háború véget ért, Francziaországban maradt ezredével egy ideig. Ekkor történt – mint Szirmay följegyzé*, hogy egy magyar ember ott egy komondor ebet scithiai farkas gyanánt mutogatott, és „ad ugrandum és ugatandum“ szóra tánczoltatá és ugattatá. Baranyay is meglátá a jelenetet, és kiismerve a cselt, megjutalmazá ugyan a mutogatót, de egyszersmind megdorgálá, hogy miután ugy is megszedte már magát, ezen a magyart lealacsonyitó keresetmódtól álljon el; mert nem való – ugymond – a magyarnak komédiást játszani. Különben csalárdsága fölfedezésével fenyegeté a kutyamutogatót.
Hungaria in Parabolis Budae 1807. 18. l.
Ezen Baranyay János tábornok és egy magyar lovas ezred tulajdonosa volt az, ki Majkon a néma barátok (camalduliak) zárdájában egy czellát alapitott 1749-ben 2000 forinttal*.
Tudom. gyüjt. 1827. V. k. 121. lap.
Ugy látszik, e családhoz számitandók még a következők is:
Bálint, ki mint itélő mester az 1582-ki országgyülésen határigazitási választmány tagjául neveztett ki*.
1582-ki VI. t. cz.
1635-ben éltek Miklósnak fiai Menyhért és Miklós, kik ellen Zoltán László meggyilkolása végett az országgyülés vizsgálatot rendelt*.
1635-ki LXXXIII. t. cz.
István Bars megyei Sz. Benedekről, ki 1722-ben a nagyszombati egyetemnél borostyánt (laureat) nyert.
Tamas, ki 1610-ben april 5-kén Pozson megye jegyzője volt.
Ferencz, ki 1706-ban Rákóczy alezredese volt, és pecsétében darut viselt.
