Bebek család. (Pelsőczi †).
Bebek család. (Pelsőczi †).
Ott hol a történelem hiteles adatai megszakadnak, rendesen – ugy nemzetek eredeténél mint egyes családoknál – a mese világa kezdődik. Régi nemzékrend-szerkesztőink nem elégedvén meg a történeti valóság ne továbbjával, hogy minél távolabbról, az ős-időkből szakadatlanul szőhessék családfáikat, okadatlan névkapcsolások hosszú során Róma, Hellász, Babylon vagy épen a Paradicsomból származtaták ki a törzs atyát. A Bebek családnak is akadt ily genealogusa, ki Ádámtól izről izre egy sereg római vezéren át a római birodalomból vezeti be hazánkba e családot*.
Hevencsi Mss. G. G. tom. XXVIII.
Másik genealog ellenben regényesb mesére alapitja a családnak történetét. E szerint a családnak egy juhász lett volna törzs-atyja, ki a Sajó és Csetnek vize melletti hegyoldalban legeltetés közben roppant kincsre találván, hét várat épitetett, és a Bebek családot alapitá*.
Timon: Notio Tibisci.
Első tudható törzsöke a családnak Máté, kinek fiai Detre és Fülöp 1243-ban IV. Béla királytól* Berzéthe, Pelsőcz, Csetnek és egyéb helységeket* Gömör megyében adományul kapják Domokos bánnak fia Bors megszakadtán. Az adománylevél szerint Detre és Fülöp mind IV. Bélának mind testvérének Kálmán herczegnek Galliczia királyának, és Slavonia fejedelmének több hű szolgálatot tettek. Nevezetesen Detre a tatárok elleni harczban mindenütt a király mellett harczolt, és lova elesvén, megsebesitetett. A királyt futásában kisérte a tengermellékre is. Később midőn IV. Béla az osztrák fejedelem ellen harczolt, és Sopron várát ostromolná, a várból a királyra intézett veszélyt Detre elháritá, az ellenséget megrohanta, és a várba visszaüzé, de egyszersmind két nehéz sebet kapott. Testvére pedig Fülöp, Slavoniában Kemluk (Kemlék) várát mind a tatárok, mint a hűtlenek ellenében vitézül ótalmazta.
Fejér Cod. diplom. tom. IV. vol. I. 287. l.
Az adomány szavai szerint ezen helyeket: possessionem Berzethe, cum suis attinentiis; … duas villas Kevy et Lincha a castro Gumuricusi exemtas, – továbbá: Plesuck (Pelsőcz) cum suis attinentiis, videlicet: Chitnek, Toplucha, Somkuth, Plesuck (2-or), Mirk, Erdes et Lokuna.
A nemzékrend Mátétól kezdve igy terjed:
I. tábla.
Máté; I. Detre 1243.; I. Benedek 1291.; Fülöp. 1243.; I. Domokos (már Bubek).; I. György.; Lásd ezt és ivadékát a II. táblán.; I. István.; Ez és gyermekei a III. táblán.; Anna. (Forgách Miklósné). 1346.; László (pelsőczi Bebek névvel).; II. Domokos, szepesi prépost 1357. csanádi püsp. 1367.; Miklós, egri kanonok, kalocsai érsek 1401. †; Miklós. (Kun de Taplocza).; I. László 1374. de Chetnek.; Ettől a kihalt Csetneky család; János. 1354. †. Péter. 1354. †.;
Fülöp kihalt. I. Detrenek fia I. Benedek;* több gyermeket hagyott maga után. Ugymint I. Domokost, ki már Bebeknek, vagy Bubeknek és Kunnak is neveztetett, – Miklóst, ki Kunnak és Taplóczáról is neveztetett, Lászlót, és végre Jánost és Pétert. A két utolsó 1354-ben élt, és mag nélkül halt ki. E testvérek még a nagyatyjok által szerzett birtokokkal 1320-ban megosztozván, Miklósnak, Jánosnak, Péternek és Lászlónak Csetnek jutott, ennek ivadéka Csetnekről irá magát, és alapitója lőn a csetneki családnak, mely illető helyen leend tárgyalva.
E Benedeket Lehoczky kihagyta, és fiait I. Detrének fiaiul teszi, holott a csetneki egyházba tett siremlék világosan igy hozza le a családfát négy izen. (Wagner; dec. I. 57.)
I. Domokos az osztályban Pelsőczöt kapta, tőle jő le a pelsőczi Bebek* család.
E név különféleképen iratott. Bebek majd Bubek, és Bebék. Leghelyesebbnek tartom igy: Bebek. Kiejtésben az első közép é, innen lehet, hogy Bubek-nek is iratott, tán az u betű ö-nek hangzott: igy Böbek, vagy is Bébek.
I. Domokosnak hat gyermeke maradt. Anna Forgách Miklósné volt 1346-ban. – László * már pelsőczi Bebeknek irta magát II. Domokos, szepesi prépost 1357-ben, csanádi püspök 1367-ben. Miklós egri kanonok, kalocsai érsek 1391-ben, meghalt 1400-dik táján*. Ezek mind kihaltak. Csak I. György és I. István terjesztett ágazatot. I. István ágát a III. tábla fogja mutatni.
Buday nem emliti e Lászlót.
Pray: Specimen Hyerarchiae. II. 74. – Wagner dec. I. 58. A) jegy alatt Miklóst nem nevezi I. Domokos fiának, hanem csak kortársnak. Kéziratában fiául van téve.
I. György (I. Domokos fia) 1358-ban liptói főispán volt; ivadékát a következő nemzéktan mutatja:
II. tábla.
I. György 1358. ki az I. táblán is.; II. Detre nádor 1401.; I. Miklós. 1437.; Péter, székelyek ispánja. (Neje Cháki Kata).; László †.; Zsigmond.; I. Imre orsz. biró erdélyi vajd. 1379–1382.; II. László 1417.; András 1404.; II. Imre 1425. (Palóczi Ver.); III. László.; Jób. 1450. Pál. † 1469. tájban. Orsolya. (Szapolyay Imrené). Zsófia (Homonnai Simonné).;
II. Detre báni helyettes, Dalmát- és Horvátországnak 1383-ban, slavoniai 1390-ben, és szőrényi bán 1392-ben; végre pedig 1397-diktől 1401-ig nádor volt, ekkor részese lévén I. Imre testvére összeesküvésének, a nádori hivatalból létetetett. Fiai:
I. Miklós élt 1437-ben. Ága kihalt.
Péter 1424-ben a székelyek ispánja, 1430-ban pedig Borsod megye főispánja és tárnokmester. Neje Csáky Györgynek leánya Csáky Kata volt, kitől egy fia László*, atyja előtt sirba szált. Csáky Kata másodszor Perényi János neje lett.
E Lászlót Wagner Mss.-ban I. Miklós fiául Decad. I. 62. l. pedig Péter fiául adja ki.
Zsigmondról nincs emlékezet*.
Csak Wagner Mss. Tabellae geneal. tab. XIV. áll I. Györgynek fiául.
I. Imre (I. György fia) 1379–1382-ben Horvát- és Dalmátország bánja, Lodomér és Galiczia helytartója, azután országbiró, majd erdélyi vajda volt. Végre neje halála után a jeruzsalemi szent János-rendbe állott, és auranai perjel, és dubiczi gróf lett. Zsigmond királyhoz hűtlen volt, és feje a Duraccio Károly-féle pártnak. Ő fogta el eszdegei Bessenyei Pál horvát-, tót-, dalmátországi bánt, és átadá büntetés végett D. Károlynak. 1403-ban ugyan megbékelt Zsigmonddal, de ezután is ellensége maradt. Fiai maradtak I. András (1404-ben), és
II. László, ki 1417-ben élt, és ágát tovább terjeszté. Fiai II. Imre, III. László, és némelyek szerint Benedek *.
Wagner Mss. tab. gen. XIV.– Coll. geneal. Dec. I. elé nem fordul.
II. Imre erdélyi vajda volt. Elesett a rigómezei ütközetben 1448-ban. Ugyanott esett el testvére is.
III. László, ki Gömör megye főispánja volt.
II. Imrének Palóczy Máté nádor leányától Veronikától fia Jób * élt 1450-ben.
Wagner Mss. tab. gen. XIV.– Coll. geneal. Dec. I. elé nem fordul.
Pál meghalt 1469-dik táján. Benne ez ág sirba szált. Nővérei Orsolya Szapolyay Imrené, Zsófia Homonnai Drugeth Simonné voltak, 1489-ben már özvegyek.
Eddig tartott I. György ága.
Következik I. Istvánnak (ki Györgynek testvére volt) nemzékrende a
III. táblán.
I. István 1368. ki az I. táblán.; II. György 1371.; I. László 1390. (Idai Margit); I. János fő-lovászmester. 1404.; II. István † 1451. (Margit).; II. Miklós 1425.; III. György 1479. (Hederváry Fruzsina).; Lásd ezt és ivadékát a IV. táblán. II. Miklós 1425.; I. Ferencz. 1390.
I. István 1350-ben Liptó vármegye főispánja, és 1360–1369-ig országbiró volt.
II. György a királyné tárnokmestere volt. Gombaszeghen a Pálos szerzet részére zárdát és templomot épitetett 1371-ben. Élt még 1376-ban. Eltemettetett Torna megyében a Görgei egyházba ily fölirat alá:
Hic iacet Georgius Bubek, magister
Tavernicorum Reginalium, qui fecit
exstruere Ecclesiam visitantis Virginis,
Fratribus Heremitis S. Pauli primi
heremitae Anno Domini*
Tavernicorum Reginalium, qui fecit
exstruere Ecclesiam visitantis Virginis,
Fratribus Heremitis S. Pauli primi
heremitae Anno Domini*
Az évszám hibásan iratott le, Wagner önkénytesen tette 1371-re, de ez sem állhat meg, mert szerinte is György még 1376-ban is élt. De sőt élt még 1381-ben is. L. Fejér: Cod. dipl. IX. vol. IV. 487. l.
I. László szintén a királynő tárnokmestere volt, és Abauj megye főispánja 1390-ben. Neje Idai Jánosnak leánya Margit.
I. Ferencz szintén Abauj megyei főispánságot viselt.
I. János (I. László fia) fő-lovászmester volt 1401-ben. Azonban valószinüleg rokona Imrével hűtlenségbe lévén keveredve, ebből elmozdittatott, később 1410-ben ismét kegybe jött, és főtárnokmesterré lett. Meghalt 1419-ben. Gyermekei:
II. Miklós mag nélkül hal el. – Élt 1425-ben.
II. István testvérével (II. Miklóssal) a Bars megyei Hrussó várat Sáros megyei Szokolya váráért cseréli el. Hunyady Jánosnak – mint Buday irja – irigye volt. 1451-ben Giskra ellen ment ő is Hunyadyval, azonban titkon vele egyetértett, és midőn Losoncz mellett ütközetre került a dolog, megfutamodtak, hogy a csata elvesszen. Itt egy ágyúgolyó megsebesitvén, halálos ágyán bevallá a Hunyady ellen tervelt összeesküvést. Neje Margit volt. Ettől született
III. György, ki 1479-ben élt, és Hederváry Fruzsina nejével ágazatát tovább terjeszté, mint láthatjuk a következő
IV. táblán.
III. György (Hederváry Fruzsina) kik a III. táblán.; II. János főpohárnok. 1495.; III. Ferencz † 1558. (1. Warkóczy Margit. 2. Ráskay Dor.); IV. György; Zsuzsa (Báthori Istvánné). Zsófia. 1563. Judit. Anna.; Kata (Perényi Fer.); III. Imre, prépost, (neje Arbanáz v. Kréta Ilona).; III. János. Erzsébet.; Margit. (1. Telegdi Istv. 2. Warkóczy Kristóf).; II. Ferencz. 1495.;
II. Ferencz gyermektelenül halt el*.
Wagner Mss.-ban ennek gyermekeiül irta III. Ferenczet, és III. Imrét, kik Collect. gen. dec. I. szerint II. János fiai voltak. (Igy Buday és Lehoczky is).
II. János főpohárnok volt a XV. század végén*. Élt 1526-ban is a mohácsi vész után. Részt vett a miskolczi gyülésen, mely a királytalan hazában a török elleni hadviselésről tanakodott. Gyermekei közül az egyik III. Imre előbb pap, gyula-fejérvári prépost, Lajos király titoknoka, majd ezt 1534-ben oda hagyva, a reform. vallásra tért, és megnősült. Neje Kréta, máskép Arbanáz Ilona, ki azután Dobronoki Péter neje lőn. III. Imrének – ki Isabella partján állott – János és Erzsébet gyermekei maradtak, éltek még 1563-ban.
Az 1498-ki XXII. törv. czikk a banderiumosok – zászlósok – között emliti.
III. Ferencz Gömör megye örökös és valóságos főispánja, és felső-magyarországi főkapitány 1528-ban. Többször változtatott pártot, hol Ferdinand majd meg Szapolyay pártjára állott. Birta Fülek, Salgó, Boldogkő, Szadvár, Krasznahorka stb. várakat. 1554-ben utolszor pártolt el Ferdinandtól, és Isabella az özvegy Szapolyaynéhoz állott. Végre ezzel is egyenetlenségbe esett, és a török portára ment vádoskodni, tán egyéb terveit is sikeresítni. Konstantinápolyból visszajövén, megöletett 1558-ki aug. 31-kén. Két neje volt: 1. Raskai Dorottya. 2. Warkóczy Katalin.
IV. György (III. Ferencz fia) atyjával együtt eleinte Ferdinand hive, és 1552-ben Genuaig járt Miksa főherczeg elébe. Fülek várának a törökök általi elfoglalása után Isabella részére pártolt, és Ferdinand hiveit sanyargatta, különösen a lőcseieket üldözé. A panaszok mindinkább szaporodván ellenök, sőt az ellenök küldött német sereg is elégtelen lévén megfékezésükre, 1556-ban* atyjával együtt az országgyülés által számkivetettek. Atyja Erdélybe ment, György benn maradt, és tovább is garázdálkodott, és miután a zavaros időkben Ferdinand meg nem fékezheté, hogy őt lecsendesítse, Solczát és Aszalót adta neki. Igy Ferdinand részén állt. De hatalmaskodott ezentúl is, mit nekie elnéznie kellett. Egyenetlenkedett Veráncz Antal egri püspökkel is. A török ellen vitézül harczolt több izben. 1562-ben egy hitehagyott török csele következtében a füleki bég fogságába esett, és Konstantinápolyba küldetett*. Innen – miután Ferdinandnak nem sikerült őt kiszabaditani – az ifjú Szapolyayhoz pártolt, kinek közbenjárására megszabadulván 1565-ban, annak hadai főkapitányává lőn. A következő évben egyik várát Szendrőt Svendi Lázár Miksa király részére elfoglalván, ismét hűséget igért György, de hitelt nem adván neki, Svendi Szadváron neje Patócsy Zsófiát fogta ostrom alá. Neje vitézül védte* a várat egy ideig, azután kedvező föltételek mellett föladván, Tornára kisértetett. György pedig Erdélybe visszavonult, és Miksa királyon Kővár és Nagybánya elfoglalásával állott boszút. Meghalt 1567-ben. Neje Patócsy Zsófia 1583-ban sept. 1-jén halt meg, és a küküllővári egyházban fekete márvány-sirkő alá temettetett. Csak leánygyermekei maradván, a Bebek név Györgygyel sirba szált, és javai a kir. fiscusra szállottak. Leányai közül Zsuzsanna Báthori István krasznai főispán hitvese volt 1563-ban. A többiről eddig mit sem tudhatni.
1556-ki XXIV. törv. cz.
Istvánffy 1685-ki kiadás. 274. l.
Istvánffy 1685-ki kiadás. 324. l.
Ezeken kivül, kik a nemzékrenden állnak, volt még Bebek III. István, ki 1511-ben főasztalnok volt, és igy II. János és Ferencz kortársa. Kinek fia volt ez István, eddig fölfedezve nincs*.
Lehoczky Stemm. II. 44. I. László (lásd III. táblán) fiául, és igy I. Jánosnak testvéreül teszi; de ez valótlan, mert I. János 1404-ben, III. István pedig 1511-ben tehát egy századdal később élt. Noha Lehoczky III. István halálát 1451-re helyezi, mi azonban szintén tévedés. L. Wagner: Decad. I. 64. l. A) jegy alatt. Lehoczky id. h. I. Lászlónak Miklós nevü fiat is emlit.
A család czimere, mint Bebek II. Detre nádornak 1401-ki oklevélről függő pecséte után itt közöltetik*; koronás nőalakot mutat, halfark alaku fölemelt két kézzel. A két kisebb paizsban kettős kereszt áll. Ugy látszik egészen egyenlő a Csetneky ágazat czimerével.
Wagner. Coll. geneal. I. Dec. a táblán. Már előbb Batthyány: Leges Eccl. I. 471. l.
A mi még a pelsőczi Bebek család eredetét illeti, ámbár az 1243-diki adomány világosan mutatja, hogy I. Detre és Fülöp a Máté fiai IV. Béla idejében éltek, mind a mellett – ha némely iróknak* hitelt adhatni – már előbb is találunk e családból zászlós és országos hivatalt viselt egyénre. Igy már
Lehoczky Status et Ord. H. 123. l.
1209-dik évről Bubek Pál gömöri főispánul emlitetik*.
Mart. Szent Iványi Diss. paralip. 221. és Ambrosovszky Comp. Chronolog. Ez azonban hihetőleg I. Detre lesz. Az Imre nevet Henrikkel és Detrével is gyakran fölcseréltek, a leirók el is hibázhatták.
1236-ban Bubek Imre, horvát-, tót- és dalmátországi bán*.
Az előbbiekkel együtt emliti Bartholomaeides C. Gömör. 174. l. b) jegy alatt.
1268-ban pedig Bubek Demeter* slavoniai bán emlitetik, ki a nemzékrenden szintén nem foglal helyet.
Ambrosovszky id. h.
